Baszki… basszus… abonyekba…
Tudod, elég hülyén érzem magam attól, hogy úgy találok rá
egy kibaszott jó sorozatra, hogy böngészem a feliratok.eu-ra felpakolt cuccokat
– és kíváncsiságból egyre-egyre ráklikkelek, és elolvasom az imdb leírásukat,
ha érdekesnek találom, megnézem a trailerüket, és utána, ha minden klappol,
belevágok a soriba.
Nem… nem is „hülyén” érzem magam, hanem konkrétan hülyének.
Mert annak vesznek – és ettől meg felidegesítem magam, és bemérgesedek.
Rohadj meg, Amazon. Fizetem a Prime-ot, de az Amazon Freevee
tartalma nem tartozik bele – vagy regionálisan előlem, előlünk elzárjátok. Itt
tartunk 2024-ben?! Hogy bizonyos tartalmak „nem
tartoznak ránk, paraszt, suttyó, (közép)európai bugrisokra”?!?!
Oké, hogy a multik a szarral etetnek, fossal itatnak, és
ránk öntik a szemetüket – de hogy még bizonyos sorozatoktól/ról is letiltatok
bennünket… az vérlázító.
Ott tartunk… még mindig? vagy újra megint?... mint az
átkozott „Vasfüggöny” idején, amikor az 1973-as „Westworld – Feltámad a Vadnyugat”
1988-ban ért a magyar mozikba?! Az 1979-es „Io sto con gli ippopotami – Én a
vizilovakkal vagyok” meg 1987-ben?!
Nem fizetek eleget?! Vagy az én pénzem nem elég jó?! Vagy mi
az anyátok…?!?!
…
Bocs, srácok, nem erről akartok olvasni, tudom – de
kikívánkozott. :sör:
Lényeg az, hogy rohadt nehezen akadtam rá a sorozatra – a
sorozatjunkie-n is csak említés szintjén van róla szó –, és nem volt egyszerű… hm… „beszerezni” sem.
Amazon, próbáltátok elsunnyogni, elhallgatni, eltüntetni a
sorozatotokat – gratulálok, csesszétek meg. Miért nem lőttétek inkább mindjárt
le az egész sorozatot, és ástátok volna el a kert végében?!
Mindent megtettek, hogy megbuktassák – és semmit, hogy
felfuttassák… pedig ez egy elcseszettül remek sorozat. :respect:
Egyrészt nyilvánvalóan azért, mert Candice Fox „Crimson Lake”
című regénysorozatából készítették:
(Itt pedig egy interjú az írónővel: https://www.mbradleyonline.com/post/2019/06/05/author-interview-candice-fox)
Másrészt pedig egyértelműen azért, mert két rohadt jó főszereplőt találtak: Nicole Chamoun és Thomas Jane. :thumbsup:
Thomas Jane-t
asszem nyugodtan mondatom, hogy mind imádjuk, és eszetlenül jól áll neki az
ausztrál vadászkalap és a hatnapos borosta. :sör: :whiskey:
De Nicole Chamoun
– én nem ismertem korábban :meaculpa: – is teljesen felnő a „nagy” Thomas mellé, és nyugodtan mondhatom:
kettejük vállán biztos helyen nyugszik a sorozat. :respect:
Olyan mélyről indít a sorozat, mint a bányászbéka segge: két
főhősünk olyan sötét múlttal rendelkezik, hogy az is megfordult a fejemben: ezeket
nem tudom majd megszeretni, ezekkel nem lehet azonosulni, hát miket követtek
már el?!?!
…eleinte lassan rázódtam bele a nyomasztó miliőbe… számban
szinte éreztem az iszap ízét, orromban a mocsár bűzét… és rettegve lestem a
vizet, mikor emelkedik fel egy krokodil feje…
…és hogy milyen borzalmasan hangzik az, hogy „suicide by crocodile”…
Az első három részt egyesével néztem: minden nap csak egyet –
mert egyszerre nyomasztott, taszított, de vonzott is a világ, és a történések
feketesége…
Aztán ahogy elértem a negyedik epizódig, olyan vége lett,
hogy azonnal toltam rá az ötödiket, majd mivel az is úgy végződött, hogy a
fogamat csikorgattam, lenyomtam ugyanazon este a hatodik részt is…
…és amikor éjfél után lefeküdtem aludni, azt nyögtem magam
elé: „aztabitangbeborult…”
Majd másnap befejeztem a sorozatot a hetedik és a nyolcadik
epizóddal. 9/10
Huhhh… gyerekek… nem egyszerű ez.
Ilyen terhelt főhősökkel, ilyen nyomasztó múlttal, ennyire
veszélyes emberekkel, ennyi titokkal, aljassággal, rosszindulattal – ilyen
gyilkolásra kész természettel… krokodilok, kígyók… nem lehet valami szívderítő
történetet elmesélni. De persze nem is kell. Épp elég, ha a végére kapsz egy
revelációt. Egy olyan… epikusat. :respect:
Amanda, akit Nicole Chamoun alakít, mindent megtesz azért, hogy NE érdemelje ki a szimpátiádat: tenyérbemászó, pökhendi, cinikus… igazi seggfej, na.
Ám a magam részéről az első perctől azt mondtam: Nicole Chamoun a valóságban egy nagyon
szép nő – és mindent megtettek a sorozatban azért, hogy ne lássuk annak:
kopaszra nyírták, televarrták, olyan nőietlen göncöket adtak rá, mintha egy
csavargó csöves lenne… és az ajka mindig gúnyos, megvető, torz vigyorba
fordult.
Mégis… voltak pillanatok, amikor azt mondtam: ez a nő
gyönyörű. :leborul:
És tényleg az. :-) :virág:
Thomas Jane meg,
mint Ted Conkaffey, a kiégett,
elárult, kitaszított zsaru szerepében… :amazing:
Nem cserélnék vele egy percre sem: mégis irigyeltem majd’ minden jelenetben… hogy mekkora király már. :thumbsup:
És mint mondtam, a befejezés meg… óóó… anyám, borogass…
:respect:
Egy dologgal tettetek nekem jót, Amazon… illetve, kettővel… ezt el kell ismernem… :-/
Azzal, hogy eltiltottatok ettől a sorozattól, és agyonhallgattátok: most _azonnal_ nézhetem a második évadot. :hehe: (Hja, persze, letöltve: hogy a faxba is máshogy, ugye…?! :-PPP)
…és azzal is jót tettek, hogy berendeltétek a második évadot… :afeneennemegbenneteket: :deazértköszi:
…és amikor egyszerre gondolsz arra, mint nyomorult, valóságos
és átvitt értelmű krokodiloktól űzött néző, hogy…
…„Dögölj meg… Dögölj
meg, te utolsó rohadék…” de mivel teljesen átérzed Amanda fájdalmát azt is
gondolod: „Meg ne halj itt nekem… Ne merj
meghalni, te szemét!! …Tarts ki!! Lélegezz!!!”…
Tudod, amikor egy gyilkosról… több gyilkosról… azt gondolod,
hogy… basszus, egy ember ő is. Hibázott, kurva nagyot, ennél nem lehet
nagyobbat… De Ember! Bánja, megbánta és örökké bánni fogja. Belerokkant, bele
fog rokkanni az egész élete. Szíve utolsó dobbanásáig űzni, gyötörni fogja a
bűntudat, és soha, de soha nem fog magának megbocsátani…
…akkor legalább mi… legalább én bocsássak meg neki…
bocsássam meg neki… a megbocsáthatatlan…
Ha egy film, egy sorozat el tud indítani az emberben egy
ilyen gondolatsort… az egy rendkívüli, elképesztő film, vagy sorozat.
:megarespect:
A sorozat opening theme-je pedig olyan, amit újra és újra
végignéztem, és sosem tekertem át: persze, ez sincs meg sehol, hogy
linkelhessem… :-///
…az opening theme song pedig…
Annyit tudok róla (több óra idegőrlő keresés után…), hogy az
a dal címe, hogy „Troppo Theme” és Josh Pyke adja elő – és közben meg
nézed a kibaszott krokodilokat, amik emberekre lesnek…
…libabőrös lett tőle a hátam minden egyes alkalommal…
„Somebody take me home…”
Keressétek meg ti is a Troppo-t. Must see. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése