La noche más larga – The Longest Night – Egy hosszú éjszaka s01

Ne nézd meg ezt a sorozatot./Nézd meg ezt a sorozatot.

Lehet szabadon választani. (Legalábbis ebben. Még. Egyelőre… egy darabig… Aztán eljön egyszer az az idő, amikor már csak az M1-et szabad majd nézni, de azt meg tilos lesz kikapcsolni is. :-P) Mindenkinek igyekszem kellő támpontot adni a döntéshez – de talán az egyik oldalnak mégis többet, mint a másiknak… ;-)

Ne nézd meg ezt a sorozatot. Ez egy kapkodós bolondokháza. Hja… mondjuk ott is játszódik: Prisión Psiquiátrica Monte Baruca. (Baruca Hegyi Pszichiátriai Börtön) :-/ :-P Azonnal belevágnak a történet közepébe, nincs időd megismerni, megszeretni (mondjuk, megutálni viszont van… :-P ) senkit: és már ott tartunk, hogy ostrom alatt áll az intézmény.

Nézd meg ezt a sorozatot: olyan pörgős adrenalinbomba, mint utoljára a „24” volt. Nem néz egybites idiótának, akinek órákig (félórákig, negyedórákig… részeken keresztül! :-PPP) kell magyarázni: értő, gyors kézzel felvázolja az alapszituációt, és már dörrenti is a motort  és részről-részre vált egyre magasabb sebességbe.

Ne nézd meg ezt a sorozatot. Itt mindenki olyan döntéseket hoz, mintha tényleg konkrétan bolond lenne. A józan, paraszti ész egy székre áll és ordibál, hogy „ne basszál már fel! mennyire értelmetlen is már az, amit csinálsz!”, azonban nem hallgat rá senki, mert minden és mindenki a forgatókönyvírók akaratának van alárendelve. De persze beetetősen csinálják: pörgeted-pörgeted a részeket, és legszívesebben egy ültő helyedben végigtolnád a sorozatot, annyira „eteti magát vö. beetetős”. Ám amikor – féléjfélkor, amikor a szíved a torkodban dobog, és félsz, hogy infrastuktúrát kapsz… –, úgy döntesz, hogy ennyi elég egyelőre, három rész után (a sorozat felét ezzel már letudtad), lefekszel aludni… majd másnap azon gondolkodsz, hogy „nanemár… most tényleg úgy volt?! de hát ha van egy csöpp esze valakinek… bazmeg, az igazgatónak már csak van! vagy a támadó kommandó vezetőjének! mert az ápoltaknak nincs, oké… akkor egy másodperc alatt belátja, hogy mi a megoldás!”. Kételkedés felfüggesztése, mi… meg a lónak a… lóvégtagja, az. :-PPP

Nézd meg ezt a sorozatot: itt hoznak olyan döntéseket, amiket elsőre nem látsz át, és elsőre hülyeségnek tűnik. De részről-részre kibontakozik, hogy ki-mit-miért tett vagy tesz… és ezek az okok legtöbbször… döbbenetes revelációk. Itt nincs olyan, hogy „józan ész” – mindenki okkal, mindenki érdekből, mindenki a saját javát, titkos elképzelését, tervét nézve hoz döntéseket. Ezek sokszor szembemennek azzal, amit mi, egyszerű, még jelenleg (átmenetileg… :-P ;-) ) szabadlábon lévő bolondok döntenénk, de szerintem minden jogos és érthető a felgyülemlett fusztrációjuk és dühük, valamint az ostrom okozta feszültség miatt. És talán ez a legizgalmasabb: senkitől nem várhatsz _„normális”_ (_„nooormáliiis”_?!?!) döntéseket: akit azt hiszed, kiismersz, kiismertél, az is simán a földhöz vág egy-egy döntésével. Ez egy hihetetlen rollercoaster – és néha majd’ kiugrik a szíved a torkodon.

Ne nézd meg ezt a sorozatot. Itt nem tudsz szurkolni senkinek. A fogságban lévő sorozatgyilkos, és az ön- és közveszélyes pszichiátriai esetek naná, hogy nem szimpatikusak – bár ezek a mocsok készítők próbálják veled néha-néha embernek láttatni, de ennek a kísértésnek állj ellen! –, ám az, hogy az őrök, az orvosok, a rendőrök, az igazgató(!) mind-mind morálisan megkérdőjelezhetőek, és minimum, hogy nem az „igazság talaján”, hanem a „a homályzónában, a sötét és a világos határán, a mocsár tetején szambáznak”. És bármikor elsüllyedhetnek, és épp olyanokká válnak, mint akiket őriznek. Amikor azt hinnéd, végre megoldottak egy problémát, egy pillanat alatt nyilvánvalóvá válik, hogy azzal csak még nagyobb bajt csináltak, és egy újabb szarlavinát indítottak el.

Nézd meg ezt a sorozatot: itt semmi csak fekete vagy fehér. Itt inkább minden(ki) szürke. És ebből a szürkéből néha-néha mélyebbre, a feketébe csúsznak… néha-néha meg feljebb, a fehérbe. Hol tiszta szívből gyűlölsz valakit… hol meg azt mondod, vicsorgod, hörgöd: „gyerünk, Cherokee, bassz oda nekik!!!”.

Amikor a fegyvertelen őrök csapdát állítanak, és rajtaütnek – mondom: fegyver nélkül, cseszd meg! – az állig felfegyverzett kommandósokon… az valami elképesztően hősies.

De basszus… amikor az igazgató vezette őrök és a Cherokee vezette rabok összefognak, és frontális támadást intéznek a kommandósok géppisztoly sortűzével szemben, mert már nincs hová hátrálni(!!!)… a kurva égbe… én is üvöltöttem Cherokee harcba hívó csatakiáltását: „Barucaaaaa!!!!”. Mert az kibaszott epic… :respect: :leborul:

Ne nézd meg ezt a sorozatot. Itt egyszer csak azon kapod magad, hogy gyilkosokkal, elmebetegekkel, saját, önös érdekükért, érdekükből cselekvő, másokat eláruló, emberi nullákkal fogsz együttérezni. Folyamatosan résen kell lenned! Nehogy egy pillanatra meglágyulj, és egyszer csak azon kapod magad, hogy egy hat embert megölő, 16 év pszichiátriai börtönre ítélt srácért fogsz szorítani, mert azt mondja, ő nem szökhet meg, jobb a világnak, ha ő bezárva marad. Naná, hogy jobb! Ez az emberi minimum, cseszd meg! Cherokee-nél sincs sokkal nagyobb gazember az egész börtönben/pszichiátrián, és mégis: meg-meginogsz, amikor az emberség és a tisztesség olyan mintáját mutatja, ami túlnő a börtön falain. Amikor harcba hívja a rabokat, akik mind habozás nélkül harcba-halálba, puszta kézzel golyózáporba mennek érte – és ijesztő, amikor ezt felemelőnek érzed… Ne akarj ilyet: meghasonlasz önmagaddal.

Nézd meg ezt a sorozatot: itt megdöbbentő az, hogy mennyire senki, de SENKI sem egyértelműen jó, vagy színtisztán gonosz. Azért az az elképesztő dramaturgiai húzások közé tartozik, amikor a sorozatgyilkos Kajmán, a leggyűlöltebb, legvisszataszítóbb mind közül, aki vagy félszáz emberrel végzett már jeges fővel, érzéketlenül… vagy pont hogy a halálukban gyönyörködve… szóval, amikor ez, az emberi mocsok legalja… húz egy-egy olyat, hogy… basszus… ki sem akarom mondani, le sem akarom írni… de… amikor… segít valakin. Amikor neki köszönhető egy pozitív fordulat. Húúú… az ilyenek kemény pillanatok. Ezért éri meg a sorozat minden egyes másodperce. :leborul:

Ne nézd meg ezt a sorozatot. Ennek igazából vége sincs. Kb. 21:00-tól tart a története másnap hajnal negyed-fél kettő körülig. Azt hinnéd, abban bízol, hogy legalább lezárják, és végre elfelejtheted az egészet. De ezeknek semmi sem elég. Húznak olyat a végére, hogy a fejed vered a falba. Hogy mi a fenének kezdtél egyáltalán bele ebbe a hülyeségbe?! Hogy a francba tesznek még ide a végére (…”végére”?! a büdös fenét!!!...) egy olyan duplacsavart, hogy köpni-nyelni nem tudsz! És második évad? Persze, a fasorban sincs. :-PPP Elvesztegettél az életedből 6x41-43 percet. Ennyi, barátom. Inkább ütögesd kalapáccsal az ujjaidat helyette. Annak is több haszna lesz. :-PPP

Nézd meg ezt a sorozatot. Tesznek még a végére egy olyan duplacsavart, hogy köpni-nyelni nem tudsz. Nem is tudom, mi epicebb: az igazgató és a kommandós parancsnok beszélgetése a tetőn? Vagy amikor a rabok szembesülnek a főorvossal? Vagy amikor a lány életéért küzdenek az elrablói?? Vagy amikor a Kajmán menti meg a két gyereket…???... vagy az a döbbenetes fénykép… kirakva a kandalló tetejére…?!?! Anyám, borogass…

Így befejezni, befejezetlenül… DE!!! Elvileg idén ősszel/télen jön a második évad! Óóó… nem tudom, hogy fogom addig kibírni… Úgy fogtok a végén a felszínre jönni, hogy egyszerre érzitek magatokat Milák Kristófnak a 100 méter pillangó után, és Rasovszky Kristófnak 10 km után a mocskos Szajnában: kapkodtok a levegő után, és próbáljátok lerázni magatokról a vizet… meg a Szajnából rátok tapadt „miegymást”… miközben ég a tüdőtök és minden izmotok sajog.

Milák Kristóf – Rasovszky Kristóf: megarespect.

…

És respect a „La noche más larga” sorozat első évadának is: és minden szereplőjének.

De hármukat név szerint is megemlítek, mert a hátukon vitték a szériát:

Alberto Ammann (Hugo Roca – igazgató); Daniel Albaladejo (Cherokee)...

...és Luis Callejo (Kajmán)

 

…ööö… és már csak azon gondolkozom: vajon rábeszéltelek, vagy lebeszéltelek benneteket erről a sorozatról…?!

;-) :sör: