Ne nézd meg ezt a sorozatot./Nézd meg ezt a sorozatot.
Lehet szabadon választani. (Legalábbis ebben. Még. Egyelőre… egy darabig… Aztán eljön egyszer az
az idő, amikor már csak az M1-et szabad majd nézni, de azt meg tilos lesz
kikapcsolni is. :-P) Mindenkinek igyekszem kellő támpontot adni a döntéshez
– de talán az egyik oldalnak mégis többet, mint a másiknak… ;-)
Ne nézd meg ezt a
sorozatot. Ez egy kapkodós bolondokháza. Hja… mondjuk ott is játszódik: Prisión
Psiquiátrica Monte Baruca. (Baruca Hegyi Pszichiátriai Börtön) :-/ :-P
Azonnal belevágnak a történet közepébe, nincs időd megismerni, megszeretni (mondjuk,
megutálni viszont van… :-P ) senkit: és már ott tartunk, hogy ostrom alatt áll
az intézmény.
Nézd meg ezt a
sorozatot: olyan pörgős adrenalinbomba, mint utoljára a „24” volt. Nem néz egybites idiótának, akinek órákig (félórákig,
negyedórákig… részeken keresztül! :-PPP) kell magyarázni: értő, gyors kézzel
felvázolja az alapszituációt, és már dörrenti is a motort és részről-részre vált egyre magasabb
sebességbe.
Ne nézd meg ezt a
sorozatot. Itt mindenki olyan döntéseket hoz, mintha tényleg konkrétan bolond
lenne. A józan, paraszti ész egy székre áll és ordibál, hogy „ne basszál már fel! mennyire értelmetlen is
már az, amit csinálsz!”, azonban nem hallgat rá senki, mert minden és
mindenki a forgatókönyvírók akaratának van alárendelve. De persze beetetősen
csinálják: pörgeted-pörgeted a részeket, és legszívesebben egy ültő helyedben
végigtolnád a sorozatot, annyira „eteti
magát vö. beetetős”. Ám amikor – féléjfélkor, amikor a szíved a torkodban
dobog, és félsz, hogy infrastuktúrát kapsz… –, úgy döntesz, hogy ennyi elég
egyelőre, három rész után (a sorozat felét ezzel már letudtad), lefekszel
aludni… majd másnap azon gondolkodsz, hogy „nanemár…
most tényleg úgy volt?! de hát ha van egy csöpp esze valakinek… bazmeg, az
igazgatónak már csak van! vagy a támadó kommandó vezetőjének! mert az
ápoltaknak nincs, oké… akkor egy másodperc alatt belátja, hogy mi a megoldás!”.
Kételkedés felfüggesztése, mi… meg a lónak a… lóvégtagja, az. :-PPP
Nézd meg ezt a
sorozatot: itt hoznak olyan döntéseket, amiket elsőre nem látsz át, és elsőre
hülyeségnek tűnik. De részről-részre kibontakozik, hogy ki-mit-miért tett vagy
tesz… és ezek az okok legtöbbször… döbbenetes revelációk. Itt nincs olyan, hogy
„józan ész” – mindenki okkal,
mindenki érdekből, mindenki a saját javát, titkos elképzelését, tervét nézve
hoz döntéseket. Ezek sokszor szembemennek azzal, amit mi, egyszerű, még
jelenleg (átmenetileg… :-P ;-) ) szabadlábon lévő bolondok döntenénk, de
szerintem minden jogos és érthető a felgyülemlett fusztrációjuk és dühük,
valamint az ostrom okozta feszültség miatt. És talán ez a legizgalmasabb:
senkitől nem várhatsz _„normális”_ (_„nooormáliiis”_?!?!) döntéseket: akit
azt hiszed, kiismersz, kiismertél, az is simán a földhöz vág egy-egy
döntésével. Ez egy hihetetlen rollercoaster – és néha majd’ kiugrik a szíved a
torkodon.
Ne nézd meg ezt a
sorozatot. Itt nem tudsz szurkolni senkinek. A fogságban lévő sorozatgyilkos, és
az ön- és közveszélyes pszichiátriai esetek naná, hogy nem szimpatikusak – bár
ezek a mocsok készítők próbálják veled néha-néha embernek láttatni, de ennek a
kísértésnek állj ellen! –, ám az, hogy az őrök, az orvosok, a rendőrök, az
igazgató(!) mind-mind morálisan megkérdőjelezhetőek, és minimum, hogy nem az „igazság talaján”, hanem a „a homályzónában, a sötét és a világos
határán, a mocsár tetején szambáznak”. És bármikor elsüllyedhetnek, és épp
olyanokká válnak, mint akiket őriznek. Amikor azt hinnéd, végre megoldottak egy
problémát, egy pillanat alatt nyilvánvalóvá válik, hogy azzal csak még nagyobb
bajt csináltak, és egy újabb szarlavinát indítottak el.
Nézd meg ezt a
sorozatot: itt semmi csak fekete vagy fehér. Itt inkább minden(ki) szürke. És
ebből a szürkéből néha-néha mélyebbre, a feketébe csúsznak… néha-néha meg
feljebb, a fehérbe. Hol tiszta szívből gyűlölsz valakit… hol meg azt mondod,
vicsorgod, hörgöd: „gyerünk, Cherokee,
bassz oda nekik!!!”.
Amikor a fegyvertelen őrök csapdát állítanak, és rajtaütnek –
mondom: fegyver nélkül, cseszd meg! – az állig felfegyverzett kommandósokon… az
valami elképesztően hősies.
De basszus… amikor az igazgató vezette őrök és a Cherokee vezette rabok összefognak, és
frontális támadást intéznek a kommandósok géppisztoly sortűzével szemben, mert
már nincs hová hátrálni(!!!)… a kurva égbe… én is üvöltöttem Cherokee harcba hívó csatakiáltását: „Barucaaaaa!!!!”.
Mert az kibaszott epic… :respect: :leborul:
Ne nézd meg ezt a
sorozatot. Itt egyszer csak azon kapod magad, hogy gyilkosokkal,
elmebetegekkel, saját, önös érdekükért, érdekükből cselekvő, másokat eláruló,
emberi nullákkal fogsz együttérezni. Folyamatosan résen kell lenned! Nehogy egy
pillanatra meglágyulj, és egyszer csak azon kapod magad, hogy egy hat embert
megölő, 16 év pszichiátriai börtönre ítélt srácért fogsz szorítani, mert azt
mondja, ő nem szökhet meg, jobb a világnak, ha ő bezárva marad. Naná, hogy
jobb! Ez az emberi minimum, cseszd meg! Cherokee-nél
sincs sokkal nagyobb gazember az egész börtönben/pszichiátrián, és mégis: meg-meginogsz,
amikor az emberség és a tisztesség olyan mintáját mutatja, ami túlnő a börtön
falain. Amikor harcba hívja a rabokat, akik mind habozás nélkül harcba-halálba,
puszta kézzel golyózáporba mennek érte – és ijesztő, amikor ezt felemelőnek
érzed… Ne akarj ilyet: meghasonlasz önmagaddal.
Nézd meg ezt a
sorozatot: itt megdöbbentő az, hogy mennyire senki, de SENKI sem egyértelműen jó,
vagy színtisztán gonosz. Azért az az elképesztő dramaturgiai húzások közé
tartozik, amikor a sorozatgyilkos Kajmán,
a leggyűlöltebb, legvisszataszítóbb mind közül, aki vagy félszáz emberrel
végzett már jeges fővel, érzéketlenül… vagy pont hogy a halálukban gyönyörködve…
szóval, amikor ez, az emberi mocsok legalja… húz egy-egy olyat, hogy… basszus…
ki sem akarom mondani, le sem akarom írni… de… amikor… segít valakin. Amikor
neki köszönhető egy pozitív fordulat. Húúú… az ilyenek kemény pillanatok. Ezért
éri meg a sorozat minden egyes másodperce. :leborul:
Ne nézd meg ezt a
sorozatot. Ennek igazából vége sincs. Kb. 21:00-tól tart a története másnap
hajnal negyed-fél kettő körülig. Azt hinnéd, abban bízol, hogy legalább
lezárják, és végre elfelejtheted az egészet. De ezeknek semmi sem elég. Húznak
olyat a végére, hogy a fejed vered a falba. Hogy mi a fenének kezdtél
egyáltalán bele ebbe a hülyeségbe?! Hogy a francba tesznek még ide a végére (…”végére”?!
a büdös fenét!!!...) egy olyan duplacsavart, hogy köpni-nyelni nem tudsz! És
második évad? Persze, a fasorban sincs. :-PPP Elvesztegettél az életedből 6x41-43
percet. Ennyi, barátom. Inkább ütögesd kalapáccsal az ujjaidat helyette. Annak
is több haszna lesz. :-PPP
Nézd meg ezt a
sorozatot. Tesznek még a végére egy olyan duplacsavart, hogy köpni-nyelni nem
tudsz. Nem is tudom, mi epicebb: az igazgató és a kommandós parancsnok
beszélgetése a tetőn? Vagy amikor a rabok szembesülnek a főorvossal? Vagy
amikor a lány életéért küzdenek az elrablói?? Vagy amikor a Kajmán menti meg a
két gyereket…???... vagy az a döbbenetes fénykép… kirakva a kandalló tetejére…?!?!
Anyám, borogass…
Így befejezni, befejezetlenül… DE!!! Elvileg idén ősszel/télen
jön a második évad! Óóó… nem tudom, hogy fogom addig kibírni… Úgy fogtok a
végén a felszínre jönni, hogy egyszerre érzitek magatokat Milák Kristófnak a 100 méter pillangó után, és Rasovszky Kristófnak 10 km után a mocskos Szajnában: kapkodtok a
levegő után, és próbáljátok lerázni magatokról a vizet… meg a Szajnából rátok
tapadt „miegymást”… miközben ég a tüdőtök és minden izmotok sajog.
Milák Kristóf – Rasovszky Kristóf: megarespect.
…
És respect a „La noche
más larga” sorozat első évadának is: és minden szereplőjének.
De hármukat név szerint is megemlítek, mert a hátukon vitték
a szériát:
Alberto Ammann (Hugo
Roca – igazgató); Daniel Albaladejo (Cherokee)...
...és Luis Callejo (Kajmán)
…ööö… és már csak azon gondolkozom: vajon rábeszéltelek,
vagy lebeszéltelek benneteket erről a sorozatról…?!
;-) :sör: