2024. április 21., vasárnap

Lefkovicsék gyászolnak

 

Lefkovicsék gyászolnak – és Szántóéknak ez egy moziünnep.

Most volt először – és bízom benne, hogy nem utoljára…! – Családunk három generációja együtt egy mozifilmen! :-D

És most ismerhettük meg először a balassagyarmati Madách Imre Filmszínház Kamaratermét, amiről bizton mondhatom: a legbarátságosabb, legkedvesebb mozikuckó, amiben életemben jártam. :respect:

Már többször jártunk a moziban, de ebben a teremben még nem voltunk filmvetítésen: de ha lehet(ne), ezután mindig itt szeretném nézni az új filmeket: eszméletlenül otthonos. :leborul:

Néztünk Mátéval úgy filmet a Nagyteremben, hogy az egész „hodályban” csak ketten voltunk… de most, ahogy ebben a kábé 40 fős kisteremben összegyűltünk tízen, valahogy… olyan jó volt együtt mozizni… ezért szerettem bele a moziba – ezt kerestem mindig a moziélményben: az értő közönséget, akik úgy szeretik a mozit, a filmeket, mint én magam.

(Talán az érdemeiben „megszűnt” budapesti Graffiti Mozi volt ehhez fogható, amikor 1993 körül ott néztem meg a „Gyalog-galopp” című feledhetetlen remekművet – amikor odaértem, az előre lefoglalt jegyemre már vagy öten vártak, hátha nem jövök el… Ott éreztem majdnem ennyire otthonosan magam, mint tegnap a Madách Mozi Kamaratermében. De csak majdnem. ;-) )

Szóval, ott voltunk mi hárman – és még Hét Hozzáértő Filmrajongó. :-)

És micsoda élménnyel gazdagodtunk!!! :respect:

Hála a nagyszerű Bezerédi Zoltánnak… :leborul:

…és Breier Ádám rendező-forgatókönyvírónak! :respect:

De méltatlan lenne, ha nem említeném meg a történet két nagyszerű szereplőjét: az Arielt megformáló Leo Gagel-t és a Ferikét alakító Váradi Rolandot. :tapsvihar: :fejethajt:

Leo Gagel egy tüneményes, egy fantasztikus kissrác, amilyen őszinte, tágra nyitott szemmel néz a Világra… az valami végtelenül megrendítő, és szívmelengető.

Váradi Roland egy nagyszerű fiatalember, akiről meg voltam győződve, hogy tényleg bokszoló: és utánaolvastam – valóban az!!! :-)

Itt és így mesél róla Breier Ádám:

„Váradi Roland, tehát Ferike, talán a legszebb sztori volt. Néztünk egy csomó fiatal színészt erre a szerepre, és nagyon nem működtek, és muszáj volt találni valakit. Elkezdtem visszamenni a boksz termekbe és vadászni, nézni a fiatal bokszolókat. Roland először nem akarta vállalni, maximum valamilyen nem-szöveges szerepet. De addig jártam a nyakára, megadtam a telefonszámom, hogy gondolkodjon és hívjon bármikor. Majd végül mondtam az edzőjének, Kovács Mária világbajnok bokszolónak, hogy beszéljen vele, mert nagyon nagy bajban vagyunk, már mindjárt forgatunk. És akkor egyszer csak csöngött a telefon, Roland hívott, hogy mondta neki az edző, hogy hívjon fel. Roland fegyelmezett sportoló, amit az edző mond, azt a tűzön-vízen is keresztül kell menni. Egy csupa szív srác, tényleg egy fantasztikus jellem.”

„Egy csupa szív srác, tényleg egy fantasztikus jellem” – és ami a döbbenet, hogy ez a filmből lejött! :leborul:

Bezerédi Zoltán pedig… szerintem kimondhatjuk, hogy ez az ő jutalomjátéka: Ő viszi a vállán/szívén/szívében a cselekményt, érte szorítunk: érezzük, ha neki sikerül elérni a Megváltást, akkor az egész Családnak, három generációnak sikerülni fog. Nem játszhatta el ezt a szerepet senki más, csak ő. :megarespect:

Szerintem ez nem egy vígjáték: kár annak aposztrofálni. Sokkal több annál: ez egy emberi megváltástörténet – ami tragikomikus, megrázó, megindító és… felemelő.

Köszönet érte, Breier Ádám

Idézném egy kicsit Mátét – spoilermentesen:

„Apa, az a jelenet, amikor (SPOILER), az epic volt, ugye?! Akkor nagyon szorítottuk egymás kezét…”

Igen, feleltem, az „A Jelenet” – tényleg Epic volt. És olyan jó volt közben a Te kezedet fogni, Máté.

Sosem hittem volna, hogy valaha MAGYAR filmekben fogok epic pillanatokat látni…

Az „Átjáróház”-ban volt már egy ilyen – de a „Lefkovicsékban” most egy egészen másmilyen epic jelenetet láthattunk… :megarespect:

…és hogy teljes legyen a nézői visszhang: a Nagymama is elismerően nyilatkozott a Filmről, és meggyőződése (volt…?! ;-) ), hogy Bezerédi Zoltán tényleg bokszolhatott valamikor, mert (68 évesen) még mindig nagyon sportos, és neki nagyon hihetően alakított az edzőt. :-)

Gyerekek: ez egy must see film, én mondom nektek. És a zenéje is csodálatos.

Idáig úgy voltam vele, hogy nagyon szívesen szerepelnék Reisz Gábor valamelyik filmjében – most már feliratkozott mellé Breier Ádám is.

9/10 :megarespect:

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése