Elő a farbával…! Vagy a radioaktív baltával… ;-)
Baszki… nem is tudom, honnan kezdjem…
Talán onnan, hogy utálom a játékokból készült filmeket: mert ráugranak a gémerek és szétszedik, vagy épp felmagasztalják, mert jobb/rosszabb/pont olyan, mint a játék.
És ez engem taszít és feldühít: mert rohadtul nem vagyok egy nagy játékos.
(Írtam úgy anno számítógépes játékot, hogy folyamatosan vitatkoztam a programozókkal, mert nem értettem, hogy miért nem lehet megvalósítani egy-egy ötletemet, és miért kell a fantáziám szárnyalását lebutítani, mert a játék… hm… nem olyan „okos”. De legalább szép! Mondták nekem a programozók, úgyis a látvány adja el! Erre – miután a kibaszott bugos játék és a programozók miatt akkorát buktunk, mint Rottenbiller – a kritikák azt mondták: „a látvány szo-szo, elmegy, de a dialógusok marha jók voltak!”. Mindegy: régi sérelem, régi fájdalom – a heg megmaradt örökre…)
Úgy gondolom: talán a játékok rajongóinak készül egy-egy film/sorozat, de pont a rajongók miatt nem lehet/nehéz élvezni az eredményt egy szűz nézőnek. (Ez most… szép egy hasonlat lett… Sry.)
Mert olyan nagy a virtuális zaj körülötte, hogy nagyban befolyásolja a várakozásaimat/előítéleteimet.
Ám legnagyobb döbbenetemre: a Fallout mindezek ellenére (vagy… miatt?!) lett hatalmas kedvencem! :respect:
A hangulata valami egészen elképesztő, semmihez sem hasonlítható – varázslatos. :sör:
A zenék… A zenék meg: valami hihetetlen feelinget keltenek az emberben – és ez különösen akkor karcol, horzsol, de nagyon durván, amikor a képkockákon valami egészen mást látsz, mint amiről a dal szól. Pölö: egy brutális csata zajlik… és közben felcsendül Nat King Cole: I Don’t Want To See Tomorrow című száma… Az embernek libabőrös lesz tőle a háta – a jó értelemben! :sör:
Ella Purnell egy igazi gyöngyszem, egy aduász a filmben: akit minden percben imádtam – egyszerre, mint gyönyörű nőt, és mint végtelenül szerethető, ártatlan őszinteséget.
…akit a mocsok felszín percről-percre, részről-részre tesz egyre keményebbé, egyre realistábbá – ami egyszerre elszomorító, és felemelő. Mert látod, hogy nem elveszett „ostobácska naiva” – de a megkeseredése, megkeményedése… mégis fájdalmas a nézőnek.
Nagyszerű Főhősnő. :respect:
Walton Goggins…
ne már…! Már előre utáltam a csávót, olyan hype övezte, mielőtt még egy
kukkanást láttam volna az egészből… Eleinte beigazolódni láttam az
előítéletemet… de a befejező részre, ahogy egyszerre állt össze a múltja – és
láttuk a legkeményebb brutalitását a jelenben: valahogy… tökéletéssé vált a
szememben. Igen, beismerem: Walton
Goggins atomkirály. :leborul:
:thumbsup:
Aaron Moten… ne haragudj, tesó, de… te valahogy nem tudtál felnőni harmadik főszereplőnek: a páncélod lejátszott a vászonról.
Napokig el tudnám nézni, ahogy az Acéltestvériség végigháborúzza a felszínt, és harci páncélba öltözött, Pokol-típusú gépágyúkkal felszerelt lovagjai kíméletlenül átgázolnak az ellenségen!
…de téged nem látlak közben a lelki szemeimmel, Aaron Moten… :-/ Csak a csatapáncélt.Te bárki lehettél volna. :-P
Még egy valaki okozott csalódást: a Kutya, Dogmeat. Egész egyszerűen csípem a kutyákat: és folyamatosan láttam a filmben, hogy le se szarja a színészt, azt figyeli, hol a gazdája, aki irányítja – akit tényleg szeret. Ez engem minden alkalommal kizökkentett és kijózanított. Kár kutyákat beleerőltetni a filmekbe, ha nem tudják elhitetni, hogy a filmbéli partnerükhöz tartoznak – és úgy látszik, hogy 2024-ben sem lehet még ezt elérni. :-PPP Engem zavart.
Horkai Zoltán a vadállatokkal sokkal jobban tud dolgozni, sokkal inkább hihetőek az ő filmes jelenetei. :respect:
De vissza a Fallout-hoz: a történet remekül tekeredik-csavarodik, élvezettel lubickoltam a részekben – és a finom részletekben. A sorozat első feléig azt hittem, ez olyan zombi- és szörnyhentelős sori lesz, de szerencsére, nem is tévedhettem volna nagyobbat: így lett a kedvencem a Moises Arias által megformált karakter. :sör:
Nagyon várom vissza őt a második évadba – és biztos vagyok benne, hogy nem ment el „hibernálódni”. Tökösebb lett ő annál a sorozat végére. :thumbsup:
Az utolsó rész meg… öregem… Így. Ilyen zúzósan, ilyen húsbavágóan kellene befejezni minden sorozatot, és nyüszítve várná az ember a folytatást.
Én most ezt fogom tenni. :respect:
9/10
"Tomorrow, so they sayWill be a lovely day,A bright new sun will suddenly break through,But I don't want to see tomorrow, Unless I see it with you.
Tomorrow, so I hearThe clouds will disappear,The door to happiness will open wide.But I don't want to see tomorrow,Unless you're there by my side."
Nat King Cole - I Don’t Want To See Tomorrow
