Hm…
Próbáltam segítséget kérni/kapni a levelező rendszeremtől, de nem sikerült – így mondom „fejből” (ami azért nem ugyanaz a fej már, mint 10 évvel ezelőtt, ugye… :-P :-) ).
Szóval… úgy vélem, 2010-11-12 körül történhetett, hogy Justin és Szilárd :sör: egymástól függetlenül – vagy épp egymást támogatva – nagyon ajánlották nekem Joe Abercrombie: A penge maga című könyvét. És mivel adtam a szavukra, ráraboltam – annál is inkább, mert még a kötet külleme is valami epikus és menő dologra utalt.
Nos… hm…
Derengenek belőle nevek – Bayaz mágus, Glokta inkvizítor, Kilencujjú Logen, Háromfás Rudd, Kutyaember… –, de esküszöm, ha megveszek se jut eszembe semmi, hogy _miről szólt_. Pedig nagyon sok rossz emlékű regényt fel tudok idézni, amiket olvastam – de a Penge magáról csak annyit tudok mondani, hogy… marhára untam és untatott. :-/
Szóval, 2010-11-12 körül el is ástam magamban (a szememben) Joe Abercrombie-t, mint valakit, aki szerintem túlértékelt, és akit én nem szeretek.
Így jutottunk el 2022. decemberéig: amikor a Pusztaberki községi könyvtárban beszélgettem – és megakadt a szemem egy sor könyvön. A penge maga, Miután felkötötték őket, A királyok végső érve, Némi gyűlölet… és még valami, aminek most nem jut eszembe a címe.
„Nahát, Abercrombie, akit nem szeretek” – gondoltam. – „Valaki úgy látszik mégis azt gondolja, hogy érdemes elhozni a könyveit Berkibe. He-he. Hát szerintem téved.”
Aztán máskor megint a könyvtárban lebzseltem – szeretek a könyvek között lenni, ez manapság már biztos perverzitásnak számít… –, és megint rábámultam az „Abercrombie-sorra”. Mind ott volt.
„Na, ugye.” – gondoltam elégedetten. – „Mondtam én.”
…
Megint könyvtár… nem részletezem. Karácsony előtt – mielőtt szünetre nem ment volna a könyvtár(os) – valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag kikaptam a „Miután felkötötték őket” a sorból (mert előzőleg rákerestem a neten, hogy a Penge után mi jön…), és kikölcsönöztem.
…
És most nézek magam elé, de tényleg hülyén (mármint, a szokottnál is jobban, ugye… :-P), és arra gondolok: valóban olyan rossz volt anno a Penge maga? Mi a francért is nem tetszett…? Egyáltalán: tényleg ugyanaz a csávó írta a Pengét és a Felkötötték-et…?!?!
Mert a „Miután felkötötték őket” tetszett. Nagyon is.
…
…
Gondolhatnónk, hogy ez a Cosca nevű zsoldosvezér a regény központi alakja, és az általa vezetett várvédelem egy nagyon fontos eseménysorozat.
Nem így van. De nekem leesett az állam, hogy Abercrombie pár – a fentihez hasonló – kurta leírással olyan (mellék)karaktert rittyent, hogy szinte láttam magam előtt a félelmet nem ismerő, alkoholista harcost. Mint Donatello művét Padovában: Gattamelata zsoldosvezér lovasszobrát.
…
Basszus, lehet, hogy a mégis bennem lévő előítélet dolgozott a lelkemben, vagy mi a szösz – de konkrétan az első 200 oldal… amolyan elég elnyújtott előjátéknak tűnt. :-P
…és mégsem untam. Valahogy vitt magával – és ehhez írni tudás kell a javából. :sör:
Majd következett vagy 120 oldal olyan tömény akcióorgia, hogy bokáig lefo… lefo… lefokoztam az ellenszenvemet. ;-) És kénytelen voltam beismerni, hogy ez bitang jó. :respect:
Valamint határozottan élveztem az olykor fel-felbukkanó kegyetlen, fekete humorát. :-)
Glokta inkvizítor cinikus, szarkasztikus személyiséget, egyszerre szánalmas és kegyetlen – mégis, máskor nagyon is humánus és emberi – karakterét nem lehetett nem imádnom. :sör:
És aki még legnagyobb döbbenetemre kedvenc karakteremmé vált: az West ezredes. :leborul:
Pedig voltak nála nagyobb harcosok: Háromfás, Kilencujjú, Kutyaember – Cosca…! –, és… mégis, West vett meg kilóra. :sör:
:-)
Nem, nem akarok rögtön „ráugrani” a Királyok végső érvére, és nem, nem akarom újraolvasni a Penge magát. De _ el fogom olvasni_ a Királyokat – csak most egy kicsit ki kell pihennem magam Abercrombie súlyos, sötét világából. Ám vár rám itt még pár történet, ami tetszeni fog… úgy hiszem. :thumbsup:
Justin, Szilárd – jár nektek a sör, még ha megkésve is.
:-)
Joe Abercrombie
