Joe Abercrombie – Miután felkötötték őket

Hm…

Próbáltam segítséget kérni/kapni a levelező rendszeremtől, de nem sikerült – így mondom „fejből” (ami azért nem ugyanaz a fej már, mint 10 évvel ezelőtt, ugye… :-P :-) ).

Szóval… úgy vélem, 2010-11-12 körül történhetett, hogy Justin és Szilárd :sör: egymástól függetlenül – vagy épp egymást támogatva – nagyon ajánlották nekem Joe Abercrombie: A penge maga című könyvét. És mivel adtam a szavukra, ráraboltam – annál is inkább, mert még a kötet külleme is valami epikus és menő dologra utalt.

Nos… hm…

Derengenek belőle nevek – Bayaz mágus, Glokta inkvizítor, Kilencujjú Logen, Háromfás Rudd, Kutyaember… –, de esküszöm, ha megveszek se jut eszembe semmi, hogy _miről szólt_. Pedig nagyon sok rossz emlékű regényt fel tudok idézni, amiket olvastam – de a Penge magáról csak annyit tudok mondani, hogy… marhára untam és untatott. :-/

Szóval, 2010-11-12 körül el is ástam magamban (a szememben) Joe Abercrombie-t, mint valakit, aki szerintem túlértékelt, és akit én nem szeretek.

Így jutottunk el 2022. decemberéig: amikor a Pusztaberki községi könyvtárban beszélgettem – és megakadt a szemem egy sor könyvön. A penge maga, Miután felkötötték őket, A királyok végső érve, Némi gyűlölet… és még valami, aminek most nem jut eszembe a címe.

„Nahát, Abercrombie, akit nem szeretek” – gondoltam. – „Valaki úgy látszik mégis azt gondolja, hogy érdemes elhozni a könyveit Berkibe. He-he. Hát szerintem téved.”

Aztán máskor megint a könyvtárban lebzseltem – szeretek a könyvek között lenni, ez manapság már biztos perverzitásnak számít… –, és megint rábámultam az „Abercrombie-sorra”. Mind ott volt.

„Na, ugye.” – gondoltam elégedetten. – „Mondtam én.”

…

Megint könyvtár… nem részletezem. Karácsony előtt – mielőtt szünetre nem ment volna a könyvtár(os) – valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag kikaptam a „Miután felkötötték őket” a sorból (mert előzőleg rákerestem a neten, hogy a Penge után mi jön…), és kikölcsönöztem.

…

És most nézek magam elé, de tényleg hülyén (mármint, a szokottnál is jobban, ugye… :-P), és arra gondolok: valóban olyan rossz volt anno a Penge maga? Mi a francért is nem tetszett…? Egyáltalán: tényleg ugyanaz a csávó írta a Pengét és a Felkötötték-et…?!?!

Mert a „Miután felkötötték őket” tetszett. Nagyon is.

…

„Glokta mély lélegzetet vett. – Mennyi esélyünk van rá, hogy még egy hétig kitartsunk?

– Még egy hétig? – csücsörített Cosca. – Az sikerülhet. 

– Két hétig? 

– Kettőig? – Cosca csettintett a nyelvével. – Az már kevésbé valószínű. 

– Ami azt jelenti, hogy egy hónapig kitartani reménytelen ügy. 

– A reménytelen a megfelelő szó, igen. 

– Maga mintha élvezné is a helyzetet. 

– Én? A reménytelen ügyek a szakterületem – jelentette ki széles vigyorral a styriai. – Mostanság csak azok találnak meg.”

 

„– Megint jönnek! – bömbölte teli torokból Cosca. – Embereket a falakra! A falakra!

Férfiak indultak meg futva: bennszülöttek, zsoldosok, uniós katonák nyúltak nyílvesszők után, és ajzották fel számszeríjaikat, miközben számtalan különféle nyelven egymás feje fölött egymásnak ordítoztak. Cosca ide-oda rohangált közöttük, emberei hátát csapkodta, az öklét rázta, vicsorgott és nevetett. A félelem leghalványabb jele sem látszott rajta. Igencsak hatékony hadvezér ahhoz képest, hogy egy félőrült alkoholista.”

…

Gondolhatnónk, hogy ez a Cosca nevű zsoldosvezér a regény központi alakja, és az általa vezetett várvédelem egy nagyon fontos eseménysorozat.

Nem így van. De nekem leesett az állam, hogy Abercrombie pár – a fentihez hasonló – kurta leírással olyan (mellék)karaktert rittyent, hogy szinte láttam magam előtt a félelmet nem ismerő, alkoholista harcost. Mint Donatello művét Padovában: Gattamelata zsoldosvezér lovasszobrát.

…

Basszus, lehet, hogy a mégis bennem lévő előítélet dolgozott a lelkemben, vagy mi a szösz – de konkrétan az első 200 oldal… amolyan elég elnyújtott előjátéknak tűnt. :-P

…és mégsem untam. Valahogy vitt magával – és ehhez írni tudás kell a javából. :sör:

Majd következett vagy 120 oldal olyan tömény akcióorgia, hogy bokáig lefo… lefo… lefokoztam az ellenszenvemet. ;-) És kénytelen voltam beismerni, hogy ez bitang jó. :respect:

Valamint határozottan élveztem az olykor fel-felbukkanó kegyetlen, fekete humorát. :-)

„– Mennyire rémes?

– Nem annyira, mint ahogy kinéz. 

– Nagyon rémesnek néz ki. 

– Fogja be, és tartsa közelebb a fáklyát! 

– Mi az? 

– Mi mi? 

– Az ott, ami kiáll. 

– Az állkapcsa, maga szerencsétlen. Mégis, mit gondolt, mi lehet? 

– Azt hiszem, rögtön elhányom magam. A gyógyítás nem tartozik a figyelemreméltó képességeim… 

– Fogja már be a száját a kurva életbe, és tartsa ide azt a fáklyát! Vissza kell raknunk a csontot a helyére!”

Glokta inkvizítor cinikus, szarkasztikus személyiséget, egyszerre szánalmas és kegyetlen – mégis, máskor nagyon is humánus és emberi – karakterét nem lehetett nem imádnom. :sör:

És aki még legnagyobb döbbenetemre kedvenc karakteremmé vált: az West ezredes. :leborul:

Pedig voltak nála nagyobb harcosok: Háromfás, Kilencujjú, Kutyaember – Cosca…! –, és… mégis, West vett meg kilóra. :sör:

„West nyelt egyet. Ő tette. Ő. Megölte a (SPOILER, ezért nem írom ki, hogy kicsodát!). Hidegvérrel meggyilkolta. Bűnöző volt. Áruló. Szörnyeteg.

Szinte nevethetnékje támadt. A napos Agriont, ahol a hűség és a hódolat feltétlenül kijárt, ahol a közönséges polgárok azt tették, amire a náluk különbek utasították őket, ahol mások meggyilkolása egyszerűen szóba sem jöhetett, most nagyon messze volt.Talán valóban szörnyeteg lett belőle, de Angland fagyos vadonjában más szabályok vonatkoztak rá is. Itt a szörnyetegek voltak többségben. 

Egyszerre súlyos kéz nehezedett West vállára. Ahogy felnézett, Fekete Métely fül nélküli fejét látta magával szemben. Az északföldi csücsörített az ajkával, és halkan füttyentett egyet. – Hát, gondolom, erről ennyit. Tudod mit, Veszett? – vigyorgott rá Westre. – Kezdelek megkedvelni, öregem”

:-)

Nem, nem akarok rögtön „ráugrani” a Királyok végső érvére, és nem, nem akarom újraolvasni a Penge magát. De _ el fogom olvasni_ a Királyokat – csak most egy kicsit ki kell pihennem magam Abercrombie súlyos, sötét világából. Ám vár rám itt még pár történet, ami tetszeni fog… úgy hiszem. :thumbsup:

Justin, Szilárd – jár nektek a sör, még ha megkésve is.

„– A holt vidék határán állnak! Egyetlen állat sem jön ide, amelyik nem arra teremtetett.

– Hogyhogy, testvér? – kérdezte Bayaz, mire Ferro bánatosan rakta el az íját. Szóval, még egy mágus. Kitalálhatta volna. Ha pedig két ilyen vén hülyét összeeresztenek, annak mindig szófosás a vége.”

:-)

 Joe Abercrombie