A Netflix kicsinál engem. Komolyan mondom, csak náluk
vannak olyan sorozatok, amik döbbenetesen jók (lásd előző posztomat), és most a
„true crime” cuccaikra akadtam/szakadtam rá – amik egészen elképesztően
ütősek.
Komolyan mondom, annyira rákattantunk, hogy most
regisztráltam a Netflixre is, hogy még több hasonló tartalomhoz juthassak
hozzá: és ami elém ömlött… egész egyszerűen csak tátottam a számat.
:-OOOO
Tömérdek(!) olyan sorozat, amit nézni _akarok_, és egy
csomó olyan, miről még csak nem is hallottam eddig – ráadásul magyar
felirattal. :-OOOO
Konkrétan meg is ijedtem ilyen tömény tartalomtól:
_évekre_(!!!) rákattanhatok a Netflixre, akkor sem tudom végignézni a kínálatát
– nemhogy az összeset, de még azt a szegmensét se, amit a legérdekesebbnek,
legértékesebbnek találok.
Mindegy, ha már beleugrottam, a próbahónap alatt
végigtolunk pár sorit (hú, hogy mennyire darára van kihegyezve a platform –
egészen elképesztő…), aztán meglátom, hogy önvédelemből/leszokásból inkább
szakítok-e vele, és maradok azoknál, amiket elérek… hm… „csak úgy” innen-onnan.
Vagy bent maradok a mézescsuporban, és nyomom intravénásan… :eeekkk: :-)))
De most térjek rá végre a főtémára.
Don't F**k with
Cats: Hunting an Internet Killer – Ne szórakozz a macskákkal: Vadászat az
internetes gyilkosra s01
Uramisten… hogy mennyi elmebeteg szaladgál a világban…
Amikor hallottam erről a soriról – én, aki komoly
macskabarát vagyok –, azt mondtam, hogy a fene se akarja látni ezt az egészet.
Rohadjon meg az a szemét tetű, aki macskákat öl, én nem fogom megnézni.
Főleg
ez a bekezdés volt fontos a számomra: „Na
most, ami szerintem elsősorban érdekli az embereket a cím után, az, hogy mennyire látszik benne az állatgyilkosság. Meg lehet-e
nézni úgy, hogy valaki érzékeny az ilyesmire? A válaszom az, hogy igen. Magukat a
felvételeket, amiken ezek az esetek történtek, teljes egészében sosem látjuk.”.
Egész egyszerűen döbbenetes, hogy van olyan aberrált
pszichopata, aki úgy, azzal akar híres lenni, hogy filmre veszi, ahogy állatokat,
majd embereket gyilkol – és az ezekről készült videókat felpakolja a netre…
Sőt, akarja, hogy üldözzék emiatt, szándékosan nyomokat
hagy, és élvezi a népharagot és a bujkálást, miközben kigúnyolja azokat, akik
el akarják kapni.
De a másik oldal, a _hivatalos_
bűnüldözői (rendőrség) is rendesen lejáratja magát: olyan szinten ignorálják
azt a maroknyi embert, akik a kezdetektől keresik-kutatják a gyilkost, és
ezernyi információt összegyűjtöttek róla – hogy az szégyenletes. Főleg annak a
fényében, hogy egyébként meg elvárják, hogy aki tud valamit, azt jelezze
feléjük – de amikor meg jelentkezik egy csapat, hogy _tömérdek_ információja van, azokra meg szarnak. :-PPP
Az, hogy ez a gyökér pszichopata a macskagyilkosságtól
eljuthatott az emberölésig, nagyban „köszönhető” a kanadai hivatalos bűnüldöző
szervek nagyképű és lekezelő ignorálásának is.
:-PPP
Nem tudom: ennyire fontos a rendőröknek, ügyészeknek a „dicsőség”?!
Hogy „_én_ fogtam el, egyedül, és
senki más!” – és ezért inkább kirekesztenek mindent és mindenkit (érdemi
információkat és hathatós segítséget) csak azért, hogy egyedül arathassák le a
babérokat…?!
(Mondjuk, idehaza elég csak ránézni a móri mészárlás körüli
nyomozásra: kinek köszönhető, hogy végül csak elfogták az _igazi_ gyilkost – és ki vette fel a nyomravezetői jutalmat… No
comment.)
A sorozat fájdalmas és nyomasztó… és amit a főhősök a
legvégén kimondanak, abban még súlyos igazság van.
„Mielőtt beleegyeztünk
a dokumentumfilmbe, azt kérdeztük magunktól, hogy tényleg akarjuk-e ezt. Terjesszük
még tovább a hírét? Addig tápláltuk az önimádatát, míg még tovább kellett
lépnie? Ez késztette arra, amit tett? Tápláltuk a szörnyet, vagy mi hoztuk létre?
És ti, akik otthon nézitek ezt a szaros filmet ***********ról, bűnrészesek
vagytok? Talán itt az ideje leállítani a gépet.”
…
Killer Inside:
The Mind of Aaron Hernandez – Egy gyilkos elméje: Aaron Hernandez s01
A „Don't F**k with Cats” után úgy
voltam vele, hogy az Aaron Hernandez-sztori nem nagyon tud majd a nyomába érni:
nyomasztásban, iszonyodásban, haragban, fájdalomban.
Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna…
Berti barátom :sör: ajánlására vágtunk bele Katicámmal
(vele néztem a „macskákat” is)… és egyre jobban elképedve, egyre nagyobb
döbbenettel és… fájdalommal néztük az egészet.
Az, hogy az NFL nem vesz senkit emberszámba, ott csak „darab-darab”
egy-egy játékos, azt eddig is tudtuk – de ahogy itt is kijött, mennyire
embertelen ez a rendszer, az azért NFL rajongóként elég jó kis pofon volt…
A legeslegvégén pedig… Istenem… összenéztünk Katicámmal…
és kimondtuk azt, amit soha nem gondoltam volna kimondani… hogy az áldozatot (az
áldozatokat) nem feledve, végtelen sajnálatot éreztünk… egy gyilkos iránt.
Mert összefoglalták nekünk, hogyan és miért ment ebbe az
irányba az útja – ami vihette volna a Hall of Fame csúcsára is… de helyette
sötét mélybe vezetett…
És a kettős személyisége miatt láthatóan-érezhetően fel
sem fogta, hogy elborult elmével mit (miket) tett…
Annyi fájdalom és keserűség gyűlt össze bennünk a sorozat
alatt, ahogy láttuk, hogy egy értékes ember hogyan jut el válaszutak elé – és
hogyan hoz egymás után rossz döntéseket, és csúszik egyre mélyebbre…
Nem is tudok róla
többet beszélni – idézem inkább azokat, amik a filmben hangzottak el.
„"Csak tömik belétek a gyógyszereket,
hogy tudjatok játszani. "Akkor is játssz, ha fáj! Gyerünk!" Tudod, mi
az őrület? Kitiltották ezeket a ligából, mondván, csak komoly sérülésre vannak.
Vajon ki kapott minden meccs előtt abból a szarból? Én."
'HARMADIK STÁDIUMÚ CTE
Kijelenthetem, hogy ez a jelentős károsodás minden kétséget kizáróan hosszú
évek alatt alakult ki. Ez nem egy olyasmi, ami hirtelen, vagy az elmúlt pár
évben alakult ki. Véleményem szerint ezek a változások akár egy évtizede is
kezdődhettek."
"Ez mind igaz volt Aaron Hernandezre,
és ha végiggondolunk mindent, amin nem csak fizikailag, de érzelmileg,
mentálisan keresztül kellett mennie, a gyermekkorában történtektől kezdve, és
amikkel szembe kellett néznie, és ehhez még hozzáadjuk a CTE-t is, akkor értjük
meg igazán, hogy a tragédiához vezető út, évekkel korábban kezdődhetett."”
„- Az ítélet után a megbocsátásról beszélt. Még mindig ezt érzi?
- Igen. Imádkozom, hogy a lelke békében
nyugodjék. Hogy találjon vigaszt. Isten megbocsát, bármi is történt.”
…
