Redbad & Kundo & Tuntematon sotilas (2017) & Aquaman

Semmi kedvem nem volt rivjúkat írni. Igazából most sincs. :-PPP

Mert annyi… nem, nem, nem. Másként kell fogalmaznom. Ugyanis azt akartam írni, hogy „mert annyi sz@r filmet láttam mostanában” – de ez nem igaz. Így, ebben a formában nem igaz.

Ugyanis a fentiekből két filmet pörgetve… hm… ha nem is néztem, de… „figyeltem”. :-P Egyet a felénél tettem le, hogy ebből elég – a másikat meg 15-20 perc után. :-PPP

Szóval, nem néztem végig a fenti filmeket – de rohadtul elvették a kedvemet a blogolástól. Meg majdnem az élettől is… :-PPP

Két dolog zökkentett most ki: az, hogy végre végéig értem egy remek netflixes, mexikói sorozatnak – a másik meg az, hogy kedvenc sorozatos oldalam, a sorozatjunkie.hu, feltett egy kérdést, hogy kinek, mi volt a tavalyi év legjobb filmje. És valaki bemondta, hogy az „Aquaman”… Én meg azt hittem, agyvérzést kapok. Előtte még én is be akartam karcolni a hozzászólások közé a saját tavalyi „legkedvencemet” – de a vízember jelölést olvasva elment tőle a kedvem. :-///

Nos, ezeken kellően feldúltam magam, és úgy vagyok vele, „kiírom (remélem, ki is irtom… :-PPP) magamból” a dühítő, émelyítő, idegesítő, fusztráló élményeket – és utána képes leszek egy lelkes rivjút írni a mexikói soriról.

Mert 100x, 1000x szívesebben írok lelkes, feldobódott, rajongó élménybeszámolókat, mint írjak olyan… izékről :-P… amiket legjobb lenne elfelejteni. :-PPP

Sistergős leszek, mert többet-jobbat nem érdemelnek.

Redbad – Az utolsó pogány király

A hollandok is felültek a „Vikings” 2013 óta tartó szériájának oldalvizére, hogy megcsinálják saját vikinges filmjüket.

Kár volt az időért, az elpazarolt energiáért, az elfecsérelt tehetségekért…

Karizmatikus főhős kéne egy ilyen filmbe: és Redbad megformálója, Gijs Naber… hááát… szo-szó, szódával elmegy. :-///

Az ellenoldal: Charles Martel (Tibo Vandenborre) és Pepijn (Jonathan Banks)… basszus, ha láttatok még sablon „főellenséget”…! Egy _szemernyi_ eredetiség sincs egyikükben sem. Motivációjukban, viselkedésükben, kiállásukban, alakításukban. :-PPP

A látványba tolták a pénzt: kosztümök, díszletek, tömegjelenetek – de mindez elvesztegetett érték volt, izgalmas, fordulatos történet, és _élő, lélegző, érdekes_(!!!) karakterek híján.

Egy idő után pörgetve néztem, annyira untam… És amikor normál lejátszásra váltottam: annak se volt értelme. :-///

Kundo: Min-ran-eui si-dae – Kundo: Age of the Rampant

Karizmatikus főhős nélkül – sablon főgonosszal. Ez is. :-PPP

Voltak jó pillanatai: amolyan „western hommage” pillanatok – remek zenékkel, cool beállításokkal.

De ezek tényleg csak pillanatok voltak. Egyébként meg nézhettük a „szegény megszívatott fiú (akiről egy másodpercig sem lehet elhinni, hogy 18 éves lenne, mivel egy 36 éves színész alakítja… :-PPP) elmegy az erdőbe, és két év alatt menő harcművész lesz – hogy szembeszálljon a gonosszal, aki 33 éves, és gyerekkorától(!) fogva harcművésznek nevelték”.

…

Igen, én azért szeretem a meséket – de itt a torkomon akadt a „suspension of disbelief”. :-PPP

És voltak benne bőven olyan részek, amikor rászorult az ujjam a „forward” gombra… :-///

…

Tuntematon sotilas (2017) – Az ismeretlen katona

A finnek először 1955-ben forgattak Väinö Linna regényéből filmet (2 óra 57 perc): ugyanezzel a címmel.

Aztán 1985-ben is készítettek egy pont ugyanilyen című mozit Väinö Linna művéből. (3 óra 19 perc).

És alig telt el újabb 30 év, és 2017-ben ismét vászonra vitték Väinö Linna alkotását. (3 óra 00 perc).

Nos, én valami másfél óráig néztem, aztán kikapcsoltam, hogy majd… valamikor… folytatom.

Aztán telt-múlt az idő, és úgy voltam vele: folytassa a nyavalya. :-PPP

Egyszerűen untam és untatott. Olyan elnyújtott és nyögvenyelős volt, hogy kínomban a falat kapartam – és a főszereplő Ante Rokka (Eero Aho) különösebb erőfeszítés nélkül tudott távol tartani magától. :-///

Ha kíváncsiak vagytok a „finnek ikonikus háborús tablójára” akkor nosza (9 óra és 16 percnyi anyag áll a rendelkezésre: csak mozifilmben! mert vannak ám ilyen című – ugyanebből a regényből készült! – sorozatok is!).

De nekem köszönöm szépen: ennyi is sok(k) volt. :-/

Aquaman

A legrosszabbat hagytam a legvégére: 15-20 percet nézhettem belőle – aztán döbbenettel kapcsoltam ki a francba.

Ez, baszki?! Ez a „legjobb DC film” a Sötét Lovag óta?! Ez?!?! :-OOOOO

Temuera Morrison (baszki: Temuera Morrison, aki a legkarizmatikusabb, legikonikusabb maori színész a Földön!!! :leborul: ) CGI-jal gumiszerűvé alázott (szerintük „fiatalított” – szerintem alázott :thumbsdown: :-OOO ) fejjel játszik – a szintén szétpixelezett fejű Nicole Kidman-nel.

Ez volt a XX. századi mozi halála, esküszöm.

Olyan döbbenettel néztem, és olyan szánalmasnak és nyomorultnak éreztem magamat(!!!), hogy azt el nem mondhatom…

(Majd, ha lesz időtök, nézzetek rá arra a cikkre, hogy „Steve Buscemi totál lefagyott, amikor meglátta deepfake-videóját”… Én undorral és iszonyodva néztem, és arra gondoltam: ezt is a hullagyalázó dizni indította el (halottgyalázó, pénzéhes örökösök által lehetővé téve). Hamarosan nem kell majd _élő_ színész: mert mennyivel jobb, egyszerűbb és olcsóbb(!!!) lesz egy halottat felpixelezni a vászonra.)

Undorító.

Utána jött a „tengeralattjárós-szegmens”. Amiben egy szemernyi(!!!) eredetiség sem volt, egy hangyányi eltérés sem attól, hogy a „hős maga teremti meg saját antagonistáját”: felütötték a közhelyszótárt, és leforgatták. :-PPP

Aztán Temuera Morrison (végre pixelgyalázás nélkül…) végigsétált a mólón, átkarolva Jason Momoától (aki bevallottan és köztudottan legalább akkora rajongója Temuera Morrisonnak, mint én… ezért igazi boldogság ömlött el az arcán emiatt, hogy idoljával forgathat közös jelenetet), és közben amolyan sablon apa-fia beszélgetést kezdtek – kikapcsoltam az egészet, és üveges szemekkel meredtem magam elé.

Láttam a XX. századi, élő(!) színészekre, és színészi játékra épített mozi halálát. És – bár szeretem azt mondani/hinni, hogy nyitott vagyok, haladáspárti, és lelkesen tudom fogadni a frisset, az újat – ez végtelenül elkeserített.

Elszomorított. Elvette az életkedvemet, a filmnézési kedvemet… minden kedvemet.

…

De most megrázom magam, és felemelem az arcom a sárból: csütörtöktől adják a kedvenc gödöllői mozimban az „Alita: Battle Angel”-t. Ott a helyem.

Mert nem adom fel. :sör: (Lehet, hogy pixelhalomból is készülhet jó film... már miért ne?! Ki tudja?!)

Az Aquaman meg egyébként 7,4-en áll az imdb-n és milliárdos bevételt hozott, hamarosan folytatják.

No comment.