Két merítés a mainstreamből – és igazából, nem bántam
meg. :sör:
Mondjuk, az imdb-s értékelésüket épp fordítva látom, szerintem: a Skyscraper 7,7 és a Love, Simon 5,8… :-P
Mindjárt ki is fejtem, hogy miért.
Skyscraper –
Felhőkarcoló
Azt adja, amit kínál, nincs mellébeszélés, nincs hamuka –
ez egy akciófilm. De annak rohadt jó. :sör:
Nem is emlékszem, hogy mikor volt olyan utoljára, amikor
ennyire hajtott film közben az adrenalin, hogy „gyerünk már! gyerünk már!!!” –
és közben a kezemet tördeltem az izgalomtól.
Nem egy túl „agyas” valami – inkább eléggé faékszerű. De
nincs ezzel semmi baj, mert műfajában teljesen toppon van. :sör:
Oké, kell hozzá a Szikla,
akinek basszus, mindent elhiszek: hogy féllábbal, félkézzel, félszemmel (de
tripla herékkel! :-))) ), megcsinál _mindent_,
ami egy épkézláb(szem) embernek is csak akkor menne, ha születése óta erre
trenírozzák.
Arnold volt
ilyen, a 80-as, 90-es években, hogy _mindent_
elhittem neki, olyan erős volt, olyan ellenállhatatlan. :sör:
De a 2000-es évek Schwarzija
egyértelműen a Szikla. :thumbsup:
És ráadásul, bitang jól áll neki, amit csinál. :respect:
Kell másfél óra könnyed, izgulós, pörgős kikapcsolódás: a
Felhőkarcoló tökéletes választás
erre, szvsz. :sör:
Love, Simon –
Kszi, Simon
Nincs bajom a melegekről szóló filmekkel, tetszenek az
önmarcangoló outcomingolások, és hiszem, hogy két azonos nemű ember között is
létezhet szerelem. :thumbsup:
De ez nekem túl szájbarágós volt, túl didaktikus, túl
napfényes, túl hurráoptimusta – és mindenki olyan elcseszettül tökéletes volt
benne, hogy már én szégyelltem magam. :-///
Simon családja?! A megértő, elfogadó, toleráns,
liberális, egymást nagyon szerető és végtelenül támogató emberek boldog
közössége…
Huh, oké. Ez egy ilyen család, miért ne. Biztos van ilyen
is. Főleg „Ámerikában”, ugye.
Nézzük a barátokat. Megértő, elfogadó, toleráns,
megbocsájtó, liberális, egymást nagyon támogató és végtelenül szerető emberek
boldog közössége…
Huhhhúúú… Oké. Egy ilyen családból származó fiú
nyilvánvalóan a családjához hasonló emberekkel veszi körül magát. Miért is ne?!
Teljesen hihető.
Nézzük a suliban a tanárokat. Megértő, elfogadó…
huhuhuhúúú…
Oké, nézzük a diákok közösségét! Na majd ott aztán!
Hát, barátaim az Úrban – egy hülye van, de az is
bocsánatot kér/kap a végére, és az összes többi diák pedig mind-mind megértő,
elfogadó… meg a többi lófütty. :-PPP
A végén meg már azon agyaltam, hogy nem valami ironikus-parodisztikus
alkotással volt-e dolgom, csak nem esett le közben a tantusz… :-///
Mert hogy meseszerű, az biztos – a Felhőkarcoló is az, oké.
Mégis, a Felhőkarcoló
elfogadható és emészthető volt – a Love,
Simon-nál meg végig villogott a fejemben a piros lámpa… :-P :-///
Én elhiszem, hogy az amcsik nagyon szeretnék, ha ilyen
lenne náluk mindenki – de ez azért több, mint erős túlzás, azt hiszem.
És igen: én kérek elnézést, hogy nem bírtam megemészteni.
:-PPP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése