Three Billboards Outside Ebbing, Missouri – Három óriásplakát Ebbing határában & Kedi – Isztambul macskái & Lady Bird & Justice League – Az Igazság Ligája

Már kétszer kezdtem bele a Kojot-ba… de az első 20 perc olyan tehetetlen dühöt, olyan fájdalmat, olyan haragot, olyan keserűséget hozott ki belőlem, hogy legszívesebben… ki sem mondom.

Muszáj megnéznem: de fel kell vérteznem magam hozzá. Jobban, mint azt gondoltam volna.

Three Billboards Outside Ebbing, Missouri – Három óriásplakát Ebbing határában

Eddig sem volt kétségem afelől, hogy Martin McDonagh olyan rendező, akinek a filmjeit egyszerűen muszáj megnéznem: mert én leszek kevesebb, ha kihagyom azokat. :respect:

A Three Billboards méltó ehhez a hagyományhoz. :leborul:

Basszuskulcs…

Hogy tud Martin McDonagh játszani az egyszeri nézővel? Hogy tud állandóan olyan karaktereket filmre vinni, akik nem pusztán feketék és fehérek, hanem „Igazi Emberek”? Hogyan tudja film közben állandóan úgy alakítani a cselekményt, hogy közben folyamatosan változik az ember hozzáállása egy-egy szereplőhöz?

Imádom, amit művel velem. :repect: Imádom az összetett történeteit, az Embereket, akiket filmre visz, imádom a hibáikat, a bűneiket, a megbánásukat, a bűnbocsánatukat, a gyűlöletüket, a szeretetüket.

Olyan filmet tett megint elénk, hogy az ember utána napokig még azon agyal – de abban 100%-ig biztos lehet, hogy több és jobb ember lett tőle. :respect:

Frances McDormand nagyszerű főszereplő – Woody Harrelson elcseszettül pompás seriff – de engedjétek meg nekem, hogy személyes kedvenc színészemet mindkettejük fölé helyezzem, és ő nem más, mint a zseniális Sam Rockwell. :leborul:

Amit Sam Rockwell letett és beleadott ebbe a filmbe, ahogy Martin McDonagh megírta a karakterét… szerintem simán ellopja a showt a többiek elől. :respect:

…és ezt észre sem veszed, szinte lépésről-lépésre csúsztatja egyre előrébb magát, úgy, hogy amikor a filmnek vége van egyszer csak arra eszmélsz… hogy ez az ő fejlődéstörténete volt.

És még hozzá milyen brutális… :respect:

Rohadt jó lett a Three Billboards. Must see.

:leborul:

Kedi – Isztambul macskái

Macskás film, macskaszeretőknek. Én imádtam. :-)

Aranyos volt, szerethető, pompás képekkel, remek hangulattal.

Nem nagyon van róla mit mondani: aki szereti nagybajszú, doromboló egérvadászainkat, annak remek élmény lesz. :sör:

Mint nekem is. :thumbsup:

Lady Bird

Erre szokták azt mondani, hogy „coming of age movie”.

Én bírom Saoirse Ronan-t, és Laurie Metcalf is nagyon jó volt, de valahogy… az egész hagyott bennem hiányérzetet.

Hogy ez most akkor mit is akart jelenteni…? :-S

Nem volt rossz elnézegetni, hogyan zajlik az élet a vallásos középsuliban a magát különcnek tartó lány körül, hogyan követi el hibáit, hogyan esik-kel, hogyan jönnek-mennek körülötte szerelmek-kapcsolatok.

De valahogy… arra gondoltam: miért különleges ez a lány, hogy az ő története kívánkozott filmre?

És erre az a válaszom, hogy csak azért, mert „Lady Bird”-ként nevezteti magát.

Erről nekem pedig valamiért menten Regős Bendegúz (Olvasztó Imre – RIP) jutott eszembe’, hogy:

„Nekem mindegy, ha mindjárt boldogságos ifiasszonyként is hívatja magát, nyanya!”

:-)))

Persze, gimiben (még) mindannyian különlegesek voltunk, nincs is ezzel semmi baj.

Mondjuk, nekem volt pár olyan osztálytársam, akikről érdekesebb „coming of age” filmet lehetett volna készíteni, mint Lady Bird-ről sikerült… :-PPP

Akinek középsulis lánya van, az szerintem egy érdekes filmet találhat neki a Lady Bird-ben.

Másoknak azért nem ajánlom, hogy az időt töltsék vele.

Justice League – Az Igazság Ligája

Amikor agymosásnak akarok valami szimpla akció/kaland/képregényfilmet, akkor azt nem úgy gondolom, hogy az a film legyen olyan agymosott, mint egy nerfideszes, vagy olyan faékszerűen ostoba, mint egy kádéenpés. :-PPP

Ritka szahar filmnek látszó tárgy volt ez, megérett a tűzre. :-((( :thumbsdown:

Table 19 – A 19-es asztalnál ülők & Happy s01 & Dunkirk

Pár napja Kostyál Márk és az általam hónapok óta várva-várt filmjének kálváriája körül forog minden gondolatom, és tudom, hogyha megnézem, az élmény (megint) „el fog fedni” pár jobb sorsra érdemes alkotást, ezért most gyorsan megírom ezt a rivjút – és csak utána ugrok neki a Kojotnak.

Addig is: veled vagyok, Kostyál Márk. :respect:

Table 19 – A 19-es asztalnál ülők

Mint azt ti is nagyon jól tudjátok már, időről-időre fel kell hajtanom Katicámnak valami „csajos-romantikus” filmet, amit aztán nekem is jól meg kell néznem… :-S :-)

Igen, ez sokszor fájdalmas kihívás egy házasságban: de most egyáltalán nem volt az. :thumbsup:

Bakker, nagyon tetszett! :sör:

Oké, a szereposztás szvsz parádés: Anna Kendrick – a legbájosabb színésznő, akit ismerek: egyszerűen imádom :-)

...Lisa Kudrow(!), Craig Robinson, Stephen Merchant, Tony Revolori (The Grand Budapest Hotel – ha nem ugrana be :sör: ) és a tüneményes, 88 éves June Squibb.

Mondanám, hogy ilyen szereposztással nem lehet hibázni: de tudjuk jól, hogy lehet – viszont Jeffrey Blitz nem hibázott! :sör:

Mondjuk, én már akkor megnyugodtam, hogy „nem fog fájni” nekem a film, amikor megláttam, hogy kik írták: Mark és Jay Duplass, valamint Jeffrey Blitz. :sör:

A Duplass-tesókkal még nem nagyon ment mellé film, szóval, bizakodóan vágtam bele a közös, esti programba – és nem is csalódtam. :sör:

Ez egy imádnivaló, szeretetreméltó film, egy üde, könnyed, felemelő szórakozás – talán magát a mozit is az ilyen alkotásokért találták ki. :respect:

Egy esküvőn vagyunk, ahol 19 db számozott asztal található, amik mellé komoly ültetési rend vonatkozik– és a 19-es számú asztalnál (mint utolsónál, természetesen) a „maradék” ül: akiknek „illett volna inkább el sem jönnie”. :-P

A fenti sztárparádé kerül ehhez az „pária” asztalhoz, egymásnak vadidegenként, mindenki a saját bújával-bajával, titkával-sérülésével… hogy az est végére barátokként távozzanak, és talán egyedüli olyan „nem rokon” vendégekként, akiknek az esküvő igazi örömteli élmény lett.

Rengeteg bájjal, humorral találkozunk: ebben élenjárnak a házaspárt formáló Lisa Kudrow és Craig Robinson :-D, valamint Stephen Merchant :-DDD…

…de aztán mindhármuknak vannak olyan pillanatai, amikor az embernek szétfut a mosoly az arcán – és a lelkében összemelegszik valami nagyon jó. :respect:

Nem úgy, mint June Squibb karaktere, Jo dadus szerepében, aki az első pillanattól az utolsóig végtelenül szerethető. :respect:

Tony Revolori talán a legkevésbé… hm… „erős” karakter, és a hozzá fűződő poénok… hm… „nem annyira emlékezetesek”. Sajnos. :-/

Ám Anna Kendrick folyamatos tüneményessége és bája olyan átütő, és a történetszála olyan markánsan van jelen, hogy a film simán elbír egy haloványabb tagot az asztaltársaságban.

Egy nagyon szerethető, emberi gyengeségében mulattató, végtelenül felemelő alkotás a Table 19.

Rég nem láttam ennyire remek darabot a műfajban. :respect:

Happy s01

Igazából tetszett, igazából jópofa volt, igazából szerettem ezt a műfaji keveredést-kavarodást, amit felmutatott…

Igazából marha jó volt a két főszereplő Christopher Meloni :sör: (akit én még a büdös életbe’ nem láttam sehol… :meaculpa: ), és Patton Oswalt (akit meg ebben a sorozatban nem láttam, ugyanis „csak” a hangját kölcsönözte Happy-nek)…

Igazából mindig is szerettem a rajzfilm és a „valós” film keveredését (Mary Poppins, Roger Rabbit, Space Jam)…

Igazából, minden megvolt/van a sorozatban, ami miatt örökre bevésődhetne, etalonná válhatna…

…de valahogy… igazából nem fogott meg teljes mellbedobással. :-/

Ahogy haladt előre a sori, valamiért egyre kevésbé vártam az új részeket… és az utolsót (értitek, a végső katarzist, a megoldást, a csúcspontot! :-O ) kötelességtudatból néztem végig.

Komolyan mondom, még én is agyalok ezen, olyan érthetetlen és megfoghatatlan számomra az egész…

…ám egyelőre csak azt tudom, hogy… nem vett meg kilóra, mint ahogy vártam, ahogy szerettem volna.

Olyan keserű íz van a számban… a csalódottság keserűsége.

Pedig jó volt. Ehhh. :-(

Dunkirk

Ezzel annyi bajom van, hogy felsorolni sem tudom. :-PPP

De nem is akarom. :thumbsdown:

_Nekem_ nem adta át Dunkerque igazi drámáját…

A „Darkest Hour” után vártam volna a Calais-ban állomásozó 4000 halálraszánt katona, heroikus last stand-jét – „Siege of Calais” , de itt egy büdös hang nem volt róla…

A fejvesztve, egymást megölve/megöletve/eltaposva/kilökve/lelövetve mindenáron az életéért menekülő, mondjuk ki: gyáva katonák története… valahogy nem fogott meg igazán.

A magányos angol pilóta (Tom Hardy) egyedüli harca… hááát… nem tudom. Tényleg egyetlen egy vadászgépe volt fent az angoloknak össz-vissz? És ő pedig megjelent mindenütt?!

(A színészi munkája meg marha izgalmas lehetett: végig ücsörögni a blue/green/akármilyen boxban, és jobbra-balra, fel-lenézve „ratatatázni”. Biztos komoly színészi kihívás volt. Hogy úgy tegyen, mintha érdekelné ez az egész. :-P )

Az öreg és a fiatalok áthajózása érdekes lett volna: de oda is került egy pánikba esett, PTSD-s, vagy szintén szimplán gyáva angol katona… és így ez se érdekelt különösebben. Sőt, leginkább ez a szál idegesített. :-P

Értem és tudom, hogy egy háborúban nem csak hősök, hanem gyávák is vannak – de itt túl sokat foglalkoztak az utóbbiakkal… legalábbis, az én szájízemnek.

Egyik nézőpontot fűzni a másikba, egyik idősíkot váltani a másikkal, egyik érdektelen karakterről ugrani a másik érdektelenre… :eeekkk:

Te, emberek. Ez egészen biztosan AZ a Christopher Nolan ÍRTA és rendezte…?!?! Tutira…?!?!

Mert én ezt nem veszem be. :-/////

Boone: The Bounty Hunter & Two Lovers and a Bear & Darkest Hour – A legsötétebb óra

Három filmet néztem meg mostanság, de nem vagyok maradéktalanul elégedett a rájuk szánt időm minőségével… :-///

Az egyiktől nem vártam sokat, csak valami jópofa, agyatlan szórakozást: az még nagyjából teljesült is – de a másik kettőtől vártam volna valami… hm… komolyabb revelációt.

Ami sajnálatos módon, elmaradt. :-///

Nem nézési sorrendben, hanem pontozásiban haladok a rivjúmban, fentről-lefelé…

Boone: The Bounty Hunter

„- The only legendary journey you're gonna be taking is... your face to the floor.

- Don't make me laugh, man!

- That's not funny!

- Kevin Sorbo, you just got Boone'd.”

:-)))

Én régebben nagy rajongója voltam a nyolc évadot megélt „Dog, the Bounty Hunter” reality sorozatnak, így természetesen azonnal felkaptam a fejemet, amikor a „Boone: The Bounty Hunter” cím elém került – és le is csaptam rá menten. :cool: :-)))

A filmbéli Boone (John Hennigan) szintén tévés reality sztár, aki rosszfiúkat kap el… na de milyeneket is?!?! :-DDD

„- Stop chasing me, you freak!

- Keep running!

- Just parking tickets!”

:-)))

Hja, bizony. :-DDD Miért tarol le rettegő embereket ez a nyers hegyomlás?! Nem ám rablás, gyilkosság, hanem:

„- Seven unpaid parking tickets!

- What are you talking about, man?”

:-)))

Mivel ezek vagy átlagemberek, vagy feledékeny sztárok, nem pedig kemény bűnözők, ezért Boone „parkour”-ozva kergeti őket, hogy legyen valami látvány, meg izgalom. :-DDD

Így nem is csoda, hogy a sorozatuk szezonzárójára készülődve a producer megtudja, hogy kaszát fognak kapni – ezért Boone megmozgatja kapcsolatait, hogy valami nagy durranás legyen a záróepizódban, hogy berendeljék a következő évadot is.

Így jutnak el Mexikóba, hogy egy drogbáró 10 millió dolláros óvadékkal szabadon engedett fiát visszahozzák: amiből 1 millió dollár lenne a jutalékuk.

Nem azt mondom, hogy fergeteges, de határozottan jópofa a műmájer(kedő) Boone kalandjait nézni, és első blikkre nem is tetszett, hogy a film második felére keményre/komolyra fordítják a szót, és onnan „sima” akciófilmként működik, nem is rosszul… de már igazán poénok nélkül.

Mondom, elsőre ez a váltás nem jött be (inkább a műmájer, inkompetens ökörködést néztem volna tovább :-P), de miután aludtam az élményre, és előjött a martial arts rajongó énem, azt mondtam magamnak, hogy a két kemény bodyguard tesóval – Juan Cardoza (Lateef Crowder) és Benicio Cardoza (T.J. Storm) – lezajlott harcok azért eléggé ott voltak a szeren. :sör:

És persze ne feledkezzünk meg azokról a sztárokról (haverokról), akik megjelentek még akár szereplőként, akár csak háttér/névtelen karakterként a filmben, mint: Kevin Sorbo :-DDD, Corbin Bernsen, Lorenzo Lamas, Tommy ’Tiny’ Lister. :eeekkk: :-)))

A film valós játékideje mindössze 78 perc volt, amire még rátettek 5 perc kimaradt, elrontott és/vagy poénos jelenetet, amiken nagyon jókat derültem. :-DDD

„- Kevin Sorbo, you just got Boone’d.

- It's a lot better than being boned.”

Igazából, nem egy feledhetetlen vígjáték, de nekem kellemes és jópofa volt. :sör: :-DDD

„America, you're welcome.”

:-)))

Two Lovers and a Bear

Katicám állandóan csesztet ;-) :-), hogy „nézzünk néha valami _’normális’_ filmet is” :-))) ezért gondoltam, hogy egy ilyen címmel biztosan kicsípek valami kedvére valót.

Nos… igazából egyikőnk sem lelte benne kedvét. :-P

Eleinte még azt hittem, hogy lehet belőle valami (szerelem, szex, haragszomrád, kibékülünk), és a medve megjelenésével még a misztikum is betette nagy, szőrös tappancsát a filmbe – de a végére vagy elfogyott a spiritusz (esetleg a pénz…), vagy sosem volt egy épkézláb elképzelés arra, hogy honnan-hová tart a történet. :-PPP

Igazából eléggé pofára esve bámultuk a záróképsorokat… és határozottan citromba harapott, fancsali képpel keltünk fel a tévé elől. :-PPP

Én igazán nem javaslom senkinek, de ti tudjátok.

Hja, és ne nagyon kutakodjatok a film után a neten, mert olyan spoileres plakátokba lehet beleszaladni, hogy leszakad az ember pofája… :eeekkk: Nem tudom, hogy melyik hülye ötlete volt „azt” a képet kitenni a plakátra, de innen is gratulálnék neki. :suxxx: :thumbsdown:

Darkest Hour – A legsötétebb óra

Hát igen… Valahogy nem vagyok jóba az Oscar-aspiráns/díjazott filmekkel egy ideje. :-PPP

Most mondjátok meg: pár napja már írni akartam a rivjút, aztán elgondolkoztam, hogy miért is gondoltam, hogy itt van az ideje? Hiszen (akkor még… emlékeim szerint) csak a Two Lovers és a medvét láttam.

Azon meg mit akarnék blogposztot írni…?

Aztán megnéztem a Boone-t, és leültem a gép elé: és akkor jutott eszembe, hogy bakkerság, én már a Darkest Hour-t is láttam! Azért akartam korábban blogolni! De kiment a fejemből… :eeekkk:

Nos… hát…

Azért az jelent valamit, hogy ennyire a feledés fátyla mögé, a homályba sodródott már egy-két nap után a Darkest Hour.

Jelentheti azt is, hogy öregszem, és egyre szenilisebb leszek (ami ugye cáfolhatatlan _tény_ :-P :-) ) de azt is, hogy annyira hidegen hagyott/érdektelen volt számomra, hogy azonnal ráhúzta az agyam a rolót. :-PPP

Oscar aspiránsság ide, vagy oda, ez a politikai szarkavarás (mert az, kár ezen vekengeni, hogy „hű, milyen csúnya szó!”, konkrétan az volt :-P) nem hagyott mély nyomokat bennem. Hogy Chamberlain felemeli-e a zsebkendőjét, vagy sem, vagy ahogy Halifax erőlteti Churchill-t, hogy mondja jegyzőkönyvbe, elutasítja a béketárgyalásokat a németekkel (hogy ezért aztán lemondathassák)… marhára nem érdekelt. :-P

Utálom a gerinctelen, opportunista, megalkuvó, korrupt, aljas politikusokat – és körbe nézek kies kis hazánkban, látok belőlük dögivel, nem is nagyon kell keresnem őket: állandóan a pofámba tolakodnak. :-PPP Annyira undorodok tőlük, hogy nem vagyok kíváncsi más országok hasonló férgeire: elég, ami idehaza van… :thumbsdown: Szóval, az angol, hazaárulásra kész gennyládák – nem tartoztak az érdeklődési körömbe. És tolakodnak a filmben, bőven. :-///

A szenvedélyes jeleneteket azért eléggé bírtam: a metrón, és az „alsóházban” (vagy hol).

„- If the worst came to pass and-and the enemy were to appear on those... those streets above, what would you do?

- Fight!

- Fight the fascists!

- Fight them with anything we can lay our hands on!

- Broom handles if we must!

- Street by street!”

„It appears to be your will also that if this long island story of ours is to end at last, then let it end only when each one of us lies choking in his own blood upon the ground!”

„- Then out spake brave Horatius,

Captain of the Gate:

To every man upon this earth

Death cometh soon or late.

And how can man die better

Than facing fearful odds

For the ashes...”

- „For the ashes of his fathers

And the temples of his Gods.”

…

- Are you crying?

…

Ezek kimondhatatlanul nagyszerű pillanatok voltak. Nem esik nehezemre elismerni. :respect:

De nagyon kevés volt ilyen. :-///

Hogy Gary Oldman megérdemli-e ezért az Oscart? Részemről rendben. :sör:

Ám a film… hááát… nekem mindössze arra volt jó, hogy miatta mégis csak rá fogom szánni magam a Dunkirk-re, amit skippelni terveztem.

Hogy ez pozitívum, vagy negatívum, azt majd utána megmondom, ha megnéztem. ;-)

És egyelőre nagyon messze érzem magam attól, hogy _bárkinek_ is ajánljam megnézésre a Darkest Hour-t… :-PPP