Tudjátok, hogy van ez így: ritkán vagyok úgy vele, hogy
egy filmről _azonnal_ írnom kell – inkább összevárok legalább kettőt (néha
hármat is…), hogy egy poszton belül tudjak írni 2(-3) filmről.
És erre (az eléggé el nem ítélhető…?!) módszeremre néha
egy-két film nagyon rápacsál: mert amikor másodiknak-harmadiknak valami
brutálisan ütős alkotást nézek meg, akkor az előtte levők csúnyán… hm… „elhomályosodnak”.
Hogy megérdemelten, vagy érdemtelenül… azon olykor el lehet merengeni.
Nyilván már levettétek, hogy ez történt most is:
Megnéztem a The Mountain Between Us-t,
utána a Thor: Ragnarok-öt, és már
dédelgettem-forgattam magamban a gondolataimat a rivjúhoz, ám úgy alakult, hogy
terveimmel ellentétben szombaton mégsem tudtam megírni a posztot, ellenben este
megint volt kedvem-időm filmet nézni, és beleugrottam az Only the Brave-be – ami olyan döbbenetes hatással volt rám, hogy az
elképesztő. :amazing:
Tehát a döntésem visszamenőleg annulálta az értékelésemet
a két korábbi filmről: és természetesen rosszabbra rontotta mindkettő „osztályozását”…
Hát, ez van.
Ha azonnal tudok/akarok az első két filmről írni, és nem
tolom rájuk a harmadikat, talán sokkal pozitívabb hangot tudnék megütni velük
szemben.
De az Only the
Brave olyat „ütött” rajtuk, tudtán és akaratán kívül, hogy ez most már nem
fog menni.
Sajnálom, ez a nagy helyzet.
Ennek a fényében olvassátok a következő soraimat. :sör:
Only the Brave
Semmit nem tudtam róla, mielőtt belevágtam: csak annyit,
hogy „valami tűzoltós”, egész jó szereposztással. És mivel nagyon szeretem a
tűzoltókról szóló filmeket (az 1991-es „Backdraft – Lánglovagok” című
alkotás nagyon előkelő helyen van életem legjobb filmjeinek toplistáján :respect: ),
ezért azonnal eldöntöttem, hogy ezt nekem látni kell.
…
Tudjátok, amikor egy órával a film megnézése után eszembe
jut belőle egy-egy jelenet, és teleszalad a szemem könnyel… az azért… jelent
valami nagyon súlyosat. :leborul:
A film első órájában azon gondolkoztam, hogy a rivjúm
majd a színészekről fog szólni: hogy a veterán Josh Brolin milyen erőteljes, impozáns és karakteres volt; hogy a
47(!) éves Jennifer Conelly még
mindig olyan gyönyörű, mint 26 évesen a Fantasztikus labirintusban; hogy Taylor Kitsch ideje elmúlt, már nem
lesz belőle az új idők „szupersztárja”, de kiváló karakterszínész még mindig;
és hogy úgy látszik, most Miles Teller
ideje jött el, a Whiplash-ból, aki kap(ott) mostanában pár főszerepet (Only The Brave, Thank You for Your Service)…
…de film második órájára már nem erre akartam „kihegyezni”
a rivjúmat… az utolsó félóra után pedig már… egyáltalán nem akartam „kihegyezni”
semmire.
Úgy ledöbbentem, mintha fejbe vágtak volna.
Tudtam én sok mindent a tűzoltókról (vagy legalábbis, azt
hiszem, hogy tudok…), de az, hogy így harcolnak az erdőtüzekkel, legalábbis
elképesztett – az pedig, hogy a film megtörtént esetet dolgoz fel, az szó
szerint sokkolt.
A Granite Mountain Hotshots története döbbenetes, ha elolvasod – de ha látod a filmen, megszemélyesítve…
akkor gyomorba rúgó, felkavaró, félelmetes, iszonyatos… és hihetetlenül
heroikus. :leborul:
“In an age of superheroes, Only
the Brave is a film about real heroes,” says director Joseph Kosinski. “It explores notions
of brotherhood, sacrifice and redemption. All set in the world of wildfire.”
…
Az ember pusztán már a CGI tüzek poklát látva is
összekuporodik lélekben – de ott lenni, és szembenézni az igazival… az… az
valami elképzelhetetlenül iszonyú lehet.
A megszemélyesített hősök családtagjai közül volt, aki a
film után azt mondta, hogy most értette meg igazán, mi is volt a férje/fia
munkája – de akadt olyan is, aki felháborodott, hogy miért csinál pénzt Hollywood
ebből a szörnyű esetből…
…hogy kinek van igaza, nem tudom, csak azt, hogy ha nem
készítik el ezt a filmet, soha nem ismerem meg a Granite Mountain Hotshots történetét: és ettől az én életem lenne
kevesebb. :respect:
Granite Mountain Hotshots
RESPECT
Must see. :leborul:
The Mountain
Between Us – Hegyek között
Egyszerre dráma, túlélő és romantikus film, amivel az
égvilágon semmi baj nincs, szvsz.
Katicámnak és nekem is nagyon szimpatikus volt az egész,
két nagyszerű főszereplővel: Kate Winslet és Idris Elba. :sör:
…nem is tudom.
Nagyon nagy baj, ha nem tudok róla többet írni az Only
the Brave után…?!
Ha baj: akkor is ez van. :-/ Egy kellemes esti film. Néha
nem is kell több. :sör:
Thor: Ragnarok
Igazából csak azért néztem meg, mert szerepelt benne Mark Ruffalo, és amikor végre megjelent
(emberként, ugye), akkor csíptem minden jelenetét.
De… hát igen.
Hogyan is mondta Joseph
Kosinski?
“In an age of superheroes, Only
the Brave is a film about real heroes”
Ennek fényében Thor kalandjai… nekem inkább szánalmas,
üres műmájerségnek tűnnek.
Persze, valahol szórakoztató, oké. Én is ezért ültem elé,
rendben.
De az biztos, hogy a Thor:
Ragnarok-re már egy hónap múlva se fogok emlékezni, az tuti.
Mint ahogy az is, hogy az Only the Brave-et meg soha nem fogom elfelejteni… :respect:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése