Két egészen eltérő film a palettáról…
Last Flag
Flying
„- You know... keep wondering, Doc, what... what
your kid would have wanted.
- To drink beer with his friends. Um... to
chase girls. He was only 21. He wasn't thinking about dying.”
2003-ban, a vietnami veterán Doc (Steve Carell)
felkeresi két régi bajtársát: Sal-t
(Bryan Cranston) és Mueller-t (Laurence Fishburne), és megkéri őket arra, hogy tartsanak vele
Arlingtonba, ahová az Irakban meghalt katona fiát viszik, és segítsenek neki hazavinni,
és tisztességgel eltemetni.
„They sent him off to a godforsaken desert. Why?
Who knows? It wasn't to protect America. It's like that jungle they sent us to.
It was no threat to us. And then they send him back to me in this, with more lies.
A hero. Honors. Arlington. Well, I am not going to bury a marine. I'm just
gonna bury my son.”
Igazából egy road movie alakul ki ebből az
alaphelyzetből, ami egyaránt tartogat megrendítő, megindító, és mulatságos,
megnevettető jeleneteket.
De valahogy az arányt végig sikerül tartani: sem túlzott
vidámkodásba, sem végtelen szomorúságba nem billen a mérleg – mégis… azt
mondom, hogy a sztori önmagában elég… „halovány” lenne, ha nem a fenti három
nagyszerű színész keltené életre a karaktereket. :sör:
Ők azok, akik viszik a cselekményt (ha a cselekmény
tétován bolyong…), és ők azok, akik érdekessé, érdemessé teszik a filmet a néző
figyelmére. :respect:
A katona fiú temetéséig tartó úton sok dologgal
szembesülnek hőseink, talán a legfontosabbal is: saját múltjukkal… amit nem
tudtak/akartak korábban feldolgozni.
„- A certain platoon buddy getting shot, writhing
around on the ground dying, with nothing to give him to ease his pain 'cause we
had already taken all the morphine.
- God rest his soul. There wasn't nothin' we
could do at that point.
- And we did nothin'. And sometimes you got to
do a little more.”
(…)
„Jimmy Hightower. We can't even say his
name. We all feel guilty about how he suffered when he was dying, but did it
ever occur to you that maybe nobody would have been shot and everybody'd still
be alive if we had just been doing our jobs, not fuckin' around?”
Nem mond ez a film „nagy, egyetemes bölcsességeket”, nem
akar több vagy nagyobb lenni annál, amit vállal: hogy egy veterán apa
tisztességben szeretné eltemetni a katona fiát.
Igazából, nem derül ki számunkra, hogy miért keresi meg a
régi bajtársait: miért pont őket, miért csak most, korábban miért nem tartották
a kapcsolatot?
Egyikük ki is mondja, hogy évtizedek óta nem is láttuk
egymást – de erre nem kapunk válaszokat. Utólag ezt egy kicsit ad hoc megoldásnak
érzem, de amikor néztem a filmet, nem zavart.
Nem, szerintem korántsem tökéletes alkotás (az első 15
perc után még az is megfordult a fejemben, hogy kikapcsolom…), de a végére
szerintem gyönyörűen összeállt, és nagyon örülök, hogy mellette és nem ellene
döntöttem. :sör:
A befejezése pedig, a fiú harci helyzetben lévő
katonákkal „kötelezően megírt/megíratott” búcsúlevelének felolvasásával…
feltette a koronát az egészre. :respect:
És valahogy piszok jó érzések öntötték el az embert, amikor
kiderült, hogy a gyászoló apa minden harca-útja-döntése tudattalanul arra
irányult, hogy a fiú utolsó kívánságát beteljesítse.
„I had the greatest father, and I love you. Now
I am with Mom. We will both watch over you.”
Nem ajánlom mindenkinek – de tudom, hogy lesz köztetek olyan,
aki hozzám hasonlóan értékelni fogja/tudja. :sör:
Á Fond – Totál
gáz
Francia vígjáték (vagy másnéven ökörmarhulás… :-P ), ami
szokott baromi szórakoztató guilty pleasure is lenni – meg orbitális pofáraesés
is…
Nos, az Á Fond
valahol a kettő között helyezkedik el: egy ilyen téli esti/délutáni könnyed kis
semmiség: amin az ember elvigyorog-elrötyög – de másnap aligha fognak a fejében
tolongani a baromi jó poénok, amik bevésődtek… :-P
Egy amolyan „Féktelenül”-light,:-P, ami lehetett
volna akár sokkal jobb is – de ennyi alapanyag volt a „gazdaságos”
elkészítéshez.
Nálam igazán Jacky
(Vladimir Houbart), az elmebeteg
sárga BMW-s vitte a pálmát :-))), akinek az eszelősségén jókat röhögtem. :-)))
…de a rendőrök (különösen a pingpong-mániás parancsnoknő
:-PPP ) fájdalmasan gyengére sikerültek. :-///
A kocsiban ülő család egész jópofa volt, meg a beképzelt
autókereskedő is – de például az utolsó percig nem értettem, hogy a kocsiba pluszban
„beültetett” Melody-val (Charlotte Gabris) mi célja volt a
készítőknek…?! Mert, hogy teljesen felesleges volt a karaktere… :-PPP
Összegezve, nem volt a film „totál gáz” (bár azért az
volt, értitek ;-) ), de José Garciá-nak
már akadt pár ennél sokkal jobb filmje is, mondhatni: La Boîte noire – Black box – Fekete doboz, Les Seigneurs – A Csodacsapat, Vive La France – Franciadrazsék…
Egynek azért ez is elment.
Szódával. :-P ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése