Only the Brave & The Mountain Between Us – Hegyek között & Thor: Ragnarok

Tudjátok, hogy van ez így: ritkán vagyok úgy vele, hogy egy filmről _azonnal_ írnom kell – inkább összevárok legalább kettőt (néha hármat is…), hogy egy poszton belül tudjak írni 2(-3) filmről.

És erre (az eléggé el nem ítélhető…?!) módszeremre néha egy-két film nagyon rápacsál: mert amikor másodiknak-harmadiknak valami brutálisan ütős alkotást nézek meg, akkor az előtte levők csúnyán… hm… „elhomályosodnak”. Hogy megérdemelten, vagy érdemtelenül… azon olykor el lehet merengeni.

Nyilván már levettétek, hogy ez történt most is: Megnéztem a The Mountain Between Us-t, utána a Thor: Ragnarok-öt, és már dédelgettem-forgattam magamban a gondolataimat a rivjúhoz, ám úgy alakult, hogy terveimmel ellentétben szombaton mégsem tudtam megírni a posztot, ellenben este megint volt kedvem-időm filmet nézni, és beleugrottam az Only the Brave-be – ami olyan döbbenetes hatással volt rám, hogy az elképesztő. :amazing:

Tehát a döntésem visszamenőleg annulálta az értékelésemet a két korábbi filmről: és természetesen rosszabbra rontotta mindkettő „osztályozását”…

Hát, ez van.

Ha azonnal tudok/akarok az első két filmről írni, és nem tolom rájuk a harmadikat, talán sokkal pozitívabb hangot tudnék megütni velük szemben.

De az Only the Brave olyat „ütött” rajtuk, tudtán és akaratán kívül, hogy ez most már nem fog menni.

Sajnálom, ez a nagy helyzet.

Ennek a fényében olvassátok a következő soraimat. :sör:

Only the Brave

Semmit nem tudtam róla, mielőtt belevágtam: csak annyit, hogy „valami tűzoltós”, egész jó szereposztással. És mivel nagyon szeretem a tűzoltókról szóló filmeket (az 1991-es „Backdraft – Lánglovagok” című alkotás nagyon előkelő helyen van életem legjobb filmjeinek toplistáján :respect: ), ezért azonnal eldöntöttem, hogy ezt nekem látni kell.

…

Tudjátok, amikor egy órával a film megnézése után eszembe jut belőle egy-egy jelenet, és teleszalad a szemem könnyel… az azért… jelent valami nagyon súlyosat. :leborul:

A film első órájában azon gondolkoztam, hogy a rivjúm majd a színészekről fog szólni: hogy a veterán Josh Brolin milyen erőteljes, impozáns és karakteres volt; hogy a 47(!) éves Jennifer Conelly még mindig olyan gyönyörű, mint 26 évesen a Fantasztikus labirintusban; hogy Taylor Kitsch ideje elmúlt, már nem lesz belőle az új idők „szupersztárja”, de kiváló karakterszínész még mindig; és hogy úgy látszik, most Miles Teller ideje jött el, a Whiplash-ból, aki kap(ott) mostanában pár főszerepet (Only The Brave, Thank You for Your Service)…

…de film második órájára már nem erre akartam „kihegyezni” a rivjúmat… az utolsó félóra után pedig már… egyáltalán nem akartam „kihegyezni” semmire.

Úgy ledöbbentem, mintha fejbe vágtak volna.

Tudtam én sok mindent a tűzoltókról (vagy legalábbis, azt hiszem, hogy tudok…), de az, hogy így harcolnak az erdőtüzekkel, legalábbis elképesztett – az pedig, hogy a film megtörtént esetet dolgoz fel, az szó szerint sokkolt.

A Granite Mountain Hotshots története döbbenetes, ha elolvasod – de ha látod a filmen, megszemélyesítve… akkor gyomorba rúgó, felkavaró, félelmetes, iszonyatos… és hihetetlenül heroikus. :leborul:

“In an age of superheroes, Only the Brave is a film about real heroes,” says director Joseph Kosinski. “It explores notions of brotherhood, sacrifice and redemption. All set in the world of wildfire.”

…

Az ember pusztán már a CGI tüzek poklát látva is összekuporodik lélekben – de ott lenni, és szembenézni az igazival… az… az valami elképzelhetetlenül iszonyú lehet.

A megszemélyesített hősök családtagjai közül volt, aki a film után azt mondta, hogy most értette meg igazán, mi is volt a férje/fia munkája – de akadt olyan is, aki felháborodott, hogy miért csinál pénzt Hollywood ebből a szörnyű esetből…

…hogy kinek van igaza, nem tudom, csak azt, hogy ha nem készítik el ezt a filmet, soha nem ismerem meg a Granite Mountain Hotshots történetét: és ettől az én életem lenne kevesebb. :respect:

 Granite Mountain Hotshots

RESPECT

Must see. :leborul:

The Mountain Between Us – Hegyek között

Egyszerre dráma, túlélő és romantikus film, amivel az égvilágon semmi baj nincs, szvsz.

Katicámnak és nekem is nagyon szimpatikus volt az egész, két nagyszerű főszereplővel: Kate Winslet és Idris Elba. :sör:

…nem is tudom.

Nagyon nagy baj, ha nem tudok róla többet írni az Only the Brave után…?!

Ha baj: akkor is ez van. :-/ Egy kellemes esti film. Néha nem is kell több. :sör:

Thor: Ragnarok

Igazából csak azért néztem meg, mert szerepelt benne Mark Ruffalo, és amikor végre megjelent (emberként, ugye), akkor csíptem minden jelenetét.

De… hát igen.

Hogyan is mondta Joseph Kosinski?

“In an age of superheroes, Only the Brave is a film about real heroes”

Ennek fényében Thor kalandjai… nekem inkább szánalmas, üres műmájerségnek tűnnek.

Persze, valahol szórakoztató, oké. Én is ezért ültem elé, rendben.

De az biztos, hogy a Thor: Ragnarok-re már egy hónap múlva se fogok emlékezni, az tuti.

Mint ahogy az is, hogy az Only the Brave-et meg soha nem fogom elfelejteni… :respect:

Last Flag Flying & Á Fond – Totál gáz

Két egészen eltérő film a palettáról…

Last Flag Flying

„- You know... keep wondering, Doc, what... what your kid would have wanted.

- To drink beer with his friends. Um... to chase girls. He was only 21. He wasn't thinking about dying.”

2003-ban, a vietnami veterán Doc (Steve Carell) felkeresi két régi bajtársát: Sal-t (Bryan Cranston) és Mueller-t (Laurence Fishburne), és megkéri őket arra, hogy tartsanak vele Arlingtonba, ahová az Irakban meghalt katona fiát viszik, és segítsenek neki hazavinni, és tisztességgel eltemetni.

„They sent him off to a godforsaken desert. Why? Who knows? It wasn't to protect America. It's like that jungle they sent us to. It was no threat to us. And then they send him back to me in this, with more lies. A hero. Honors. Arlington. Well, I am not going to bury a marine. I'm just gonna bury my son.”

Igazából egy road movie alakul ki ebből az alaphelyzetből, ami egyaránt tartogat megrendítő, megindító, és mulatságos, megnevettető jeleneteket.

De valahogy az arányt végig sikerül tartani: sem túlzott vidámkodásba, sem végtelen szomorúságba nem billen a mérleg – mégis… azt mondom, hogy a sztori önmagában elég… „halovány” lenne, ha nem a fenti három nagyszerű színész keltené életre a karaktereket. :sör:

Ők azok, akik viszik a cselekményt (ha a cselekmény tétován bolyong…), és ők azok, akik érdekessé, érdemessé teszik a filmet a néző figyelmére. :respect:

A katona fiú temetéséig tartó úton sok dologgal szembesülnek hőseink, talán a legfontosabbal is: saját múltjukkal… amit nem tudtak/akartak korábban feldolgozni.

„- A certain platoon buddy getting shot, writhing around on the ground dying, with nothing to give him to ease his pain 'cause we had already taken all the morphine.

- God rest his soul. There wasn't nothin' we could do at that point.

- And we did nothin'. And sometimes you got to do a little more.”

(…)

„Jimmy Hightower. We can't even say his name. We all feel guilty about how he suffered when he was dying, but did it ever occur to you that maybe nobody would have been shot and everybody'd still be alive if we had just been doing our jobs, not fuckin' around?”

Nem mond ez a film „nagy, egyetemes bölcsességeket”, nem akar több vagy nagyobb lenni annál, amit vállal: hogy egy veterán apa tisztességben szeretné eltemetni a katona fiát.

Igazából, nem derül ki számunkra, hogy miért keresi meg a régi bajtársait: miért pont őket, miért csak most, korábban miért nem tartották a kapcsolatot?

Egyikük ki is mondja, hogy évtizedek óta nem is láttuk egymást – de erre nem kapunk válaszokat. Utólag ezt egy kicsit ad hoc megoldásnak érzem, de amikor néztem a filmet, nem zavart.

Nem, szerintem korántsem tökéletes alkotás (az első 15 perc után még az is megfordult a fejemben, hogy kikapcsolom…), de a végére szerintem gyönyörűen összeállt, és nagyon örülök, hogy mellette és nem ellene döntöttem. :sör:

A befejezése pedig, a fiú harci helyzetben lévő katonákkal „kötelezően megírt/megíratott” búcsúlevelének felolvasásával… feltette a koronát az egészre. :respect:

És valahogy piszok jó érzések öntötték el az embert, amikor kiderült, hogy a gyászoló apa minden harca-útja-döntése tudattalanul arra irányult, hogy a fiú utolsó kívánságát beteljesítse.

„I had the greatest father, and I love you. Now I am with Mom. We will both watch over you.”

Nem ajánlom mindenkinek – de tudom, hogy lesz köztetek olyan, aki hozzám hasonlóan értékelni fogja/tudja. :sör:

Á Fond – Totál gáz

Francia vígjáték (vagy másnéven ökörmarhulás… :-P ), ami szokott baromi szórakoztató guilty pleasure is lenni – meg orbitális pofáraesés is…

Nos, az Á Fond valahol a kettő között helyezkedik el: egy ilyen téli esti/délutáni könnyed kis semmiség: amin az ember elvigyorog-elrötyög – de másnap aligha fognak a fejében tolongani a baromi jó poénok, amik bevésődtek… :-P

Egy amolyan „Féktelenül”-light,:-P, ami lehetett volna akár sokkal jobb is – de ennyi alapanyag volt a „gazdaságos” elkészítéshez.

Nálam igazán Jacky (Vladimir Houbart), az elmebeteg sárga BMW-s vitte a pálmát :-))), akinek az eszelősségén jókat röhögtem. :-)))

…de a rendőrök (különösen a pingpong-mániás parancsnoknő :-PPP ) fájdalmasan gyengére sikerültek. :-///

A kocsiban ülő család egész jópofa volt, meg a beképzelt autókereskedő is – de például az utolsó percig nem értettem, hogy a kocsiba pluszban „beültetett” Melody-val (Charlotte Gabris) mi célja volt a készítőknek…?! Mert, hogy teljesen felesleges volt a karaktere… :-PPP

Összegezve, nem volt a film „totál gáz” (bár azért az volt, értitek ;-) ), de José Garciá-nak már akadt pár ennél sokkal jobb filmje is, mondhatni: La Boîte noire – Black box – Fekete doboz, Les Seigneurs – A Csodacsapat, Vive La France – Franciadrazsék…

Egynek azért ez is elment.

Szódával. :-P ;-)

Ömlesztve-összegezve, összegyúrva-kiköpve…

Mert nekem sem fenékig tejfel, ugye… :-P

Kicsit most összegyűlt a „porzsákomban” a kidobnivaló, szóval, gyorsan legyünk túl rajta. :-PPP

Free Fire

Mindenevő-mindenvevő vagyok a lövöldözős agyatlanságok témájában: ezt mégsem bírtam megemészteni.

Olyan kívülről, unottan néztem, ahogy a műmájer lúzerek halomra lövik egymást a szerelőcsarnokban.

Nem érdekelt, hogy ki éli túl, hogy túléli-e bárki… igazából, nem érdekelt az egész. :-PPP

Lehet, hogy nálam entellektüelebbnek (nem nehéz…) kell lenni ahhoz, hogy ezt a „művet” értékelni lehessen.

Nekem nem sikerült. :-PPP

Don Verdean – Áss csodát!

Látjátok a szereposztást? Sam Rockwell, Danny McBride, Will Forte – azt hinné az ember, hogy ezekkel a színészekkel nem nagyon lehet rossz filmet készíteni.

De, lehet. :-PPP

Ez egy nagyon rossz film. Nem is akarok róla beszélni. Majd a terápiás csoportomban. ;-)

Man in an Orange Shirt s01e01-e02

Egy kétórás film kétfelé vágva – és az mindjárt így egy minisorozat! Juhéjjj…! :-PPP

Nekem semmi bajom a meleg karakterekkel és a meleg férfiakról szóló filmekkel, ezen a blogon is több olyat megemlítettem, ami kifejezetten tetszett.

Nos… ez a „minisorozat” kihozta belőlem az undort a melegek bizonyos… hmm… ösztönylény viselkedésével.

A főszereplő Vanessa Redgrave egyszer ki is mondja: „olyanok vagytok, mint az állatok!” – erre a főhős, meleg ifjú sértetten nekirohan az éjszakának… és valóban állatként veti rá magát minden vadidegen férfira.

Csak kicsit lettünk rosszul tőle… :-PPP

Igen, a háttérben van két férfiszerelem is… de az előtérben meg a brutális, mindenki-mindenkivel a vécében/parkolóban/akárhol férfiszex. :-/

Nem vagyok egy szemforgató puritán… de ez konkrétan sokk volt. :-/

Aligha fogom a legjobb élményeim között felemlegetni, hogy láthattam a zsigeri… hagyjuk. :-PPP

Wasted s01e01

– Te, van egy orbitális ötletem!

– Mondjad, mondjad, kreatív sorozatírótársam az Úrban! Ne fogd vissza azt a csodás, túltengő agyadat!

– Van egy adag lúzer, angliai huszonéves, valami kis nulla angol porfészekben.

– Mekkora ötlet! Az életbe’ meg nem fordult volna a kreatív fejemben…

– Node!

– Még van tovább is… ?! Úristen! Nem hiszem el!!! Micsoda egy elméd van, te, te istenáldotta…!!!

– Ha be vannak lőve, vagy valami, akkor megjelenik nekik Sean Bean a trónok harcás cuccában, mint lájfkócs!

– Asszzzta kurrrrrrta…!!!! Hát ez akkora kreatívság, akkora atomállathiperkúl, hogy… azt el sem tudom mondani!

– Ugye, hogy ugye?!

– És… mit fognak csinálni a szereplők?

– Isznak, buliznak, kavarnak, lúzerkednek, csupa ilyesmi, amivel mi ketten is elütjük a szabadidőnket a cimbi írókkal. Kreatívan. És karitatívan. Meg repetitíven...

– De… miről fog szólni a sorozat?

– Hááát… úgy nagyjából erről.

– Isten vagy, esküszöm! Ez a kreatívság csimborasszója! És… és Sean Bean mit fog mondani? Hova vezeti lájfkócsként a bandát?

– Sehova, de most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Sean Bean megjelenik, mint Ned, a Trónok Harcából! Mindig mond valami oda nem illő hülyeséget, vagy valami orbitális közhelyet… mint… buszmegálló, meg ilyesmi… vatevör… és akkorát lök a semmiből sehová tartó cselekményen, hogy a fal adja a másikat!

– Hát… ebből több évadot meg tudunk írni, baszki! De gyorsan kezdjünk hozzá, amíg el nem lopják ezt az egymilliárdos ötletet!

– Bizony-bizony. Az a féktelen agyam, az… Erre születni kell, tudod, megtanulni nem lehet.

– Ööö… és mi a francot írjak, kreatív írótársfejedelmem? Miről szóljon az első rész?

– Mindegy! Legyen benne szőrmés páncélban Sean Bean, a többi meg… igazából nem is fontos.

– Hát neked nagyon automatikusan igazad van! Ebben a mostani Trónok Harca ínségben úgy fognak rábukni a népek, mint tyúk a takonyra! Zseni vagy!

– Tudom, tudom… Meg nem értett, de az.

– Te! Mi lenne, ha a második évadban meg Mr. Bean jelenne meg nekik, amikor bedzsangáznak?!

– Látod, tudsz te, ha itt van melletted egy ilyen kreatív atomelme, mint én.

– Lábon állva eladom az ötletet négy-öt csatornának, mint a búzát nyáron!

– Zsenialitásunkkal megelőztük a korunkat, én mondom!

– Bizony! Senki meg nem mondaná, hogy nagycsoportos óvodások vagyunk.

– Hja-hja, simán írunk már egy második osztályos szintjén.

:-PPPPP

Future Man s01e01-e02

Azért néztem meg belőle két részt, mert az első utáni döbbenetemben azt gondoltam: „ez nem lehet ennyire szar…! a folytatásokban majd biztosan egyre jobb lesz, biztosan…!!!”.

De bizony, ez bizony épp’ ennyire szardellapaszta. És még szét is kenték.

:-OOO

:-PPPPP

Hát… ezekkel égettem-égetgettem az agysejtjeimet mostanság. :-///

Ti ne tegyétek. :sör:

Brazilok

„Tudom, mit gondoltok most, de tegyétek félre egy kicsit, amit gondoltok, legalább addig, amíg mesélek.”

Az egyik szemem sír, a másik meg nevet…

Nevet, mert egy csodaszép, egy szenzációs, egy végtelenül szerethető filmhez volt akkora szerencsém, mintha megnyertem volna a lottóötöst…

…és sír, mert miért nem fedeztem már fel magamnak korábban?!?! :ááááááá:

Sokkal boldogabb lett volna az életem, a tavalyi évem, hogyha ez a filmélmény is időben megvan.

Ennyit a kesergésről: és most térjünk rá az örömre!

M. Kiss Csaba…?! M. Kiss Csaba, ember?! A Napló riportere? Akinek az autóját a tévészékház ostrománál felgyújtották…?! Ez az ember, akit tévésként is nagyon szerettem – készít egy ilyen filmet?! Elsőre?!?! Oké, nem egyedül: Rohonyi Gáborral közösen :sör: – node akkor is…!!! :respect:

Azt hittem, hogy végig valami könnyed „romavicces” szórakozás-szórakoztatás lesz az egész, de azért… az első 45 perc után valahogy… olyan nagyon rossz érzésű gombóc akadt a torkomon.

Ahogy láttam, hogyan lehet a hatalomnak packázni a kipécézett emberrel… és ahogy a rendőrök vegzálják őket… az azért eléggé undorító volt.

 

 

„- Azt hogy merted felvenni?

- Mér’?! Mink is magyarok vagyunk!

- Ezt a hülyeséget a börtönben mondták neked?”

Arra is gondoltam, eleinte, hogy egy ilyen „underdog”-film valahogy… eléggé triviális vonalvezetéssel fog dolgozni, ami – hogy úgy mondjam – nem tartogat túl sok meglepetés az egyszeri nézőnek.

Nos, ebben igazam is lett, meg nem is: de a legnagyobb örömöm az, hogy amiben/amivel nem tudtak meglepni, azt is olyan különlegesen, olyan egyedien adagolták, hogy élvezet és öröm volt nézni. :respect:

Tudjátok, elég fapofával tudtam nézni néhány „zseniálisnak tartott” új magyar filmet, és csak szánakoztam azon, amit abban néhány szereplő színészmesterségként művel… Nem akarok példákat mondani, de lenne bőven. :-PPP

Ami a legnagyobb döbbenetem a TÖKÉLETES alakítások tömkelege, amit ebben a filmben láttam.

Én ennyi fantasztikusan remek színészt, ilyen döbbenetesen jól castingolva: évek, évtizedek óta nem láttam! :respect:

Csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok beszélni MINDENKIRŐL, aki szerepelt ebben az alkotásban.

Mindenki egyedi, mindenki unikum, bármelyikük is hiányozna, kevesebb lenne a film. :respect:

Farkas Franciska (Rozi) – Mészáros Blanka (Bianka): na ne már…! Amikor Franciska biciklizett, és otthon sepregetés közben táncolt és énekelt, arra gondoltam, hogy túl fiatal, és nem lenne szabad egy ennyire fiatal lányt ilyen erotikusan ábrázolni… Aztán kutakodtam kicsit a neten: Franciska 33 éves. :-OOO Na ne szórakozzatok már velem…! Konkrétan leesett az állam. :-OOO De akkor most már legalább én is mondhatom, hogy gyönyörű! :-D

 

Mészáros Blanka (Bianka) – arra gondoltam, milyen helyes-kedves, tündéri tinilány, hogy ilyenek voltak az én gimis osztálytársnőim is. Amikor meg azon tanakodtak a kedvesével, hogyan is lesz/legyen az első szerelmi együttlét: imádtam, annyira bájos volt. :-) De aztán megint arra gondoltam: nem túlzás ez egy kicsit? Egy ilyen fiatal lány, és ennyire szexisnek beállítani… Őt is megkerestem a neten: Blanka 26 éves. :eeekkk: Nem 16-17. :-P Oké, akkor őt is imádhatom most már. :-DDD Na, de ezt ne csináljátok …! Hogy lehetnek ezek a lányok ilyen szemtelenül gyönyörűek, üdék és fiatalok?!

Engem láttatok volna 33 évesen: a saját nagyapám azt hitte, amikor jöttem vele szembe, hogy valaki egy tükröt cipel. :-PPP :-))))

Imádtam Őket, minden egyes rezdülésüket. :respect:

Lakatos Erik (Fingi)… Döbbenet ez a srác. Nem a saját kútfőmből van, olvastam valahol, hogy a Brazilokat az Indul a bakterházzal, és Lakatos Erik narrálását Olvasztó Imrével (RIP) hasonlítják össze.

 

És nem véletlenül. :respect: Szerintem a Brazilok a 2010-es évek Indul a bakterháza, aminek Fingi a Regős Bendegúza. :sör:

„Megmondom, ahogy volt: én is beijedtem ettől a sok cigánytól. Mi lesz itt, ha kikapunk? És mi lesz itt, ha győzünk?!”

:-)))

Egyedi, különleges orgánuma, kajla szaladása :-), imái: mindet-mindet a szívembe zártam, sőt… meg is könnyeztem.

„Bocsáss meg, Istenke…”

Nagy Dániel Viktor (Áron) – mekkora jó „nagy testvér/vezér” volt már ez a srác! És honnan szalasztották?! Ilyen remek színészek húzódnak meg a mai magyar színházas/filmes szcénában?! Basszus… Ez nagyon komoly! :sör: Vitte a hátán a filmet, nyomta a fősodort: igazi főhős karakter. :respect:

Lakatos Renátó (Gazsiga) – oké, tesó, szeretlek, hogy a fene vinné el. :-DDD Nagyon bírtalak: csupa kéz, csupa láb, nyakig :-))) És imádtam, hogy kaptál egy csúcsjelenetet is. :sör: :-DDD

„- Ha belövöd, döntőben vagyunk!

- Én kapus vagyok, baszki! Mert falábú vagyok! Azért vagyok kapus, baszki!”

Gyerekek… elakadt a lélegzetem, amikor Kaszás Gergőt (a fiúk apja, Dezső) megláttam és azonnal felismertem. :leborul: Ezer éve nem láttam már… de még mindig olyan zseniális színész, mint amikor először láttam. :respect: Istenem, de jó volt látni, ahogy játszik! :leborul:

 

„- Ne reméjjé’, ne reméjjé’! Ne nyomuljál ebben a szaros kis bajnokságban, cigány,

mert rosszabb lesz!

- Hát mán’ ennél hogy jó istenbe tudna rosszabb lenni?!

- Tud az!”

Bánki Gergely (Csaba atya) – papnak kellene mennie, komolyan. :respect: Ahogy szólt, ahogy megnyilatkozott, ahogy tett: mindenben hiteles volt. Ilyennek kellene lennie minden papnak, ahogy Bánki Gergely megformálta. :thumbsup:

„Szegény Kalános gyerekért megszakad a szívem…”

Schmied Zoltán (Józsi alpolgármester) – ne csináld! Tegezlek, mert szeretlek. :sör: Ne csináld. Ijesztő vagy negatív szerepben: az én szememben pozitív hős vagy, és sosem leszel kevesebb annál. :respect: Neked pozitív hősöket szabad csak játszani, mert amikor negatív vagy… megijedek tőled, annyira jól csinálod. Jó emberek ne alakítsanak szemétládákat: lehet, hogy neked színészileg így színes, így kihívás… de nekem fáj. Nagyon jó voltál, ez kétségtelen. Végig ellened szurkoltam. :-P De nem akarok ellened szurkolni, mert szeretlek, hogy a fene enné meg ezt is… :-///

 

Bezerédi Zoltán (Béla bácsi, a cigányvajda) – neki is annyira örültem! Végre egy végtelenül szimpatikus karakter bőrében! Annyiszor alakított már ő is negatív karaktert (akitől féltem… akit utáltam…), hogy majd’ kiugrottam a bőrömből, amikor megjelent! :respect:

 

„- Jönnek, Béla bácsi?

- Jövünk, fiam, jövünk.

- Oszt’ miér’?!

- Győzni, fiam.”

Fekete Ernő (Jenő, a polgármester) – egyszerűen tökéletes volt. :sör: Én nem tudom, hogy honnan szedték elő, mivel (sajnos :meaculpa: ) én még sosem láttam, sehol :-((( de zseniális volt a sportmániás, focibubus, de a hatalmát azért féltő polgi szerepében. Tökéletes casting, tökéletes alakítás. :respect:

Dóra Béla (Török) – úgy indítottál, mint egy ellenszenves bully, tenyérbemászó köcsög… a végére meg megszerettelek, cseszd meg. :sör: Imádtam a fafejű, konokságodat, a szerelmességedet, hogy szembefordultál mindenkivel, csak azért, hogy a szerelmeddel lehess. Imádtam benned a parázsló szenvedélyt… hogy még Áront is megállítottad, amikor féltetted a kedvesedet. És képes voltál nem visszaütni. :respect: A végére már szurkoltam érted, hogy elnyerd a lány szívét. :sör:

Oké, már én is fáradok, nemhogy ti ;-) ezért a többieket csak felsorolás szintjén, hogy kik jöttek el még ebbe a filmbe, hogy egy-egy karaktert életre keltsenek: Dobó Kata, Schell Judit, Gryllus Dorka (megdöbbentem, amikor felismertem :-) ), Lengyel Ferenc, Anger Zsolt, Epres Attila, Székely B. Miklós, Gáspár Laci :-), Orosz Ákos, Galambos Péter, Bárdosi Sándor :-), Szilágyi István, Hunyadkürti István…

:respect:

A zene pedig… nem is tudom: talán 15x néztem meg azt, amikor a tűz mellett énekelnek a fiatalok.

„A nagy erdő közepében szerelemből van a sár.
Aki abba beletéved soha nem tér haza már.”

És ezt Bornai Tibor írta, a KFT-ből…?! Eldobom az agyamat… :sör:

…

Nem is tudom…

De. Inkább tudom. :sör:

1979 óta nem volt olyan film, mint a Brazilok. És megérdemeltük: kivártuk, megszenvedtük, rosszabbat érdemeltünk volna… de mégis, a Jó Isten ezt adta. Mert szeret minket, bár sosem fogom megérteni, hogy miért.

Köszönet érte. :respect:

M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor többet tettek a magyar roma kisebbségért, mint előttük 2000 évig bárki. :leborul:

„Hát Istenke, mondanám, hogy ez nem volt szép. De az az igazság, hogy szép volt.

Még így is szép.”

Gyönyörű szép volt, Testvérke… :leborul: