Testről és lélekről & Blade Runner 2049 – Szárnyas fejvadász 2049

Év végére nagyon szerettem volna valami _igazán jó_ filmet látni, ezért ezt a kettőt tartalékoltam.

Nos, a számításom nem minden tekintetben jött be – de mégis jó érzésekkel, és elégedetten zárom ezt az évet.

Testről és lélekről

Mintha direkt az akadémiának készült volna – ez volt a végén az első gondolatom… ami nem túl jó. :-/

A karakterek minden megnyilvánulása azon a kényszerpályán megy, hogy kiszolgálják a rendezői/írói (Enyedi Ildikó) elképzelést, és nem nagyon törődik logikával, észszerűséggel.

A „búgatópor-ügy” egyetlen értelme és lényege, hogy a két főhős kibuktathassa, hogy ugyanazt álmodják: rendezői/írói elképzelés megerőszakol mindent. :-/// Éppen ezért tökéletesen felesleges mind Mácsai Pál, mind Nagy Ervin szerepe – sokadrangú, szükségtelen mellékszereplőként vannak jelen. Molnár Gusztáv is tett már le jócskán annyit pl. „A fekete múmia átkában”, hogy kétsoros pincérként feltűnnie… szerintem legalábbis ledegradálása a tehetségének. Tulajdonképpen fel sem tudom fogni, hogy miért vállalták el mindhárman ezt a „semmit”, amit rájuk osztottak.

Borbély Alexandra és Morcsányi Géza viszik a hátukon a filmet: Morcsányi Gézát külön elismerés illeti, hogy „amatőrként” nem lóg ki a filmből, sőt. :respect:

 

A film viszont végtelenül elnyújtottan és lassan vánszorog előre, szinte meghal önnön szépségét csodálva, könyékig vágóhídi vérben tocsogva-tapicskolva… és fennen hirdeti: „én entellektüel művészfilm vagyok!”.

…

Hát, igen.

Ami még engem zavart, az… valószínűleg csak engem zavart: tudom, ez a baj velem – hogyha egyszer látok egy húzást-megoldást-jelenetet egy filmben, akkor nem szeretem annyira, amikor egy másikban visszaköszön ugyanaz.

Nem tudom: látta valaki rajtam kívül Szántó Erika 1984-es filmjét, „Az óriást” Pap Verával és Bubik Istvánnal?!

 

Nem? Gondoltam… :-) Mindegy, abban volt egy olyan beszélgetés a szerelmespár között, amikor Bubik István karaktere szóról-szóra vissza tudta mondani azokat a mondatokat Pap Verának, amik korábban elhangzottak közöttük…

Igen, ez pont ugyanígy van Borbély Alexandra és Morcsányi Géza között is, csak itt a lány mondja vissza a korábbi beszélgetéseket.

Ez nekem… rosszul esett. És megkeserítette (még jobban…) a szám ízét. :-(

Összességében nem volt rossz, végignéztük… de elég sokszor idegesített a logikátlanság… és jópárszor untatott.

Egyáltalán nem jött be úgy, mint vártam. :-/

Blade Runner 2049 – Szárnyas fejvadász 2049

A 164 perces játékidőt meglátva (a „Testről és lélekről” után megnézve) 100%-ra vettem, hogy… hm… „erősen túlforgatott művészfilmmel” állok ismét szemben.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. :meaculpa:

Egy árva másodpercet sem vágnék ki belőle. :repect:

Lehidaltam, annyira tetszett – pedig nem vagyok az első rész elfogult rajongója: egyszer megnéztem, nem volt rossz, ennyi.

De ez, bonyek… :amazing:

Oké, lehet, hogy túl kölyök voltam, túl felületes, tapasztalatlan, amikor az első rész ment. Akkoriban másra/máshogy volt beállva az agyam.

Most a 2049 előtt újra is akartam nézni az első részt, hogy felfrissítsem a homályos emlékeimet… de végül csak nem volt hozzá kedvem.

Szerencsére, nem is kellett: önállóan megáll a lábán a film – és önállóan rohadt epikus. :respect:

A képek, a zene, a karakterek, a hangulat, a történet – elképesztően egyben voltak, és tökéletes egészet alkottak.

Nem tudok benne hibát, rajta fogást találni. (Pedig szokásom keresni…) :leborul:

Elzsongított, elandalított, lenyűgözött – ez már szinte több is, amit manapság egy filmtől el mernék várni.

…

Hihetetlen, hogy így is hozzá lehet nyúlni egy ikonikus filmhez, és hihetetlen, hogy _lehet_(!) méltó folytatást készíteni egy klasszikus mozihoz! (Hallod, Disney?! :-PPP)

 

Szóval, mivel a 2049-et hagytam a végére: csak sikerült filmfronton pozitívan zárnom ezt az évet. 

Köszönet érte, Denis Villeneuve!

:sör:

BUÉK

:pezsgő: