Két megdöbbentő film.
De más-más okokból megdöbbentő…
28 панфиловцев –
Panfilov’s 28 Men
Mindig is érdekelt/érdekel az orosz filmgyártás, így
rábuktam a fenti filmre, mint tyúk a tak… taktaharkányi
búzaszemekre. ;-) :-)
Azt ne nagyon firtassuk, hogy mennyi/mekkora a
valóságalapja ennek a II. világháborús filmnek (az interneten lehet olvasni
róla ezt-azt…), de az biztos, hogy „poszt-szovjet” területen óriási tisztelet és
elismerés övezi ezt a hősies történetet – elég csak pár emlékműre ránézni, ami
a „28 панфиловцев” előtt tiszteleg.
Алматы -ban
(Alma-Ata)
Дубосе́ково
-ban (Dubosekovo) a csata egykori helyszínén
(Úgy nézzétek,
hogy a szobrok 12 méter magasak!)
A történet (a „legenda”)
lényegében annyi, hogy 1941. november 16-án a Vörös Hadsereg 28 katonája
(többségükben újonc kirgizek és kazahok) vette fel a harcot a Moszkva felé törő
Wermacht 54 tankból álló 11. Páncélos Hadosztályával, bár fegyverük kevés
volt és javarészt alkalmatlan/haszontalan a tankokkal szemben. Végül 18 páncélost tettek harcképtelenné kézigránát kötegekkel és
Molotov-koktélokkal – de a csata végére valamennyien életüket vesztették.
Nos, ez a „legenda”
már 1947-48 táján „megbicsaklott” azon, amikor egy orosz hadbíró által felügyelt
nyomozás során kiderült, hogy a 28 katonából 6 bizony mégis túlélte ezt a
bizonyos napot (sőt, akadt olyan is, Ivan Dobrobabin, aki egészen
1996-ig életben volt), de a Красная
звезда által még 1941 útjára indított „legendát” a valóság nem tudta
felülírni – a hivatalos szervek egészen 1991-ig, a Szovjetunió széthullásáig
tartották magukat az újság (és néhány katonai elöljáró) által kreált
történethez.
Nah, tényleg
ennyit a „háttérről”, és beszéljek végre a filmről.
A film a 60-70 percig meglehetősen langyos mederben
csordogál, különösen a dialógusok fájtak, amik hol (értelmetlenül-kényelmetlenül-kínosan)
próbáltak viccesek lenni, máskor meg ijesztően átváltottak patetikusba és
pátoszba… :gyagya:
Itt hol feszengtem, hol kínosan éreztem magam – és
valamiért az a fixa meggyőződésem, hogy nem a nagyon (talán túlzottan is…?
:sör: ) lelkes magyar fordítónak „damina”
:thx: :sör: köszönhető, mert ő láthatóan/érezhetően nagyon ragaszkodott az
alapanyaghoz, tisztelte azt, és (bár mondom, ezt nem állíthatom biztosra
minimális orosz nyelvtudásom miatt) ezért biztos vagyok benne, hogy szinte szó
szerinti (helyes!) fordításban adta át nekünk a lényeget. :thxagain:
Szóval, meggyőződésem, hogy az eredeti orosz dialógusok
sikeredtek „döcögősre”… :-/
És mivel az első 60-70 percben nem volt akció (sajnos,
karakterépítés, -bemutatás se nagyon… :-/// ) kicsit aggodalmasan néztem a
várva-várt csata elé…
…ami valami döbbenetesen jóra-valóságszagúra sikeredett.
:amazing: :respect:
A film befejező 35-40 perce egy fantasztikus és
elképesztő bemutatása a páncélosokkal szembeszálló, halálra szánt rongyos,
koszos, szinte már-már „fegyvertelen” alakulatnak, egy olyan mély élmény, hogy
az ember levegőt se nagyon vesz közben. :respect:
Sajnos, a karakterek soványka bemutatása miatt nem nagyon
tudunk egy-egy katona elestén elszomorodni – mert igazából nem is tudjuk, hogy
ki-kicsoda…
…de az alig felszerelt, lőszerükből kifogyó, bajtársaikat
egymás után elvesztő „Csapattal” már nagyon is tudunk azonosulni, és
személyekért, hanem a „Csapatért” szorítunk. Hogy legalább páran, egy
maroknyian éljék túl ezt az iszonyú emberdarálót. :leborul:
Nem tudom, mi az igazság ebben a filmben – de az, hogy
filmként, még az első óra dacára is, a legjobbak közé nőtte ki magát a
szememben, ahhoz kétség sem fér. :respect:
Merem mondani, hogy „must see”. :sör:
Még egy „nüansz”: már a film elején kiderül, hogy az
egész közösségi adományozás útján jött létre! 35.000 ember adta össze rá a
pénzt: és emiatt van a végén 15 perces(!) „end credit”, mert mindenkit kiírnak
a képernyőre, aki csak egy rubelt is adott.
De bátran mondhatom: megérte rá adományozni. :thumbsup:
Arrival –
Érkezés
Olyan döbbenten állok (ülök) most itt, mint az az athéni
bolond, akinek épp megmondták, hogy nem az övé a kikötőbe beálló minden hajó…
:eeekkk:
„Az évtized, az
évszázad, az évezred legjobb sci-fi-je” – eeez…?!?!
Jesszusmáriaszűzanyám… Mi a franc van itt?! Engem vittek
el az ufók, és hoztak vissza egy alternatív valóságba, vagy… rajtam kívül mindenki
mást?!?!
Azt mondják az okosok, hogy amiben van idegen lény, meg
űrjármű, az sci-fi.
Én meg azt mondom, hogy hiába van az Arrival-ban mindkettő – ez szerintem akkor sem sci-fi. :-P
Legfeljebb valami misztika, vagy ilyesmi. A címe meg alapvető
tévedés. A valóságot jobban lefedné az „(Rá)eszmélés”,
„(Rá)ébredés”, vagy esetleg „A jövőbelátónak sem könnyű az élete”.
Akkora átverésnek érzem ezt az egészet, hogy… igazából
mérges sem vagyok miatta.
Csak szomorú. :-(((
Az se tetszik, hogy a „Rogue One”-t kajálják a
népek – de valahol meg tudom érteni.
Erről halványlila dunsztom sincs, hogy miért emelték
piedesztálra…
Tökéletes időpazarlásként éltem meg. :-///
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése