Testről és lélekről & Blade Runner 2049 – Szárnyas fejvadász 2049

Év végére nagyon szerettem volna valami _igazán jó_ filmet látni, ezért ezt a kettőt tartalékoltam.

Nos, a számításom nem minden tekintetben jött be – de mégis jó érzésekkel, és elégedetten zárom ezt az évet.

Testről és lélekről

Mintha direkt az akadémiának készült volna – ez volt a végén az első gondolatom… ami nem túl jó. :-/

A karakterek minden megnyilvánulása azon a kényszerpályán megy, hogy kiszolgálják a rendezői/írói (Enyedi Ildikó) elképzelést, és nem nagyon törődik logikával, észszerűséggel.

A „búgatópor-ügy” egyetlen értelme és lényege, hogy a két főhős kibuktathassa, hogy ugyanazt álmodják: rendezői/írói elképzelés megerőszakol mindent. :-/// Éppen ezért tökéletesen felesleges mind Mácsai Pál, mind Nagy Ervin szerepe – sokadrangú, szükségtelen mellékszereplőként vannak jelen. Molnár Gusztáv is tett már le jócskán annyit pl. „A fekete múmia átkában”, hogy kétsoros pincérként feltűnnie… szerintem legalábbis ledegradálása a tehetségének. Tulajdonképpen fel sem tudom fogni, hogy miért vállalták el mindhárman ezt a „semmit”, amit rájuk osztottak.

Borbély Alexandra és Morcsányi Géza viszik a hátukon a filmet: Morcsányi Gézát külön elismerés illeti, hogy „amatőrként” nem lóg ki a filmből, sőt. :respect:

 

A film viszont végtelenül elnyújtottan és lassan vánszorog előre, szinte meghal önnön szépségét csodálva, könyékig vágóhídi vérben tocsogva-tapicskolva… és fennen hirdeti: „én entellektüel művészfilm vagyok!”.

…

Hát, igen.

Ami még engem zavart, az… valószínűleg csak engem zavart: tudom, ez a baj velem – hogyha egyszer látok egy húzást-megoldást-jelenetet egy filmben, akkor nem szeretem annyira, amikor egy másikban visszaköszön ugyanaz.

Nem tudom: látta valaki rajtam kívül Szántó Erika 1984-es filmjét, „Az óriást” Pap Verával és Bubik Istvánnal?!

 

Nem? Gondoltam… :-) Mindegy, abban volt egy olyan beszélgetés a szerelmespár között, amikor Bubik István karaktere szóról-szóra vissza tudta mondani azokat a mondatokat Pap Verának, amik korábban elhangzottak közöttük…

Igen, ez pont ugyanígy van Borbély Alexandra és Morcsányi Géza között is, csak itt a lány mondja vissza a korábbi beszélgetéseket.

Ez nekem… rosszul esett. És megkeserítette (még jobban…) a szám ízét. :-(

Összességében nem volt rossz, végignéztük… de elég sokszor idegesített a logikátlanság… és jópárszor untatott.

Egyáltalán nem jött be úgy, mint vártam. :-/

Blade Runner 2049 – Szárnyas fejvadász 2049

A 164 perces játékidőt meglátva (a „Testről és lélekről” után megnézve) 100%-ra vettem, hogy… hm… „erősen túlforgatott művészfilmmel” állok ismét szemben.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. :meaculpa:

Egy árva másodpercet sem vágnék ki belőle. :repect:

Lehidaltam, annyira tetszett – pedig nem vagyok az első rész elfogult rajongója: egyszer megnéztem, nem volt rossz, ennyi.

De ez, bonyek… :amazing:

Oké, lehet, hogy túl kölyök voltam, túl felületes, tapasztalatlan, amikor az első rész ment. Akkoriban másra/máshogy volt beállva az agyam.

Most a 2049 előtt újra is akartam nézni az első részt, hogy felfrissítsem a homályos emlékeimet… de végül csak nem volt hozzá kedvem.

Szerencsére, nem is kellett: önállóan megáll a lábán a film – és önállóan rohadt epikus. :respect:

A képek, a zene, a karakterek, a hangulat, a történet – elképesztően egyben voltak, és tökéletes egészet alkottak.

Nem tudok benne hibát, rajta fogást találni. (Pedig szokásom keresni…) :leborul:

Elzsongított, elandalított, lenyűgözött – ez már szinte több is, amit manapság egy filmtől el mernék várni.

…

Hihetetlen, hogy így is hozzá lehet nyúlni egy ikonikus filmhez, és hihetetlen, hogy _lehet_(!) méltó folytatást készíteni egy klasszikus mozihoz! (Hallod, Disney?! :-PPP)

 

Szóval, mivel a 2049-et hagytam a végére: csak sikerült filmfronton pozitívan zárnom ezt az évet. 

Köszönet érte, Denis Villeneuve!

:sör:

BUÉK

:pezsgő:

1945 & Bright

1945

Te hol voltál, amikor a zsidókat elvitték?

…

Még dolgozok rajta… még emésztem… az emészthetetlent… de talán… talán ez lesz a legjobb film, amit idén láttam. :leborul:

Döbbenet.

Fáj benne-tőle minden: a testem, a lelkem.

És olyan kérdésekre sarkall, amikre… nem _akarok_ válaszolni. Nem merek.

Pedig nem szorít sarokba, nem vádaskodik, nem mutogat rám ujjal, mégis… „vétkesek közt cinkos, aki néma.”

Csöndesen hömpölyög ez a mestermű, egyszer sem „ordít” vagy „gyorsul fel” – de az én gyomrom remegve összeszűkült közben… aztán görcsbe rántott az ismeretlen kín… halkan, félve, fájdalmasan nyüszítettem, mint egy megvert kutya… és a végén lélekben felsikoltottam.

És a kérdést magam köpöm a saját arcomba: te hol lettél volna, amikor a zsidókat elvitték?

Két zsidó érkezik a faluba: a karizmatikus Angelus Iván, és szikár fia, Nagy Marcell.

Két ládát tesznek fel az ezer titkot tudó, az élet barázdáit viselő Székely B. Miklós lovasszekerére...

 

...és némán ballagnak mögötte. Eltökélten – de nem agresszívan, fáradhatatlanul – de nem dühtől, vagy bosszútól hajtva.

Menetelésük egyszerre felemelő… és félelmetes. Mert látszik rajtuk, hogy ők már nem félnek senkitől és semmitől.

Túl fiatal vagy? Nem voltál, nem lehettél ott? És ha mégis? Ha már éltél volna akkor: mit tettél volna?

És a falu felbolydul, megriad, a leghatalmasabb embertől a legkisebbig, mindenki összerezzen… és régi sebek, régi bűnök kerülnek napvilágra… és mindenki másként próbál úrrá lenni a benne feltörekvő… „lelkiismereten”? Talán…

A Rákosi Mátyásra hasonlító Rudolf Péter élete legjobb alakítását nyújtja, mint a falu „mindenható-mindentudó jegyzője”:respect: egyszerre iszonyodik, féli, gyűlöli és undorodik tőle az ember – ő pedig ismeri mindenki múltját és bűnét. A sajátját is, persze. És mozgatja a szálakat: ha kell, ígér, adakozik, ha kell, fenyeget, ha kell, odaüt.

De a lelkiismeret cudar dolog: mindenkit másra indíttat… „Atyjafiáért számot ad a testvér”.

Te hol voltál, amikor a zsidókat elvitték? A kapuban álltál, csípőre tett kézzel, kihívóan-pökhendien, és amikor előtted meneteltek, a lábuk elé köptél azt mormolva: „ideje volt”?

Vagy az ablakodban állva, a függöny mögül lestél, hogy meg ne lássanak? Nehogy összetalálkozzon a tekintetetek… Vagy már az elhagyott, lezárt házuk ajtajában vártál, hogy te vihesd el elsőként, ami ott maradt? Vagy a náciknál álltál, és tartottad a markodat…? Vagy csak félrenéztél, félve-remegve, hogy holnap nehogy te kerülj sorra…

Könnyű lehetne vállat vonni: nem én voltam ott. Én nem voltam ott. Történt, ami történt. Tették az emberek, amit tettek. Nem az én dolgom, nem az én saram… nem az én bűnöm.

Mégis… én felteszem magamnak a kérdéseket. De nem merek rá válaszokat adni…

Hány ilyen falu lehetett még a hazánkban? Hány ilyen közösség zárt össze, eltaszítva egy kisebbséget – majd egymás között osztva el a hátramaradt javakat.

…

Számomra a legfélelmetesebb pillanat az volt, amikor a zsidó temető kapujánál kapára-villára kapva összegyűlt a falusi nép: hogyha kell, erővel, gyilkolással „védjék meg a zsidók vagyonából nekik jutott koncot”… Többen ki is mondják a filmben: „ez már az enyém!” – és karvalysikoltással, tíz körömmel ragadják meg a vértől és gyalázattól mocskos, idegen javakat.

Iszonyú volt ezt látni.

…

Volt, olyan kritikus a neten, aki kikelt a film vélt/valós üzenete ellen.

Én meg azt mondom, ha rosszul esik, amit látsz, akkor egyrészt még ember vagy… másrészt meg nem a filmben van a „hiba” a kép miatt, amit mutat.

„Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,

mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,

az áruló, a rabló volt a hős, –

s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,

már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,

mikor ki szót emelt, az bujhatott,

s rághatta szégyenében ökleit, –

az ország megvadult s egy rémes végzeten

vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.”

Radnóti Miklós (1944)

Bright

Nagyon vártam… de piszok nagy csalódás… :-///

Szerintem simán olyan, mint bármi más „buddy cop”-os film, vagy bármelyik, amiben „atombombát, vegyi fegyvert, indítókódot, titkos kulcsot” kell megszerezni, és ezért megy egy „éjszakai rohanás”, amikor a gengszterek és a rendőrök is a hősöket üldözik.

Láttam már ilyet párat… és a Bright nem adott a témához olyan pluszt, ami egyedivé tehette volna.

Pedig szvsz baromi jó háttérvilág állt rendelkezésre, és az elejtett infók alapján (pl. „az én őseim 2000 évig harcoltak ezekkel az orosz pusztában”, meg „az orkok a Sötét Úr oldalára álltak”, meg „a Kilencek Csatája”) itt lehetett volna egy egészen jól felépített, misztikus világban kalandozni – ehelyett sima „többet tudó zsaruk menekülnek mindenki elől, hogy mentsék a menthetőt” lett a főtéma, ami mögött csak elnagyoltan felskiccelve tűnt fel a lényeg: a fantasy Világ. :-PPP

…

A film utolsó 5-7 perce meg különösen fájt: szerintem, az már átlépte a gagyi határát, a városházi lépcsősor tetején a polgármesteri kitüntetéssel. :-PPP

1988-ban (idehaza 1991-ben bemutatva) készült az „Alien Nation – Földönkívüli zsaru” című film James Caan főszereplésével: úgy vélem, kb. 100x jobb a témában, mint a Bright.

Nagy év végi durranásnak vártam a Netflix filmjét – de csak egy halk pukkanás lett belőle… :-///

Mugen no jûnin – Blade of the Immortal & Tékasztorik

Tudom, hogy ez egy furcsa pár, kérem szépen, de jól megférnek egymás mellett: mert mindkettő tetszett. :sör: :-)

Mugen no jûnin – Blade of the Immortal

„I don't know why you have been made immortal. But because of that, I have been saved.

There are those, like me, who weep at their own helplessness... Or who have lost those they loved. Use your immortality to stand with them.”

Mivel nagy kedvencem, a vér- és gyilkolásmániás Takashi Miike :-), így rögtön ráraboltam erre a filmre. Pontosabban, amikor olvastam róla, hogy egy mangából készült, amiből anime sorozat is lett, először az animére repültem rá – de az nagyon nem/nem nagyon jött be…

…ellenben Miike filmje annál jobban! :sör:

A kiégett, megcsömörlött, meghasonlott, fél évszázada meghalni nem tudó szamurájt, Manjit (Takuya Kimura), felkeresi a fiatal, szinte gyereklány, Rin (Hana Sugisaki), akinek vívóiskolát vezető apját (és az összes tanítványát…) az Ittō-ryū klán vezére, Anotsu Kagehisa (Sôta Fukushi) megölte, mert nem akartak fejet hajtani előttük.

Rin kérése az, hogy Manji legyen a testőre, és segítsen neki bosszút állni apja gyilkosán-gyilkosain.

„- So who do I kill, then?

- Whoever... is trying to kill me.

- Fine with me.”

És mivel az Ittō-ryū igazi gyűjtőtégelye a legjobb harcosoknak, ezért ez a küldetés majdnem lehetetlennek látszik – de mivel Manji már belefáradt a halhatatlan létbe, ezért jó esélyt lát arra, hogy lesz majd valaki az Ittō-ryū között, aki képes lesz megadni neki a halált… így elvállalja a testőrködést.

Útjuk során egyre jobban meg- és kiismerik egymást, közben remek (véres…) harcokat láthatunk, és el-elcsattant egy-két olyan mondat, megjegyzés, ami egyaránt szíven üti a szereplőket és a nézőket is…

„- Manji... Why do you fight to live? Do nothing, and your wish will be granted. You can end your immortal life.

- Shut up, you old cow! Get out of here!

- So, that girl's life is more important, is it?”

Közben párhuzamosan az Ittō-ryū, és ambiciózus vezérének története is kerekedik, és természetesen nem maradhat el a végső, egyértelműen grandiózusnak mondható, vérességében nagyszerű leszámolás. :respect:

A fene vigye el: rohadt jó mozi volt, pont az ínyemre való. :thumbsup:

„- Hundred Killer, I'll be waiting. Don't be long.

- Sorry... But I can't go before she does.”

Tékasztorik

Nem is tudom: valamennyien így voltunk ezzel? Hogy pár évvel ezelőtt (közösen) olvastuk a tékasztorik.blog.hu-t, és jókat rötyögtünk Viku néhány sztoriján?

Mondjuk, én 2011-ből emlékszem két blogbejegyzésére: a „Pillangós-csaj kocsijának esetére” és a „Nagy Műhelybulira”, amiken anno jókat vidultam (most, megkeresve, megtalálva és újraolvasva, már nem annyira… öregszem, na… :-) ), és szvsz 2012 óta nem is nagyon klikkoltam rája.

Nos, az úgy van, hogy Bihari Viktória (Viku) 2012-ben Goldenblog kategóriagyőztes lett, amit nem tudtam, mint ahogy azt is csak most fedeztem fel, hogy készült egy ilyen című film is. :eeekkk:

És nem kis meglepetésemre, szintén ugyanaz a tékasztori a téma, ami a blogban is: és Bihari Viktória alakítja benne saját magát.

Katicámmal néztük végig, jókat vihogva-rötyögve-vigyorogva, és egész kellemes esténk lett tőle. :thumbsup:

Mondjuk, Csuja Imrével (mint Fater) aligha lehetett melléfogni – de az én kedvencem (legnagyobb meglepetésemre) Varga Viktor lett, aki szvsz lubickol Fényező Csabi szerepében: és én már akkor röhögtem, amikor megszólalt, sőt, volt, amikor nem is kellett szólnia, csak nyeglén csuklania-nyeklenie, és én már gyagyán vigyorogtam. :-D

Görbe Nóra meglepetés szereplő, mint Muter, de sokat nem ad a karakterhez, sajnos (és azért vártam volna egy kedves-poénos kikacsintást tőle/tőlük, hogy egyszer csak elkiáltja magát, hogy „jíííííjjjjjjeeee!”… ;-) de sajna’, ezt nem tudták/akarták bevállalni).

Elek Ferivel a „rendes faszi” szerepében szintén nem lehetett mellélőni, hozza is, amit kell.

Sajna’, nekem Csizmadia Gergely olyan ellenszenves a tolakodó, idegesítő „bankreklám szerepe” miatt, hogy itt is kétoldali (tenyér)viszketést kaptam, akárhányszor megláttam… Pedig biztosan jó volt, mint „Fogorvos Norbi”. :-S

Alapjában véve nálam pont Bihari Viktórián csúszott el a film – megértem, hogy bonyek, hát ő találta ki, még piskóta! De akkor is, lazasága nekem sokszor erőltetett lazaság, vagánysága meg üres póz volt: beszólásai és trágársága a helyén voltak, de keveselltem azt, hogy „seagalosan-schwarzeneggeresen” minimalista arckifejezései közül vagy hármat váltogatott végig: életunt unott, lenézően unott, beszólósan unott.

Mindenki egy ilyen nőre vágyik, nem igaz…?! :-P

A sztori meg… hát, elég „sablonhálivúdira” sikeredett, amiért nagy kár. :-PPP

A „Nagy Műhelybuli” fényében valami sokkal vadabb, bevállalósabb lehetett volna, de megmaradt a biztos kommersz/bevált/bejáratott úton… Kár érte. Ha már közösségi felajánlásokkal jött össze.

Érdekes, Katicám nagyon élvezte, és neki Bihari Viktória is bejött…

…de nekem Csuja Imre és Varga Viktor mentette a filmet „jóra”.

A végeredmény alapján úgy érzem, hogy a tékasztorik.blog történetei nem alkalmasak egy egész estés filmre – amerre meg „elkanyarították”… hááát… olyat láttunk már párat néhány romkomban. :-///

Nem hiszem, hogy (még) egyszer lesz valaki, a trágár, atomrészeg autószerelőkkel bandázó – szintén bevállalósan részeg disznósodó Vikuról filmet készít valaki: pedig az lehetne (lehetett volna…) egy igazi, echte hungarikum.

Ami rólunk és nekünk szól. :-)

Mindegy, egyszer meg lehetett nézni: csak lehetett volna sokkal jobb is. Sokkal jobban a blogból merítőbb is. Ha már egyszer, ugye…