…azt hittem, örökké fogsz élni…
De még Te sem
tudtál.
Te voltál az Egyik, ha nem a Legnagyobb, aki elindítottál a filmrajongás útján, aki megszerettetted
velem a mozit – aki mindig felvidítottál.
Ha halálhíred hallatán szótlan maradnék, az olyan lenne, mintha megtagadnám a gyermekkoromat, mintha megtagadnám önmagamat.
Azon ritka emberek közé tartozol (igen, tartozol!!!),
aki nem csak a filmvásznon, hanem a valós életben is emberi, szerethető.
Imádtalak, imádlak, és mindig imádni foglak, Te Hatalmas, Csupa Szív, Csupa Lélek Ember.
Magához szólított a Jó Atya, hogy most már az Ő oldalán
vidámítsd fel az angyalok karát.
…valami meghalt bennem is ma… valami gyermeki öröm örökre
elveszett… már semmi nem lesz ugyanolyan Nélküled.
Én, amíg élek, így fogok emlékezni Rád:
…és a szívemben, lelkemben mindig ezt a két dalt fogod énekelni.
Legkedvesebb filmem
Tőled az „Aranyeső Yuccában – Occio alla
penna – Buddy Goes West”.
Ebben az alkotásban hangzik el a „L'estasi del miracolo - The Extasy of the Miracle” szám… ami már gyerekkoromtól kezdve
mindig szíven ütött, valahányszor (újra) megnéztem a mozit, és felcsendült.
(És megnéztem számtalanszor, elhiheted…)
…azt hittem, örökké fogsz élni…
És biztos vagyok benne, hogy emléked, filmjeid, dalaid
túl fognak élni valamennyiünket.
Hogy is szólt az életfilozófiád?!
Futtetenne – Oda se neki, fütyülj rá!
Búcsúzom Tőled,
Drága, Öreg Barátom – Kedves, Mosolygós
Nagyapó. Remélem, Odafönt találkozhatok még Veled.
Isten nyugosztaljon békében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése