Fury – Harag & The Skeleton Twins

Fury – Harag

A magam részéről több tévedésbe is estem, amikor először hallottam erről a filmről…

Ugyanis azt gondoltam, hogy 50 évesen Brad Pitt már… nem nagyon való egy ilyen film főhősének. :iwaswrong:

…Shia Labeouf szerepeltetése kapcsán meg azt gondoltam, hogy „na, ez a transzformátoros-sikoltozós hülyegyerek majd pont jól szét fogja cseszni az egészet – mégha esetleg lett volna/lenne benne valami jó is :-P”.

:tévedtem:

Valamint az is eszembe jutott, hogy basszus… annyi „hős amerikai katonát” megfilmesítettek már a II. világháború kapcsán, hogy azokkal Dunát lehetne rekeszteni… vagy még inkább a Mississippit a Missourival együtt. :-P  Annyira kell egy _új_ „II. világháborús hős amerikaiak” film a világnak, mint púp a hátamra.

:iwaswrong: :meaculpa:

Mert ez egy jó kis háborús film lett, bonyek. :sör:

Nem vállal túl sokat, de amit igen, azt nagyon korrekten – sőt, magas színvonalon hozza. :thumbsup:

Igaz, a karaktereknek nem nagyon sikerül igazi mélységet adni… hiába a szerintem inkább kínos és nyögvenyelős kísérlet, amikor a két német nőnél ebédelnek. Az valahogy… nagyon műmájer lett. :-P

Ám amikor a keresztúton beszélgetnek a tankban, az ellenségre várva… az meg valami miatt marha jól sikerült. :sör:

Hát igen, ez lett volna az egész „finomsága”, hogy öt perces laza beszélgetéssel nagyobb mélységet lehet adni a filmnek, mint egy 20 perces… „húdenagyonmegfogjukmostmondaniafrankót” kínkeserves nekidurálással – ez különbség két olyan rendező között, mint David Ayer és Quentin Tarantino.

Szó se róla: David Ayer nagyon odatette magát az „End of Watch”-csal – de az se a remek dialógusokról szólt. Míg az Inglourious Basterds képes volt mind cselekményben, mind akcióban, mind remek párbeszédekben odatenni magát a csúcsra. :respect:

Nem is beszélve a zenéről: a Basterds zenéjét sosem fogom elfelejteni – míg a Fury zenéje meg… inkább azt mondom: mintha nem is lett volna (egyébként volt… de szvsz nagyon tré… :-PPP ).

Szóval, ebből talán le is jött: szerintem nem közelíti meg a Basterds minőségét, színvonalát a Fury – de azért egyáltalán nem rossz film. :sör:

The Skeleton Twins

Egy nagyon kellemes, szerethető családi dráma két testvérről Kristen Wiig (Maggie) és Bill Hader (Milo) – miközben két hozzájuk hasonlóan remek színész alakít a mellékszerepekben is: Luke Wilson és Ty Burrell.

Maggie és Milo 10 éve nem beszélnek egymással – egyszerűen ők sem tudják, miért… egyszerűen, így alakult.  Ám egy adott pillanatban, egymás tudtán kívül, éppen egyszerre akarnak öngyilkosságot elkövetni (Maggie New York-ban, Milo pedig Kaliforniában). Szerencsére egyiküknek sem sikerül a terve, ám ez az esemény újra összehozza őket, és mindketten szembe tudnak nézni ki/félresiklott életükkel, és talán helyre tudják még hozni a dolgaikat…

Kár sokat beszélni rajta, egy nagyon kedves, szerethető tragikomédia…

Valahogy kíváncsi lettem tőle az író-rendező Craig Johnson korábbi munkásságára is.

…és nem bírom megállni, hogy ne mutassam meg a filmből legjobb részt. Pedig tudom, hogy ez genyaság… :-D

Madarak minálunk…

Személyes élmény poszt. :-)

Igazából nem szeretem a telet (hja, valójában… _nagggyyyon_ nem szeretem :-PPP ), ilyenkor a veresi tavaink is így néznek ki – ami azért látványnak nem utolsó.

 

 

De egy nagy haszna mégis van a télnek.

Az, hogy aki hozzám hasonlóan szereti, és ilyenkor eteti a madarakat, annak nagyszerű élményben lehet része, amikor egy-egy rövid étkezés idejére néhány egészen ritka, és gyönyörű madár is megtiszteli jelenlétével a kertjét. :-)

És az ilyesmi felderíti a szellemet, és megörvendezteti a lelket. :-)))

Én nagy madárbarát vagyok, ezért szeretem nagyon a The Big Year című filmet is. :sör:

Szóval, minálunk rendszeresen verebek kosztolnak, ők képviseltetik magukat a legnagyobb létszámban :-) őket követik a cinkék – és egészen ritkán esik be egy-egy különleges vendég.

Ráadásul, ők bizony általában annyira félénkek, hogy az ablak mögött sem lehet moccanni, nemhogy fényképezni őket… :-(

…de idén már 2x szerencsém volt. :thumbsup:

Egyik nap nagy zsibongásra lettem figyelmes: és legnagyobb döbbenetemre, legalább 6-8 őszapó kosztolt a kisfákon. Még az életbe’ nem láttam őszapót korábban – úgyhogy, gyakorlatilag leesett az állam. :-)))

 

Ma pedig újfent megállt bennem az ütő, amikor – honos házi verebeink legnagyobb felháborodására :-) – egy nagy fakopáncs is megkóstolta a kihelyezett eledelt. :-)

Szóval, ennek a nyomorult, „nemszeretem” időszaknak/évszaknak is megvannak a maga szép pillanatai. :thumbsup:

A Most Wanted Man – Az üldözött & John Wick

A Most Wanted Man – Az üldözött

 

Ha tudom, hogy John le Carré regényéből készült… hááát… legalábbis 2x meggondolom.

Mert igaz, hogy a The Constant Gardener bejött, de a Tinker, Taylor, Soldier, Spy (amiben nagyon sok sztár szerepelt, és számtalan blogger hypolta szénné) sokkal kevésbé – szóval, az utóbbi „negatív íz” miatt inkább kerültem volna…

…de mivel ezt előzetesen nem tudtam, és Philip Seymour Hoffman (RIP) egyik utolsó alakítására nagyon kíváncsi voltam, ezért belevágtam.

És, bár az a véleményem, hogy ez inkább egy tévéfilm, és nem egy mozifilm, határozottan felüdítő élmény volt a mostani „ügyelek, hogy semmi újat ne mutassak fel” és/vagy „egy téma ezredik újrafeldolgozása”-zsánerű sablonrengetegben. :sör:

A politika és a terrorelhárítás mocskos, egymást hátba szúrós útvesztőjében egy inkább érdekesen, mint izgalmasan hömpölygő ügy felgöngyölítése folyik, amiben minden titkosszolgálat, ország és ügynökség a saját pecsenyéjét sütögeti, és olyan nagy örömmel tesz keresztbe a másiknak, hogy az már annak a rovására megy, amiért egyáltalán létrehozták őket.

Grigoriy Dobrygin (How I Ended This Summer) nagyszerű az „üldözött” csecsen szerepében, Rachel McAdams (Sherlock Holmes, Midnight in Paris) hiteles kissé naiv ügyvédként – és Philiph Seymour Hoffman rettentő jó a tapasztalt, kissé kiégett főnökként. :sör:

Talán Willem Dafoe az, aki szvsz keveset is kapott (lehetőséget a vásznon), és keveset is adott…

…én azért őt ennél nagyobb formátumú színésznek tartom. :sör:

Szóval, egy megnézést simán megér az alkotás – bár szerintem azért nem olyan jó, mint a The Constant Gardener.

Csak azt az egyet sajnálom, hogy ha már a Jó Isten úgy döntött, hogy Philip Seymour Hoffmant magához szólítja, miért nem ez a mozi az utolsó a filmjei között a sorban – és miért csúfítja el a filmes bibliográfiáját a nézhetetlen Hunger Games… :-///

…

John Wick

 

„A kutyám miatt kinyuvasztok mindenkit” illetve „Egy ebtulajdonos bosszúja” lehetnének a főcímei, a semmitmondó John Wick helyett, szvsz…

De míg mi magyarok jól tudjuk, hogy A fekete városban nem jött be Görgey Pál alispánnak az „Ebet ebért!” felkiáltással megölni egy (azaz egy!) embert – addig a nagggyyyon macsó amerikai John Wick simán kiirthat a kutyája miatt félszáz embert, meg lerombolhatja a fél várost.

Nem.

Talán már le is jött nektek: nem. Nekem ez nem jött be. Nagyon nem. :-PPP

Szidtam egy kicsit korábban itt a The Equalizert – nos, a John Wick annál 100x többet érdemel a semmitmondása, és az üres erőszakossága miatt. :-PPP

Itt leginkább nem a főszereplőt (Keanu Reeves), és nem a rendezőt (Chad Stahelski) érdemes szidni (ebből a salakanyagból ők sem tudhattak várat építeni… :-PPP), hanem az írót (Derek Kolstad – mi volt ez a szahar…?! :-OOO ), és a producereket (Eva Longoria(!), David Leitch – ezt a szahart meg mi a francnak kellett megfilmesíteni…?! :-OOO) illetheti jogos kritika. :thumbsdown:

Michael Nyqvist az orosz rossz big boss, Willem Dafoe a bérgyilkos-barát, Ian McShane a titokzatos nagykutya… Keanu Reeves meg egyszerűen lő, mint az állat.

Ennyi. :-PPP

Megnéztem, elfelejtem – ez lesz a legjobb mindkettőnknek. :-PPP

Ami viszont érdekes volt: David Patrick Kelly (akire a Kommandóból emlékezhetünk a klasszikus: „Figyelmeztetlek, ez a gyengébbik karom!”-jelenetből… :-))) ) megjelenése, mint a(z) „(el)takarító csoport” főnöke. :sör:

És hogy itt is feltűnt Tait Fletcher eszméletlen jó bajusza… :-)

 

…amit már a The Equalizer-ben is megcsodálhattunk. Ugyanis ott is egy rosszfiút alakított. :-)

Mindenesetre, Tait Fletcher ezzel az extrém bajusszal elérte azt, hogy most már észreveszem, amikor feltűnik egy-egy filmben, míg a korábbiakban… hm… az „elhullottak még” :-), a „noname-noface-nocharacter badguys” közé tartozott (The Last Stand, The Lone Ranger, 2 Guns, Breaking Bad).

Egyébként, bajusz nélkül is eléggé „badass” ez az ex-MMA fighter… :sör:

 

Szóval, ez minden, amit fontosnak tartottam elmondani a… hm… izé… ebből/erről a miisacíme képi atrocitásról. :-P ;-)

The Drop – Piszkos pénz & The Equalizer – A védelmező

Két olyan film, amik nem nyújtanak túl sok újdonságot, eredetiséget, de azért nem rosszak.

Igazából nem gondolkoztat el egyik sem, vagy nem fogja az ember hetek, hónapok (pláne nem évek…) múlva felemlegetni egyiket sem, hogy micsoda-mekkora élmény is volt – de amikor pereg a vége főcím, arra gondolsz, hogy milyen jó kis film is volt mindkettő…

…és csak egy-két óra múlva, vagy másnap jut eszedbe, hogy azért adhatott volna mindegyik többet annál, amit adott… és hogy mennyivel is több kellett volna ahhoz, hogy a nyers (zsigeri) szórakoztatásnál többre lehessen értékelni valamelyiket.

The Drop – Piszkos pénz

Szögezzünk le két dolgot: Tom Hardy eszméletlen nagy kedvencem – még azelőtt felfedeztem magamnak a feledhetetlen Bronson címszereplőjeként, amikor közületek a nagy többség csak a Batman Bane-jeként figyelt fel rá, vagy „jó” esetben a Warrior pusztító Tommy-jaként (akinek egy normális, következetes, és magára valamicskét is adó forgatókönyv szerint egészen egyszerűen… és brutálisan… agyon kellett volna vernie a végső csatában a Joel Edgertont megformálta Brendant. Mert egész egyszerűen _így lett volna hiteles_. :sux: ).

Szóval: Tom Hardy _nekem_ nem tud rossz filmben szerepelni, vagy pontosabban, nem tud rosszul szerepelni. :thumbsup:

A másik: Dennis Lehane forgatókönyvei egytől-egyig bejöttek. Mystic River… Gone Baby Gone… Shutter Island… :respect: És nagyon vártam, hogy most mivel fog előrukkolni a pasas. :sör:

Mégis… úgy érzem, hogy most mindegyikük… hm… halványabb volt bármelyik korábbi munkájánál.

Hiába a többi remek karakterszereplő: James Gandolfini :RIP:, Noomi Rapace (The Girl with the Dragon Tattoo, Prometheus), Matthias Schoenaerts (Loft, Rust and Bone) – ebben a filmben akkor sincs több… sőt, még annyi se… mint bármelyik korábbi Dennis Lehane forgatókönyvben.

A vége meg különösen fájt: a háromszori befejezés itt nekem kifejezetten rosszul esett (nem úgy,  mint A Király visszatér _tökéletes_ lezárása, ugye… :-P ;-)  ).

Mert először lezártuk a Chovkával való beszélgetéssel, ahol simán vége lehetett volna a filmnek – de utána jött a rendőrnyomozóval való, teljesen üres és felesleges szócséplés – majd a végére még megkaptuk bónuszként a beszélgetést a lánnyal… szerintem tök mázli, hogy a valahogy megúsztuk a „boldogan belekutyasétáltatnak a naplementébe” képsort. :-///

…annyira nem fájt, mint anno Linden és Holder csókja :broáfh: :-PPP de azért jobban esett volna, hogyha helyette inkább rozsdás szögbe lépek. :-PPP

Összegezve, egyszer meg lehetett nézni: de minden szereplőnek és a forgatókönyvírónak is volt/van ennél szebb, jobb, emlékezetesebb dobása.

The Equalizer – A védelmező

Minimális eltéréssel, de szinte kottázhatnám a The Drop-os véleményemet.

Denzel Washington és Antoine Fuqua nagy kedvenceim. :respect: Nem nagyon láttam még egyiküktől sem rossz filmet. :leborul:

Marton Csokas, Chloë Grace Moretz, Vladimir Kulich mind-mind nagyszerű színészek, akiket szeretek és tisztelek. :sör:

Az akciójelenetek?! A Slavi irodájában lezajló harc méltán kerülne be az akcióorgiák pantheonjába!! :sör:

…de ez az egész akkor is egy egyvágányú, leszámolós film. :-/

Van ilyen a placcon… rogyásig. :-P

Mindenképpen kellett még egy…?! Mert nincs olyan rakott szekér, ahová még ne férne fel valami…?! :-PPP

Valami új…? Valami plusz…? Amitől ez több/jobb/szebb lenne, mint a többi versenyző…?

Én nem láttam semmi ilyesmit. :-/

Adrenalin-pumpának egészen formás volt – én ezektől a fent felsorolt nagyszerű emberektől mégis többet vártam volna.

Ha korábban nem láttam volna tőlük ennél a filmnél… hm… sokkal jobbakat, egy elsőfilmes rendező műve lenne, noname színészekkel, akkor még tán’ tapsolnék is, hogy micsoda remek kezdés.

De így… :-///

És akiről még meg kell emlékeznem az… Bill Pullman. :-(((

Mi történt vele?! Ennyire lecsúszott?! Elvesztette az ázsióját?! A tehetségét?! Vagy ennyire kellett az a kevés pénz?! (?Mert ezért aligha csengett hosszan és hangosan a kassza… :-///)

Mert hogy ezt a null meg nulla 2 perces szerepet, amit kapott a szomszéd Jóska Pista is el tudta volna… lötyögni, az tuti. :-PPP Biztos, hogy egy Bill Pullman-nak erre szüksége volt…?! Hogy ehhez adja a nevét…?!

Ne már… :-(((

Mondom: egy egyszeri adrenalin-injekcióként simán nézhető.

Egyszer.

Aztán lapozzunk.

:-/