Edge of
Tomorrow – A holnap határán
Egy meglepően marha jó film – egész egyszerűen leesett az
állam (ami tulajdonképpen én vagyok… ;-) ). :sör: :thumbsup:
Pedig kezdetben engem inkább elijesztett a „Live.
Die. Repeat.” tagline, ugyanis ez engem a számítógépes játékok „Harcol. Meghal. Újratölt.” menetére
emlékeztetett, amiben a szintek („életvesztés” utáni) újrajátszása számomra
nagyon hamar unalmassá vált… :-/ (Oké, vannak mindenféle rész- és szakaszmentések,
meg mittomén, de értitek, mire gondolok.)
Szóval, arra gondoltam, hogy milyen nehézkes is lesz egy
ilyen „játékmenettel” eljutni a film végére, és hogyan lehet azt kiküszöbölni,
hogy az egyszeri néző egy idő után ne kezdjen el vakarózni, és idegesen fészkelődni
– sőt, netalán ásítozni… :-S
Ám el kell ismernem, hogy a film ezt a buktatót egész
remek dramaturgiával küszöböli ki: sikerül neki éreztetni, hogy újra és újra
végigéli a főhős ugyanazt a történést, de ez mégsem válik unalmassá, vagy
idegesítően önismétlővé.
Nagy :respect:
ezért a rendezőnek: Doug Liman (The
Bourne Identity). :sör:
És megint azt kell mondanom, hogy bár semmi bajom nincs Tom Cruise és Emily Blunt alakításával, de nem ők viszik/adják el a
filmet, hanem a _sztori_. :thumbsup:
Nevezzük nevén a történet kitalálóját is: Hiroshi Sakurazaka „Ōru Yū Nīdo Izu Kiru
– All You Need Is Kill” című írásából készült a film forgatókönyve.
:respect:
Így lett a sztori egyszerre pörgős, akciódús
adrenalinpumpa – másrészt viszont kilátástalannak tűnő, végtelen, embert próbáló,
sziszifuszi harc egy már-már legyőzhetetlen ellenséggel szemben. :sör:
A befejezésben viszont rejlik némi kettősség: egyrészt az
„Omega”
elleni harc a legjobb rész az egész filmben :thumbsup: – másrészt, megint
beleesünk az „alieninváziós” filmek rákfenéjébe, a százszor kitaposott
ösvényére, az ezerszer „elsütött” (éppen ezért az írótól különösebb agyalást
nem kívánó… :-PPP) megoldásba: miszerint „üsd ki a
vezérhajót/irányítórendszert/droidvezérlőt/főmonsztát, és minden ellenség
azonnal kipurcan… :-PPP
Kérem, kérem szépen, ezt a megoldást hanyagoljuk már az
elkövetkező pár tucat évben, jó?! Előre is köszönöm a szíves megértést! :-PPP
De a befejezés „eredetinek nem annyira mondható
megoldásával” :-P szemben érzett minden ellenérzésem dacára nagyon jónak
találom ezt a pörgős-darálós-gépszíjas sci-fit, aminek nem kevés morális és
erkölcsi tanulsága is volt.
És a végén szinte fájt a főhős kálváriája, és az, hogy
egyedüliként neki adatott meg a tudás, hogy mi történt valójában, és hogy
mennyire magányos, és magára hagyatott ezzel a tudással.
Ezt leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amit Rozsomák átélt a „Days of Future Past”-ban
– és őt is végtelenül szántam ezért a magányos, kirekesztett drámájáért…
Remek, zúzós film az „Edge
of Tomorrow”. Must see.
:thumbsup:
The Expendables
3. – A feláldozhatók 3.
Komolyan mondom, hogy én unom már leírni: _amikor „buddy comedyt/eksönt” forgat valaki, akkor használja már ki az abban rejlő lehetőségeket_, könyörgöm! :-OOO
Ne váltson menet közben subject-et, ne akarjon egy szimpla
horrorrá/akciófilmmé/akármivé avanzsálni, maradjon meg a „buddy” zsánernél,
aminek indult!
Mert igen, az Expendables
3. is elköveti ezt a hibát, és a végére átmegy egy „harcoljunk már mi is egy magányos toronyházban, ahogy az mostanában
menő” (The Raid, Dredd) – és ezáltal elveszti éppen azt az egyedi
színt és ízt, amit a „buddy” zsáner
adott neki, indulóbónuszként. :-///
Voltak benne poénok – de tízszer ennyi kellett volna!
Voltak benne kikacsintások – ám 100x többre lett volna szükség! Volt benne
egymás ugratása – de nagyon, fájdalmasan kevés! Pedig ezeknek kellett volna
adni a film velejét, savát-borsát!!! Bakkerság… :ehhh: :-///
Ez a pillanatkép a cannes-i bemutatójának partiján
készült, nah, efféle közös ökörködésre, iróniára és öniróniára, saját maguk
régi (fax*fejű…) énjének kifigurázására lett volna szükség a filmben is, szvsz:
Önmagában az ész nélküli fegyvertűz, és golyóropogás már nem annyira menő manapság, amivel el lehet adni egy filmet.
Nekem legalábbis biztosan nem. :-P
Sokat ígért, de keveset adott az a film – pedig felvonult
benne a 80-as, 90-es évek akciósztárjainak színe-java… akiket valamennyien
szerettünk.
De sajnos korántsem lett olyan jutalomjáték ez a mozi, mint amilyen lehetett volna.
A három Expendables
közül szerintem messze ez a leggyengébb… :-///
:shameonthem:
:-(((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése