2014. április 23., szerda

Da Vinci’s Demons – Da Vinci démonai s01e01-e02 & People Like Us – Hétköznapi emberek



Da Vinci’s Demons – Da Vinci démonai s01e01-e02



Azért ez egy kicsit idegesítő. :-S

Mert ember vagyok, és az időm véges, ezért nem tudok ki- és/vagy bepróbálni minden sorozatot, hanem igyekszek szelektálni rivjúkból, visszajelzésekből, innen-onnan, hogy ne töltsem feleslegesen se az időmet – se a fájlokat. ;-)

Van, amikor a negatív vélemények dacára is belecsapok valamibe (pl. Camelot), és belátom, hogy hülyeség volt – valóban jogosak a lezúzó visszajelzések. :-///

Szóval, próbáltam a saját káromon okulni, és amikor azt olvastam róla, hogy „reneszánsz MacGyver”, „vacak CGI”, és „mintha 5 évvel ezelőtt készült volna”, és csak a „sok kavarásra gyúrnak”, akkor kissé elkedvetlenedtem, és szépen levettem a „Be Kéne Próbálni”-listámról.

Ha István nem vállalja be, és nem ír róla pozitív beszámolót, akkor esélyt sem kapott volna tőlem – és az mekkora baklövés lett volna részemről! :sör:


Az első rész szvsz érdekes, misztikus, politikai kavarós felvezetés, de nekem határozottan ígéretesnek tűnt, ezért várakozással csaptam a második epizódba.

…ami meg marha jó volt! :thumbsup:

Bakker. :-P

Így mellévéleményezni egy sorozatot – és én ökör meg szépen hagytam is magam elvezetni ezen a fals csapáson… :-///

Nem elég, hogy Da Vinci személye önmagában olyan érdekes, hogy elvinné a sorozatot akkor is, ha csak a találmányait és a vázlatait beszélné végig egy narrátor, de itt még megfejelték egy jó nagy adag misztikummal, jó kis cselszövésekkel, kardpárbajokkal, véres gyilkosságokkal, könyörtelen, és nagyhatalmú ellenségekkel.


Igaz, hogy Leonardo laza és vagány – de könyörgöm, milyen legyen, akinek ilyen „őrült” fantáziája volt, hogy 1500 körül megtervezett egy tankot(!!!). Nem lehet mindjárt ősz szakállú, bölcs öreg, mint ahogy a közismert képén látjuk!

Persze, hogy merész, öntörvényű, korlátokat és tekintélyt nem tisztelő, határokat el nem ismerő, és folyamatosan feszegető ifjú! Szerintem. :-P ;-)


Tom Riley erősen horzsoló főhős :sör: – Greg Chillin tök frankó havercimbije :-) – Laura Haddock remek „végzet asszonya” – David Schofield nagyon erős mellékkarakter – és Blake Ritson durván jó ellenség. :sör:

Alexander Siddig (aki valaha még a Siddig El Fadil nevet viselte – és Dr. Bashir-ként nagyon szerettük a Deep Space Nine-ban! :sör: ) pedig tökéletes a titokzatos misztikus szerepében. :sör:

Da Vinci találmányai meg nagyszerűen illeszkednek bele a történetfolyamba. :respect:

Őszintén szólva, én többet remélni sem merek egy sorozattól – úgy jó a Da Vinci’s Demons, ahogy van. :respect:

Nagyon izgatottan várom a folytatást. :sör:


People Like Us – Hétköznapi emberek


Asszonykám szerint túl sok „pasis” filmet nézünk (vö.: nézetek meg Vele… :-P ;-) ), ezért gondoltam, „családi filmnek” belenézünk ebbe a stuffba.

Tényleg egy kellemes családi film, nem vitás.

Kiderül, hogy Elizabeth Banks még színjátszani is tud, hogy Chris Pine-nak sokkal jobban áll Kirk szerepe, és hogy Michelle Pfeiffer már nagymamát játszik – és hogy a film vége ad egy olyan katarzist, amitől teljesen megrendültem. :respect:

Rövid sztorileírás: Chris Pine apja meghal, és a fiú mindent megtesz, hogy lekésse a temetését, mert nagyon nem voltak jóban. Ám az ügyvédtől kap hagyaték gyanánt egy bőrneszeszert, és apja üzenete szerint a tartalmát át kell adnia egy ismeretlen személynek.


És bár a fiúnak nagyon nagy szüksége lenne az örökségre, a kíváncsiság mégis arra indítja, hogy megkeresse az ismeretlent (Elizabeth Banks) – akivel legnagyobb döbbenetére, több közük van egymáshoz, mint gondolnák…

Amolyan délutáni családi mozisan csorog a film, valahogy mindenki olyan ismerős benne („People Like Us” :-P ;-) ), és nem is nagyon fecsérelném rá a karaktert – ha a befejezés nem vett volna meg kilóra. :respect:


Amikor az utolsó jelenet pörög, az ember valahogy úgy érzi, a film minden egyes perce megérte – hogy amiről azt gondoltuk volna, hogy mellékvágány, hogy felesleges, annak mind-mind megvan a helye és a fontos szerepe a történetben.

És valahogy olyan fura a helyzet, hogy igazából senki nem hibás… mégis majd’ meghasad az ember szíve.

Már persze akkor, ha fogékonyak vagyunk az emberi drámákra.
:sör:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése