Kezdjük az elején: Jussi
Adler-Olsen – egy eszméletlenül jó író. :respect:
Olyan sztorikat mesél el nekünk az emberi aljasság
bugyraiból, hogy az egyszeri nézőnek borsódzik a háta, remeg a gyomra, és a szíve majd’
kiugrik a torkán… szinte… már-már sátáni mocsoksággal szembesülünk, és azt
hisszük, ilyet _ember_ sohasem tenne
meg. Mégis megteszi.
Ám közben megmutat nekünk két „guardian angel”-t (illetve többet is, de erről később), az
ártatlanok és a kiszolgáltatottak védelmezőit, akik kurvára nem félnek a
sátántól – a szemébe néznek, felveszik vele a harcot – és nem hátrálnak, az
életük árán se.
Hiszem, hogy nincsenek ilyen elmebeteg, velejéig romlott
gyilkosok a világon, illetve… hinni akarom.
Ám, ha mégis vannak – akkor őrangyalnak is _lennie kell_: és akkor Carl Morc és Akram Salim is létezik, akik harcolni fognak értünk.
…a francba… elérzékenyültem…
vén, szentimentális hülye… :-P
Tudjátok, vannak írók, akik odalöknek minket a farkasok
elé: „ez van, látod?! vér és pusztulás!
nincs esély! nincs remény! mind megdögletek… döglünk…”
…
Ezzel szemben Jussi
Adler-Olsen azt mondja: „emberbőrbe
bújt démonok és szörnyek élnek közöttünk, prédára lesve, és lecsapnak a védtelenekre,
az ártatlanokra. De vannak közöttünk Hősök is, akik a segítségünkre sietnek, és
méltó ellenfelei lesznek a kegyetlen gyilkosoknak. Ne félj, nem vagy, nem
vagyunk egyedül – Halandó Őrangyalok állnak a vártán, hogy harcba szálljanak
értünk.” :respect:
Eddig hat egész estés film készült a „Q ügyosztályról”, Jussi
Adler-Olsen könyveiből – és (most utánaolvastam) döbbenet számomra, hogy mi
történt.
Az első négy rész Nikolaj
Lie Kaas és Fares Fares
főszereplésével készült el: és szerintem brutál zúzósak lettek. Nyomtalanul, Fácángyilkosok, Palackposta, A 64-es betegnapló.
Mondjuk, nem _csak
szerintem_ lettek zúzósak: az imdb-n 7,0 és 7,4 között szóródnak a
pontszámaik. (Bár a magam részéről inkább 8,0 és 9,0 közé tenném mindet…)
A hírek szerint Jussi
Adler-Olsen protestált(!), hogy a filmek története nem követi rendesen az ő
könyveit, valamint, hogy a főszereplők kiválasztásával sem elégedett.
No comment.
Ezek után újracastingolták a főszereplőket: Ulrich Thomsen és Zaki Youssef lettek a kiválasztottak.
Két film készült velük (én ezeket nem láttam): Hajtóvadászat
(2021), és Határtalanul (2024).
Nos… nem mondanám, hogy az újrakasztingolás előnyére vált
volna a szériának, ugyanis a két film értékelése az imdb-n 5,4 és 5,6 pont… De
lehet, hogy Jussi Adler-Olsen már
elégedettebb, ki tudja… :szemforgat: :gyagya:
De térjek végre a tárgyra: a dán filmek után most az angol
sorozatgyártás fedezte fel magának Jussi
Adler-Olsen könyveit, és elkészítette a „Kvinden i buret – Department Q: The Keeper of the Lost Causes –
Nyomtalanul” című könyv alapján/film nyomdokán a „Dept. Q – Megoldatlan ügyek osztálya” című sorozatot.
...ami köröket ver/nagyságrendekkel jobb, mint a 2016-os
film. :leborul: :thumbsup:
És ezzel valahogy az imdb is egyetért: 8,3-ra adják. :sör:
(Mondjuk, azt nem tudom, hogy Jussi Adler-Olsen mit szól hozzá… :-S :-P Lehet, hogy
újracastingolást kér… vagy vétójogot, ki tudja… :-P)
Mondjuk, ez az alapvető különbség, ami szvsz mindig afelé
mutat, hogy a sorozat mennyivel jobb, mint egy film: sokkal több idő van
kibontani szálakat, bemutatni karaktereket.
Én :meaculpa: nem tudnék senki más szereplőt
felemlegetni/megemlíteni a filmekből Nikolaj Lie
Kaas és Fares Fares kettősén
kívül – hogy kik játszották a többi karaktert.
A „Dept. Q –
Megoldatlan ügyek osztálya” sorozatban viszont egyre-másra „ugrottak elő” a
jobbnál-jobb mellékszereplők, akik hiányában szegényesebb, kevesebb lett volna
az élmény. :thumbsup:
Ám haladjunk sorban, mielőtt a mellékszereplők dicséretébe
kezdenék, pár szó a főszereplőkről – avagy elzengenék egy kisebb tirádát. :sör:
Matthew Goode (Detective
Chief Inspector Carl Morc): én egy nyálas, angol szépfiúként emlékszem
rá, aki Larry Durrellt alakította a „Családom
és egyéb állatfajták”-ban, meg a „Downton Abbey”-ban is valami
hasonló karaktert hozott… :-///
Erre most megjelent itt: szakállasan, sebhelyesen,
sebzetten, tele dühvel és fusztrációval, fröcsögő epével és jeges cinizmussal –
és amikor elveszti a kontrollt… érzed azt, hogy Isten irgalmazzon annak, aki útjába
áll… És mellette látod, hogy alsó hangon valami zseniális detektív, aki
észrevesz minden összefüggést, és vadászkopóként tapad a nyomra: és rohadtul
nem fél senkitől és semmitől. Imádtam a fickót, vitte a vállán a showt – játszi
könnyedséggel.
Alexej Manvelov (Akram
Salim): a „csöndes gyilkos”, aki
egy profi vérfagyasztó nyugalmával töri el a gigádat („Nem törtem el. Csak zúzódásokat okoztam.”) – és közben talán még
egy fokkal pontosabban, biztosabban tapad a vérnyomra, mint maga Morc. („Mi is volt maga Szíriában egészen
pontosan?!”) És miközben jeges profizmusa és életveszélyessége egyszerre
sugárzik belőle („Ő kicsoda?” – „A
testőröm.”) olyan végtelenül szerény és őszintén alázatos, hogy az zavarba ejtő.
Amikor Akram jelen van, mindig tudom: a „jófiúk”
biztonságban vannak – viszont a rosszak… hááát… nagyon nem.
Leah Byrne (Detective
Constable Rose Dickson): első pár jelenetében idegesített… aztán egyre
jobban megszerettem, és a végén teljes értékű csapattagként tekintettem rá.
Aranyos, jópofa, csupaszív – és ügyes detektív. Kell a Csapatba. :respect:
Jamie Sives (Detective
James Hardy): mekkora szereplővé nőtte ő is ki magát! Pedig milyen
hendikeppel indult! :respect: Imádtam a csávót: a gúnyos humorát, a
fantasztikus megfigyelőképességét, a Rose fölötti mentorkodását – és a film
végén… hááát… majdnem sírva fakadtam, amikor megjelent a rendőrségen… Sokkal(!)
kevesebb lenne ez a történet nélküle. :leborul:
Kelly Macdonald (Dr.
Rachel Irving): egy valami gyönyörű… valami egészen különleges nő. Nem
tudsz eltekinteni attól, hogy milyen szép (…pedig azért… láttál nála szebbeket…
Anna Kendrick… Sydney Sweeney…),
miközben eszméletlenül okos, és csípős, helyén ülő beszólásai vannak – amire
csak annyit tudsz magadban morogni: „touché”… :-)
Annyira örülök, hogy időről-időre visszatért: nagyon szép
színt, és teljesen új nézőpontot hozott mindig magával. Carl-nak meg úgy kell
Ő, mint egy falat kenyér… de (nem bántásból, vagy irigységből!) ne kapja meg
soha: így van köztük egy klassz izzás. :-) :sör:
Sanjeev Kohli (Martin,
az albérlő): mindig csak egy-egy kis jelenetet kapott, mégis, a sorozat
végére egyre jobban megismertük, egyre jobban megszerethettük, és rájöhettünk –
nagyon fontos, gyakorlatilag létfontosságú a szerepe Carl családjában: nélküle
talán szét is esne atomjaira minden.
Szerettem, és a részek előrehaladtával egyre jobban a
szívembe zártam Martint. :sör:
Mark Bonnar (Lord
Advocate Stephen Burns): egyre jobban megszerettem ezt a tenyérbemászó
csávót is, voltak marha jó, kegyetlenül cinikus és pikírt beszólásai. („Legközelebb bejelentkezéssel jöjjön hozzám,
a legfőbb ügyész vagyok, nem holmi drogdíler, akit csak úgy váratlanul
lerohanhat.” meg „Milyen autója is
van önnek?” „Ford Fuckoff” :-))) ) És ráadásul később folyamatosan együtt
kell dolgoznia Carl-lal és csapatával – jó éles kis pengeváltások voltak eddig
is közöttük. :sör:
Basszus, nagyon jó szereplőválogatás volt itt, eszetlen jó a
sztori – a krimi (…„krimi”?! a thriller, a horror, bonyek! :-OOO) része elcseszettül
nyomasztó (Katicám konkrétan nem is bírta nézni a „Merritt-es jeleneteket”…), a
nyomozás körömrágósan izgalmas…
…és a befejezés: olyan gyógyír szívnek-léleknek… hogy
elömlik ez emberben a JÓ.
Legalábbis velem így volt. :sör:
9,5/10
:respect:
Hogy Jussi Adler-Olsen
és Ti hogyan élitek/éltétek meg, azt
nem tudhatom. ;-)
