Alien: Earth s01e01-02

 

Messziről indítok: csak, ha ráérsz, my fellow fan. :sör: 

1981 lehetett (biztosan az is volt, a hónapot egyáltalán nem tudom), 5. osztályosként már a felsősök iskolájába jártam Kisújszálláson (külön volt alsós és felsős suli), amikor az egyik óra elején megszólalt a minden teremben az ajtó fölött lévő hangszóró, és az iskola igazgatójának, Domján Lászlónak a hangját hallottuk.

„Azok, akik tegnap este moziban voltak, és megnézték „A nyolcadik utas: a Halál” című filmet, mind jelentkezzenek az igazgatói irodában. Javaslom, hogy jöjjön mindenki, mert a többiek, akik ott voltak, úgyis meg fogják mondani a nevét annak, aki nem jelentkezik önként.” 

Zavartan néztünk össze. Én már akkor is nagy filmrajongónak tartottam magam, és minden hó elején első dolgom volt, hogy a mozinál megnézzem a friss plakáton kitett havi műsortervet, hogy milyen filmeket fognak az új hónapban vetíteni.

Igazából mindenevő voltam: csak JÓ film legyen. De a horrortól irtóztam, és következetesen távol maradtam.

Így eszem ágában sem volt, hogy „A nyolcadik utas: a Halál”-ra „benevezzek”. 

No, nem mintha ellenemre lett volna „belógni” a moziba: határozott nyaggatásomra, csillapíthatatlan lelkesedésem láttán apám 1980 körül bevitt „A Jó, a Rossz és a Csúf”-ra – ami szintén „18 éven felülieknek” korhatárjelöléssel volt ellátva, csak úgy, mint a „Nyolcadik utas”. (A plakáton, amit találtam 16-os korhatár szerepel, de eskü, hogy amikor néztem, 18-as volt Kisújon.)

Szerencsére akkor rajtam kívül egy gyerek sem volt a moziban – így nem akadt senki, aki másnap a suliban beköpött volna, mert igen, akkoriban kurva nagy divatja volt a spicliskedésnek… gondolom, még az AVH idejéből maradt köztünk, öröklődött... szarháziról-szarházira… :-PPP.

Hja igen: fontosnak tartom megjegyezni, hogy apám vett nekem is jegyet, de utasított, hogy amíg ő kezelteti azokat, addig surranjak be gyorsan a háta mögött, hogy „ne akadékoskodjon” miattam/velem a jegyszedő… ;-)

A film egyébként eszméletlenül tetszett – a mai napig óriási kedvencem. :respect: 

Szóval, „A nyolcadik utas: a Halál” film kimaradt – egyébként mindenki igazgatói intőt kapott, aki a suliból megnézte. És „A Párt” is csúnyán odakoppintott a mozivezetés orrára, hogy hogyan kerülhetett be egy rahedli kiskorú egy 18-as, korhatáros filmre. Régi idők… most is érzem a szagukat… újra ugyanaz „A Párt” van hatalmon: ugyanúgy sárga, ugyanúgy hápog, ugyanaz a kacsa – mégha a neve más is. :-PPP 

1987-ben a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban kijött könyv formában: azt viszont megvettem és kiolvastam. De továbbra sem gerjedtem rá, hogy a filmet megnézzem – azóta se láttam, nem is fogom, nem is érdekel. :-P („A légy” – „The Fly” filmmel is pont így vagyok: kimaradt, és ki is fog maradni örökre az életemből. :-PPP) 

Mivel 1986-87-ben már voltam a tévében mozifilmajánlók („Zenebutik”!!! :-) hja, kábé ott :sör: ), valahol láttam az „Aliens – A bolygó neve: Halál” ajánlóját (vagy inkább egy rövid részletet: a Zenebutik így ajánlotta anno az új filmeket), és az rohadtul tetszett: emlékeim szerint abból „villantottak”, amikor Ripley beül a rakodórobotba, és harcolni kezd a szörnnyel. Úgy voltam vele, hogy ezt látnom kell – és be is jött. Nagyon. :sör: 

Megnéztem utána „A végső megoldás: a Halál”-t (1992 – nem tetszett), „Alien vs. Predator” (2004 – baszki, emlékfoszlányom sincs róla… ami azért döbbenet… :-/// ) és a „Prometheust” 2012 – ezt megint nagyon bejövősnek találtam). 

De mivel döbbenten olvastam, hogy az Alien-fanok gyűlölik a Prometheust, és utána „visszatér(t?) a frencsájz a régi, kitaposott útra” – le is csatlakoztam róla végleg. 

Illetve, csak azt hittem, hogy „végleg”… mert „soha ne mondd azt, hogy soha”, ugye… :-P ;-) 

Mi teszi/tette számomra többé az „Alien: Earth”-öt, mint a frencsájz többi darabját? 

Rohadtul tetszik benne a három… hm… alternatíva az emberiség túlélésére.

„A jövőben a halhatatlanságért vívott verseny három formában ölthet testet:

Gépekkel feljavított emberek: Kiborgok

MI-vel élő androidok: Szintetikusok

és az emberi tudattal feltöltött szintetikus testek: Hibridek 

A győztes technológia dönti el, hogy ki uralja a világegyetemet.” 

Valamint az is óriásit dobott rajta, hogy nem csak xenomorph-ok nyomulnak benne, hanem rajtuk kívül van még négy (begyűjtött) szörnyfaj, ami velük együtt megérkezik a Földre. 

Nem csak az új szörnyek különleges/különböző veszélyessége/halálossága teszi érdekessé az egészet, hanem a kiborgok-szintetikusok-hibridek kölcsönös „faj”gyűlölete(?!), és a nagymenő multinacionális társaságok rivalizálása – illetve ezek együttese, összessége. 

Sydney Chandler-t nagyon bírom, mint főszereplőt :thumbsup:

...és Timothy Olyphant játékát is elnézném egész nap – és Babou Ceesay kiborgját is rohadt érdekesnek találom. :sör: Szóval, nekem eddig bőven bejövős és tetsző a sorozat, sőt – úgy vagyok vele, hogy ezt innen már csak szándékosan lehet elcseszni. Azt meg csak elkerülik… :fingerscross: 

Az e01 – 8/10, az e02 – 9/10. Szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint. :thumbsup: 

És minden tetszésem ellenére… most mégis a negatívumokat emlegetném fel… :sry: 

1.) a kicseszett Dizni-promó :thumbsdown: 2120-ban vagyunk ugye – de a „zsenigyerek” az 1903-4 körül íródott Pán Pétert olvassa fel a gyerekeknek, és az 1953-as rajzfilmet nézeti velük. De Hermit doki (felcser) is a 2012-es „Ice Age 4. – Continental Drift”-et nézi/nézeti, és abból idéz.

Oké. Én tudom, hogy a Dizni-filmek az örökkévalóságnak készültek/nek :gyagya: – de ez akkor is tolakodó termékelhelyezés. Engem zavart. :-PPP 

2.) a „hibrid” gyerekeket bezavarják az szörnyektől hemzsegő űrhajóba: Wendyn kívül senki nem készül harcra – a többiek teljesen ijedt gyerekekként reagálnak mindenre. Baszki… de most komolyan… ennek így mi a tököm értelme van…?! Fel vannak turbózva, mint egy szuperatléta – de elölti őket egy gyermek (teljesen jogos!) félelme, és csak reszketnek. Mégis: ezt most így… hogyan képzelte bárki is?!

Remélem, a következő részek majd adnak erre valami értelmes, elfogadható választ… 

Mindenesetre: engem berántott a széria – nyolc rész összesen, asszem, simán végigtolom. :sör: 

Breaking news!!! Den sidste viking - The last viking (trailer) - Anders Thomas Jensen új filmje

Imádom Anders Thomas Jensen filmjeit. Egyszerűen imádom, amit ez az úriember filmvászonra álmodik. :respect: :leborul:

Oké, a „Blinkende lygter – Flickering Lights – Gengszterek fogadója” (2000) nem jött be annyira, mint a „De grønne slagtere - The Green Butchers - Zöld hentesek” (2003), vagy az „Adams æbler – Adam’s Apples – Ádám almái” (2005), vagy a „Mænd & høns – Férfiak és csirkék” (2015), vagy a „Retfærdighedens Ryttere – Riders of Justice – Az igazság bajnokai” (2020).

És most egy újabb filmje készült el, aminek az előzetesét végre megnézhetjük - és örömmel üdvözölhetjük Anders Thomas Jensen "megszokott" kedvenc, nagyszerű színészeit: Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas, Nicolas Bro és Lars Brygmann. :respect: :thumbsup:

1000%-ig biztos vagyok abban, hogy most sem fog(nak) hibázni. :sör:

 

Premier kies hazánkban: 2025. október 23. :thumbsup:

 

Trigger s01 and Wednesday s02e01-e04

 

Két sorozat a paletta két ellentétes széléről…

Trigger s01

(Nem fogok itt hosszan vekengeni, de ravasz a róka. :-P Oké, ne legyen a címe egy sorozatnak „Elsütőbillentyű” – szerintem a „triggerpont” és a „triggerelni” bejött már annyira a magyar köztudatba, hogy ne kelljen (mindenáron) lefordítani.)

Egy rohadt fájdalmas sorozat. Többször abba is akartam hagyni, hogy nem bírom tovább a benne lévő gyötrelmeket… amik szöges bakanccsal taposták a lelkemet. De végül is csak végignéztem…

…persze, az utolsó – kibaszottul hatásvadász – jelenetet végig is sírtam. És közben magamban szidtam az engem manipuláló készítőket… de ezzel egyidőben… imádtam is, és hálát adtam érte.

Mert ebből az erkölcsi, morális mocsárból, ahová belenyomott… lehet, hogy nem „csak így” – de így volt a legjobb kijönni. A legfelemelőbb. :respect: Akkor is :respect: ha érzem, tudom, hogy szándékolt hatásvadászat esete forog fenn.

A mocskot… talán én, meg Dago vagyunk képesek igazán átérezni (remélem, más senki… de tartok tőle, hogy mások is…), mert mindkettőnket bullyingoltak gyerekkorunkban: hamarabb tudtuk, hogy mi az az „iskolai zaklatás”, mielőtt erre szakkifejezést találtak, és terápiát fejlesztettek ki rá…

…sokszor át kellett pörgetnem azokat a jeleneteket, amikor a két srácot gyötörte az iskolai banda… és nálam senki nem akarhatta jobban, hogy véres, kegyetlen revansot vegyenek kínzóikon…

De a dél-koreaiak másként gondolták: és odatették elénk Lee Do (Kim Nam-gil) személyes drámáját – akinél mélyebbről senki nem kezdhette az életét… jogos bosszúvágy tekintetében. Amit csak kiontott vérrel lehet enyhíteni…

…és ott volt még Moon Baek (Kim Young-kwang) személyes drámája – azt mondtam az előbb, Lee Do-nál nem kezdhetett senki mélyebben?! Moon Baek joggal jelentkezik erre az iszonyú első helyre…

Nem tisztem, és nem is akarom eldönteni, hogy ki indult… mélyebbről.

Csak az biztos, hogy mindketten gyógyítani akarják a… szerintem alsó hangon gyógyíthatatlan traumáikat… és mindegyikük választ ehhez módszert.

Borzasztó kemény. Zsigeri.

Mert nálam jobban senki nem érzi át, hogy milyen az, amikor egy megalázott ember vágyik arra, hogy csak egyszer visszavághasson gyötrőinek: utána megölhet(nek), de előtte egy ütést én is mérhessek rá(juk)…! Csak egyetlen egyet! De abba benne lesz minden fájdalmam és dühöm...

…mégis be kell látnom, hogy… ez nem megoldás. A véres bosszú, a tajtékzó mámor, amikor végre te, az elnyomott, érzed az erőt, és azt hiszed legyőzhetetlen vagy („most megfizettek mindenért, amit velem tettetek!!!”)… nem megoldás… hanem egy újabb csapás… amit már te mérsz… önmagadra.

Valahová ide viszi az egyszeri nézőt a Trigger… nem egy szívderítő utazás… az emberi lélek legsötétebb bugyraiba… ahol a legkedvesebb, legszeretetreméltóbb embereket is elkap… a visszavágás vérvágya.

Nem tudom kárhoztatni őket ezért. Egyszerűen nem tudom.

Csak annak örülök… hogy annak idején… én nem vágtam így vissza. Bármennyire is szerettem volna…

De akkor mi a megoldás?!

Csak tűrni és tűrni, némán szenvedni, a végtelen megaláztatások sorát nap, mint nap, végigjárni?! Vagy visszavágni?! Épp oly irgalmatlanul, ahogy ők gyötörtek minket?!

Van egyáltalán megoldás?! Mi az?!

Semmi más, csak amit Lee Do tesz a sorozat legvégén… Semmi más. :leborul:

Ne nézze meg ezt a szériát nyakra-főre mindenki. Ám aki… Aki!... végigtolja, annak – baráti ölelésem. :brohug:

 

Wednesday s02e01-e04

 „– Tizennyolc útlevele van, és 33 jogosítványa. Megmagyarázná?

 – Imádok utazni. Szenvedélyesen.”

:-DDD

Tudtam én, hogy így lesz: a s02e04-ben „If These Woes Could Talk” végre komoly szerepet kapott Uncle Fester (a zseniális: Fred Armisen) – és én szétröhögtem az agyamat. :-DDD

Színesebb, szagosabb, nyomulósabb, brutálisabb a második etap: és itt az egész Addams-family.

De engem hidegen hagy Morticia és sajnos Pugsley is… :-(

Gomezt (Luis Guzmán) szerencsére bírom – Thing-et (Victor Dorobantu) nagyon szeretem – de Festert (Fred Armisen) egyesen imádom. :leborul:

Wednesday többször idegesít, mint amennyiszer bírom – és alapvetően így vagyok az összes Outcast-iskolással… :-/ –, de valahogy egyben… mégis csípem a sorozatot. :sör:

Meglehetős sokszor vagyok képes felröhögni a fekete humorán – míg Máté döbbenten nézi a képernyőt… én meg nagyon röhögök. Mert vicces. :-)))

Fester meg… óóóhhh, bonyek… szintet lépett a sorozat, amikor megjelent.

:-DDDDD

 

„– Van itt Fester Fumagalli… Fester Dubois… és a személyes kedvencem:

Fester Fiesta.”

:-DDD

 Nagyon várom szeptemberben az évad második felét. :thumbsup:

 

Szántai Lajos - Mátyás király

Ezt a két előadást szerintem minden embernek, aki magyarnak tarja magát, meg kellene hallgatnia.

 Szántai Lajos - :respect:

...és én már csak annyit kérdezek a "hivatalos oktatási rendszerünk (félre)vezetőitől, történetíróktól", történelem hamisítóktól, alig visszafojtott dühvel és fojtogató fusztrációval: miért hazudjátok el 100 éve következetesen a történelmünket?! Ki fizet ezért benneteket, senkiházi gazemberek?!

 

I. Mátyás, a magyarok királya

(1443.február 23 - 1490. április 6.)

 

 

Antonius De Bonfinis

De Rege Mathia

(készült: 1488-1497 között)

 /részlet/

"Az isteni Mátyás termete a közepesnél valamivel magasabb volt; alakja daliás, tekintete nemes és lelki nagyságot sugárzó. Arca piros, haja szőke. Hosszan ívelt a szemöldöke, eleven, feketés a szeme, hibátlan az orra. Tekintete nyílt és egyenes, s mint az oroszlán, nézés közben szinte sohasem pillantott. Ha határozottan nézett, ezzel mindig tetszését fejezte ki; ha valakire sanda szemmel tekintett, ezzel nemtetszését mutatta. Nyaka előrehajló, álla kiugró, szája eléggé széles volt. Feje, ezekhez illően, nem tűnt sem kicsinynek, sem nagynak; homloka kissé magas. Terjedelmes tagjai egymáshoz arányosak voltak; izmos karja, hosszúkás keze, széles válla és domború melle volt. Ezzel szemben lábszárai kissé görbék, lovaglásra igen alkalmasak. Szép volt ennélfogva a teste, színe pirossal kevert fehér, s olykor, mint Nagy Sándorról mondják, valami csodás illat áradt szét belőle. Különben éles és mozgékony szemével is hozzá volt hasonló, kit élete mintaképének tekintett. Ifjúságától fogva gyorsaság jellemezte; testben erős, s lelki nagysága élénk dicsőségvággyal párosult. Oly nagy volt akaratereje, hogy sem szellemi, sem testi munka ki nem merítette. Mindig tevékenykedett; a fagyot, verejtéket, éhséget tűrte. Hadifáradalmaknál mit sem viselt könnyebben; az otthoni henyélés nehezére esett.

Az emberi élvezeteket nem tagadta meg magától. Olykor szerelmeskedett, de a férjes asszonyoktól tartózkodott. Barátaival gyakran üdítette fel lelkét bor mellett. Könnyen tett ígéretet, könnyen haragra lobbant. Bőkezű, adakozó, nagy tettekre törő. Távol állt tőle a kegyetlenség s a barbár embertelenség. Leghőbb vágya volt utánozni a rómaiakat, kikkel állandóan versenyzett. Ezért igen szívesen vette, ha nevét a Corvinus nemzetségtől származtatták.

Jogosan éri a vád, hogy barátait állhatatlanul szerette s többüket elveszítette. De kit magasra emelt, ok nélkül soha el nem ejtette. Sohase büntette meg barátját, ha az elsőízben bántotta meg, de megtorolta, ha ismételten vétkeztek ellene. Mert gyakran nem volt szerencséje barátaival; sokan fordultak ellene, kiket kincsekkel, tisztségekkel halmozott el. Sokat emelt fel alacsony sorból; ezekkel jobban járt.

Egyébként majdnem mindig nagy volt a szerencséje. A cseh háborúban elfogyott a pénze. Napról napra szavakkal, ígéretekkel tartotta tehát seregét. Mikor elérkezett a zsoldfizetésre kitűzött nap, melyet ígérgetéssel tovább már nem halaszthatott, a lovaskapitányok és a gyaloghadnagyok kockajátékra hívják. Egész éjjel játszottak. Olyan szerencsével vetette a kockát, hogy az mindig úgy fordult, ahogyan dobásánál éppen szükséges volt. Azon az éjszakán tízezer aranyat nyert. Addig fel sem kelt helyéről, míg katonáinak nem adta; a kockanyereségből fizette ki a zsoldot. - Ritkán kezdett valamibe anélkül, hogy azt ne szerencsével fejezte volna be. Növelte méltóságának fényét és bámulóinak csodálatát az is, hogy királyi fenségét nem gőgje, felfuvalkodottsága, ajtajának elzárása, ajtónállóinak gonoszsága vette körül, hanem oly nagy nyájassága, jósága, kedvessége övezte, hogy senki se járult elé anélkül, hogy nemcsak kegye, de puszta látása is ne tett volna boldoggá.

Beatrix érkezése azonban közvetlenségét és népszerűségét sokban csökkentette. Mindenki csodálta jótékonyságát. Minden tudományt hathatósan támogatott; a tudós férfiakat a legtávolabbi vidékekről is felkerestette; minden erényt buzgón ápolt. Megtisztította Magyarországot a parasztosságtól s behozta a finomabb életformát. Szelídítette a szittya erkölcsöket, letörte a mérhetetlen gőgöt, s Attila óta először kényszerítette buzgó engedelmességre a nyakas magyarokat. Ezenfelül nagy volt jámborsága is. Oly csodás vallásosság és oly nagy hitbuzgalom lakozott benne, hogy békében és háborúban, miként Nagy Sándor, jobbjában az istent, baljában a lándzsát hordozta. Egyháziak és világiak iránt egyaránt bőkezű volt.

A tettekre gyorsan határozta el magát. Ehhez megvolt bátorsága és buzgalma; kedvezett neki a szerencse, mely jogosan szegődött kíséretéül.

Mikor egyszer a török közelében ütötte fel táborát, az ellenség erejét így kémlelte ki: Parasztruhába öltözve, egyetlen kísérővel, igásmarhát hajtva azok közé lopózott, kik eleséget szállítottak az ellenség táborába. Ott egész nap árpát árult a török vezér sátra előtt, majd az éjszaka beálltával sértetlenül tért vissza táborába. Megírta neki, hogy előző nap teljesen kikémlelte táborát, parasztnak öltözve árpát árult sátra előtt. S hogy szavainak nagyobb hitelt adjon, közölte, hány fogásból állt lakomája, s felsorolta, mik voltak azok. Midőn a török vezér megkapta levelét, megrettent. Másnap fölszedte táborát, mert attól félt, hogy Corvinus király nemcsak sáncáig hatol, hanem még sátrába is betör.

Nem lelhettük fel benne azt a királyi gőgöt, mely századunk sok királyát eltölti. Nem tündökölt állandóan a bíboröltözet és arannyal átszőtt ruha, nem volt mindennap nagy előkészülettel fényes étkezés, hogy a megjelenőket ámulatba ejtse s szemüket elkápráztassa. Nem volt ott szolgák és ajtónállók sokasága, sem íródeákok serege, kiket ha sokáig sokszor kérlelnek, nagy nehezen végre méltóztatnak levélben válaszolni. A házi, egyszerű öltözetet szerette; ha azonban a helyzet megkívánta, gondosan vigyázott a díszre.

Beszéde lassú, komoly, határozott és tömör, benne erővel teljes nyomaték. Szavait tagoltan és mind nagyobb lendülettel ejtette ki. Éretlenséget tőle sohasem lehetett hallani. Tanácskozások alkalmával szokása volt kevés szóval lefegyverezni és meggyőzni ellenfelét. Katonákhoz beszélve, heves volt és ékes szóló. Sok nyelvet tudott. A török és görög mellett ismerte az összes európai nyelveket. Emlékezőtehetségével nem állott Scipio, Mithridates avagy Simonides mögött. A szellemes mondásokat és tréfákat nagyon szerette. Olykor annyira közvetlen volt, hogy amikor barátait fesztelen ebédre hívta, a konyhában előbb maga intézkedett. Ajándékozásban nemcsak övéi, de idegenek iránt is lekötelező és készséges volt. Ifjúsága óta nagy kedvét lelte a lovas mérkőzésekben, kocsiversenyekben. Budán és Bécsben gyakran szállt porondra s vívott szembeszegezett lándzsával.

Mátyás mindig mindenki szeme láttára forgolódott, nyíltan, jóságosan hallgatott meg mindenkit, nyilvánosan lakomázott és beszélgetett is. Úgy vélte, csak rút tettekhez illik a homály, míg a tisztességes életnek a világosság nagy díszére válik. Mindenkit könnyen bocsátott maga elé, kívánságukat nyomban teljesítette. Nem halogatta a kérelmezők reményének teljesedését, de nem is intézte mindenféle udvarnép rendein keresztül, hanem egyedül maga adott, intézett, fizetett ki mindent.

Ellenségein megbosszulta magát, barátait viszont ajándékokkal nyerte meg magának. Sikerei miatt fel nem fuvalkodott, hanem hálát adott az istennek, mert jobban bízott abban, ha jószerencséjében ajánl fel áldozatot, mintha bajban tesz fogadalmakat. Ha oka volt az aggodalomra, vidámságot mutatott, szerencsében komolyságot és jóságot. Nem neheztelt a nyílt beszédért, de kinevette a kérkedőket; kelleténél többre becsülte a bohócokat s a tudákosokat. Csak a maga erényével szerzett dicsőséget fogadta el. Bölcsességét inkább tettekkel mint szavakkal bizonyította. Barátai iránt megbocsátó volt, ellenségeivel szemben rettenetes. Csatában kemény harcos, győzelemben könnyen megkérlelhető hadvezér. Az érdemeseket megjutalmazta. A haditudományban nagyon jártas volt. Nemcsak előre kitűzött időben, de még menetelés közben s a legrútabb viharban is gyakran csatát kezdett, amikor az ellenség teljes biztonságban érezte magát. A hadászatban addig ismeretlen eszközöket talált fel. Mikor egy háborúba belefogott, kétséges, vajon óvatos vagy vakmerő volt-e, bár mitsem kezdett a csillagok megkérdezése nélkül. Hihetetlen gyorsasággal utazott, s kocsin egy nap alatt százezer lépést is megtett. A fáradalmakat és a virrasztást jól bírta. Mindig egyformán volt szigorú és türelmes katonáihoz, de a körülményeket tekintetbe vette és méltányolta. Szökevényekre és árulókra súlyos büntetést szabott, egyéb vétség előtt szemet hunyt. A táborban nehezen gyúlt haragra, de ha megharagudott, nem egyhamar csillapodott le.

Midőn a magyarok elveszítették ennyi erénnyel jeles királyukat, egyszerre oly nagy félelem fogta el őket, mintha fejedelmükkel együtt régi virtusuk, erejük, hősiességük és hírnevük is veszendőbe ment volna. Sőt azt mondogatták, hogy inkább ők nyertek a királytól erőt, vakmerőséget és önbizalmat, nem a király őtőlük. Vele elhanyatlani látszott a pannóniai büszkeség, bátorság és becsület. A főurakat oly nagy rettegés fogta el, mint a pásztor nélkül maradt juhokat a vadállatok között. Ezért azok, kik azelőtt azzal vádolták a királyt, hogy a jogosnál nagyobb, szokatlan adókkal sújtja a népet, hogy a főurakat és nemességet folytonos háborúkkal kimeríti, hogy háborút háborúra halmoz, s hogy nem szereti a békét és nyugalmat, halála után mindnyájan megmásították szavukat, megrettentek, s nagyon meggyászolták vitéz és legyőzhetetlen fejedelmüket. A nép és a parasztság, mely a sok nagy háború miatt évenként négyszeres adót kényszerült fizetni, s panaszkodott az igazságtalanul súlyos sarcok miatt, most sóhajtozik és retteg a dúlástól, a szántóföldek elpusztításától, a mindenfelől fenyegető gyújtogatásoktól. Fogadkoznak, hogy hatszorosan is fizetnének, csak visszahívhatnák a királyt a másvilágról. A nemesek, kik panaszolták, hogy megviselték őket a hadifáradalmak, most az ország és a maguk pusztulása miatt aggódnak. Néhányan azt ajánlják, hogy a nagy Mátyás szent csontjait ki kell emelni a sírból, járják ezekkel végig az ország határait, vallási szertartással vigyék az ellenségek elé, mert másképpen azokat el nem űzhetik. Mivel pedig Mátyás uralkodása alatt az összes szomszédokat súlyos háborúkkal gyötörték vagy leigázták, most ezek összeszövetkezett seregeitől félnek; éppen ők, akiktől mindenki rettegett, most ezeknek még kis erejétől is borzadni kényszerülnek. Mindenfelől harcizaj zúg, súlyos veszedelmek fenyegetnek. Annyi bajtól körülvéve a magyarok úgy látják, minden veszendőbe megy. Ezért nem átallják megvallani, hogy csak ezután fogják igazán megtudni, mily nagy királyukat veszítették el.

Elsiratta tehát faluban, városban nyíltan, őszintén mindenki. Elébe helyezik őt hajdani és leendő királyaiknak."

...

 

Vir Das: Fool Volume – Mindannyian hibázunk

„I'm a storyteller.” 

Imádom ezt a srácot. :respect: Ott a helye a szívemben Dave Chapelle, Bill Burr, Pete Davidson, Louis C.K., Gabriel Iglesias, Deon Cole mellett. :thumbsup: 

Talán… kicsit előttük is van a sorrendemben… mert annyira emberi, annyira… szerethető. :leborul: 

A sztorijai pedig… hol megszakad az ember szíve… hol megszakad az ember a röhögéstől… de mindig csordultig telik az ember lelke… emberséggel. Hogy… baszki… lehet, hogy mégis szép az élet?! Mégis érdemes élni…?! 

„When I was 24 years old, I was an illegal immigrant in Chicago. I'd overstayed my visa. I worked in a kitchen with Mexican cooks. Brutal people! They called me, "Los plastos Kollega." Sometimes, I'd sleep on the train. My working hours were 8 a.m. to 3 a.m. and you'd freeze. And this guy called Sirquet taught me this trick. He's like, "Hey,Kollega, come here!" If your nipples are warm, your body will be warm. Then he put hot soup from the restaurant into ziplock bags, put every ziplock bag into a black garbage bag, tied them together behind my neck so that the soup hung over here. I wore a jacket and I was insulated and warm all night long. Everybody left me alone on the train because I was a brown man with gigantic tits. (…) And… Some nights you wake up on the train, man. It's fucking beautiful. It is. You know. You've got Coldplay in your ears, warm soup on your nipples. Your head's on the window. You come out of a tunnel… you feel sunlight on your cheeks, they get warm. Your eyes go into this non-religious shade of orange… and there's golden light on your face. You feel seen.” 

És az ars poeticája pedig… egyszerre megindító és végtelenül tisztelere méltó. :megarespect: 

„Look, happiness watched is greater than happiness lived, alright? Do you know what every crowd has in common? They look different. They sound the same. Because happiness is a universal noise. A human being is just a noise. We die when we're silent. If I could take every audience member and put them in a suitcase, and put them up on stage with me and take them around the world, so that they see it like I see it, and feel it like I feel it, you would understand why people like stand-up. Nobody is watching the comedian. They're listening to the audience, to happiness leave their body. Because happiness, when yelled, joy, when not protected, but joy projected is hope. It is strength. People with power understand that. The scariest thing to them is not the words that come out of my mouth, it is the noise that comes out of theirs. Comedians just say words, the audience tells the truth.” 

Vir Das kitette elénk majdnem az egész életét – bízva szeretetünkben, emberségünkben… bízva, mint egyik emberi lény bízik alapvetően egy másik emberben. 

Ezt a stand-up-ot 6.9-re értékelni az imdb-n… egyszerűen zsigeri aljasság. Éppen ellentéte annak, amiben Vir Das hisz… vagy legalábbis… hinni szeretne… 

Nekünk, annak a kevés, maroknyi embernek (…) kell egymás mellé állnunk, ha azt akarjuk, hogy ez a világ élhető, tiszta, reménykeltő legyen. Miközben minden és mindenki összeesküdik a Jóság és az Emberség ellen… 

Vir Das még hisz abban, hogy ez a világ szép és jó. És én mellé állok. 

„I was like, "I know you can't hear me, but can you see me?"”

Én látlak és hallak is Vir Das. És viszem a jó híredet, amerre csak tudom. Bárhová, ahol meghallgatnak. : megarespect:

 

Szájon lőtt tigris - Déryné Program - Olt Tamás és Grósz Zsuzsanna produkciója

Tegnap újabb színházi előadáshoz volt szerencsénk Pusztaberkiben, a Déryné Program keretében. :thumbsup:

 

Szájon lőtt tigris - Olt Tamás önálló estje

Megmondom, kicsit ódzkodtam tőle: mert az egyszemélyes darabok... szerintem nehéz piték. Piszokul el kell találni, hogy a mű és az előadó passzoljanak egymáshoz. És hogy ne forduljon át az egész valamiféle vásári ripacskodásba, amikor a túltolt gesztusok, a harsány hanghordozás, a grimaszolás/pofavágás - és, a végső, pusztító "fegyver" a közönség egy, vagy több tagjának erőszakos bevonása az előadásba: ami már kellőképpen megkeseríti az ember, a fizető néző szája ízét. (Volt részem ilyen "berángatásban" - haragszom is miatta azóta. :-((( Nem szeretem, ha bohócot csinálnak belőlem, mert az előadónak ez volt a "legjobb ötlete", hogy kitöltse a játékidőt, amiért fizettek _neki_. :-PPP)

Szerencsére már az elején eldőlt, hogy az est nem egyszemélyes - a gyönyörű Grósz Zsuzsanna kísérte zongora és más hangszerek kíséretével a darabot, és a zenéje fantasztikus atmoszférát teremtett. (A közönségnek háttal ült, így _""csak""_ a muzsikájában gyönyörködhettünk... :-) ) (A képen természetesen a zongoránál van Ő.)

Kicsit sokkolóan indult a darab: ugyanis Olt Tamás harsányan lerohant bennünket, ami... úgy tűnt, hogy a legrosszabb előérzetemet váltja valóra... ám ez az energia eztán csendesedett... és teljesen bevonzott az előadás miliője.

Nevettem... elandalodtam... és a végére... úgy szíven ütött, hogy gyalog indultam haza...

Nálunk a falu közepén, a polgármesteri hivatal mellett, a templom kertjében van a temető: hazafelé szeretek átsétálni rajta (pedig régebben mindig féltem a temetőktől...). Most is elsétáltam a közepén lévő feszületig... és elmondtam egy imát Rejtő Jenő lelkéért... Nem tudom mennyi ideig ültem a feszület előtti padon... de egyszer csak éreztem: megkönnyebbül a lelkem. Térdet hajtottam, keresztet vetettem... és elindultam haza.

Gyönyörű, döbbenetes - nekem, aki ismerem Rejtő Jenő életét, és nagyon szeretem P. Howard regényeit, gyakorlatilag azokon szocializálódtam... egyenesen megrázó, szívet tépő előadás volt. 

Ha egy megjegyzésem lehet - szerintem nem jó ötlet... nem lenne szabad így befejezni egy előadást sem: Rejtő Jenő élete aljas, mocskos, embertelen... kegyetlen véget ért. De a darab végén talán azt hirdethettük volna, hogy... mi mindent, mennyi mindent, mennyi örömöt, vidámságot, mennyi szenzációs, zseniális karaktert adott nekünk - és hogy sosem fogjuk elfelejteni, és hogy a szívünkben örökké élni fog.

Egy Piszkos Fred, egy Piszok Alfréd monológgal - talán be lehetett volna úgy fejezni, hogy meghatódva, de valahol... mégis derűs szívvel indultunk volna haza. Fájóan derűssel... de nem teljesen porba sújtva.

...a darab végén csak kóvályogtam, mint akit fejbe vertek... az első tudatos gondolatom az volt, hogy... köszönetet kell mondanom a Művészeknek: mert csodálatos élményt kaptam.

Bekopogtam az öltözőbe, és kezet ráztam a fantasztikus Olt Tamással - és főhajtva tisztelegtem Grósz Zsuzsanna tehetsége (és szépsége) előtt.

...aztán jött a temető... a feszület... az ima... és valószínűleg a Szentlélek érintése... ami levette a szívemről a sziklát...

... 

Utálom ezt a jelenlegi kormányt, teljes szívemből - de a Déryné Program... egy nagyszerű dolog.

... 

 

Itthon utánaolvastam az előadásnak, és megtudtam, hogy a "Szájon lőtt tigris" előadás, Olt Tamás, valamint Grósz Zsuzsanna is 2017-ben Kaleidoszkóp-díjat kaptak.

Köszönöm nekik, hogy Rejtő Jenő életét megírták, megzenésítették, eldalolták és eljátszották nekünk - és annyi mindenkinek... :respect:

 

Rejtő Jenő

(1905-1943)

 

 

 

Sír (a) felirat

 

Ki itt nyugtalankodik csendesen
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt 36 évig, élt egy pár napot,
Nem gondolkozott és nem álmodott
És ha kinevették: azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői lant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csíra.
És azt álmodja, hogy él.
Béke hangjaira.

 

 Rejtő Jenő: Pepita füzetemből agnoszkált ütemek (1942)

 

Puskás "Akadémia"...?! Bohócgyülekezet!

 :-DDD

Istenem... bár ilyen vidáman indulna minden napom. :-DDD

Zsebputyin házicsapata - a kiváló (:-DDDD) Hornyák "mester" vezetésével - aki mint kiderült, kurva büszke arra, hogy Kerkez Milost elhajtotta az "Akadémiáról", amikor jelentkezett - és ezért nem lehetünk elég hálásak neki: köszönjük, hogy vak és süket volt egy korszakos tehetségre! Így nem baszták el Felcsúton az egész karrierjét. :sör: - öldöklő (mert gondolom az, küzdöttek, mint az oroszlánok, meg ilyesmi) küzdelemben alulmaradt egy európai gigásszal, a világverő ciprusi Arisz Limasszollal szemben, és így kettős vereséggel 2-5 gólaránnyal, simán kizúgott a Konferencia Ligából. :-DDD

A brutális sorsolás, az. Az lehetett a hiba. A kegyetlen kéz, ami - ÚJRA! - legyőzhetetlen ellenfelet gördített az egyébként majdnem mindent elpusztító felcsúti henger útjába... 

Mint 2021. júliusában... a rettentő FC Rigas Futbola Skola... sötét idők voltak azok. IS. :-DDD

"(Apropó „na ugye”,  egyébként hallottátok, hogy a „a bivalyerős lett futball világhírű képviselője, az FK Rīgas Futbola Skola” véletlenül 5–0-ra agyonverte a _csillió milliárdokkal, és a magyarok munkáját elvevő migránsokkal fulladásig kitömött_ Felcsúti Orbán FC-t? Nagyon vicces eset… ;-) :-DDD )" 

Hej... turáni átok... :-DDD

Hej... haj... Hajrá Magyarok! 

Idézzük már fel ezeket a felcsúti héroszokat, akik ebben az irtóztató csatában dicsőségesen elbuktak - a Nagyvezér védelmében, természetesen.

Puskás Akadémia: Markek – Maceiras, Golla, Stronati, Harutjunjan (Markgráf, 74.) – Favorov, Duarte (Németh A., 74.), ifj. Dárdai P. (Semel, 59.) – Soisalo (Kerezsi, 74.), Colley, Nagy Zs. 

 Hááát... igen.

Nagy Zsolt és ifjú Dárdai Pál... én szégyellem magamat helyettetek...

A többiek meg csak lelketlen zsoldosok voltak. Mint a gazdájuk.

Köszönjük, hogy újabb mélységet mutat a házi zsebcsapatod - csak arra kérném, hogy Puskás Ferenc nevét vegyétek le, és ne gyalázzátok tovább az emlékét.

Igazából, ez nem is nevetséges - hanem kibaszott szégyen és gyalázat.

A világ összes pénzéből sem tudtok összerakni egy normális csapatot, kibaszott, senkiházi tolvajok.