Komolyan mondom: nem gondoltam volna, de már olykor-olykor belém villan, hogy… a franc essen a Netflixbe: nem akarom nézni, elegem van belőle. :-///
Hiába az iszonyatos nagy kínálat, hiába a folyamatos megújulás – akkor is torkig vagyok már vele.
Moziba. Akarok. Menni.
És a Netflixen nincsenek mozifilmek: tévéfilmek vannak rajta. Többnyire rosszabbak. Kevésbé jobbak.
90%-ban régi filmek – 10%-ban újak. Tudod, 1984 körül, amikor jött a moziba (újra és újra) a Csillagok háborúja, mindig megnéztem. Mert a szocializmusban nem engedték be az új filmeket: ezért a régieket újráztam.
Ezeknek az időknek (elvileg…) vége: és már nem „újrázni” akarok, hanem _újat_ nézni. Szóval, ez így nekem elég karcsú… :-///
Mindenesetre – kínomban – már átnyálaztam egy csomó olyan régi filmet, ami eddig kimaradt (okkal…), és próbaképpen egyet-egyet elindítok. Aztán általában 10-20-30 perc elteltével ki is kapcsolom, hogy ennyi. :-PPP És ez rohadt idegesítő…
Ám néha nekem is lehet jó napom. :-)
Két olyan filmről, amik felderítik a lelket – végre, valahára…! –, és a végén az ember mostanság szokatlan jó érzéssel, pozitív megerősítéssel áll fel a kanapéról. Hogy bár az internetet kinyitva szarnak látszik az élet… ám mégis akadnak benne szép dolgok.
The Climb – Felfelé a lejtőn
(Nem, ez nem Netflix-film. :-) Ezért érdemes volt a prológusban ennyit rinyálni… ;-) )
A történet úgy indul, hogy két régi, jó barát biciklizik felfelé a hegyre Franciaországban: egyikőjük, Mike (Michael Angelo Covino), profi bringás, míg a másikuk, Kyle (Kyle Marvin), kezdő.
:-DDD
Ilyen felütés után azt hiszem tudjátok, mire lehet számítani: egy keserédes haverfilm, ami két gyerekkori barát életének több pillanatát mutatja be – a közös bringázástól (és a meghiúsult esküvőtől…) kezdődően.
Éveket ugrálunk előre a barátság stációiban – közben éneklő sírásók :-) és egyéb érdekes/különleges zenei betétek színesítik a történetet –, és az egyszeri néző vigyorog, nevet, megindul és elandalodik… és az egész olyan: feelgood. :sör: :thumbsup:
Szeretnivaló barátság két, egymástól teljesen eltérő férfi között – egyikük a „nagymenő” (aki állandóan/gyakran pofára esik, de kivert kutyaként tér vissza mindig a régi baráthoz) a másikuk a „megbízható, rendes, átlagsrác”, aki éli a csöndes, egyszerű életét… amit a barátja felbukkanásai színeznek meg újra és újra.
Michael Angelo Covino és Kyle Marvin nem csak a két főszereplőt alakítják, de ők írták is a filmet – amit Michael Angelo Covino rendezett. :respect:
Nagyon kellemes, üdítő, felemelő független film. Must see. :sör:
Oldboys – Öregfiúk
Szintén zenész. :-) Egy szerény, független film – ami remek szórakozássá kerekedik.
Vagn (Kristian Halken) az 54 éves, dán agglegény monoton egyhangúságban tengeti napjait. Heti rutinjába csak az hoz színt, hogy kapusként játszik a helyi öregfiúk focicsapatban – ám a néző számára az is egyhamar nyilvánvalóvá válik, hogy társai sem nagyon vesznek tudomást róla, visszahúzódó, csöndes, „szürke” személyisége miatt.
Egy napon a csapat útra kel Svédország egyik távoli városába, hogy ott focizzanak a helyi rendőrség öregfiúk csapatával, ami még a melankolikus Vagn halovány érdeklődését is felgyújtja.
Ám az egyik benzinkútnál lemarad a buszról, és persze senki nem veszi észre a hiányát…
A másik történetszál a börtönből éppen kiengedett John-é (Robert Hansen), aki egy maffia-adósság miatt kényszerpályán van, és ha élni akar, hamar rendeznie kell a tartozását – és szerinte ez (frissen szabadultként :-) ) akkor a legegyszerűbb, ha minden útjába eső benzinkutat kirabol. :-)
Természetesen :-) Vagn bekéredzkedik John kocsijába, aki kénytelen-kelletlen felveszi, és elindulnak a csapatbusz után: és ezzel útjára indul a nordic road movie.
Eleinte csak mosolygunk, vigyorgunk a dolgon – ám a 45. perc tájékán John olyan húzást csinál, hogy az embernek hirtelen… nagyon megfájdul a szíve. :respect:
Közben találkoznak a bombanő, egyedülálló anyuka Jeanne-nel (Laura Christensen), aki szintén csatlakozik a csapathoz…
...és ebből egy végtelenül szerethető, kedves marhaság kerekedik ki – amit folyamatosan színez a Vagn nélkül haladó focicsapat egymást szívató/ugrató utazása is, amin nagyon jókat lehet derülni. :-DDD
Nagyon kedves-kellemes, szívet-lelket melengető kis film, amit Nikolaj Steen írt és rendezett. :respect:
Bár több ilyen lenne még a világon.
