Dinnyés József emlékére...

"Szaladj, ha akarod látni, fuss! 
Kitört a fák forradalma!
Szaval a száműzött Március!
Jégkirályt lincsel a Tarna!

Március! Március! Március!
Lángok a barackfaágon!
Láng, lobogó lila láng! Fiúk,
dobjuk rá a nagykabátom! 

Március, gyönyörű március!
Szeretlek százezer éve!
Ki merne utadba állni?! Fuss!
Március, szerelmem: érj be!"

 

Ő csak március 15-én hunyhatta le végleg a szemét, semmikor sem máskor...

Karcosra hallgattam ezt az 1985-ben megjelent lemezét - ami nagyon sokat adott nekem...

 ...koravén, magamba forduló kölyök voltam - és százszor, ezerszer énekeltem ezt a dalát sírva-fájva.

"Elkártyáztam a gyenge szívem,
Suhogasd le a szoknyád, hajnal!
Pálinkát lehelek rád szelíden,
Megháglak nehezen, halkan.

 

Jöjj, Oroszország, vodka-virág,
Nevetés nékem a véred,
Pince-fehérek a volgai fák,
Tejszínű, szűz ez az ének.

 

Lebukik fejem és úgy zokogok,
Haloványul bennem a bánat,
Veretik körülöttem az ősi dobot,
Szaladok, hajnal, utánad!

 

Ez a csont-pufogás, ez a hanti rege
Hitemet hirdeti híven,
Kataton bálvány, légy fekete,
Hiszen elkártyáztam a szívem!"

 

 

 

"Nem a giccsadósok megtévesztő lármájára hiún figyelni
Nem kicsinyesen rövidlátó emberek között lebegni
Nem keresni jóindulatú megértő népművelőt
Nem fölösleges szócsatákkal tölteni a drága időt
 

Mert elölről akarom kezdeni
Elölről akarom kezdeni
Elég volt ebből
Elég volt ebből
Elég volt ebből a tizenöt évből
Elég volt az útkeresésből

Nem újságcikkek behízelgő sorait titkon kivágni
Nem divatsongok témáira sikerre várva dalt írni
Nem lallalalalalala lalalala lalalala lalalalalala
Nem azt figyelni mit hogy csinál a másik énekes

Mert elölről akarom kezdeni
Elölről akarom kezdeni
Elég volt ebből
Elég volt ebből
Elég volt ebből a tizenöt évből
Elég volt az útkeresésből

Nem arra várni hogy felfedez a Hanglemezgyártó Vállalat
Nem attól félni izgatok vagy lázítok egy-két dalommal
Nem visszalépni megsértődni az első csipp-csupp kudarcnál
Nem álmodozni s vágyakozni sok zűrös füstös éjszakán

Mert elölről akarom kezdeni
Elölről akarom kezdeni
Elég volt ebből
Elég volt ebből
Elég volt ebből a tizenöt évből
Elég volt az útkeresésből" 

 

 

Dinnyés József

1948.augusztus 4. - 2021.március.15.

 

 

  

"Az országút városból kifutó kígyója
nekem is kínálta aranyát csillogva.
Mindenem eldobtam, mikor elindultam,
még ma is lángoló kísértet az utam.

Kabátom gallérja felhőnek gyermeke.
Egy magas fa tépte le az égről kedvesen.
Cipőmnek fűzőjét a réttől kértem el,
láncomat harmatcsepp ezréből fűztem fel.

Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
s mindig látom a koszos sárból
hogyan lesz pusztító tűz.

Autók száguldó nyomában sietek,
porfelhőt dobnak rám rohannak mellettem.
Néha egy magányos ember, ha fel is vesz,
biztató jövőjét ő is már eltette.

Rám néz és gondolja: ez is egy céltalan!
- pedig még nem volt a részese napomnak.
Nem tudja mért megyek előre rohanva,
de ítél a másodperc részének adózva.

Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
s mindig látom a koszos sárból
hogyan lesz pusztító tűz.

Bárkitől kérdezem: hová és miért megy?
- válaszuk mindig egy: miből is élne meg?
- ha életem lefutott perceit elmondom,
értetlen tekintet. Bámulnak, felfogom:

Ők azok, akik az utcákon sietnek
arra, hol hajolni már nem kell, s mégis kell!
Ők azok, akik az ágyukban merészek,
nekik is íródnak nagyritkán törvények!

Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
s mindig látom a koszos sárból
hogyan lesz pusztító tűz."