2016. január 4., hétfő

2015 legemlékezetesebb filmélményei…



…pontosabban: a legemlékezetesebb filmek, amiket én 2015-ben láttam. :-P ;-)

Mert látom ám, hogy milyen anyázások mennek egy-egy filmes blogon, ami a 2015-ös év legjobbjait sorolja fel, hogy „hát az a izé nem is 2015-ös, mert leadták egy thaiföldi különvetítésen, 2014-ben, 12. hó 31-én, és a vetítés éjfél előtt, pontosan 23:57:43-kor kezdődött, szóval: há-há! nem is 2015-ös filmekről írsz, nagyfejű, kapjá’ mán az agyadhoz! :-PPP”. :-PPP :-)))

Engem ilyen vád pedig nem érhet, mert azokat a filmeket nézem meg egy adott évben, amikre kíváncsi vagyok, és a véletlen (a Sors, vagy a Jó Isten) éppen elém vet: előfordulhat, hogy az 2015-ös, de az valószínűbb, hogy inkább nem… ;-)

Szóval, nem a világ 2015-ös filmterméséről írok – hanem az engem éppen a 2015-ös évben megtalált, remek filmbenyomásokról. :sör:

Ha ez érdekel, akkor olvass tovább, barátom. :sör:

(Azért poénból beírom, hogy melyik film mikorra datálható – érdekességként. ;-) )

A lista összeállításánál érdekes egy pofáraesős élmény volt, hogy mikor elkezdtem összeszedegetni a filmeket, arra gondoltam: „hááát… nem sok minden volt idén, apafej…”, aztán a végére meg hüledeztem, hogy „bakker… ezeket mind fel akarom sorolni…?!”.

De aztán átgondoltam, és keményen rábólintottam: igen, ezeket _mind, egytől-egyig_ fel kell emlegetnem, mert érdemesek a szóra és a figyelemre. Rám nagy hatással voltak: számomra mindegyik feledhetetlen alkotás. :respect:



 


Mandariinid  (2013)
 


 

St. Vincent (2014)




 

Last Knights (2015)
 

 

 
 

 
 
 

Pride (2014)
 
 
Hunter Prey (2010)
 
 
 
 

 


 
 
 
 
 
 
Inside Out (2015)
 
 
 
 
 

  

2015. december 31., csütörtök

The Revenant – A visszatérő & The Martian – Mentőexpedíció



Ezt a két filmet (illetve a róluk szóló rivjút) szeretném még idén letudni, szóval – belehúzok.
(Nem vagyok egy nagy szilveszterező… :-P )


The Revenant – A visszatérő
 

Huhhh… hogyaszongya… Évek óta nem láttam ilyen ütős filmet az éppen meghódításra váró/meghódítása (letarolása…?) közben járó Amerikáról. :sör:

Véres volt, zsigeri, iszamós – azaz kegyetlenül kemény. :respect:

Az első 10 perc őrülete mindent megmutat: akinek nem bírja a gyomra, az ne is erőltesse tovább…
:eeekkk:
 

És bakker: Leonardo DiCaprio megint marha jót alakít. Régebben ki nem néztem volna a srácból, hogy ilyen kőkemény fickókat is meg tudna formálni – de nem elég, hogy meg tud :sör: még piszok jól is áll neki. :thumbsup:

A sztori megtörtént eseményen alapul: Hugh Glass (1780-1833) prémvadász, és nyomkereső 1823-ban egy nagyszabású prémvadász expedíción vett részt, amit megtámadtak, és szétziláltak (azaz, akit értek, azt megöltek…) az „arikara” indiánok. Glass megsebesült, de a kevés túlélővel közösen el tudott menekülni – ám egy nap, felderítés közben megtámadta egy grizzly, ami majdnem szét is marcangolta. De még így is maradt benne az életnek szikrája, társai összefércelték (szó szerint… ), és cipelték magukkal, de úgy lelassította őket, hogy inkább azt a döntést hozták, hogy két önkéntessel hátrahagyják, és majd azok megvárják, míg jobban lesz: vagy eltemetik, ha belehal a sebeibe.
Ám a két önkéntes inkább megosztozott Glass fegyverein és felszerelésén, és magára hagyták meghalni a vadonban.
Glass viszont egy irtózat kemény fickó volt: összekaparta magát hamvaiból, és 320 kilométert gyalogolt egyedül, amíg hat hét alatt elgyalogolt a legközelebbi erődhöz, Fort Kiowához.

Ezt sztorit meséli el a film, és mit ne mondjak: nem cicózik, amikor valaki odacsap, vagy valami történik: Alejandro González Iñárritu nem egy szívbajos fickó, vagy egy kislányos elsőbálozó. :respect:

A film ellenpólusát Tom Hardy alakítja, de… hm… számomra nem nyújtott olyan élményt, mint azt elvártam volna tőle. :-/ Nem volt rossz, de szvsz, nekem megmaradt „sablongonosznak”, akit bárki alakíthatott volna… :-/


Fájdalmasan és félelmetesen gyönyörű film a The Revenant, és Alejandro González Iñárritu még nem keveset dob is az alapvetően döbbenetes sztorin, amitől az még kegyetlenebb és kíméletlenebb lett. :respect:

Must see.
:sör:


The Martian – Mentőexpedíció
 

„MacGyver az űrben” :-P

Hja, gondolom lejött, hogy nekem nem jött be… :-P ;-)

Őszintén szólva, nem érdekel, hogy Matt Damon Etyeken termesztette a krumplit...


...meg hogy a NASA főhadiszállása a Bálnában volt (és akkor… akkor… Jeff Daniels lett volna Jónás…?! :-P ;-) ) – lehet, hogy ez a film jót tett a magyar gazdaságnak és filmiparnak, de én, mint egyszeri (egyszerű… :-P ) néző nem lettem tőle több. :-///

Persze, persze, értem én, hogy nem az orvosmérnök, vagy a csillagász, esetleg a számítógépes szakember maradt a Marson, hanem a kertészmérnök, ugye, mert különben nem lett volna film. :-P

(Úgy előttem is van egy párbeszéd a Marson ragadt _nem kertész-botanikus-agrárszakember_ űrhajós, és a NASA között.
„– Mondd csak,  Joe! Milyen minőségben is voltál te az űrhajón?
– Belgyógyász orvos, és/vagy kőzetspecialista bányászmérnökként! Osztályelsőként végeztem!
– Aha, aha… nos… izé… tartunk tőle, hogy nem volt túl szerencsés a szakmaválasztásod, annakidején.” )
:-)

Hiába akarták-terjesztik, hogy a The Martian az Interstellar méltó párja, szerintem egész más súlycsoportban játszanak… :-P

A Martian inkább a Gravity babérjaira tör – de én annak se adtam egy krumplifőzelékre valót sem, sz’al… :-///

Szerintem, kár ezt a „Jöttem, láttam, visszamennék (a Földre)” vonalat erőltetni sci-fi-re ültetve.
:-PPP

Az imdb-n egy tizedpont(!!!) van jelenleg a Revenant és a Martian között – holott a köztük lévő távolság Mars-Föld viszonylatban fejezhető inkább ki. :-PPP


Hááát… asszem ennyit erre az évre.

BUÉK!
:pezsgő:

2015. december 30., szerda

Star Wars VII.: The Force Awakens – Star Wars VII.: Az ébredő Erő




Alapvetően utálom Rusznyák Csabát. :-P
;-) :sör:

Bakker…

Annyit agyaltam azon, hogyha végre én is eljutok erre kur… izé… kutyául érdekes új blockbusterre, hogyan is fogom kezdeni a rivjúmat.

Erre baszki – lásd fent.  :eeekkk: :gyagya:

Mert miért is utálom? Mert idegesít, hogy _rendszeresen_ nem értek vele egyet. De amikor meg igen, akkor meg nagyon. :-PPP

Szóval, aki nem akarja egy tizenhuszonsokadik, személyes picsogással teli élménybeszámolóval elütni az idejét, az idézze fel (vagy olvassa el, ha eddig kimaradt…) Rusznyák Csaba két SW írását, amiben az egyikben pro, a másikban meg kontra elmélkedik Az ébredő Erőről.

Aki meg még mindig marad, az magára vessen. :-P ;-) :sör:


December 17-18 óta vaknak és süketnek kellene lennem, ha nem akarnék bármit tudni a filmről, így inkább a „jajj, csak spoilerbombára ne lépjek!” sikongatás helyett bátran szembeúsztam az árral, és inkább nyitottan, és érdeklődve olvastam a nagymenő, ingyenjegyes filmes bloggerek véleményeit Az ébredő Erőről.

Majd szépen levontam magamnak a következtetést: ez az Új Remény újrája, amit az elvakult fanboyok imádnak – de az „éles szemű”, higgadtabb bloggerek jogosan szapulnak.

És mivel én magam is „éles szemű”, higgadt fikagép vagyok (ugye… ;-) ), előre rátettem a voksomat arra, hogy keserű szájízzel, J.J.-t köpködve jövök majd ki a moziból.

Nos… A mai napon idehaza, kies, születésemkori pátriárkámban, Kisújon ügettem el Dáviddal a felújított-megszépített moziba, és megtekintettem ezt a lefikázásra váró, üres blockbustert.
 

Aztán megdöbbenve eszméltem rá, hogy vagy a nosztalgia faktor teng túl bennem – vagy én is fanboy („fandad”?! ;-) ) vagyok… Ugyanis érzem-látom-tudom, hogy van fogás a filmen – érzem-látom-tudom, hogy simán be lehetne rugdosni az asztal alá: de én akkor sem fogok ilyet tenni.


Mert szerettem. :thumbsup:

Elandalított, meghatott, fellelkesített – és baszki, legalább 35-36 évvel fiatalabbnak éreztem magam, amíg néztem. És ez tök jó érzés volt. El nem cserélném semmiért. :respect:


J.J. Abrams Lost-ját utáltam, Mission Impossible III-járól azt sem tudom, hogy az melyik (amikor fent van a tornyon Kuala Lumpurban, vagy hol a bánatban? vagy az nem az…?!) – de!

De!

Nem érdekelnek a trekkerek és trekkiek, meg a terrikrikkerek: szerintem ő lehelt életet a saját nagyságában megfulladt, önzárványossá vált Star Trek sorozatba. Részemről tojok a Khan haragjára, mert korántsem érzem azt, hogy az mennyire jajj, de nagyon kiemelkedő csúcsteljesítmény lett volna.

Ellenben a 2009-es Star Trek és a 2013-as Into Darkness eszméletlenül jók lettek. Nem csak „jók”, hanem megkerülhetetlen etalonok. Szerény, nyomott véleményem szerint. :respect:

A J.J.-t szapuló trek… szóval, rajongók, nagyon hamar rá fognak jönni, hogy mennyire mellélőttek az ő elhajtásával, és hogy a franchise milyen hamar középszerbe fog süllyedni nélküle. Ismét. :-PPP

És hogy mekkorát nyert az SW franchise a Star Trek franchise veszteségével (amit azok a félvakok nyereségként éltek meg…! :Beam me up, Scotty!: :-PPP ), azt aligha lehet szavakkal kifejezni.

Talán inkább dollármilliókkal, ugye… :-PPP

Szóval, a sci-fi nagyágyúkhoz, bölényekhez bitang jól hozzányúló J.J. Abrams rohadtul odatette magát. Megint. :respect:


Ha nem lennének érzelmeim (pozitív, szerető érzelmeim) az SW iránt, akkor találnék száz fogást az Ébredő Erőn – de vannak.

És olyan húrokat pendített meg bennem, amikről azt hittem, már nincsenek – vagy talán sosem voltak…

Három olyan pillanat is volt a filmben, amikor éreztem, hogy telefut könnyel a szemem: hogy ez az! Ez az a Star Wars, ami elindított az Utamon! Ez az, amit gyerekkoromban, ifjúkoromban, fiatal felnőttként rajongva szerettem! Ez az… amiért még érdemes moziba járni. :respect:


Emlékszem (és édesanyám is emlékszik rá még! :-) ), amikor 1979 őszén (sajnos, ennél pontosabban nem tudtuk behatárolni… :-/ ), 9,5 évesen elballagtunk a kisúji moziba, ahol (határozott kérésemre! :-) ) megnéztünk egy filmet, amit akkor még simán csak „Csillagok háborújának” hívtak. És tiszta ideg lettem az elején, amikor láttam, hogy „Episode IV”. „Mi vaaan?!?!” – visított a fejemben a vészjelző, határozottan idegesen. – „Van még három rész, amiről lemaradtam, a fenébe is…?! Utálom, ha nem az elejétől látok egy sorozatot…”
:-)

…és most a kör bezárult, mert ugyanabban a moziban láttam most a majdnem (de még nem! ;-) ) 12 éves Dávid nagyfiammal az Ébredő Erőt. :sör:

Szépek az ilyen pillanatok, nem?! :thumbsup:

Tetszett a Star Wars VII.

Tudnék rajta fogást keresni (van is, valljuk be…), de nem akarok.

Mert voltak benne olyan epikus pillanatok számomra, amik feledhetetlenné tették. :respect:

„– Az a fénykard az enyém!
– Gyere, és vedd el!”

És mellesleg Dávidnak leesett az álla, amikor mondtam neki, hogy 2017-ben jön a következő rész.

„Tényleeeg…?!”

Hja bizony. :-)

Mi ketten tuti, hogy várjuk. :sör: