La noche más larga – The Longest Night – Egy hosszú éjszaka s01

Ne nézd meg ezt a sorozatot./Nézd meg ezt a sorozatot.

Lehet szabadon választani. (Legalábbis ebben. Még. Egyelőre… egy darabig… Aztán eljön egyszer az az idő, amikor már csak az M1-et szabad majd nézni, de azt meg tilos lesz kikapcsolni is. :-P) Mindenkinek igyekszem kellő támpontot adni a döntéshez – de talán az egyik oldalnak mégis többet, mint a másiknak… ;-)

Ne nézd meg ezt a sorozatot. Ez egy kapkodós bolondokháza. Hja… mondjuk ott is játszódik: Prisión Psiquiátrica Monte Baruca. (Baruca Hegyi Pszichiátriai Börtön) :-/ :-P Azonnal belevágnak a történet közepébe, nincs időd megismerni, megszeretni (mondjuk, megutálni viszont van… :-P ) senkit: és már ott tartunk, hogy ostrom alatt áll az intézmény.

Nézd meg ezt a sorozatot: olyan pörgős adrenalinbomba, mint utoljára a „24” volt. Nem néz egybites idiótának, akinek órákig (félórákig, negyedórákig… részeken keresztül! :-PPP) kell magyarázni: értő, gyors kézzel felvázolja az alapszituációt, és már dörrenti is a motort  és részről-részre vált egyre magasabb sebességbe.

Ne nézd meg ezt a sorozatot. Itt mindenki olyan döntéseket hoz, mintha tényleg konkrétan bolond lenne. A józan, paraszti ész egy székre áll és ordibál, hogy „ne basszál már fel! mennyire értelmetlen is már az, amit csinálsz!”, azonban nem hallgat rá senki, mert minden és mindenki a forgatókönyvírók akaratának van alárendelve. De persze beetetősen csinálják: pörgeted-pörgeted a részeket, és legszívesebben egy ültő helyedben végigtolnád a sorozatot, annyira „eteti magát vö. beetetős”. Ám amikor – féléjfélkor, amikor a szíved a torkodban dobog, és félsz, hogy infrastuktúrát kapsz… –, úgy döntesz, hogy ennyi elég egyelőre, három rész után (a sorozat felét ezzel már letudtad), lefekszel aludni… majd másnap azon gondolkodsz, hogy „nanemár… most tényleg úgy volt?! de hát ha van egy csöpp esze valakinek… bazmeg, az igazgatónak már csak van! vagy a támadó kommandó vezetőjének! mert az ápoltaknak nincs, oké… akkor egy másodperc alatt belátja, hogy mi a megoldás!”. Kételkedés felfüggesztése, mi… meg a lónak a… lóvégtagja, az. :-PPP

Nézd meg ezt a sorozatot: itt hoznak olyan döntéseket, amiket elsőre nem látsz át, és elsőre hülyeségnek tűnik. De részről-részre kibontakozik, hogy ki-mit-miért tett vagy tesz… és ezek az okok legtöbbször… döbbenetes revelációk. Itt nincs olyan, hogy „józan ész” – mindenki okkal, mindenki érdekből, mindenki a saját javát, titkos elképzelését, tervét nézve hoz döntéseket. Ezek sokszor szembemennek azzal, amit mi, egyszerű, még jelenleg (átmenetileg… :-P ;-) ) szabadlábon lévő bolondok döntenénk, de szerintem minden jogos és érthető a felgyülemlett fusztrációjuk és dühük, valamint az ostrom okozta feszültség miatt. És talán ez a legizgalmasabb: senkitől nem várhatsz _„normális”_ (_„nooormáliiis”_?!?!) döntéseket: akit azt hiszed, kiismersz, kiismertél, az is simán a földhöz vág egy-egy döntésével. Ez egy hihetetlen rollercoaster – és néha majd’ kiugrik a szíved a torkodon.

Ne nézd meg ezt a sorozatot. Itt nem tudsz szurkolni senkinek. A fogságban lévő sorozatgyilkos, és az ön- és közveszélyes pszichiátriai esetek naná, hogy nem szimpatikusak – bár ezek a mocsok készítők próbálják veled néha-néha embernek láttatni, de ennek a kísértésnek állj ellen! –, ám az, hogy az őrök, az orvosok, a rendőrök, az igazgató(!) mind-mind morálisan megkérdőjelezhetőek, és minimum, hogy nem az „igazság talaján”, hanem a „a homályzónában, a sötét és a világos határán, a mocsár tetején szambáznak”. És bármikor elsüllyedhetnek, és épp olyanokká válnak, mint akiket őriznek. Amikor azt hinnéd, végre megoldottak egy problémát, egy pillanat alatt nyilvánvalóvá válik, hogy azzal csak még nagyobb bajt csináltak, és egy újabb szarlavinát indítottak el.

Nézd meg ezt a sorozatot: itt semmi csak fekete vagy fehér. Itt inkább minden(ki) szürke. És ebből a szürkéből néha-néha mélyebbre, a feketébe csúsznak… néha-néha meg feljebb, a fehérbe. Hol tiszta szívből gyűlölsz valakit… hol meg azt mondod, vicsorgod, hörgöd: „gyerünk, Cherokee, bassz oda nekik!!!”.

Amikor a fegyvertelen őrök csapdát állítanak, és rajtaütnek – mondom: fegyver nélkül, cseszd meg! – az állig felfegyverzett kommandósokon… az valami elképesztően hősies.

De basszus… amikor az igazgató vezette őrök és a Cherokee vezette rabok összefognak, és frontális támadást intéznek a kommandósok géppisztoly sortűzével szemben, mert már nincs hová hátrálni(!!!)… a kurva égbe… én is üvöltöttem Cherokee harcba hívó csatakiáltását: „Barucaaaaa!!!!”. Mert az kibaszott epic… :respect: :leborul:

Ne nézd meg ezt a sorozatot. Itt egyszer csak azon kapod magad, hogy gyilkosokkal, elmebetegekkel, saját, önös érdekükért, érdekükből cselekvő, másokat eláruló, emberi nullákkal fogsz együttérezni. Folyamatosan résen kell lenned! Nehogy egy pillanatra meglágyulj, és egyszer csak azon kapod magad, hogy egy hat embert megölő, 16 év pszichiátriai börtönre ítélt srácért fogsz szorítani, mert azt mondja, ő nem szökhet meg, jobb a világnak, ha ő bezárva marad. Naná, hogy jobb! Ez az emberi minimum, cseszd meg! Cherokee-nél sincs sokkal nagyobb gazember az egész börtönben/pszichiátrián, és mégis: meg-meginogsz, amikor az emberség és a tisztesség olyan mintáját mutatja, ami túlnő a börtön falain. Amikor harcba hívja a rabokat, akik mind habozás nélkül harcba-halálba, puszta kézzel golyózáporba mennek érte – és ijesztő, amikor ezt felemelőnek érzed… Ne akarj ilyet: meghasonlasz önmagaddal.

Nézd meg ezt a sorozatot: itt megdöbbentő az, hogy mennyire senki, de SENKI sem egyértelműen jó, vagy színtisztán gonosz. Azért az az elképesztő dramaturgiai húzások közé tartozik, amikor a sorozatgyilkos Kajmán, a leggyűlöltebb, legvisszataszítóbb mind közül, aki vagy félszáz emberrel végzett már jeges fővel, érzéketlenül… vagy pont hogy a halálukban gyönyörködve… szóval, amikor ez, az emberi mocsok legalja… húz egy-egy olyat, hogy… basszus… ki sem akarom mondani, le sem akarom írni… de… amikor… segít valakin. Amikor neki köszönhető egy pozitív fordulat. Húúú… az ilyenek kemény pillanatok. Ezért éri meg a sorozat minden egyes másodperce. :leborul:

Ne nézd meg ezt a sorozatot. Ennek igazából vége sincs. Kb. 21:00-tól tart a története másnap hajnal negyed-fél kettő körülig. Azt hinnéd, abban bízol, hogy legalább lezárják, és végre elfelejtheted az egészet. De ezeknek semmi sem elég. Húznak olyat a végére, hogy a fejed vered a falba. Hogy mi a fenének kezdtél egyáltalán bele ebbe a hülyeségbe?! Hogy a francba tesznek még ide a végére (…”végére”?! a büdös fenét!!!...) egy olyan duplacsavart, hogy köpni-nyelni nem tudsz! És második évad? Persze, a fasorban sincs. :-PPP Elvesztegettél az életedből 6x41-43 percet. Ennyi, barátom. Inkább ütögesd kalapáccsal az ujjaidat helyette. Annak is több haszna lesz. :-PPP

Nézd meg ezt a sorozatot. Tesznek még a végére egy olyan duplacsavart, hogy köpni-nyelni nem tudsz. Nem is tudom, mi epicebb: az igazgató és a kommandós parancsnok beszélgetése a tetőn? Vagy amikor a rabok szembesülnek a főorvossal? Vagy amikor a lány életéért küzdenek az elrablói?? Vagy amikor a Kajmán menti meg a két gyereket…???... vagy az a döbbenetes fénykép… kirakva a kandalló tetejére…?!?! Anyám, borogass…

Így befejezni, befejezetlenül… DE!!! Elvileg idén ősszel/télen jön a második évad! Óóó… nem tudom, hogy fogom addig kibírni… Úgy fogtok a végén a felszínre jönni, hogy egyszerre érzitek magatokat Milák Kristófnak a 100 méter pillangó után, és Rasovszky Kristófnak 10 km után a mocskos Szajnában: kapkodtok a levegő után, és próbáljátok lerázni magatokról a vizet… meg a Szajnából rátok tapadt „miegymást”… miközben ég a tüdőtök és minden izmotok sajog.

Milák Kristóf – Rasovszky Kristóf: megarespect.

…

És respect a „La noche más larga” sorozat első évadának is: és minden szereplőjének.

De hármukat név szerint is megemlítek, mert a hátukon vitték a szériát:

Alberto Ammann (Hugo Roca – igazgató); Daniel Albaladejo (Cherokee)...

...és Luis Callejo (Kajmán)

 

…ööö… és már csak azon gondolkozom: vajon rábeszéltelek, vagy lebeszéltelek benneteket erről a sorozatról…?!

;-) :sör:

 

Reina Roja – Vörös Királynő s01

 

Jon: Shit, Ma. I do everything wrong. What a messy son you had to raise, huh?

 Maritxu: Your problem is you never do anything in a calculated way. You do everything from the heart. And if you did it any other way, I'd be ashamed of you.

Mondtam már, hogy azok a legjobb filmek, sorozatok, amiket regényből készítenek? Azt hiszem, említettem már. Párszor… ;-)

Ebbe a körbe, „A Nagyszerű Regényekből Készült Remek Sorozatok Körébe” tartozik a Reina Roja. :thumbsup:

Juan Gómez-Jurado írta meg ezt a művet a Reina Roja-, vagy másnéven Antonia Scott-trilógia első részeként.

Reina Roja – Vörös Királynő (2018)

Loba Negra – Fekete Farkas (2019)

Rey Blanco – Fehér Király (2020)

…és vakon merem mondani, hogy biztos vagyok abban: a második és a harmadik regény is bitang jó. Mert az első résszel megvett kilóra Juan Gómez-Jurado, és hiszem, hogy nem fog botlani – csak egyre jobb lesz. :respect:

…

Tudjátok, azon gondolkoztam, hogyha most leírom, miről is szól a sorozat, mi az alapfelállás – akkor vállat vontok (mint elsőre én is… :meaculpa: :meamaximaculpa: ), és azt mondjátok: „hja, igen… láttunk már ilyet… egynehányszor… minek kéne megnéznem még ezt is?! :-PPP”.

Ezért nem az alapfelállással és a történet rövid leírásával kezdem: hanem bemutatom nektek a két főszereplőt – és egy végtelenül kedves, imádnivaló mellékszereplőt. :sör:

Jon Gutiérrez nyomozó – akit a nagyon szimpatikus Hovik Keuchkerian alakít. :respect:

Jon számomra olyan, mint aki Piedone és Andri keresztgyereke :sör: De egyáltalán nem pont ugyanolyan: mindenben más, mindenben egyedi – de mégis hozzájuk hasonlítom, melléjük léptetem fel a képzeletbeli dobogóra. :respect:

Csípős, beszólogatós, vagány, vicces – de néha olyan egyszerű, tiszta szívű, őszinte bölcs, hogy nem lehet nem szeretni.

Toni: You're a Basque gay policeman, and you're in trouble. The end.

Jon: Shit, it's not like I'm wearing a sign.

 

Toni: I want you to imagine something.

Jon: What about what I want?

Toni: Imagine you're the captain of an offshore oil platform. In the middle of the night, there's a collision alert because a tanker that's out of control is heading towards you. You are with 25 other workers you've been living with for a month, and you don't know how many strangers are on the tanker. Would you sink the tanker?

Jon: What kind of question is that?

Toni: What would you do?

Jon: I'd jump into the water and try to save as many people as possible.

Toni: That's a stupid decision. You'd drown. It would be pointless.

Jon: At least it would be a nice way to die.

Jon az, akire biztosan támaszkodhatsz, akinek harcban neki vetheted a hátad, és tudod, biztosan tudhatod, hogy harcolni fog érted, veled utolsó szívdobbanásáig.

Pedig csak egy nagyszívű, meleg rendőrnyomozó, aki nem adta és nem adja el a becsületét – aki tisztán látja, mi a nagyobb jó, amitől szebb és jobb lesz a világ, amiért élni, küzdeni érdemes.

…és aki a pokolban is öltöny hordana… :-)

Jon: You brought me a suit, Ma?

Maritxu: And your gun from home.

Jon: Couldn't you have grabbed a tracksuit?

Maritxu: You haven't worn a tracksuit in your entire life, for God's sake!

És talán már az idézetekből lejött nektek: a végtelenül kedves, imádnivaló mellékszereplő nem más, mint Jon édesanyja, Maritxu, akit Karmele Larrinaga alakít.

Eszméletlenül aranyos, amikor éppen gyógyszereket tör össze és őröl porrá egy porcelán tálkában – spoiler lenne, hogy éppen kinek és mit készít… ;-)

Maritxu: I really miss it… It's a lot like cooking… You know, if my son hadn't become a police officer,  maybe I would've ended up like that nice man from Breaking Bad.

 :-)

Igazából, onnan kezd szívhez szólni a történet, amikor Jon meghívja Tonit magukhoz, és Toni megismerkedik Maritxu-val.

Maritxu: I like seeing him with you.

Toni: Yeah? Why?

Maritxu: Because he needs someone to take care of.

Toni: Did Jon tell you I don't like it when people touch me?

Maritxu: He did.

Toni: Then why do you keep touching me?

Maritxu: Because you need it, dear.

Toni: It's strange… I don't know… You're very… persuasive.

És ettől a pillanattól nyilvánvalóvá válik, hogy Jon-nak nincs titka az édesanyja előtt, és hogy Maritxu mindenben a fia és Toni mellett áll: és hogy van remény, mert ettől kezdve nem csak ketten, hanem hárman vannak a harcban – a világ ellen. Mégis a Világért.

A végére hagytam Antoniát, azaz Tonit, akit Victoria Luengo személyesít meg.

Toni – a Vörös Királynő. Toni egy korszakos zseni, akiből egy titokzatos kormányszerv, különleges kemikáliákkal kifacsarta a zsenialitás felsőfokát…

…aztán eldobta.

Ám most újra szükség lenne a zsenialitására: mert egy nem hétköznapi elméjű eszelős kezd sorozatgyilkolni – üzenetei pedig csak egy zseni számára felfoghatóak…

Mentor: Get ready for the show.

Jon: It's not the first time I see someone think.

Mentor: You and I think. She does something else.

Toni nem szimpatikus. Toni mindent megtesz, hogy ne legyen szerethető. Toni jeges, kimért és kíméletlen mindenkivel – mert az igazságot a felebarátaink arcába mondani… nem egy kíméletes eljárás.

Toni nem barátkozik. Toni nem szereti, ha megérintik. Toni egy idegesítő különc, aki az agyadra megy azzal, hogy mindent tud. És mindent jobban tud. És olyan dolgokat is észrevesz és megért, amik egy hétköznapi ember számára észrevehetetlenek.

És ez irritáló: valljuk be, nem szeretjük, ha valaki nyilvánvalóan (és tolakodóan! kihívóan! kivagyian!) sokkal okosabb nálunk – és ezt újra és újra a képünkbe mondja. Illetve: mondani sem kell – rohadtul érezzük abból is, ha csak lesajnálóan vet ránk egy pillantást…

Toni drámáját lassan ismerjük meg, lassan foszlik le róla a jeges távolságtartás – de ahogy Jon és Maritxu befogadják a családba… egyre jobban megnyílik, és lehullik róla a páncél.

…és ahogy a drámája egyre tisztábban látszik: visszamenőleg megértünk mindent – és megszeretjük őt is. :thumbsup:

A s01e04 „Una tortilla” epizód megtöri a jeget, áttöri a falat – összeáll a Csapat. Ez egy borzalmas gyilkosról szóló sorozat… de az „Una tortilla”-ban van egy olyan rész, amit hangosan végignevettem. Mert végtelenül szerethető – feelgood.

Jon: Antonia is an expert in potato omelets. In pintxos of potato omelet, to be precise.

Maritxu: Gosh, that's a lot of pressure. Like a competition. Here you go, darling. Enjoy.

…

 Toni: …ramè...*

Maritxu: What? What does that mean?

Jon: It means it's pretty damn good, Ma. Pretty damn good.

 :-DDD

Nagyon sok jót, emberit, szerethetőt, szívmelengetőt emeltem ki – bocsánat, ezzel megtévesztelek titeket.

Mert ebben a sorozatban olyan aljasság, olyan szadizmus, olyan felfoghatatlan és kimondhatatlan kegyetlenség is van, hogy… az vérfagyasztó… lélekromboló… és amikor gyerek is kerül a képbe – az azért megemeli az iszony fokát.

Éppen ezért éreztem olyan brutálisan katartikusnak a befejező részt, s01e07 – „A Mirror”, amikor végre szemtől-szembe álltunk, amikor végre vége volt a bújócskának, és nem a gyengék és ártatlanok álltak a gyilkosok kése előtt: hanem az acélpengévé feszült Jon és Toni, fegyverrel a kézben, ölni és meghalni egyaránt készen.

Istenem: micsoda epikus jelenetek voltak ebben a részben! 10/10

És képesek voltak úgy befejezni, hogy nem vágtak pofán valami brutális cliffhanger-rel: hanem szépen lezártak – és gyönyörűen… felvezettek. :respect:

Csak legyen is folytatás, a manóba is! Látni akarom a Fekete Farkast! És a Fehér Királyt!

Az évadra lazán jár a 9/10. :sör:

Jon: How did you keep the police from finding out about this?

Mentor: We are the police.

Jon: Bullshit. Excuse my poetic language again.

:-)

 

 

 *ramé = "balinese in origin, ramé is used to describe something that is simultaneously chaotic and joyful." :-)))

Troppo s01

„You know, bird watcher. About time someone took an interest in what's going on here. Whole place is out of whack. River's changing. Crocs are acting up.

People are going troppo. Yeah, driven mad by the tropical heat.”

Baszki… basszus… abonyekba…

Tudod, elég hülyén érzem magam attól, hogy úgy találok rá egy kibaszott jó sorozatra, hogy böngészem a feliratok.eu-ra felpakolt cuccokat – és kíváncsiságból egyre-egyre ráklikkelek, és elolvasom az imdb leírásukat, ha érdekesnek találom, megnézem a trailerüket, és utána, ha minden klappol, belevágok a soriba.

Nem… nem is „hülyén” érzem magam, hanem konkrétan hülyének. Mert annak vesznek – és ettől meg felidegesítem magam, és bemérgesedek.

Rohadj meg, Amazon. Fizetem a Prime-ot, de az Amazon Freevee tartalma nem tartozik bele – vagy regionálisan előlem, előlünk elzárjátok. Itt tartunk 2024-ben?! Hogy bizonyos tartalmak „nem tartoznak ránk, paraszt, suttyó, (közép)európai bugrisokra”?!?!

Oké, hogy a multik a szarral etetnek, fossal itatnak, és ránk öntik a szemetüket – de hogy még bizonyos sorozatoktól/ról is letiltatok bennünket… az vérlázító.

Ott tartunk… még mindig? vagy újra megint?... mint az átkozott „Vasfüggöny” idején, amikor az 1973-as „Westworld – Feltámad a Vadnyugat” 1988-ban ért a magyar mozikba?! Az 1979-es „Io sto con gli ippopotami – Én a vizilovakkal vagyok” meg 1987-ben?!

Nem fizetek eleget?! Vagy az én pénzem nem elég jó?! Vagy mi az anyátok…?!?!

…

Bocs, srácok, nem erről akartok olvasni, tudom – de kikívánkozott. :sör:

Lényeg az, hogy rohadt nehezen akadtam rá a sorozatra – a sorozatjunkie-n is csak említés szintjén van róla szó –, és nem volt egyszerű… hm… „beszerezni” sem.

Amazon, próbáltátok elsunnyogni, elhallgatni, eltüntetni a sorozatotokat – gratulálok, csesszétek meg. Miért nem lőttétek inkább mindjárt le az egész sorozatot, és ástátok volna el a kert végében?!

Mindent megtettek, hogy megbuktassák – és semmit, hogy felfuttassák… pedig ez egy elcseszettül remek sorozat. :respect:

Egyrészt nyilvánvalóan azért, mert Candice Fox „Crimson Lake” című regénysorozatából készítették:

„Crimson Lake” – 2017

„Redemption Point” – 2018

„Gone By Midnight” – 2019

 

(Itt pedig egy interjú az írónővel: https://www.mbradleyonline.com/post/2019/06/05/author-interview-candice-fox)

 

…és a magam részéről meg vagyok győződve, hogy a könyvalapú filmek, sorozatok a legjobbak. :respect:

Másrészt pedig egyértelműen azért, mert két rohadt jó főszereplőt találtak: Nicole Chamoun és Thomas Jane. :thumbsup: 

Thomas Jane-t asszem nyugodtan mondatom, hogy mind imádjuk, és eszetlenül jól áll neki az ausztrál vadászkalap és a hatnapos borosta. :sör: :whiskey:

De Nicole Chamoun – én nem ismertem korábban :meaculpa: – is teljesen felnő a „nagy” Thomas mellé, és nyugodtan mondhatom: kettejük vállán biztos helyen nyugszik a sorozat. :respect:

Olyan mélyről indít a sorozat, mint a bányászbéka segge: két főhősünk olyan sötét múlttal rendelkezik, hogy az is megfordult a fejemben: ezeket nem tudom majd megszeretni, ezekkel nem lehet azonosulni, hát miket követtek már el?!?!

…eleinte lassan rázódtam bele a nyomasztó miliőbe… számban szinte éreztem az iszap ízét, orromban a mocsár bűzét… és rettegve lestem a vizet, mikor emelkedik fel egy krokodil feje…

…és hogy milyen borzalmasan hangzik az, hogy „suicide by crocodile”…

Az első három részt egyesével néztem: minden nap csak egyet – mert egyszerre nyomasztott, taszított, de vonzott is a világ, és a történések feketesége…

Aztán ahogy elértem a negyedik epizódig, olyan vége lett, hogy azonnal toltam rá az ötödiket, majd mivel az is úgy végződött, hogy a fogamat csikorgattam, lenyomtam ugyanazon este a hatodik részt is…

…és amikor éjfél után lefeküdtem aludni, azt nyögtem magam elé: „aztabitangbeborult…”

Majd másnap befejeztem a sorozatot a hetedik és a nyolcadik epizóddal. 9/10

Huhhh… gyerekek… nem egyszerű ez.

Ilyen terhelt főhősökkel, ilyen nyomasztó múlttal, ennyire veszélyes emberekkel, ennyi titokkal, aljassággal, rosszindulattal – ilyen gyilkolásra kész természettel… krokodilok, kígyók… nem lehet valami szívderítő történetet elmesélni. De persze nem is kell. Épp elég, ha a végére kapsz egy revelációt. Egy olyan… epikusat. :respect:

Amanda, akit Nicole Chamoun alakít, mindent megtesz azért, hogy NE érdemelje ki a szimpátiádat: tenyérbemászó, pökhendi, cinikus… igazi seggfej, na.

Ám a magam részéről az első perctől azt mondtam: Nicole Chamoun a valóságban egy nagyon szép nő – és mindent megtettek a sorozatban azért, hogy ne lássuk annak: kopaszra nyírták, televarrták, olyan nőietlen göncöket adtak rá, mintha egy csavargó csöves lenne… és az ajka mindig gúnyos, megvető, torz vigyorba fordult.

Mégis… voltak pillanatok, amikor azt mondtam: ez a nő gyönyörű. :leborul:

És tényleg az. :-) :virág:

Thomas Jane meg, mint Ted Conkaffey, a kiégett, elárult, kitaszított zsaru szerepében… :amazing:

Nem cserélnék vele egy percre sem: mégis irigyeltem majd’ minden jelenetben… hogy mekkora király már. :thumbsup:

És mint mondtam, a befejezés meg… óóó… anyám, borogass… :respect:

„Ted: You okay?

Amanda: No.

Ted: You will be.

Amanda: Yeah? Would you put money on it?

 Ted: Yeah. I'd take that bet.”

Egy dologgal tettetek nekem jót, Amazon… illetve, kettővel… ezt el kell ismernem… :-/

Azzal, hogy eltiltottatok ettől a sorozattól, és agyonhallgattátok: most _azonnal_ nézhetem a második évadot. :hehe: (Hja, persze, letöltve: hogy a faxba is máshogy, ugye…?! :-PPP)

…és azzal is jót tettek, hogy berendeltétek a második évadot… :afeneennemegbenneteket: :deazértköszi:

„Egy fontos mellékszereplő, a neve spoiler lenne: I am a fuckin' coward. I'm a coward.

Amanda: Listen to me. If you die now, that's all you're ever gonna be. Okay? So don't fucking die. Don't die! Don't die!!”

…és amikor egyszerre gondolsz arra, mint nyomorult, valóságos és átvitt értelmű krokodiloktól űzött néző, hogy…

…„Dögölj meg… Dögölj meg, te utolsó rohadék…” de mivel teljesen átérzed Amanda fájdalmát azt is gondolod: „Meg ne halj itt nekem… Ne merj meghalni, te szemét!! …Tarts ki!! Lélegezz!!!”…

Tudod, amikor egy gyilkosról… több gyilkosról… azt gondolod, hogy… basszus, egy ember ő is. Hibázott, kurva nagyot, ennél nem lehet nagyobbat… De Ember! Bánja, megbánta és örökké bánni fogja. Belerokkant, bele fog rokkanni az egész élete. Szíve utolsó dobbanásáig űzni, gyötörni fogja a bűntudat, és soha, de soha nem fog magának megbocsátani…

…akkor legalább mi… legalább én bocsássak meg neki… bocsássam meg neki… a megbocsáthatatlan…

Ha egy film, egy sorozat el tud indítani az emberben egy ilyen gondolatsort… az egy rendkívüli, elképesztő film, vagy sorozat. :megarespect:

A sorozat opening theme-je pedig olyan, amit újra és újra végignéztem, és sosem tekertem át: persze, ez sincs meg sehol, hogy linkelhessem… :-///

…az opening theme song pedig…

Annyit tudok róla (több óra idegőrlő keresés után…), hogy az a dal címe, hogy „Troppo Theme” és Josh Pyke adja elő – és közben meg nézed a kibaszott krokodilokat, amik emberekre lesnek…

…libabőrös lett tőle a hátam minden egyes alkalommal…

„Somebody take me home…”

Keressétek meg ti is a Troppo-t. Must see. :sör:

 

Valter Attila - olimpiai negyedik hely - 2024. Párizs

...olyan hihetetlenül büszke vagyok Rád, Ati, hogy azt el nem tudom mondani...

:megarespect: :leborul: :myHero:

 

Évek óta figyellek, évek óta szurkolok Neked, Érted - egy egészen elképesztő Sportember vagy.

...és most, hogy amikor egy felemelő, ámulatba ejtő, feledhetetlen pillanatod van az életben: engedd meg, hogy tiszta szívemből gratuláljak. :leborul:

Nem tudtam, hogy érezhetek még valamikor büszkeséget és túláradó örömöt egy olimpikon emberfeletti teljesítménye láttán... túl öreg vagyok már ehhez... de Te megmutattad nekem, hogy még egy ilyen vénembert is érhet ekkora csoda.

Köszönöm Neked. Egy kicseszett nagy Hős vagy a szememben. A szívemben. :megarespect:

Mindig is az voltál, és most már mindörökre az leszel...

 

Ati a viccben is benne van: egyik kedvenc videóm vele. :-DDD