2022. március 14., hétfő

In nome di Dio

 

"In nome di Dio ti chiedo di: fermare questo massacro!"

"In the name of God I ask you: stop this massacre!"

 

 

"Az orosz elnök nem áldozat, hanem tettes. Az Ukrajnában élők nem tettesek, hanem áldozatok.

(...)

Oroszország elnöke nem élet és halál ura, hanem háborús bűnös, és amit csinál, az gyilkosságok sorozata, és akikkel csinálja, ők az áldozatok."


2022. február 25., péntek

A Kígyó-sziget Ukrán Hősei...

"Иди на хуй!"
 

 "La Garde meurt, elle ne se rend pas!"
 
"Merde!"
 
"Μολών Λαβέ!"
 
"Иди на хуй!"
 
Hallhatatlan Hősök utolsó szavai... 

2022. február 13., vasárnap

Reacher s01 & The Book of Boba Fett s01

 Annyira, de annyira nem vagyok elájulva… hogy az már csalódásszámba megy. :-P :-/

 Reacher s01


 „He was one of the largest men she had ever seen outside the NFL. He was extremely tall, and extremely broad, and long-armed, and long-legged. The lawn chair was regular size, but it looked tiny under him. It was bent and crushed out of shape. His knuckles were nearly touching the ground. His neck was thick and his hands were the size of dinner plates...A wild man. But not really. Underneath everything else seemed strangely civilized.”

Az Amazon 2022-es „Reacher” sorozata a legelegánsabb alázása a 2012-es Tom Cruise fémjelezte „Jack Reacher” filmnek…

Tom Cruise: 172 cm, 68 kg – Alan Ritchson: 188 cm, 91 kg

Amikor Jack Reacher belép valahová, ott elakad a szó és megáll a levegő: azonnal uralja a teret – mozgása, mint az erejének teljében lévő oroszláné, nézése jeges nyugalmat áraszt. És ha provokálják, megtámadják, akkor ellenállhatatlan erővel semmisíti meg az ellenséget.

Minden tiszteletem Tom Cruise munkásságáé, de Alan Ritchson 1000x inkább Jack Reacher, mint ő.

Ám minden remek alap ellenére a sorozat… hááát… szvsz, az utolsó résszel nálam eldobta a kanalat. :-P

Szerintem 7 részig minden egészen jól alakult, ám a nyolcadikban jött egy „Commando” hommage, majd egy orbitálisan _átlagos_ „showdown/ostrom/kiszabadítási akció” a(z elhagyott,) gonoszokkal teli gyártelepen, ahol mindenki megjelenik, és mindenkivel jól le- és elszámolnak.

És ebben semmi egyedi és/vagy különleges nem volt… :-PPP

Tudod, az a helyzet, hogy van abban valami, hogy „minden jó, ha a vége jó” – de itt nem ez történt, és emiatt… nekem legalábbis megkeseredett a szám íze.

7/10

 

The Book of Boba Fett s01

Azt írta egy hozzáértő rivjúíró (:-P), hogy „Amennyire látványosan gyenge lett az első 3-4 epizód, annyira sokkoló az, ami a következő három epizódban történt.”.

A szentencia második felével egyet tudok érteni: sokkoló volt az, ami az 5-6-7 részekben történt. :-PPP

Ugyanis ott a sorozat elvesztette a főszereplőjét, és Mandalorian spin-off lett: és szerencsésen pont annyi lett benne a „Mandós/Grogus”, hogy ne vegye át a prímet, de kellőképpen elhalványítsa a Boba Fett vonalat, és legalább az is elszürkült. :-PPP

A Mark Hamill deep-fake egész egyszerűen undorított – a dizni eddig is élvezte a halott színészek szerepeltetését, de most ettől a húzástól újfent sugárban hánytam. :-PPPPP

A mandalóriak majdnem ki vannak irtva, de az Armorer simán rábólint arra, hogy Paz Vizsla élet-halál harcra hívja Din Djarint a Darksaber-ért. (Ilyenek lehettek a dodók is, szerintem… :-PPP)

Utána meg egy fél epizódon keresztül új hajót építenek, mint ahogy a Mandalorian első és második szezonjában folyamatosan építették/javították/eszkábálták a Razor Crestet… :-PPP

Luke és Grogu pedig egy „Lone Wolf and Cub: Sword of Vengeance” hommage-t süt el, amikor Grogunak választania kell. (Ez a baj, ha az ember elég öreg már: tényleg tudom mindenről, hogy honnan lopták. :-PPP)

És az utolsó részben pedig szintén a Madalorian első évadának zárását ismételik meg, hogy újfent egy félig lerombolt kocsmába szorítva ostromolják meg a hőseinket… :-PPP

Az hagyján, hogy az SW világban mindenki-mindenkivel állandóan találkozik, és minden esemény a Tatuinon, Mos Eisley-ben és Mos Espá-ban és Mos Lekosvader-ben történik :-PPP, de hogy még a történések is ismétlik önmagukat, az már azért tényleg röhej. :-PPPPPP

Az első négy rész, a taszkenek rehabilitálása nagyon tetszett és bejött – a tűz körüli nomád harci tánc a legjobb jelenet volt az egész sorozatban. :sör:

De az első felében is volt egy finom „Snowpiercer” hommage… mert már nem lehet újat kitalálni: mindent kitaláltak a világon/világban, csak újrahasznosítani lehet dolgokat. Ugye. :-PPP

Szóval… ha ennyire fáradtak vagytok, ember, Jon Favreau, és már nincs erőtök csak másolni… innen-onnan… meg saját magatokat újrázni és „rimékelni”… akkor talán abba kéne hagyni… és valami egészen másba fogni: pl. „Return of the Chef”, „Revenge of the Chef”, „The Chef Strikes Back”, „The Chef Awakens”, „Attack of the Chefs”, „The Last Chef”, „The Rise of the Chef” vagy ilyesmik…

A Star Wars-t meg lehetne hagyni békében egy kicsit, amíg nem jön egy új, egy friss generáció, aki már nem gittrágásból és újrahasznosításból akar megélni. :-PPPP

6/10

2022. január 30., vasárnap

Folk med Ångest – Anxious People – Hétköznapi szorongások s01 & Archive 81 – A 81-es számú archívum s01

Egy meglepően remek sorozatról – és egy olyanról, amely (olybá’ tűnt) remekül építkezik… de a végén saját alapjára omlott, mint egy bontásra ítélt, tervezetten felrobbantott toronyház. Ám abban nem vagyok biztos, hogy tényleg ez lett volna „A Terv”… :-PPP

 

Folk med Ångest – Anxious People – Hétköznapi szorongások s01

„Tévedni emberi dolog – megbocsátani isteni. …Büszke vagyok rád.”

Egy lakáslátogatási napon (amikor az eladó lakásban az ingatlanos nyílt napot tart, és bárki szabadon bemehet az utcáról megnézni) nyolc ismeretlen ember gyűlik össze egy házban: mindenki más-más indíttatásból. És ahogy ott nézelődnek, egyszer csak berohan egy félresikerült bankrablás után egy álarcos alak, aki túszul ejti őket. A túszhelyzet már az első epizód végén megoldódik, mindenki szabadon és (viszonylag) sértetlenül távozik – ám a túszejtő rabló szőrén-szálán eltűnik.

A városban egy eléggé inkompetensnek tűnő apa-fiú páros a „főrendőrök”, akik a titokzatos rabló nyomába erednek – és úgy tűnik számukra, hogy a túszok közül néhányan nem mondanak igazat…

Az egyik rivjúban címében azt olvastam: „Szétröhögtük az agyunkat a „Hétköznapi szorongásokon” ” – én meg arra gondoltam, hogy akkor csesszétek meg magatokat. :thumbsdown: :-PPP

Nem mintha nem lenne humoros…

„– Mi történt az orrával?
– Rám dőlt egy lapra szerelt bútor. Puff!
– Lapra szerelt bútor?
– Egy IKEÁ-s Knarrevik éjjeliszekrény. Akciós volt, szóval, egy kicsit túl izgatott lettem.”
:-)

…de bőven vannak benne olyan személyes drámák, hogy az embernek olykor belesajdul a szíve… és teleszalad könnyel a szeme.

„Kérdezni akarok valamit… és Isten irgalmazzon nekünk, ha hazudsz.”

Éppen ezért rohadt primitív dolog „leszétröhögtemezni” ezt s sorozatot.

És amilyen gyönyörűen összeáll a végére a kép, hogy ki-miért volt éppen akkor abban a lakásban, és hogy mi minden köti össze az embereket tudtukon kívül – az valami szívet melengető.

Fredrik Backman tud valamit: megszólítja az embert, és olyan történeteket mesél el, amiket megnézve, meghallgatva, elolvasva többek leszünk.

Talán még jobb emberek is… ki tudja. :respect:

10/10

 

Archive 81 – A 81-es számú archívum s01


Az immár már szokásosnak nevezhető horrorsorozatunkat kerestük, és így vágtunk bele a 81-es számú archívumba.

És egészen az utolsó részig úgy éreztük, jó lóra tettünk…

Ám a befejező, nyolcadik rész nem erősített meg bennünket ebbéli hitünkben – hogy diplomatikusan fogalmazzak.

Valahogy olyan érzésem lett, mintha a készítőknek semmi terve nem lett volna arra nézve, hogy hogyan is fog végződni ez az egész a történet, és valami gyors storminggal (nem, brain nem volt benne, ez egészen biztos… :-PPP ) összelapátoltak volna oda valamit.

…

Jó kis beszardellázós, nyomasztó, misztikus horrornak indult – de az utsó rész nagyon rossz, kellemetlen ízt hagyott az ember szájában. Voltaképpen azt nehezményeztem leginkább, hogy a Stranger Things remekül megmutatott nekünk egy másik, démoni dimenziót a „The Upside Down” képében – ahhoz képest iszonyatosan szegényes és gagyi megoldás volt szvsz a 81-esben az „Otherworld”. :-PPP

A „végső megoldás” pedig… ehhh… :-/// :-PPP

Valaki írhatott volna ide jó befejezést: a Midnight Mass és a Hellbound meg tudta ezt tenni…

 6/10

2022. január 13., csütörtök

Retfærdighedens Ryttere – Riders of Justice – Az igazság bajnokai & Maya y los tres – Maya and the Three – Maya és a három harcos s01 & Luca

 Valamit akar tőlem a Filmek és a Mozik Atya… talán maga a feledhetetlen Maries-Georges-Jean Méliès ?! :leborul: … mert olyan filmeket tett le elém az idei évadnyitásra, amik mind az sugallják: „látod? még van remény! a film varázsa, nagyszerűsége, a meseszövés szépsége nem veszett el! még mindig érdemes…”. :leborulújra:

Három nagyszerű alkotás – és hogy kettő belőle rajzfilm?... az jelent ám igazán jót a jövőre nézve! Szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint. :thumbsup:

 

Retfærdighedens Ryttere – Riders of Justice – Az igazság bajnokai

Anders_Thomas_Jensen (De grønne slagtere, Adams Æbler, Mænd og Høns és az szvsz annyira azért nem ütős első filmje (amít írt és rendezett is) a Blinkende Lygter) író, rendező ismét lecsapta az asztalra az aduászt. :respect:

És a történetének életre keltésében pedig, mint oly sokszor: Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas és Nicolas Bro voltak segítségére, ezúttal a remek Lars Brygmann-nal kiegészülve. :respect:

A történetről pedig… mit is mondhatnék…

Ellopnak egy biciklit, hogy ezzel örömöt szerezzenek egy kislánynak Karácsonyra – és akitől ellopják, annak emiatt (…emiatt?!...) teljesen szétcsúszik az élete.

„– And it began with your bicycle being stolen? 
– Yes, because if my bike hadn't been stolen, it never would've happened.”

És ennek okán összejön egy rakat sérült ember – mint mi is, valamennyien… de én biztosan –, és kiderül, hogy tudnak egymásért tenni, és tesznek is. És mindegyiküknek van egy „lötyögő küllője” (van, akinek több is…), de kiderül, hogy az a „stikk” talán épp az a dolog, ami a többiek, a közös ügy segítségére van.

„– Lennart's brilliant. He's seen more than 25 different psychologists in 40 years. He's in personal contact with pretty much every diagnosis.”

Sokat lehet a filmen nevetni – de olykor-olykor olyat dobnak oda, elszorul az ember torka… és belesajdul a szíve.

„– You have a responsibility toward your daughter. 
– Sure. You were so fucking responsible around your daughter. 
– No… I wasn't… Because I was an idiot.”

…

Aztán arra is rájövünk – a film hőseivel együtt –, hogy néha a legjobb jó szándék is félrevisz…

Igazából feledhetetlen film. Ezért szeretjük Anders_Thomas_Jensen-t. 10/10 :respect:

„– I sometimes dream about finding the guy who stole my bicycle. I see him riding off on my bike, and then I run after him and catch him. But I also realize that it isn't his fault. It's nobody's fault.”

 

Maya y los tres – Maya and the Three – Maya és a három harcos s01

 


„– If we can’t forgive you, how can we ever forgive ourselves?”

Én még ilyen hátrányból induló „hőscsapatot” nem láttam sehol: itt mindenki sérült, mindenki fájdalmas lelki terhet hordoz, mindenki halálesetek miatt okolja önmagát, és koloncként cipeli magával a bűntudat súlyát…

És ebből állnak fel valamennyien, hogy együtt, vállt-vállnak vetve induljanak olyan csatába, amit mindenki más megnyerhetetlennek és önpusztításnak tart.

Maya, a hercegnő – Rico, a vadmágus – Chimi, a koponyaharcos

– és Picchu, a barbár őserő.

Persze, nekem Picchu lett a kedvencem: ki is más… :-)

„– Better Picchu die for something than live for nothing. 
Barbarians!!!”

Igazából, ez egy olyan fantasy rajzfilm kaland, ami talán nem is való/érthető minden szegmensében egy 10-12 éves (vagy annál fiatalabb) gyereknek, olyan mély mondanivaló van benne néhol a megbocsátásról, a szülői szeretetről, az önfeláldozásról, és a hősiességről – és olyan rémisztő, vérfagyasztó, legyőzhetetlennek tűnő az ellenség…

Néha, egy-egy epizód után azért nem toltam (toltuk) tovább a következőt, mert olyan befejezéseket rittyentettek egy-egy rész végére, hogy úgy voltam vele – ezt már nem lehet überelni. Ezt innen már csak elrontani lehet… Nem létezik, hogy ezt a színvonalat tartani tudják!

Mea culpa. Mea maxima culpa.

Tartották. Tartották végig.

Kis híján tökéletes lett a végeredmény: 9,5/10. (Oké beismerem, Maya nekem néha sok volt, ezért vonok le fél pontot. De csak felet. :sör: )

 

Luca

Paolo Sorrentino után egy másik olasz rendező is elkészítette „élete filmjét”: Enrico Casarosa. :respect:

…és míg (szvsz) Paolónak ez az alkotása nem lett tökéletes – addig Enrico Casarosa egy hibátlan, végtelenül szerethető művel rukkolt elő.

Lucát önmagáról – Albertót pedig gyerekkori jóbarátjáról, Alberto Surace-ről mintázta.

Az ember örömmel lubickolt ebben a „coming-of-age” történetben, ahol a félénk bátorságot tanul, a magányos farkas falkát talál, a szülők megtanulják és megértik az elengedést… és olyan jó érzés tölti el közben az egyszeri nézőt (engem…), hogy még azt is elhiszi, hogy az élet mégis szép… :-)

Meglepve vettem észre, hogy a stáblista alatti/melletti rajzok ebben az esetben nem „csak” jópofa kikacsintások a nézőre, hanem a szereplők utóélete van benne – ami… a fene vigye el, beismerem ezt is… végtelenül jól esett cinikus, kiégett lelkemnek. :leborul:

A Lucának ott a helye a Coco, és az Előre mellett: amik nem „csupán” rajzfilmek, hanem nagyszerű és felemelő családi filmek, olyan történettel, amik bármilyen élőszereplős moziban megállnák a helyüket. :respect:

Hááát… ilyen jól zárult a tavalyi és indult az idei évem. Erre tényleg érdemes inni egyet. :sör: