The Mandalorian
s02e01
A „Támadás a Krull bolygó ellen”, „Romhányi
József: Mese az egér farkincájáról” és a „A két mesterlövész”
szelleme járja át a nyitóepizódot… :-P :-/ :-)))
…ami egyrészt mosolyra kelt és elandalít… másrészt pedig…
meg/kiröhögtet. :-D
„Ahhoz, hogy
megtaláld, amit keresel, menj el akárhová, keress meg valakit, aki elküld
valahova, ahol meg kell szerezned valamit, amit ha elhozol neki, ad egy másvalamit,
amit elvihetsz valahová valakihez, aki segíteni fog abban, hogy megtaláld, amit
keresel, szóval, indulj tovább: menj el akárhová, keress meg valakit, aki
elküld valahova, ahol meg kell szerezned valamit, amit ha elhozol neki, ad egy másvalamit,
amit elvihetsz valahová valakihez, aki segíteni fog abban, hogy megtaláld, amit
keresel…” És így fokozódhat, a végtelenségig.
:-PPP
A mandalorian megérkezik a poros, (baljósan) csendes
sivatagi (western) kisvárosba… A kocsma előtt megáll, és leszáll a lováról
suhanójáról, és azt meg kiköti az itató elé.
Belép a (tök üres) krimóba,
ahol minden szempár (az az egy) rá szegeződik… és közelgő
konfliktus/csörte/pengeváltás/pisztolypárbaj szaga terjeng a levegőben…
Megjön a másik cowboy, aki szintén pisztolyhős… a balhé
és a lőpor lézer z égett bőr és hús szaga immár tapintható. Illetve
szagolható.

…Baby Yoda a lövöldözés előszelét megérezve a köpőcsészébe
bújik… (mert bizony igen, ezek az elmaradottak itt a Mos Primkó-ban, még
javában csészébe köpdösnek a kocsmában… már amikor nagy ritkán van ott valaki…)
És akkor megjön a Sár- és Lakkevő Krayt
*-homoksárkány-dűneféreg – és
kiderül, hogy vagy az összes bantha olyan sík agyatlan, mint egy marék lepke…
vagy mi találkozunk most egy végtelen fatalistával, ami akkor sem hagyja abba
az evést, amikor a kocsmai legyek is elmenekülnek a homokféreg-dűnesárkány
közeledtére.


Erre kialakul egy bartell-üzlet: sárkány ellen sárkányfű
mandalóri – cserébe Dr. Bubó Boba Fett páncélja (aki egyébként nem
halt meg 1984-ben! nem ette meg, és emészti ezer évig a Sár és Lakk! nem, nem! ezt
tudni kéne ám mindenkinek! …rajtam kívül, ugyebár… :eeekkkk: ).
Közben összebarátkozunk a sötétben, sivatagban motoszkenekkel, akik olyan gyilkos őrültek, hogy mindenkit betuszkennek a föld alá, ha tehetik - ám a butha bantháik fogát megmossák lefekvés előtt... :eeekkk: :-)))
Harc a homokdűne-sárkányféreggel, és közben az alábbi
elmés élces szellemes párbeszéd zajlik le két főhősünk között.
Mando: Hová tűnt?
Marsal: Az a nagy homokdűne-sárkányféreg, ami akkora,
mint egy olyan 5-6 kék bálnából álló gyorsvonat?
Mando: Pont az!
Marsal: A franc se tudja… az előbb még itt szaladgált a
lábunk között… most meg: huss!
Mando: Ott van!
Marsal: Csakugyan?! Nem mondod, baszki! Szerinted ki nem látja?!?!
Olyan, mint egy bombarobbanás!
Mando: Jól van na… csak úgy mondtam…
A csereügylet létrejött, Mando megkapja a mandalóri-beskar
páncélt, és viszi a macskához cserébe az egér farkincájáért tovább, hogy
újabb és újabb cserék, újabb és újabb „monster of the week” után lassan (…nagyon…
lassan…) közelebb kerüljön Baby Yoda otthonához.
Itt a vége, fuss el… – szóval, innen megyünk
tovább. :-/ :gyagya:
Remek kezdés! Mert az a messzi-messzi galaxis olyan
rohadt kicsi, hogy egy ismeretlen bolygó sincs benne, és bárhová megyünk, ott
már jártunk korábban, és ráadásul mindig szembejön egy-egy régi/új SW szereplő,
nyilvánvalóan és egyértelműen a színtiszta fanservice cselekmény
bonyolultságából kifolyólag. :-PPP :-)))
*= a
Krayt-homoksárkány-dűneféregről van egy régi mozgalmi dal is, hogyaszongya: „Krayt a, Krayt a, Krayt a, a törhetetlen
fajta! Krayt aaa! Frank Herbert rég megírta már!”. :-PPP :-)))
Blood of Zeus
s01
Abbahagyhatatlan volt. Kikapcsolhatatlan. Letehetetlen. :respect:
:thumbsup:
Vérmocskos, kegyetlen, önző és gyilkos – látványos, pörgő,
adrenalin pumpa.
Aki valaha bírta a „Görög regék és mondák” című könyvet
– mint én :sör: –, annak must see. :thumbsup:
Héron és Seraphim története meg kellően döbbenetes és
fájdalmas volt. :leborul:
Hérát mindig is utáltam az olümposziak között: és a sorozatot
nézve újra fellángolt bennem a régi gyűlölet… :-PPP
A démonsereg pedig… eléggé lidércnyomásosra, és powerfulra
sikeredett. :amazing:
Látni kell. :respectagain:
Barbaren –
Barbarians s01 (erős túlzással…)
Nos… igen…
Amikor kikerült a Netflixre, az első nap ráraboltam –
megnéztem az első részt… majd csalódottan az utolsó epizódra ugrottam, és azzal
folytattam… A végén pedig a pofámat húzva állapítottam meg, hogy ennyi nekem
bőven elég volt belőle. :-PPP
Szegény ember Rómája… :-/// Minden kisebb, minden
kisstílűbb, minden földhözragadtabb, minden szimplább, minden kevesebb…
A dráma szerelmi háromszöge és identitás-válsága abszolút
hidegen hagyott – a kis falu hatalmi villongásainál ezerszer jobb egy random Asterix-Obelix
epizód – a germán törzsfők egysíkú, karikatúra-szerű klisék – a várva-várt
teutoburgi csata meg szerintem… szimplán közröhej. :-PPP
Ahogy (szerintük) 500 (mondom: ötszáz!) germán lemészárol
15.000 (mondom: tizenötezer!) római légióst. 15.000 ezer pompásan felszerelt,
kiképzett, harcedzett, fegyelmezett római légióst. :eeekkk: :gyagya:
Csak annyit ehhez: a történelemkönyvek szerint a germánok
nemhogy nem ötszázan, hanem _rohadt nagy
sereggel_ (15-20.000 fő) támadtak a 15-22.000 főnyire becsült rómaiakra.
Azaz, nem 1:30-hoz arányból (ahogy a film sugallja), hanem kábé 1:1-hez felállásból
jött a germán diadal.
Persze, biztosan nem volt elég statiszta, és túl drága a
CGI-sereg – ezért döntöttek az „500 a 15.000 ellen” alapszituációnál… Vagy a franc
se tudja. :-PPP
Hat részes az évad – de nekem bőven elég volt belőle az
első és a hatodik epizód. :-(((
Nem mondanám „must see”-nek. Korántsem… :-///