2017 legemlékezetesebb film- és sorozatélményei...

Nem vagyok elragadtatva. :-/

Mondjuk, magánéleti szinten sem volt valami hajde remek a 2017-es év, de meglehetősen "karcsúnak" találom a "toplistámat" is - már ha egyáltalán lehet ezt rá mondani...

Nagy ráeszmélése volt az évnek az, hogy be kellett látnom, már egyáltalán nem bírom a horrort - pedig régebben azért elnézegettem... -, és marha rosszul érzem magam, amikor egy-egy ilyen elé le kell ülnöm.

Pedig próbáltam erőt venni magamon, és megpróbáltam megnézni nagyon dicsért horrorokat - de csak úgy bírtam "végignézni" azokat, ha a pörgettem a filmet. Ennek meg így semmi értelme. :-P

Ezért maradnak/maradtak ki a listámból a Get Out, és az It (2017) című remekek - mert egyszerűen testileg-lelkileg irtózom mindkettőtől... :-///

Nagyon sok, agyonhypolt filmhez meg egész egyszerűen: nem volt kedvem. Nem vitt rá a lélek, hogy időt és energiát töltsek velük. :-PPP

Néztem pár külföldi toplistát (a hazai bloggerek most valahogy nagyon listáznak... biztos Kubatov listázza azokat, akik rajtuk kívül listáznak :-PPP :-))) ), és olyan filmeket sorolnak fel, amikkel eszem ágában sincs az időmet vesztegetni. :-PPP

Hja, és még egy sznob, elitista nüansz a részemről: akinek a toplistájára "nem fért rá" :-PPP a Wind River, az az én szememben nulla, mint filmkritizátor. :-PPP Minden mást meg tudok bocsátani: ezt nem. :thumbsdown:

Nah, hagyom a további fanyalgást meg szájhúzást, és jövök a farbával: mi volt az a kevés film és sori, amik számomra emlékezetesek maradnak a 2017-es évből. :sör:


Filmek

Kubo and the Two Strings - Kubo és a varázshúrok

„Ha pislognod kell, most pislogj!”

Hacksaw Ridge - A fegyvertelen katona

„Lord, please help me get one more!”

Sing - Énekelj!

„I’m so proud of you!”

 The Shack - A viskó

„Mackenzie!

Hosszú idő telt el. Hiányzol.”

 Tour de Pharmacy

 „Wait a second... I think I'm a lot more recognizable with the helmet on.”

Railroad Tigers 

 „Szerettem én is a Rendőrsztorit, az Istenek fegyverzetét, meg a Részeges karatemestert – de számomra a Railroad Tigers kiemelkedik a Jackie filmográfiából. :respect:”

Wind River 

„- Just need to sit here. Just for a minute. Got time to sit with me?

- I ain't goin' nowhere.”

Logan Lucky - A tuti balhé 

 „Még most is vigyorgok, mint a fakutya, amikor egy-egy jelenet eszembe jut… :-))))))))”

 Blade of the Immortal

 

„- So who do I kill, then?

- Whoever... is trying to kill me.

- Fine with me.”

1945 
 

„Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult”

Blade Runner 2049 - Szárnyas fejvadász 2049
 

 „Elzsongított, elandalított, lenyűgözött – ez már szinte több is, amit manapság egy filmtől el mernék várni.”

Sorozatok

Trollhunters s01

„Wingman.”

Lethal Weapon s01

„A „buddy cop comedy” legtökéletesebbje, két olyan főszereplővel, akik teljesen magukévá tették a karaktert. :sör:”

Legion s01

„Elcseszettül őrült, agyeldobós sorozat a Legion: ezért lehet utálni, vagy imádni. Én imádtam a tébolyát. :megarespect:”

Secrets and Lies US s02 
 

„Szinte csodálva figyeltem az őrült ritmusát, ahogy ide-oda dobálja az egyszeri nézőt”

Hap and Leonard s01 

„Nagy rajongója vagyok mind James Purefoy, mind Michael Kenneth Williams munkásságának, akik a Hap és Leonard-ban megint eszméletlen jót alakítanak.”

Hap and Leonard s02

„Sheriff Valentine? This is Leonard Pine and Hap Collins. We want to report another dead body. Mm-hmm, we the last ones see him alive. No, sir, we ain't got no alibi. Just two Samaritans don't know whether to check they ass or scratch they watch.”

 Wrecked s01

 

„Oh… why… Javier?!”

 Stand Up

 Jerrod Carmichael 8
 

„Mondott valamit, amitől leszakadt a plafon: én meg néztem leesett állal… aztán meg röhögtem: mert volt valami őrült logika abban, amit mondott. :-))))”

És a legvégére egy különleges, új kategória...

Lélekmelengető, szívderítő, megvidámító... a megmentőm

The Play That Goes Wrong

Legszívesebben a nyakatokba borulnék, annyira jólesett a lelkemnek a játékotok, amikor több mint három hetet a kórházban feküdtem Mátéval. Megmentettetek a félelemtől, a depressziótól, a sötétségtől... nagyon sok mindentől.

Ezt soha nem felejtem el nektek. :leborul:

Testről és lélekről & Blade Runner 2049 – Szárnyas fejvadász 2049

Év végére nagyon szerettem volna valami _igazán jó_ filmet látni, ezért ezt a kettőt tartalékoltam.

Nos, a számításom nem minden tekintetben jött be – de mégis jó érzésekkel, és elégedetten zárom ezt az évet.

Testről és lélekről

Mintha direkt az akadémiának készült volna – ez volt a végén az első gondolatom… ami nem túl jó. :-/

A karakterek minden megnyilvánulása azon a kényszerpályán megy, hogy kiszolgálják a rendezői/írói (Enyedi Ildikó) elképzelést, és nem nagyon törődik logikával, észszerűséggel.

A „búgatópor-ügy” egyetlen értelme és lényege, hogy a két főhős kibuktathassa, hogy ugyanazt álmodják: rendezői/írói elképzelés megerőszakol mindent. :-/// Éppen ezért tökéletesen felesleges mind Mácsai Pál, mind Nagy Ervin szerepe – sokadrangú, szükségtelen mellékszereplőként vannak jelen. Molnár Gusztáv is tett már le jócskán annyit pl. „A fekete múmia átkában”, hogy kétsoros pincérként feltűnnie… szerintem legalábbis ledegradálása a tehetségének. Tulajdonképpen fel sem tudom fogni, hogy miért vállalták el mindhárman ezt a „semmit”, amit rájuk osztottak.

Borbély Alexandra és Morcsányi Géza viszik a hátukon a filmet: Morcsányi Gézát külön elismerés illeti, hogy „amatőrként” nem lóg ki a filmből, sőt. :respect:

 

A film viszont végtelenül elnyújtottan és lassan vánszorog előre, szinte meghal önnön szépségét csodálva, könyékig vágóhídi vérben tocsogva-tapicskolva… és fennen hirdeti: „én entellektüel művészfilm vagyok!”.

…

Hát, igen.

Ami még engem zavart, az… valószínűleg csak engem zavart: tudom, ez a baj velem – hogyha egyszer látok egy húzást-megoldást-jelenetet egy filmben, akkor nem szeretem annyira, amikor egy másikban visszaköszön ugyanaz.

Nem tudom: látta valaki rajtam kívül Szántó Erika 1984-es filmjét, „Az óriást” Pap Verával és Bubik Istvánnal?!

 

Nem? Gondoltam… :-) Mindegy, abban volt egy olyan beszélgetés a szerelmespár között, amikor Bubik István karaktere szóról-szóra vissza tudta mondani azokat a mondatokat Pap Verának, amik korábban elhangzottak közöttük…

Igen, ez pont ugyanígy van Borbély Alexandra és Morcsányi Géza között is, csak itt a lány mondja vissza a korábbi beszélgetéseket.

Ez nekem… rosszul esett. És megkeserítette (még jobban…) a szám ízét. :-(

Összességében nem volt rossz, végignéztük… de elég sokszor idegesített a logikátlanság… és jópárszor untatott.

Egyáltalán nem jött be úgy, mint vártam. :-/

Blade Runner 2049 – Szárnyas fejvadász 2049

A 164 perces játékidőt meglátva (a „Testről és lélekről” után megnézve) 100%-ra vettem, hogy… hm… „erősen túlforgatott művészfilmmel” állok ismét szemben.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. :meaculpa:

Egy árva másodpercet sem vágnék ki belőle. :repect:

Lehidaltam, annyira tetszett – pedig nem vagyok az első rész elfogult rajongója: egyszer megnéztem, nem volt rossz, ennyi.

De ez, bonyek… :amazing:

Oké, lehet, hogy túl kölyök voltam, túl felületes, tapasztalatlan, amikor az első rész ment. Akkoriban másra/máshogy volt beállva az agyam.

Most a 2049 előtt újra is akartam nézni az első részt, hogy felfrissítsem a homályos emlékeimet… de végül csak nem volt hozzá kedvem.

Szerencsére, nem is kellett: önállóan megáll a lábán a film – és önállóan rohadt epikus. :respect:

A képek, a zene, a karakterek, a hangulat, a történet – elképesztően egyben voltak, és tökéletes egészet alkottak.

Nem tudok benne hibát, rajta fogást találni. (Pedig szokásom keresni…) :leborul:

Elzsongított, elandalított, lenyűgözött – ez már szinte több is, amit manapság egy filmtől el mernék várni.

…

Hihetetlen, hogy így is hozzá lehet nyúlni egy ikonikus filmhez, és hihetetlen, hogy _lehet_(!) méltó folytatást készíteni egy klasszikus mozihoz! (Hallod, Disney?! :-PPP)

 

Szóval, mivel a 2049-et hagytam a végére: csak sikerült filmfronton pozitívan zárnom ezt az évet. 

Köszönet érte, Denis Villeneuve!

:sör:

BUÉK

:pezsgő:

1945 & Bright

1945

Te hol voltál, amikor a zsidókat elvitték?

…

Még dolgozok rajta… még emésztem… az emészthetetlent… de talán… talán ez lesz a legjobb film, amit idén láttam. :leborul:

Döbbenet.

Fáj benne-tőle minden: a testem, a lelkem.

És olyan kérdésekre sarkall, amikre… nem _akarok_ válaszolni. Nem merek.

Pedig nem szorít sarokba, nem vádaskodik, nem mutogat rám ujjal, mégis… „vétkesek közt cinkos, aki néma.”

Csöndesen hömpölyög ez a mestermű, egyszer sem „ordít” vagy „gyorsul fel” – de az én gyomrom remegve összeszűkült közben… aztán görcsbe rántott az ismeretlen kín… halkan, félve, fájdalmasan nyüszítettem, mint egy megvert kutya… és a végén lélekben felsikoltottam.

És a kérdést magam köpöm a saját arcomba: te hol lettél volna, amikor a zsidókat elvitték?

Két zsidó érkezik a faluba: a karizmatikus Angelus Iván, és szikár fia, Nagy Marcell.

Két ládát tesznek fel az ezer titkot tudó, az élet barázdáit viselő Székely B. Miklós lovasszekerére...

 

...és némán ballagnak mögötte. Eltökélten – de nem agresszívan, fáradhatatlanul – de nem dühtől, vagy bosszútól hajtva.

Menetelésük egyszerre felemelő… és félelmetes. Mert látszik rajtuk, hogy ők már nem félnek senkitől és semmitől.

Túl fiatal vagy? Nem voltál, nem lehettél ott? És ha mégis? Ha már éltél volna akkor: mit tettél volna?

És a falu felbolydul, megriad, a leghatalmasabb embertől a legkisebbig, mindenki összerezzen… és régi sebek, régi bűnök kerülnek napvilágra… és mindenki másként próbál úrrá lenni a benne feltörekvő… „lelkiismereten”? Talán…

A Rákosi Mátyásra hasonlító Rudolf Péter élete legjobb alakítását nyújtja, mint a falu „mindenható-mindentudó jegyzője”:respect: egyszerre iszonyodik, féli, gyűlöli és undorodik tőle az ember – ő pedig ismeri mindenki múltját és bűnét. A sajátját is, persze. És mozgatja a szálakat: ha kell, ígér, adakozik, ha kell, fenyeget, ha kell, odaüt.

De a lelkiismeret cudar dolog: mindenkit másra indíttat… „Atyjafiáért számot ad a testvér”.

Te hol voltál, amikor a zsidókat elvitték? A kapuban álltál, csípőre tett kézzel, kihívóan-pökhendien, és amikor előtted meneteltek, a lábuk elé köptél azt mormolva: „ideje volt”?

Vagy az ablakodban állva, a függöny mögül lestél, hogy meg ne lássanak? Nehogy összetalálkozzon a tekintetetek… Vagy már az elhagyott, lezárt házuk ajtajában vártál, hogy te vihesd el elsőként, ami ott maradt? Vagy a náciknál álltál, és tartottad a markodat…? Vagy csak félrenéztél, félve-remegve, hogy holnap nehogy te kerülj sorra…

Könnyű lehetne vállat vonni: nem én voltam ott. Én nem voltam ott. Történt, ami történt. Tették az emberek, amit tettek. Nem az én dolgom, nem az én saram… nem az én bűnöm.

Mégis… én felteszem magamnak a kérdéseket. De nem merek rá válaszokat adni…

Hány ilyen falu lehetett még a hazánkban? Hány ilyen közösség zárt össze, eltaszítva egy kisebbséget – majd egymás között osztva el a hátramaradt javakat.

…

Számomra a legfélelmetesebb pillanat az volt, amikor a zsidó temető kapujánál kapára-villára kapva összegyűlt a falusi nép: hogyha kell, erővel, gyilkolással „védjék meg a zsidók vagyonából nekik jutott koncot”… Többen ki is mondják a filmben: „ez már az enyém!” – és karvalysikoltással, tíz körömmel ragadják meg a vértől és gyalázattól mocskos, idegen javakat.

Iszonyú volt ezt látni.

…

Volt, olyan kritikus a neten, aki kikelt a film vélt/valós üzenete ellen.

Én meg azt mondom, ha rosszul esik, amit látsz, akkor egyrészt még ember vagy… másrészt meg nem a filmben van a „hiba” a kép miatt, amit mutat.

„Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,

mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,

az áruló, a rabló volt a hős, –

s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,

már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,

mikor ki szót emelt, az bujhatott,

s rághatta szégyenében ökleit, –

az ország megvadult s egy rémes végzeten

vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.”

Radnóti Miklós (1944)

Bright

Nagyon vártam… de piszok nagy csalódás… :-///

Szerintem simán olyan, mint bármi más „buddy cop”-os film, vagy bármelyik, amiben „atombombát, vegyi fegyvert, indítókódot, titkos kulcsot” kell megszerezni, és ezért megy egy „éjszakai rohanás”, amikor a gengszterek és a rendőrök is a hősöket üldözik.

Láttam már ilyet párat… és a Bright nem adott a témához olyan pluszt, ami egyedivé tehette volna.

Pedig szvsz baromi jó háttérvilág állt rendelkezésre, és az elejtett infók alapján (pl. „az én őseim 2000 évig harcoltak ezekkel az orosz pusztában”, meg „az orkok a Sötét Úr oldalára álltak”, meg „a Kilencek Csatája”) itt lehetett volna egy egészen jól felépített, misztikus világban kalandozni – ehelyett sima „többet tudó zsaruk menekülnek mindenki elől, hogy mentsék a menthetőt” lett a főtéma, ami mögött csak elnagyoltan felskiccelve tűnt fel a lényeg: a fantasy Világ. :-PPP

…

A film utolsó 5-7 perce meg különösen fájt: szerintem, az már átlépte a gagyi határát, a városházi lépcsősor tetején a polgármesteri kitüntetéssel. :-PPP

1988-ban (idehaza 1991-ben bemutatva) készült az „Alien Nation – Földönkívüli zsaru” című film James Caan főszereplésével: úgy vélem, kb. 100x jobb a témában, mint a Bright.

Nagy év végi durranásnak vártam a Netflix filmjét – de csak egy halk pukkanás lett belőle… :-///