2016. június 23., csütörtök

Fin – A vég & Scouts Guide to the Zombie Apocalypse – Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére & L’homme de chevet – Cartagena



Gondolkoztam, hogy milyen sorrendben kellene megemlékeznem a fenti filmekről, de végül is arra jutottam, hogy annyira eltérőek műfajilag, hogy maradok inkább a megnézési sorrendnél.


Fin – A vég


Marha különleges film: leginkább azt mondanám, hogy nem szól semmiről – de mégis, mennyi mindenről szól! :respect:

A végére pedig csak néztem-néztem a képernyőt, és… annyi érzés tört rám, hogy beleborzongtam.

Baromság ilyen brutálisan lepontozni az imdb-n, egyszerűen primkó ostobaság. :-P

Még csak nem olyan halovány, vagy „ködbe vesző” a szimbolikája, hogy ne lehessen érteni – legfeljebb akkor, ha valaki nem is akarja. És amit a legjobban szerettem benne, hogy nem rágtak/vágtak mindent _egyértelműen_ szénné csócsálva a pofámba, hanem megengedték, hogy én szedjem össze az elhullajtott morzsákat, és abból összerakjam a képet. Nagyszerű érzés, amikor nem nézik az embert totál hülyének. :-P :sör: :-)

Egy régi baráti társaság gyűlik össze 20 év után újra a hegyekben, és a „nagy összeborulás” gyors véget ér, majd valaki ki is mondja a frankót (amit én magam is gondolok az ilyen „reunionokról”):

„Legalább világosan látjuk, hogy miért is nem találkoztunk húsz éven át.”

Ám ennél több az, hogy valami üstökös/meteor/égi tünemény zúg át felettük, ami „kiüt” minden kommunikációs, elektromos, és benzinmotoros ketyerét, és a volt osztálytársak, jelenleg már nem barátok hamar rájönnek, hogy ha segítséget akarnak, maguknak kell megmenteniük magukat.


És szépen, gyalogosan elindulnak a hegyről lefelé, amiről ők maguk is tudják, hogy napokig fog tartani.


Közben az egész összejövetelt és utat átszövi egy jelen nem lévő társuk Ángel, a Próféta (Eugenio Mira) személye, akivel kapcsolatban rossz érzéseik vannak, és akinek látomásai/rajzai valahogy olyan… önbeteljesítő, világvége jóslattá válnak.

Előre szólok, hogy én végig vártam, hogy mikor ugrik elő valahonnan egy szörny, vagy zombi, vagy valami földönkívüli ufo-rém az egyik bokor mögül, de a nyomasztó, fenyegető miliő ellenére a film sosem megy át ilyen ócska horrorfilmes klisébe: a „mi a fene történik itt?”-kérdés, és az arra kapott, vagy nem kapott válaszok a legfélelmetesebbek benne.

Szerintem fantasztikusan jól építi fel magát a film, és a végét egészen katarzisként éli meg az ember.

Legalábbis én így voltam vele. :sör:

„– Mi nem is tűntünk el.
– Honnan tudod?”

Clara Lago meg egyszerűen gyönyörű benne… :-)
 

Nem annyira jó, mint a nagyszerű „Los últimos días”… nem, nem ez a helyes kifejezés: _másként_ jó, mint a „Los últimos días”. :sör:


Scouts Guide to the Zombie Apocalypse – Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére
 

Mindig mondom, hogy lehet, már elég a zombis filmekből, de mindig jön egy újabb, amit megnézek, és… tetszik! :-)))

Azt hiszem, könnyen lehet, hogy be kellene vallanom magamnak (meg nektek is), hogy _szeretem_ a zombis filmeket. :-) (Mint ahogy ezt korábban be kellett ismernem a képregényfilmek kapcsán is… :gyagya: :-P :-) )


Mert lecsaptam a Scouts Guide-ra, megnéztem, hatalmasakat röhögtem közben (és elviseltem Kedvesem megrovó pillantásait és megjegyzéseit: „ez neked _tényleg_ tetszik?!” – mire én: „mint az állat!!!” :-DDD ), és újra be kellett ismernem: igen, még mindig van kiaknázatlan potenciál a témában. :sör:

A három srác, Tye Sheridan, Logan Miller, Joey Morgan, marha jól hozták a három cserkészt, akik teljesen más karakterek, de nagyon jó haverok – és mindegyikük más miatt humorforrás. :-DDD
 

Sarah Dumont gyönyörű :-))) és szerepel a filmben Patrick Schwarzenegger is, ami engem nem hatott meg, de nyilván a hölgy (lelkű…;-) ) nézőket igen… :-P ;-)

…ám számomra „A Csúcs”, a „Film a filmben” nem más volt, mint Ron, the Janitor – Blake Anderson.
:sör: :-DDDD
 

Meg is alakítottam menten a „Spin-off-ot Ron, the Janitornak!” akcióbrigádot, amihez remélhetőleg minél többen fogtok csatlakozni! :-))))
 

Jó kis felüdítő marhaság volt a Scouts Guide ebben a dögmelegben – csapjatok le rá ti is! :gyöngyözőhidegsör: ;-)


L’homme de chevet – Cartagena


Hm… Kellemes, szerethető film volt, de végig nem ment ki a fejemből, hogy ezt már láttam valahol…

…csak akkor még „Intouchables” volt a címe. :-P


Persze, csak dobálózik ezzel, aki – mint én :-P – a 2011-es „Intouchables”-t látta először, és csak (évekkel később) utána a 2009-es Cartagená-t… :-P

Marha nehéz ám így, mert az eszemmel _tudom_, hogy a Cartagená volt előbb, mégis úgy érzem… hogy _az_ a halvány másolata az „Intouchables”-nek. :-/
 

Kellemes, feelinges volt így is, elnézegethető, érzelmes – de a katarzis-élmény elmaradt. :-/

A bunyós csaj meg szerintem teljesen mellékvágányra vitte az egészet, és nem előre. Szvsz. .-/



A végét meg Katicámmal kétféleképpen is értelmeztük, amire azt hiszem… igazán nem lett volna szükség. :-///


2016. június 10., péntek

Risen & Zootopia – Zootropolis: Állati nagy balhé & London Has Fallen – London ostroma



Haladjunk szépen lefelé, mint egyszeri vándor a völgybe…


Risen
 

„A Risen a bizonyték, hogy nem kell minden keresztény filmnek egyértelműen vacaknak lenni” – írta egy nálamnál jóval nagyobb hatású filmes blogger, amivel egyrészt egyetértek, másrészt meg a témára való szűklátókörű rálátás, és a prekoncepció miatt azt mondom, talán jobb lenne, ha nem tenne ilyen nagyképű és lekezelő megnyilvánulásokat. :thumbsdown:

Kapásból tudnék felsorolni pár olyan keresztény filmet, ami nem „vacak”:  Encounter, Apostle Peter and the Last Supper, Flywheel, Facing the Giants, Heaven is for Real… de persze, ha van valakiben egy bevésődött sztereotípia, akkor kár is erőltetni. :-P

Ám persze ez mit sem változtat azon, hogy a Risen valóban _szintén_ egy remek film. :sör:

Igaz, a film feliratának első magyar _”fordítója”_ egy bizonyos „T.R” mindent megtett azért, hogy tönkretegye az egyszeri nézők élményét. :-OOO (Örökre belém égett az a feledhetetlen mondata, hogy: „Veszéjesen inteligens vagy, tribunus” – ekkor kikapcsoltam a filmet, és teljes keresztényi szívemből elátkoztam az illetőt. :-OOO )

Ezúton is küldeném viszont hálás köszönetemet „vadkörtefának”, aki megajándékozott egy remek filmfelirattal, így végül csak megnézhettem ezt az alkotást! :sör:

…és most végre rátérhetek magára a filmre. :-)

Azt hiszem, aligha kell hosszan magyarázni: a „Risen” a feltámadott Jézus utáni nyomozásról szól, amit Clavius tribunusra (Joseph Fiennes) bíznak, aki Pilátustól (Peter Firth) kap maga mellé egy fiatal segítőt Lucius (Tom Felton – Draco Malfoy) képében.
 

Szerintem, a történet egyáltalán nem szájbarágós, vagy „hittérítő” – köszönhető ez nyilván Kevin Reynolds-nak (Robin Hood: Prince of Thieves, Waterworld), aki rendezte és a forgatókönyírói kreditek egyikét is magáénak vallhatja. :sör:

Az elején egy gyors, brutális kis csatával indítunk – de ez ne tévesszen meg senkit, a későbbiekben már azért főleg a hitetlen Clavius-ról szól, aki Jézus holttestének keresése közben valami jóval többet talál, mint egy ellopott tetem…

Mindenképpen ki kell emelnem még Cliff Curtist (Whale Rider, The Fountain, Sunshine, 10.000 BC, The Last Airbender, A Thousand Words, Last Knights) aki Jézust személyesíti meg – valami egészen döbbenetesen jól. :respect:
 

Én mindeddig azt hittem, hogy Bruce Marchiano-nál nem nagyon van jobb színész, aki megformálhatja Jézust – de Cliff Curtis nem csak külsejében, de a legapróbb megnyilvánulásaiban is eszméletlenül hatásosan alakította. (Bevallom, nekem nem maradt szárazon a szemem egy-egy döbbenetes jelenete hatására… de persze én szentimentális vagyok, és „blinded fanatical Christian”, szóval, velem ne is törődjetek. :-P

Talán kár is tovább ragoznom: nagyszerű film a Risen, nem „csak” keresztényeknek ajánlom. :sör:

Mondjuk, Joseph Fiennes-ről sem lehet azt mondani, hogy ateista… :-)



Zootopia – Zootropolis: Állati nagy balhé


Biztos a túlzott elvárásaim miatt – mert arra gondolni sem merek, hogy netalán mégse’ ér annyit, mint aminek szeretnék elhitetni… –, de nekem csalódás. :-/

Persze, mert azt írták róla, hogy „felejtsük el az Agymanókat, itt a Zootropolis, ami übereli!”. :-P

Nos, nem mondom, hogy rossz volt, mert egyáltalán nem: nagyon is kellemes mese (mondjuk, óvodás gyerekkel nem nagyon ülnék elé, mert a megvadult/megveszett, villogó szemű, vicsorgó fogú állatok szerintem simán rémálmokat okoznának neki…). Talán annyi a baja, hogy felnőtteknek túl szájbarágós – míg a gyerekeknek túl felnőttes poénok, és az ijesztő történet veheti el a szája ízét.

Nekem nem vette el – de azt azért kijelenteném, hogy az Agymanókkal egy lapon említeni… hm… legalábbis „költői túlzás” :-P.

Ráadásul, nekem nem is igazán a főszereplők vitték el a showt (pedig azért az nem ártott volna…), hanem két mellékszereplő Yax, the Yak és Flash Slothmore. :-)))



Elment, kellemes – de aligha ülnék le elé még egyszer… és nem mondanám, hogy tűkön ülve várom a folytatást, amit sajnos bizonnyal el fognak követni. :-/


London Has Fallen – London ostroma


Így múlik el Gerard Butler (300-as) dicsősége…?!

Kár érte… :-(((

Hja, igen, ennyi. :-///

2016. június 3., péntek

Warcraft – A kezdetek




2002 volt az év (most már utánanéztem ;-) ), amikor Bihon Tibi (Chorax) mutatott nekem/nekünk egy trailert, amire azt mondta, és ebben azt hiszem valamennyien egyetértettünk vele, hogy: „na, ebből micsoda filmet lehetne csinálni!”. :sör:

Ez volt az a bizonyos trailer:


…és lám, alig telt el röpke 14 év ;-) :-) és máris moziban a Warcraft film!

Mit is mondhatnék – atomkirály. :sör:

Mielőtt még bármit is írnék, fontosnak tartom leszögezni, hogy én _soha, egy büdös percet se_ játszottam ezzel a játékkal, amit tudok róla, azokat a „cinematic trailerek”-ből, meg a South Park-ból tudom :-DDD, szóval, én _”csak”_ egy elvetemülten látványos, izgalmas fantasy zúzást vártam tőle.

És ezt megkaptam: sőt, még annál jóval többet is! :respect:


Persze, ezzel nem mindenki volt így: mi Dáviddal tegnap néztük meg, kedvenc gödöllői mozinkban, „sima” 2D-ben (ezt az időpontot, és előadást tudtuk leghamarabb összehozni), ami engem kicsit se zavart, de a nézőközönség hiánya azt mutatta, hogy másokat eléggé… :-P Illetve, azt akartam mondani, hogy kifelé jövet jött előttünk négy olyan mozinéző, akik hallhatóan nagyon képben voltak a világgal, és hallhatóan voltak „kritikai” észrevételeik a mozival kapcsolatban, hogy „ez a játékban nem is így volt…” -címmel. :-/ :-P

Erre nem tudok mit mondani. :-P

Ha lemásolja Duncan Jones „szolgaian” a _játékmenetet_ akkor vajon elégedettek lettek volna…?! Vagy akkor meg azt mondják: „ezt meg már legalább tucatszor végigjátszottuk, még ennél jobban is! így uncsi volt!”…?!

Mindegy.

Lényeg az, hogy én _maximálisan_ elégedetten jöttem ki a moziból: ugyanis egy „puszta fantasy hirignél” jóval többet kaptam – megdöbbentően többet. :respect: :leborul:


Komolyan megdöbbentett, hogy itt piszokul nem volt senki biztonságban: úgy hullottak a szimpatikus szereplők, mint a legyek! Csak kapkodtam a fejem! :eeekkk: Volt, akiről meg voltam győződve, hogy „franchise quarterback” lesz – erre bakker… :eeeeeeekkkkkkk:

De IMÁDTAM(!) ezt a megdöbbenést! Hogy húznak benne olyanokat, amitől elképedek! Amivel meglepnek! Újra és megint! :respect:

A történet meg… Én hülye, naivan azt hittem, hogy azért lesz itt majd diadal, meg dicsőség, meg naplementébe lovaglás… erre keserves(!) és kilátástalan(!) eleve pusztulásra ítélt(!) élethalálharcokat kaptam, ahol a hősöknek nem mirtuszág, hanem vérmocskos halál jut.

Azt hittem, leesek a székről. :eeekkk:


Azt hittem, hogy Kürtvár ostrománál már nem nagyon van nagyobb, és kilátástalanabb ütközet…

…de amikor legfeljebb 100 páncélos lovag védi a nyitott portálkaput, vagy kétezer bestiális ork gyűrűjében, akkor azért… elcsuklik a hang. :megarespect:

És ha már orkok: döbbenet. Elképesztő. Hihetetlen. Ilyen nincs, és mégis van.

Nincs gumiszerű, vagy maszk-érzés: ezek az orkok – élnek, cseszd meg!!! Mimikájuk van, szemöldökrezdülésük, fintoraik, ráncaik! Élnek! Nem Tobby Kebbel volt Durotan, hanem – Durotan volt Durotan, és passz! :sör: :-)

Nem, nem, Robert Kazinsky a fasorban sem volt sehol, amikor Orgrim Doomhammer megjelent – és uralta a vásznat, és iszonyú pörölyével úgy csapta agyon az ellenségeit, mint a legyet! :badamm: :whoááá:


És hogy Durotant kihez hasonlíthatnám – hát leginkább Ned Starkhoz. Ő volt még ilyen végtelenül tisztességes, gerinces, soha meg nem alkuvó jellem. :respect:

Én Szendrei Tibi fantasztikus, karakteres, egyedi orkjain szocializálódtam :sör: de egészen elaléltam, amikor ezeket a hihetetlenül brutálisra kigyúrt Warcraft orkokat tombolni láttam a vásznon… :eeekkk:

De méltánytalan lenne, és hazug, ha Travis Fimmelt nem emelném ki: amikor megjelent egymagában a griffje hátán a több száz ork fölött, és közéjük csapott: basszus, elhitted(!), érted, elhitted neki(!), hogy eséllyel száll szembe velük, olyan hihetetlen, ellenállhatatlan vadsággal vágódott a soraikba! :megarespect:


És Ben Foster (Medivh) és Ben Schnetzer (Khadgar) varázslói is fantasztikusak voltak, na. Nem fáj beismerni. ;-) :sör: :respect:

…

Esküszöm, elfogynak a szavaim… :leborul:

Amikor kijöttünk a moziból, nekem már hiányzott minden szereplő: „ez még csak a kezdet!!!” – gondoltam szinte lázban égve. Vajon mikor fogom újra látni, ahogy Lothar a Szövetség seregét vezeti?! Mikor ballag újra elém az irtózatosan bestiális Orgrim Doomhammer több mázsás harci pörölyével a vállán?!


Garonával mi lesz az orkok között?! És hová veti sorsa Durotan fiát… ádáz ellenség lesz belőle, vagy a legnagyobb szövetséges?!

Jobban várom a Warcraft folytatását, mint bármiféle SW, vagy Marvel filmet.

Sosem volt az _én játékom_ a Warcraft – de hogy az _én filmem_, ahhoz kétség sem fér.
10/10


Ui.: Oké, egy negatívumot beismerek: szerény véleményem szerint a CGI óriás dérfarkas meg igencsak gyengére sikeredett… :-P De ennyi! :-))))