Mending the Line – Lélekzsinór
…
Egy gyönyörű film, amiben a legyezőhorgászat fontos szerepet kap.
Én sosem tudnék a vízben állva dobálgatni (aka. megállás nélkül tornagyakorlatokat végezni… :-P), hogy közben kikapcsoljak… feltöltődjek… megnyugodjak. :gyagya: Hja, én egy csöndes fenekező horgász vagyok, imádok a bot mellett ülve csendben hallgatózni (a halak ugrása, csobbanása… a madarak cserregése…), és közben várni, félszemmel mindig figyelni, hogy mikor rezdül meg a kapásjelző. (Nekem egy kapásjelző ne sípoljon, ne pittyegjen, ne villogjon, ne berregjen – csak rezdüljön. Amit nekem kell észrevennem. :thumbsup: Nem valami rohadt technikának… Miért nem küldi ki valaki egyenest a „technikáját, a berendezéseit, és a kütyüjeit” horgászni?! Ő meg maradhatna otthon. A vízparton se csinál semmit, akkor nem jobb inkább otthon vakarni a tö… a történetesen viszkető helyeit?! :-P)
De más horgászok meg jönnek-mennek, keresnek (a vízbe beesnek :-P ;-) ), cserkelnek… és dobálják a műcsalit. És ez őket kikapcsolja, felderíti, feltölti – szóval, jó a lelküknek. Hát csak csinálják. :sör:
Az USÁ-ban is vannak sokan, akik a legyezőhorgászat művészetének (adjuk meg a királynak, ami a királyé: igenis, művészetének :thumbsup: ) hódolnak, és ez egy gyönyörű módja a természettel való kapcsolódásnak, ami a zsákmányszerzés ősi izgalmával van összekötve.
Háborúban sérült katona (Sinqua Walls) érkezik a hátországba, hogy rehabilitálják, és a PTSD-jét kezeljék.
A doktornő (Patricia Heaton… ne… ne csináljátok ezt velem… a „Szeretünk, Raymond!”-ban (1996-2005) én Belé voltam szerelmes! „Szeretlek, Patricia!” :love: …most meg… 67 éves…?!?! :-OOO) horgászatot javasol neki, és beajánlja egy másik, öreg vietnami veteránnál, aki nagy legyezőhorgász (Brian Cox).
Persze, se a fiatal, se az idős katona nem akarnak barátkozni, így nem indul zökkenőmentesen kettejük kapcsolata…
Szerencsére, ott van a könyvtáros lány – akit a valami elképesztően gyönyörű Perry Mattfeld alakít (nem értem, hogy miért nem láttam Őt már korábban…)…
…és ott van az öreg horgászboltos indián – akit legnagyobb örömömre és elképedésemre a karizmatikus, feledhetetlen, barázdált arcú Wes Studi alakít. :thumbsup:
Ők ketten is „belefolynak” a két megkeseredett katona életébe, és göröngyös barátkozásába…
…és ebből valami lélekemelően gyönyörű, igazi szívderítő film alakul ki. :megarespect:
Rohadtul nem akarok róla többet beszélni.
The Watchers – A figyelők
…rájöttem, hogy egyszerűen… képtelen vagyok „filmként” értékelni.
Mozgóképes zagyvaság?... nem, ez túl degradáló… Valakinek (Ishana Shyamalan) a csapongó képzelete?… zavaros (rém)álma?… képre írt ötletek, egymásra dobált kacatok tárháza?…
Ha ezt Jóska Pista csinálta volna, a szomszédos Horpácson – azt mondanám, hogy „hm… micsoda egy érdekes, különleges ötletkavalkád ez onnan… Jóska Pistától… Horpácsról…”. És én ezt, mint a Pusztaberki Filmfesztivál fővédnöke, készséggel el is ismerem – még talán meg is kaphatja az „Ezüst Verőköltő Bodobács-díjat”, amit a legjobb nógrádi elsőfilmesnek ítélek meg.
De mivel ez egy USA nagyvásznas film a Warner Bros-tól, 33 millió dollárt költöttek rá, és 3351 moziba eresztették be alaphangon… valahogy nem tudok olyan nagyvonalú és támogató lenni… :P
Oké, nálunk is kap(ott) milliárd forintokat mozgóképes szemét – de hadd ne legyen már Magyarország a követendő példa.
Ha ez egy főiskolai vizsgafilm… akkor egy baráti hármassal… vagy egy szigorú kettessel honorálom, és kifejtem Ishanának, hogy van még hova fejlődnie.
De „belökni a mainstreambe”, hogy itt van sok pénzért egy elsőfilmes amatőr próbálkozása, egyétek, parasztok! Hááát… hadd ne tapsoljak már ennek. :-P
Kár volt erre ennyi pénzt áldozni – nekem meg ennyi időt. :-PPP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése