A hétvégi találkozónkra - ahol sajnos nem tudta tiszteletét tenni mindenki: István, Justin, Lali, Pooka... :-( - az általam igen tisztelt és szeretett Szendrei Tibi, festőművész barátom meglepetés ajándékkal érkezett. :sör:
Gondoltam, akkor már "összefényképezem" a régi ajándékát az újjal - és közzéteszem. :-)
Itt pedig... a Nagy Csapat:
Hááát... ez a nap is eljött. Megérte kivárni, jó most megélni. :sör: :thumbsup:
Köszönöm szépen Mindenkinek, Akik segítettek és egyengették az utam... hogy eljuthassak idáig. :leborul:
1997.06.10-én küldtem el az első novellámat Nemes Istvánnak, a Cherubion Könyvkiadó vezetőjének, főszerkesztőjének, első számú írójának... :sör:
...és hipp-hopp... egyszer csak eljött 2025.09.29. :-)
Amikoris a könyvesbolt(ok)ba került eredetileg negyedévszázados jubileuminak szánt - de mára 28. évfordulósra érett gyűjteményes kötetem. :-)
Novellista vagyok: nem szégyellem :-P ;-) de mindig is szerettem volna egyszer "egyben", egymás után látni-olvasni a megjelent novelláimat. Igaz, én magam még nem, de Mazák "Elegos" Karcsi barátom, a Cherubion és a Káosz Világának legnagyobb tudora, már a kezében tartja ma a kötetet - aminek megjelenésében maga Karcsi is oroszlánrészű munkát vállalt. :respect:
Nézzétek...
.jpg)
Remélem, lesz köztetek olyan, aki kedvet kap hozzá - és hagyja, hogy meséljek neki az ÉN szeretett orkjaimról... Bízzatok bennem, hagyjátok, hogy vezesselek Benneteket a világomban... és meglátjátok: a szívemből mesélek. :sör:
...és annak a piszok Manfréd... vagy pimasz Alfréd... Bihon Tibinek köszönhetően, a hétvégi Cherubionos találkozón beígértem egy új novellát - pedig most már aztán _tényleg_ le akartam tenni a lantot... izé... a tollat... vagy inkább a billentyűzetet.
Őt okoljátok, hogy még mindig nem szabadultok meg tőlem... ;-) :sör: :ölelés:
Döntenem kellett – így hát döntöttem. Tetszett ez a sorozat. Várom a folytatást.
Hater1.: Mert egy igénytelen idióta vagy. Szereted, ha szarral etetnek. Az ilyen barmok miatt engednek meg maguknak ilyen fosokat a stúdiók.
Ha pontozni akarnám, azt mondanám: 3-4/10-es jelenetek váltakoztak 8-9/10-es pillanatokkal. És ebből nem következik számomra az, hogy „akkor találkozzunk félúton, azaz a sorozat „értéke” 5-6/10”…
Hater1.: „Értéke”?! „Értéke”, baszd meg?! Neked elment az eszed…
…hanem az jön le belőle, hogy néha nagyon jó – néha meg el van cseszve.
De mint mondtam, döntenem kellett: és úgy döntöttem, hogy a sorozat jó oldalát nézem – és végeredményben tetszett.
Hater1.: @§£©# ROTFL
Elsősorban a „hater”-ek miatt döntöttem így. Úgy özönlenek csordákban, mint barmok hazafelé este az istállóba, és versenyeznek, hogy melyikük mond nagyobb prosztóságot a sorozatról. Célba köpködnek, és ujjonganak, amikor csattan a turhájuk…
Nem, nem idézek több „Hater1.:” beszólást: nem értek ennyit, seggfejek.
Én _rengeteg_ sorozatot utálok. Nem nézek szarba se. Annyira nem illetném azokat, mint bottal megpiszkálni a… valami nagyon gusztustalant. De egyik sorozat kibeszélőjébe sem megyek soha köpködni.
Ahogy az Alien: Earth haterek elöntöttek minden fórumot – az billentette át nekem végleg a mérleget: hogy akkor csak azért is pozitívan fogok írni róla.
Nem vagyok az Alien-frencsájz rajongója – talán ez is nyomott a mérleg pozitív oldalán. Mert ez tulajdonképpen nem egy „echte Alien-sorozat” – ez inkább a szinti gyerekek, főleg Wendy, illetve a „Wendy” nevű AI vagy MI fejlődéstörténete, ami rohadtul tetszett.
Látványosan nem tudott mit kezdeni a sorozat az öt (5 – ugye… ?! ;-) ) új aliennel, és nem, a Gülüszemmel sem, mert lófüttyöt sem hoztak ki belőle (pedig nagyon ígéretes volt…).
A másik hárommal (mert a Xeno azért csak jött-ment) pedig még annyira se, háttérdísznél nem voltak többek – és ez vétkes mulasztás.
Nem mertek a végére csavarokat tenni: hogy Gülüszem átveszi az uralmat Hermit tesó fölött – mit szólt volna ehhez Wendy? Még nagyobb lett volna a testvériség érzete…?!
És Kirsh meg Morrow – hááát… a semminél kevesebb, ami kettejük között történt. Bennem korábban még az is felmerült: ismerik egymást, és a barikád két oldalán állva mégis egy közös ügyért harcolnak. Amit ehelyett kaptunk… az egy nagy nulla.
Boy Genius pedig… hogy lett ebből a srácból multimilliárdos, bonyek?! Mert az esze az nem predesztinálja rá…
Gülüszem pedig megszáll egy holttestet… és elindul véres zombiként. Hurrá.
Igen, igen tudom: nem a sorozat előnyeit ecseteltem és nem is a dicséretét zengtem.
De Wendy a szinti srácok miatt… még akkor is megérte: mert az ő történetük nálam vitte a prímet.
Nézzétek meg. Vagy ne nézzétek meg, nem érdekel. Nekem tetszett. És bírnám, ha lenne folytatás – minden hibája és hiányossága ellenére.
Ez azért… rendesen rock ’n’ roll volt a végére, bakker… :thumbsup:
Mending the Line – Lélekzsinór
…
Egy gyönyörű film, amiben a legyezőhorgászat fontos szerepet kap.
Én sosem tudnék a vízben állva dobálgatni (aka. megállás nélkül tornagyakorlatokat végezni… :-P), hogy közben kikapcsoljak… feltöltődjek… megnyugodjak. :gyagya: Hja, én egy csöndes fenekező horgász vagyok, imádok a bot mellett ülve csendben hallgatózni (a halak ugrása, csobbanása… a madarak cserregése…), és közben várni, félszemmel mindig figyelni, hogy mikor rezdül meg a kapásjelző. (Nekem egy kapásjelző ne sípoljon, ne pittyegjen, ne villogjon, ne berregjen – csak rezdüljön. Amit nekem kell észrevennem. :thumbsup: Nem valami rohadt technikának… Miért nem küldi ki valaki egyenest a „technikáját, a berendezéseit, és a kütyüjeit” horgászni?! Ő meg maradhatna otthon. A vízparton se csinál semmit, akkor nem jobb inkább otthon vakarni a tö… a történetesen viszkető helyeit?! :-P)
De más horgászok meg jönnek-mennek, keresnek (a vízbe beesnek :-P ;-) ), cserkelnek… és dobálják a műcsalit. És ez őket kikapcsolja, felderíti, feltölti – szóval, jó a lelküknek. Hát csak csinálják. :sör:
Az USÁ-ban is vannak sokan, akik a legyezőhorgászat művészetének (adjuk meg a királynak, ami a királyé: igenis, művészetének :thumbsup: ) hódolnak, és ez egy gyönyörű módja a természettel való kapcsolódásnak, ami a zsákmányszerzés ősi izgalmával van összekötve.
Háborúban sérült katona (Sinqua Walls) érkezik a hátországba, hogy rehabilitálják, és a PTSD-jét kezeljék.
A doktornő (Patricia Heaton… ne… ne csináljátok ezt velem… a „Szeretünk, Raymond!”-ban (1996-2005) én Belé voltam szerelmes! „Szeretlek, Patricia!” :love: …most meg… 67 éves…?!?! :-OOO) horgászatot javasol neki, és beajánlja egy másik, öreg vietnami veteránnál, aki nagy legyezőhorgász (Brian Cox).
Persze, se a fiatal, se az idős katona nem akarnak barátkozni, így nem indul zökkenőmentesen kettejük kapcsolata…
Szerencsére, ott van a könyvtáros lány – akit a valami elképesztően gyönyörű Perry Mattfeld alakít (nem értem, hogy miért nem láttam Őt már korábban…)…
…és ott van az öreg horgászboltos indián – akit legnagyobb örömömre és elképedésemre a karizmatikus, feledhetetlen, barázdált arcú Wes Studi alakít. :thumbsup:
Ők ketten is „belefolynak” a két megkeseredett katona életébe, és göröngyös barátkozásába…
…és ebből valami lélekemelően gyönyörű, igazi szívderítő film alakul ki. :megarespect:
Rohadtul nem akarok róla többet beszélni.
The Watchers – A figyelők
…rájöttem, hogy egyszerűen… képtelen vagyok „filmként” értékelni.
Mozgóképes zagyvaság?... nem, ez túl degradáló… Valakinek (Ishana Shyamalan) a csapongó képzelete?… zavaros (rém)álma?… képre írt ötletek, egymásra dobált kacatok tárháza?…
Ha ezt Jóska Pista csinálta volna, a szomszédos Horpácson – azt mondanám, hogy „hm… micsoda egy érdekes, különleges ötletkavalkád ez onnan… Jóska Pistától… Horpácsról…”. És én ezt, mint a Pusztaberki Filmfesztivál fővédnöke, készséggel el is ismerem – még talán meg is kaphatja az „Ezüst Verőköltő Bodobács-díjat”, amit a legjobb nógrádi elsőfilmesnek ítélek meg.
De mivel ez egy USA nagyvásznas film a Warner Bros-tól, 33 millió dollárt költöttek rá, és 3351 moziba eresztették be alaphangon… valahogy nem tudok olyan nagyvonalú és támogató lenni… :P
Oké, nálunk is kap(ott) milliárd forintokat mozgóképes szemét – de hadd ne legyen már Magyarország a követendő példa.
Ha ez egy főiskolai vizsgafilm… akkor egy baráti hármassal… vagy egy szigorú kettessel honorálom, és kifejtem Ishanának, hogy van még hova fejlődnie.
De „belökni a mainstreambe”, hogy itt van sok pénzért egy elsőfilmes amatőr próbálkozása, egyétek, parasztok! Hááát… hadd ne tapsoljak már ennek. :-P
Kár volt erre ennyi pénzt áldozni – nekem meg ennyi időt. :-PPP
Ez az 1000. poszt a blogomon. :brillantin: :szerpentin: :konfetti: :-)
Pusztaberkiben lakó, "szembeszomszéd" Tibi barátom azt javasolta, hogy az 1000. legyen valamiféle visszatekintős, összegzős poszt – de Katicámmal épp tegnap végeztünk a Daily Dose utolsó két részével, és annyira friss, erős, bizsergető, és szívderítő az élmény… hogy szerintem simán megérdemli, hogy „róla” szóljon az 1000. bejegyzésem. Hisz a blogommal is alapvetően így vagyok. :thumbsup: :sör:
Ez. Egy. Gyönyörű. Sorozat. 10/10
Annyi érzéssel, érzelemmel, emberséggel, hittel, bukással és felemelkedéssel, sírással és nevetéssel teli, amit nagyon-nagyon ritkán találni. :megarespect:
Én rengeteget nevettem rajta… és sírtam párszor… de a szívem MINDIG csordultig volt szeretettel, amikor néztem – Istenem, engedd meg, hogy ezt magammal tudjam vinni a hétköznapokba is…!
A pszichiátrián dolgozó nővér dolgos munkanapjai – Lee Ra-ha nővér valós élményéiből készült webtoon alapján. :respect: (Szerettem volna a Hölgyről egy képet beilleszteni, de nem találtam… :-( )
A srácokat imádtam, egyszerűen – nem lehet őket nem szeretni: Yeon Woo-Jin és Jang Dong-Yoon. A keblemre ölelem mindkettőjüket. :respect:
Mind emberek vagyunk – hibáinkkal, gyarlóságainkkal, lelki-testi bajainkkal. Az, ahogyan megküzdünk a saját… hm… „dolgainkkal”… az tesz minket önmagunkká.
Hibázhatunk. Hibáztunk. És fogunk is még hibázni. Az, ahogyan ezt belátjuk, és felállunk ebből… az tesz minket emberré.
Ahogy figyelünk egymásra… ahogy nyújtjuk a kezünket a másik felé… ahogy ugrunk, hogy elkapjuk, amikor zuhan… a legfontosabb dolog, amit életünkben tehetünk. És talán észre sem vesszük, hogy ilyenkor szinte mindig megmentünk egy-egy életet…
Az, hogy amikor süllyedünk, és úgy érezzük, elnyel minket a mocsár – kiáltsunk mindig segítségért! Meglásd: jönni fognak a Barátaid, ugranak, nyújtják a kezüket, kirántanak – segítenek, hidd el! Van remény!
…és… igen… borzasztó… iszonyú… de igen… van, amikor a démonai legyőznek valakit… és ebbe kicsit mind „belehalnak” azok, akik ott voltak mellette…
Gyönyörű sorozat – mindenkit érinteni fog, mindenkinek lesz olyan szegmense, amiben magára vagy valamelyik szerettére ismer… és az szíven üt, és gyomron vág… de reményt és hitet is fog adni, hidd el, Barátom.
A legszebb sorozat, amihez ebben az évben szerencsém volt. :megarespect:
„Én a depresszió határán egyensúlyoztam, de megjelent valaki az életemben, aki reggelente előbb kopogtat, mint a depresszió.”
Wednesday s02e05-e08
Hááát… igen. Szerintem a készítők rájöttek, hogy Fester bácsi (Fred Armisen) „_csúnyán_” ellopja a showt :-DDD, ezért csak egy részben szerepeltették… :-/// :-PPP
És utána bontogathattuk tovább a Hyde-család történetét, kapcsolatait és szarkavarását – ami (ha belegondolok…) igazából a felmelegített töltött káposztára emlékeztet: hogy szo-szo, nem rossz még így sem… de mennyivel jobb volt, amikor frissen (azaz az első évadban) elénk tálalták.
Owen Painter remek volt az őrült tudós Isaac szerepében – és „Izé” eredettörténete, és elnevezésének titka is marhára bejött. És itt álljunk meg, és fejezzük ki elismerésünket és tiszteletünket Victor Dorobantu felé, aki „Izét” alakítja. :respect:
…de (úgy vélem) mindez kevés lett volna az elégedettségemhez: ha nincs az ominózus hatodik epizód: „Woe Thyself”. Ami szerény, egyvágányú véleményem szerint 10/10-es lett. :sör:
Pont, amikor már kezdett tele lenni a tököm Wednesday folyamatos epés-savas, életről lehozó beszólogatásaiból – igen, tudom, hogy ez a kvintesszenciája… de 13 rész után… már torkig voltam vele, és igazából… untatott és idegesített. „Jó, egy mérgező, beképzelt bully/ellenszenves bitch vagy, és…?! Van még valami, amiből állsz… vagy csak ennyi?! Mert ez hosszútávon… kurtára kevés, aranyom…”
És akkor… jött a 6. (vagy 14., ha úgy jobban tetszik… ;-) ) epizód, amit végigvigyorogtam, és eszméletlenül aranyosnak és szerethetőnek találtam: és kiderült, több Wednesday a… „wednesdaységnél”… ;-) :thumbsup:
Az évad egyébként látványosan nem tudott mit kezdeni Tyler-rel (Hunter Doohan… mea culpa… de még mindig a drága, szeretett Anton Yelcin RIP jut eszembe róla, ahányszor csak meglátom… és emiatt… nem is tudom kellőképpen (érdemei szerint…) kritizálni… mert a hasonlóság okán… igencsak kedvelem), Ajax-szel (Georgie Farmer), Eugene-nel (Moosa Mostafa) – és szintén látványosan „ránehézkedett” olyan első évados karakterekre, akikkel azt lehetett hinni, hogy már végeztünk… és mégis vissza lettek citálva/ráncigálva. :-///
Ophelia néni misztikájának kibontását/megvilágítását nagyon vártam – de ami róla/erről kiderült (végre) az utolsó epizód legvégén… az szimplán kiábrándító. :thumbsdown: Ennyi? Tényleg??? Óóó… baszki… ennél azért többet/jobbat esetleg eredetibbet :-PPP vártam volna… :-PPP
Kellemes kis kalandozás volt ez az évad az Addams-család univerzumában. :sör:
Ugye, nem kell újra három(!!!) évet várni a folytatásra…?! :-OOO :-PPP :fingerscross:
Alien: Earth s01e03-e05
A harmadik rész lett az évad mélypontja (…remélem a teljes évadé… :-P), amiben úgy tűnt, hogy elfogyott a puskapor… :-///
…de természetesen néztem tovább, bízva abban, hogy ez csak valami „múló rosszullét”.
És milyen jól tettem! A negyedik epizód – bár sokkal kevesebb a „full kontakt” akció volt benne, ám annál több (és számomra mindenképpen jobb! :thumbsup: ) karakterek közötti interakció, ami szvsz remekül árnyalta, mélyítette a karaktereket. Rohadtul tetszett, na. :-)
Aztán olvastam néhány korai viewer-reviewt, hogy „milyen jó, hogy az 5. rész újra hozza a régi Alien-feelinget, hisz ismét egy űrhajón játszódik az űrben, a Maginot-on, mint a klasszikus sorozatindító film!”.
…ettől pedig az életkedvem is elment. :-PPP
Baszki, _tudjuk_, hogy mi történt a Maginot-on: mi a franc értelme azt most dramatizáltan is megnézni?! És megint sötét, szűk folyosókon bújkálunk és futunk a szörny elől, sikítunk és széttépetünk, mint a régi szép időkben…?! Jajjj, de jó is lesz nekünk… vagy legalábbis _nekem_. :-PPP
Ezért is tologattam magam előtt a részt tegnap délutánig, amikor végül csak rászántam magam…
…és nem bántam meg! :sör:
Nagyon érdekes dolgok derültek ki azon felül is, amit már tudtunk, amiktől izgalmasabb, összetettebb, veszélyesebb lett az egész történet. :thumbsup:
És egyáltalán nem volt „filler” vagy „bottle” érzésem: határozottan tartalmas rész lett. :sör:
Az „Ocellus” („Gülüszem/Polipszem”) egyre érdekesebb idegen – és tényleg, mintha a Xenomorph is megdermedne egy pillanatra, amikor meglátja…
…és a Gülüszemnek annyi érdekes, elgondolkodtató pillanata van… hogy… számomra egyértelműen ő tűnik eddig a legveszélyesebbnek… mert piszokul veszélyesen intelligensnek látszik… (Ahhoz képest, hogy „csak” egy „Polipszem”.)
Még a „Vérszívót” is megismerhettük valamennyire – elcseszett undorító szarházi… de a borzalmas parazitaságán kívül még nem sokat villantott. (Oké: „nem sokat” – mert _valamit_ azért igen…)
De a többiről nem nagyon tudtunk meg semmit: elvileg hat idegen létformát hoz haza az űrhajó.
…ööö…
És ennyi. Mi a hatodik? Sőt, tovább megyek: amikor kijönnek a tudományos(orvosi) tisztek a „szörnyraktárból” (copyright: Independence Day :-) ), két villanásra láthatjuk a biztonsági kontrollmonitort – mégpedig így:
Igen: az egyik képen nyolc(!) biztonságba helyezett/biztosított kapszula látható – aztán vált a kép, és a monitoron immár öt(!) biztosított kapszulát… és egy… biztosítatlant láthatunk. :-P
Most akkor: hány alien lifeform is van a laborban… egészen pontosan…?!
Na, mindegy, majd kiderül valamikor… remélem… :gyagya:
Azt meg marha jól éreztem, hogy Morrow mennyire érdekes és fontos karakter lesz: jelentem – az bizony! :sör:
Volt egy mélypont a szériában (…maradjon is így…), de az ötből négy rész határozottan izgalmas és tetszetős. :sör:
Muszáj néznem tovább. És ez egyáltalán nem esik nehezemre! :sör: :thumbsup:
ÁPTUDATA: nálam kompetensebb junkie felhívta a figyelmemet, hogy ÖT idegen létformáról beszélnek a filmben, többször is. Szóval, ne keressem a hatodikat... :gyagya: :-P :-)
Mindenesetre, kissé felidegesítve kicsit elemeztem a képkockákat :-)
A laborban kilenc lezárható, létfenntartó kapszula látható: mindben működik a világítás/fűtés.
Hat kisebb (ezek közül az egyikben az Ocellus), és három nagyobb (ezek közül az egyikben a Vérszívó) - a kilencből heten világít a zöld "lock" zár - ugye egyiken meg a piros "unlock" - és egynél nem látok semmilyen jelzőfényt, bár az a kapszula is világít/fűtve van.
És ne feledkezzünk meg a raktárról, ahol a szabotázs/robbantás történik - bemegy Morrow, körülnéz, és lát vagy 3-4 üveges tárolót, lénnyel teli.
Szóval, nem csak 1-1 példány utazott a Földre minden fajból.
És ugye láttuk a kis genya vérszívókat, amik szétszaladtak, amikor a szerelő srác tüdejéről akarták leoperálni őket - azok mind megnyuvadtak volna a becsapódásnál? Ne már...
Meg az összes többi tárolókból a mindenféle izék meg hogyishívjákok - tuti, hogy nem csak 1-1 példány maradt meg pont a Prodigy-nek. :-P
Szóval, szerintem nem a Neverland-re került 5 (öt!) darab aliennel lesz itt baj - hanem az űrhajó lezuhanásakor szerteszana szaladt összes többivel... ;-) Legalábbis: alapesetben, ugye. ;-)
MEGARESPECT
Vannak még közöttünk _ilyen_ EMBEREK... addig még van remény. :leborul:
