Star Wars: Tales of the Underworld s01 (Star Wars: Tales-anthology s03)
Nem szeretem a Star Wars rajzfilm sorozatokat. Nem is nézem azokat.
Most viszont Mátét valahogy elkapta az SW-feeling, és mivel nem vagyok hajlandó „nagy” SW-filmet nézni vele*, így kerestem valamit, ami új, és ami mellé hajlandó vagyok én is leülni – így esett a választásom a Tales of the Underworld-re, amiről egész jókat olvastam.
Fogalmam sem volt róla, hogy ki Asajj Ventress (lehet, hogyha tudom, bele se kezdek ebbe se…), mint ahogy arról se, hogy ki a fene az a Cad Bane (…).
De úgy gondoltam: 6x12-14 percet fél lábon állva is kibírok, szóval, uccu neki.
…
Már az első rész megvett kilóra.
Rádöbbentem: legbelül még mindig ugyanaz a gyerek vagyok, aki először láttam SW-t – amikor egy Jó (Jedi – de nem mindig Jedi: de mindig JÓ) felkapcsolja a fénykardját, hogy harcba szálljon a gonosszal szemben, a gyengék védelmében… abba még mindig beleremeg a szívem, lelkem.
Imádtam az első három részt – főleg a harmadikat: amikor a „One Warrior to Another”-ben megszólalt Imre István**. :leborul:
Néztem volna tovább Asajj Ventress kalandjait – de váltottunk: és jött három epizód Cad Bane.
Western pisztolyhős felemelkedése és tragédiája, a Délidőben és többi pisztolypárbajban kicsúcsosodó western film tribute-ja.
Nem volt rossz. De nekem semmi extra – az első három rész fényében kifejezetten halovány volt számomra a második három.
Mindenesetre, lehet, hogy még belenézünk Mátéval az első két „Tales”-antológiába is. Hogy ennyit elért az „Underworld” – hogy hajlandónak érzem magam erre –, már az is nagy előrelépés az elmúlt 5-10 évhez képest…
*= nem, már nem nézek újra SW filmeket. Amiket ronggyá néztem ifjúkoromban (IV-V-VI.) azokat fejből tudom, és láttam őket… elégszer. A második trilógiát (I-II-III.) még jóval kevesebbszer néztem újra, mint az elsőt – és a harmadik etapot végig sem voltam hajlandó nézni, nemhogy újrázni kezdjem… Elég volt.
**= Imádom ezt az embert, imádom a hangját – és nekem ő mindig Vasfullánk lesz, a Határőrség Bátor (és Szép! :-) ) Parancsnoka. Kérem, ne haragudjon rám ezért… :respect: :leborul: És aranyos, szimpatikus Tunyacsáp új szinkronhagja, Dolmány Attila is – de nekem Imre István hangján szól _valódian_. Olyan jól esett a lelkemnek, hogy újra hallhattam a hangját. Jó egészséget, hosszú, boldog életet Önnek, Imre István Úr! :respectagain: Szóljon még hozzám, ha lehet…
K.O. (2025)
Csak a tisztánlátás kedvéért: 1978. – K.O. (magyar film, Cserhalmi György és Juhász Jácint főszereplésével – Rényi Tamás rendezésében)
…ami nekem piszkosul tetszett. :sör:
Nagyon sok mindenben „szerencséje” volt: vagy, ha úgy jobban tetszik, nagyon jól döntött.
1.) Telitalálat választás volt a hatalmas, majd’ kétméteres, 112 kg nyers izom Ciryl Gane (valódi MMA- és muay thai harcos!) kiválasztása az egyik főszerepre.
2.) Eszméletlenül bejött a pici, 159 cm-es, de elképesztően gyönyörű (főleg, amikor mosolyog! :-) ) Alice Belaïdi kiválasztása a másik főszerepre.
3.) Fantasztikus volt a két karakter között a kémia – a színész és a sportoló között nem tudom, volt-e, de a két _karakterben_ átütően megmutatkozott. :thumbsup:
4.) A „Pop Club”-ban lejátszódó harc olyan adrenalinbomba, ami a John Wick-kel vetekszik. Szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint. :megarespect:
5.) Csak 86 perc a játékidő: nem kell két óra, vagy két és fél ahhoz, hogy egy remek, ütős filmet lássunk. Ennyi volt benne: és nem kellett tovább húzni. :sör:
Rohadtul tetszett, nagyon kellemes meglepetés. :thumbsup:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése