Végre valami határozottan kellemes stuff, ami így, év végére pozitív „évzáró” élményt hozott. :sör:
Emlékeztek: régebben (még… valamikor… az Idők Hajnalán… vagy inkább egészen pontosan: 2012-13-14: Hobbit, 2015-16-17: SW, 2018: Mortal Engines) minden decemberre tartogattak egy-egy kiemelkedő (vagy annak szánt…) blockbustert. De 2019-től 2024-ig már csak egy ilyen „karácsonyi csemege” volt: 2022 – Avatar 2.
Oké, covid, meg minden, a streaming előretört – de úgy tűnik, hogy a karácsonyi szünetre szánt, ütős „Nagy Film” korszaka lezárult. Azóta amilyen (férc)műveket ide, ebbe az intervallumba szánnak, azok méltán érdemlik meg, hogy egy szót se ejtsek róluk… :thumbsdown:
Viszont mindenképpen szót kell emelni a Love, Death & Robots szériákért, amik üde, értékes és érdemes tartalomként tűntek fel a Netflixen: 2019, 2021, 2022. Ennek a három évadnak a kreátora nem más, mint Tim Miller volt. :respect:
Ugyanaz a Tim Miller, aki most a konkurrens streamingszolgálatónál, az Amazon Prime-nál tető alá hozta a Secret Level-t – ami a Love, Death & Robots nyomdokán jár. :sör:
Csak éppen nem önálló sci-fi, fantasy és horror történetekkel operál, hanem egy-egy számítógépes játék világán belül mesél el egy-egy történetet: mint egy-egy in game movie.
Nem vagyok egy nagy játékos, sosem voltam. Mindig sajnáltam
rá az időt. (De ettől függetlenül szívesen írtam számítógépes játékot, és
imádtam minden percét – „World of Chaos” (ami egyébként „Word
of Chaos”-nak indult, csak később „kanászodott el” produceri nyomásra –
akik valamivel később ott hagyták az egész projektet a faxba… :-PPP ). Mondjuk, a kiherélt végeredmény látva… mondjuk úgy,
hogy eléggé elkeseredtem.
Mindegy, ami volt, elmúlt.
Szóval, a magam részéről alig-alig ismertem fel vagy rá egy-egy
játékra (Dungeons & Dragons; Warhammer 40,000; PAC-MAN… és ennyi… :-P),
de így, a kívülálló rácsodálkozásával és élvezetével: nekem nagyon tetszett az
egész. Merem mondani: egységesebbnek, egységesen JOBBNAK(!) látom a Secret Level epizódjainak minőségét,
mint azt korábban bármelyik Love, Death & Robots évadban
tapasztaltam. :respect:
De hadd mutassam be nektek azokat az epizódokat, amik legjobban tetszettek. :sör:
s01e01 – Dungeons & Dragons: The Queen’s Cradle
Nagyszerű, remek felütés! Megadja mindenben a sorozat
alaphangját: a rajzok minőségében, a történet klasszikus (játék)szépségében.
Imádtam, és lenyűgözve néztem végig. 9/10
s01e05 – Warhammer
40,000: „And They Shall Know No Fear”
A Warhammer
univerzum a szívem csücske: a bazi, túlméretezett páncélokban félistenek
harcolnak a világ démonaival és szörnyeivel. Ide nekem mindet: a youtube-on
újra és újra ott ragadok egy-egy 10-15 perces filmje mellett – de nézném ezt,
élőszereplősen is, istenem! (Henry
Cavill, hallasz engem?! Én kiáltok! ;-) :sör: )
Szóval, elfogódott vagyok – fogadjátok ezt el. ;-) És ennek
fényében értékeljétek azt, hogy 10/10-re
értékelem ezt az epizódot. :sör: :-D
„Évszázadokkal ezelőtt kiválasztottam egy fájdalommal és haraggal teli
gyermeket. Egy olyan gyermeket, aki sosem ismert félelmet. Mire lehet képes egy
ilyen lélek?”
Óóó… bakker… :leborul:
s01e06 – PAC-MAN:
Circle
Basszus, amit tudok erről a játékról az arra inspirált –
hogy ugorjam át ezt az epizódot. :-P :-/ De nem tettem. És milyen jól tettem,
hogy nem tettem! ;-) :-) 9/10 Ki volt az az elvetemült (tudom,
hogy ki: J. T. Petty :sör: ), aki
ebből a zabáló golyóból… EZT hozta ki?! Bakker, bakker és megabakker… :sör:
„Egy végtelen labirintus, tele éhező kísértetekkel.”
s01e09 – The Outer Worlds: The Company We Keep
Hogy miféle agyabeteg játék ez, azt nem tudom – de kiba…
kicseszettül remek, mélyértelmű epizód lett, amit minden ízében imádtam. 9/10
„Mindig is te voltál a kedvenc tesztalanyom, Amos.”
…és innen beindult a széria. :sör:
s01e10 – Mega Man: Start
Nem volt egy túl bonyolult történet, de valahogy… a szívembe
zártam. Oké, a „kisfiú” és a „nagyapó” kettőse a gyengém, és valahogy…
szerettem ezt az egészet. 8/10
„Tévedtem. Nem számít, miért alkottalak meg. Ez az, amire születtél.”
s01e11 – Exodus: Odyssey
Ez volt/lett aztán az összetett, több rétegű stuff, a bonyekbe! 10/10
Így lehet és kell 10, vagy tizenpár percben elmesélni egy
fantasztikus történetet. Egyszerűen: irigylem azt, aki megírta – ki lenne más: Tim Miller. Naná. :megarespect:
„A lánya életét kalandok és csodák szőtték át. Egy utazó életét élte.”
s01e12 – Spelunky: Tally
Másként jó, mint a többi 9/10-es – de ugyanolyan jó. :sör:
„Minden alkalommal egy új kaland vár, ami csak a tiéd.”
Lehet, hogy ezért a mondatért éri meg gémernek lenni… ki tudja… :sör:
s01e13 – Concord: Tale of the Implacable
„Nem az a lényeg, hogy sikerült-e nekik. A lényeg az, hogy soha nem kapták el őket.”
s01e14 – Honor of
Kings: The Way of All Things
Basszus… ez jött be a legjobban.
Ha fentebb elsütöttem már azt, hogy „összetett”, akkor mi a
fenét mondjak erre?! Ez volt aztán a többrétegű, mélységgel bíró sztori. Nagyon
ott volt a szeren. 11/10 (Tudom, „nem
ér” – de ez van. ;-) :sör: )
„Ez egy… szórakoztató játék volt.”
s01e15 – Playtime:
Fullfilment
Nagyon lehúzzák ezt a részt az imdb-n, ami előtt értetlenül
állok. 8/10
De a sztorit szerintem én értettem – és szerettem az
üzenetét. :sör:
„Oké. Most már értem. Emlékszem. Ilyen volt régen a világ, minden egyes
nap.”
Ha ezt az üzenetet nem érted vagy nem szereted… elmúlt már
belőled minden, ami fiatal volt, zabolátlan, szabad és őszinte… Sajnállak
érte.
Félre ne értsetek, a többi, általam most nem „osztályzott”
epizód is klassz volt: a Crossfire,
amiről végig az volt az érzésem, hogy valódi utcai felvételeket látok. Vagy a Keanu Reeves fémjelezte Armored Core, ami nagyon „éles” rész lett.
De az Unreal Tournament is bejövősre
sikerült.
Ám ezeket valamiért mégsem akartam külön-külön megemlíteni…
tehát annyira mégsem vettek meg kilóra.
Tim Miller: köszönöm ezt az élményt – bearanyoztad a karácsonyomat. :thumbsup:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése