Amikor hallottuk, hogy komoly árvíz fog levonulni a Dunán, úgy döntöttünk, hogy megnézzük utoljára, még alacsony vízállásnál. És most, hogy minden média tele van az áradás képeivel, arra gondoltam, emlékezzünk arra, milyen, amikor gyönyörű a Dunakanyar...
Alföldi gyerekként mi többször jöttünk táborozni a Dunakanyar mindkét partjára: Leányfalu, Verőcemaros, és mindig tátott szájjal néztem a tájék gyönyörűségét.
Nem, nekem az Alföld végtelen rónasága sosem volt a kedvencem: "Hegyeket akarok látni, Gandalf! Hegyeket!" - És a Nagy Folyót. Gondolhatjátok: én, aki a Kakat-ér (Sárga-gát) partján pecáztam és nevelkedtem (meséltem róla itt, és emitt is), mit érezhetek a Duna láttán... Valami végtelen, lenyűgöző döbbenetet, ami soha nem enyhül... Igen, néha veszélyes is a Duna, néha védekezni kell "ellene" - de sokkal-sokkal többször gyönyörűbb, mint amennyiszer félelmetes.
Imádok Pusztaberkiben, Nógrád megyében lakni - de egy Dunaparti házért azért... ;-)
A képek 2024. szeptember 11-én készültek, Verőcén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése