Szóljatok! Nem lesz többé iskolánk...!

Reményik Sándor

Ha nem lesz többé iskolánk...

Ha egyszer nem lesz többé iskolánk,
- Nem lesz üvegház gyönge palántáknak, -
Ha nem lesz tanterem,
Hol a tanító nyíló ajakán
Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód
Oktatni gyermekünk az ősi szóra,
Ha minden jussunkból kivettetünk:
Egy Iskola lesz egész életünk,
S mindenki mindenkinek tanítója.

Bölcsek leszünk, szentek leszünk,
Hogy gyermekeink lelkéhez közel,
Mindíg közel legyünk.
Nem leszünk semmi más:
Hitben, hűségben, tisztaságban
Egymásnak folytonos példaadás.

És esküszünk
Mindenre, ami szent nekünk:
így, iskolátlanul
Egymásból olyan nemzedéket nevelünk,
Hogy mind az idők végezetéig
Megemlegettetünk.

1924

 

Száz éve írta ezt a Költő, de mintha most történne meg... és nem csak "mintha": valóban most történt meg.

2024 - véssétek fel a fejfára, jó emberek... hogy soha, senki el ne felejtse. És dobjatok egy marék földet a koporsójára...

 

Erdős Virág

Szóljatok!

szóljatok légyszi a fővárosnak meg a vidéknek

szóljatok légyszi a budiknak is meg a bidéknek

zöldeknek liláknak kicsiknek nagyoknak közepeseknek

szóljatok légyszi az átlagnak is meg a legeslegeknek

szóljatok légyszi a moháknak zuzmóknak harasztoknak

nagyokat álmodó szegény kis átbaszott parasztoknak

szóljatok légyszi a csúnyáknak is meg a szépeknek

kirúgott mankóknak lesajnált kerekesszékeknek

dunának tiszának zagyvarékasnál a zagyvának

szóljatok légyszi az uzsira csomagolt hagymának

buta kis tyúkoknak régmúlton kérődző marháknak

tegnapról félretett maradék akciós farhátnak

szóljatok légyszi a bennetek lakozó szörnyeknek

elfojtott vágyaknak eladogatott könyveknek

kizökkent időnek szédítő tempóban illanó mának

szóljatok légyszi a feltöltő-kártyás villanyórának

szóljatok légyszi a szomorú leltári gereblyéknek

lefoglalt kaszáknak lehasznált nemzeti ereklyéknek

lötyögő küllőnek rendetlen fityegő prizmának

szóljatok légyszi a helyszínen eljáró gizdának

cicázó tollaknak száz éve kuncogó krajcárnak

szóljatok légyszi a tájegység igazi arcának

adynak mikszáthnak móricznak is meg a rokonoknak

szóljatok légyszi az összekuporgatott kuponoknak

szóljatok légyszi a kezdettől büntiben levőknek

félretolt asztalnál műanyagtányérból evőknek

bedöglött hűtőknek lomtárként működő fagyasztóknak

szóljatok légyszi a kevéssé tudatos fogyasztóknak

jövőnek menőnek boldogtalannak és boldognak

szóljatok légyszi a kirendelt eseti gondnoknak

ésszerű érveknek álcázott morális buktatóknak

szóljatok légyszi a kurváknak is meg a futtatóknak

lecsekkolt kukának sín mellől felszedett dekknek

szóljatok légyszi a ravaszul rászedetteknek

szóljatok légyszi a régmúltból felsejlő árnyaknak

veszélyes lejtőn a maguktól moccanó tárgyaknak

szépelgő szenteknek örökké ájtatos hiúknak

szóljatok légyszi a máséból tékozló fiúknak

ég alatt hálóknak éhbérért gürizőknek

szóljatok légyszi a folyton "don't worry"-zőknek

némáknak kiket a vétkesek szó nélkül lealáznak

veszetteknek akik fejben már veszettül ratatáznak

szorgos kis rímekkel magukat szedáló költőknek

szóljatok légyszi a mobiloknak meg a töltőknek

hívásra váróknak dühükben dühödten fröcsögőknek

szóljatok légyszi a saját kis bajukkal pöcsölőknek

hősnek és hülyének embertelennek és embernek

szóljatok légyszi most nekik is akik még nem mernek

bariknak akik még mindig azt bégetik: "ne még!"

szóljatok légyszi hogy most kéne szólni hogy

elég

Hát szóljunk végre... vagy hallgassunk el mindörökre. És húzzuk magunkra mi is a földet...