Egy ideje újfent Scat
ajánlására :sör: nézem a Shangri-La
Frontier című animét.
Tetszik és szívesen kísérem figyelemmel, de most a 11. részben „The Glimmer of Truth” volt egy olyan
momentum, amit eddig már vagy 5x néztem újra – de még egy párszor megnézem
ismét, az tuti –, és ami miatt teljesen a szívembe zártam immár ezt az egészet.
Bocs mindenkitől: de nekem a legkedvencebb karakterem az
egészben… Vysache, a Nyulak Birodalmának
Királya – az Isteni Kovács.
Már az első pillanattól imádtam, amint megjelent – és ahogy Akio Ôtsuka az eszméletlen karcos
orgánumán megszólaltatja. :respect: :leborul:
Ám most, a 11. epizódban kovácsolni kezd – és közben énekel egy
fantasztikus kovácsdalt… egy olyat, amitől lehidaltam. :amazing:
…basszus… ha semmi másért nem éri meg az anime-rajongásom,
azért érdemes volt néznem őket, hogy eljussak ehhez a sorozathoz és ehhez a
dalhoz… :leborul:
Én, aki 2000-ben megírtam saját ódámat a kardokhoz, saját
kardvívó múltamhoz, „A Kard Szelleme” című novellámban („Cherubion Legendái” című
antológia, 2000) – most olyan, mintha majd’ negyedévszázad távlatából…
visszhangként felelne és felzengene nekem…
Amikor hallottuk, hogy komoly árvíz fog levonulni a Dunán, úgy döntöttünk, hogy megnézzük utoljára, még alacsony vízállásnál. És most, hogy minden média tele van az áradás képeivel, arra gondoltam, emlékezzünk arra, milyen, amikor gyönyörű a Dunakanyar...
Alföldi gyerekként mi többször jöttünk táborozni a Dunakanyar mindkét partjára: Leányfalu, Verőcemaros, és mindig tátott szájjal néztem a tájék gyönyörűségét.
Nem, nekem az Alföld végtelen rónasága sosem volt a kedvencem: "Hegyeket akarok látni, Gandalf! Hegyeket!" - És a Nagy Folyót. Gondolhatjátok: én, aki a Kakat-ér (Sárga-gát) partján pecáztam és nevelkedtem (meséltem róla itt, és emitt is), mit érezhetek a Duna láttán... Valami végtelen, lenyűgöző döbbenetet, ami soha nem enyhül... Igen, néha veszélyes is a Duna, néha védekezni kell "ellene" - de sokkal-sokkal többször gyönyörűbb, mint amennyiszer félelmetes.
Imádok Pusztaberkiben, Nógrád megyében lakni - de egy Dunaparti házért azért... ;-)
A képek 2024. szeptember 11-én készültek, Verőcén.
Ha egyszer nem lesz többé iskolánk,
- Nem lesz üvegház gyönge palántáknak, -
Ha nem lesz tanterem,
Hol a tanító nyíló ajakán
Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód
Oktatni gyermekünk az ősi szóra,
Ha minden jussunkból kivettetünk:
Egy Iskola lesz egész életünk,
S mindenki mindenkinek tanítója.
Bölcsek leszünk, szentek leszünk,
Hogy gyermekeink lelkéhez közel,
Mindíg közel legyünk.
Nem leszünk semmi más:
Hitben, hűségben, tisztaságban
Egymásnak folytonos példaadás.
És esküszünk
Mindenre, ami szent nekünk:
így, iskolátlanul
Egymásból olyan nemzedéket nevelünk,
Hogy mind az idők végezetéig
Megemlegettetünk.
1924
Száz éve írta ezt a Költő, de mintha most történne meg... és nem csak "mintha": valóban most történt meg.
2024 - véssétek fel a fejfára, jó emberek... hogy soha, senki el ne felejtse. És dobjatok egy marék földet a koporsójára...
Toltam magam előtt ezt a rivjút, hogy hátha nem kell
megírnom – hátha tévedek/tévedtem, és majd a következő részben minden jóra
fordul: és régi, szeretett fényében tündököl majd a sorozatom/sorozataim…!
De nem jött „A Nagy Fordulat”… a Sötét Jedi nem állt át a Jó
Oldalra… nem tért vissza a Régi Szerelem… nem emelkedett a színvonal a régi
magasságba…
„A káprázat elszállt
és elhagytak az álmok – s nincs más, csak a valóság.” És az meg rohadtul
keserű…
A Bad Monkey 4. részét 10 perc után kikapcsoltam: mert untam
és idegesített… Másnap… vagy harmadnap csak végignéztem – de nem jött vissza a
kezdeti feeling… és az 5. valamint a 6. részben folyamatosan vesztettem el…
mindent, amit szerettem az első három epizódban…
…nem is értem, hogy miért adok rá 6/10-et… de valahogy
annyit érzek benne…
A Rings of Power meg… a negyedik rész után csak bután
pislogtam, hogy… mi a lótusz volt ez…?!
…de az 5. epizód lehúzta nálam a rolót: folyamatosan a
pörgetés gombon volt az ujjam…
Semmi, de semmi nincs benne, ami az első évadot számomra
szerethetővé, feledhetetlenné tette – valami rosszul értelmezett
kötelességtudatból nézem: „dicsértem és
szerettem az első etapot, néznem és szeretnem kell a másodikat is!”… vagy
legalábbis kéne… de a Jó Istennek nem megy…
Az ötödik rész végén hagytam, hogy elinduljon az Amazonon az „inside the rings of power” – vagy valami hasonló című doksi… és bambán néztem, ahogy a zöld háttér
előtt bohóckodnak a színészek és magyarázzák a filmet és a bizonyítványukat…
Mindig is gyűlöltem a „behind the scenes” cuccokat – nem
szeretem, nem akarom elveszteni az illúziómat.
De most… épp annyira érdektelenül bámultam a díszletek
közötti – elvileg számomra kiábrándító – jeleneteket, mint ahogy korábban magát
a filmet: nem volt, nincs illúzióm, amit elveszthetnék, nem merültem el a
fantáziavilágban, nem éltem bele magam a mesébe. Teljesen hidegen hagy az
egész – nincs színes álomvilág, ami szertefoszlana.
Arra gondoltam… hogy ez a két rész olyan 4/10-et ér.
Illetve: „érni” egy ruppót nem „ér” – legfeljebb ennyire érdemes… pontosabban: érdemtelen.
…
Végig fogom nézni mindkettőt… valszeg pörgetve… de nem tudom
megindokolni, hogy miért teszek így… és miért nem kaszálom mindkettőt a francba...
Mert nem mindig nyúl aranyba az ember fia – és nem, nem minden
gyémánt, ami a földön, a kavicsok között hever, csillogva.
Lehet, hogy valakinek az üvegszeme, példának okáért, és már
régóta keresi. Ám az is lehet, hogy simán csak egy söröskupak… Én is lehajoltam
most, és felvettem valamiket a földről. Nem, nem mintha „csillogtak” volna… mégis próbát tettem velük. És reménykedtem…
De a remény az egy hal: nyálkás és csúszós, hirtelen
kicsúszik a kezedből.
(Hja, ott egy pillanattal korábban még egy halat tartottam... :-))) )
Borderlands
Moziban akartam megnézni, annyira vártam és bíztam benne!
Szerencsére a korai kritikák gyorsan lehűtötték a
lelkesedésemet, és elálltam a mozilátogatástól. :-/
Most pótoltam be.
Most se kellett volna… :gyagya: :bilux:
Egész egyszerűen… nem is értem, hogy mi akart ez lenni…?!
Mert ha mozog a kép és vannak benne színészek, az már film szerintetek?!
Csesszétek meg?!
Nem, ez nem egy film: ez egy mozgó szarkupac… És én ezt
néztem, főműsorban. :köszifinomvoltNEMkérekmár: :shame on me:
Ezzel vallatni lehetne: én például a hatása alatt beismerném
a Koh-i-Noor gyémánt ellopását is – sőt!, ha megnézetnék velem újra és újra egy
hé… izé… öt napig… Vagy inkább csak négyig… Legyen három, oké?! Szóval, két nap
múlva: én vissza is adnám a Koh-i-Noor gyémántot, esküszöm! Épen, egészségesen!
Letörölgetve! Ne kérdezd, hogyan!
Basszus… a Deadpool és Rozsomák után ez olyan, mintha
visszatértünk volna az alapokhoz… amiket ugye, rendesen elbaltáztunk… Ez nem egyszerűen
visszalépés, hanem szakadékba zuhanás.
És a végén sorjáztak a magyar közreműködők nevei… én csak
azt motyogtam magamban: „neneneneneeee…”
– de a nevek csak jöttek… jöttek…
Annyira sajnálom őket, hogy az elmondhatatlan… :-((( :-///
Kellett ez a pofon: hogy ne legyek elbizakodott a kurva nagy
egóm, a tévedhetetlenségem, és a kifinomult ízlésem :hahahaha: :-PPP miatt…
Kill (2024, hindi)
A „Train to Busan” (2016) után jött a „Bullet
Train” (2022) – és ezek alsó hangon király filmek a maguk műfajában.
:sör:
Most, hogy az indiaiak „utánuk
dobták” a saját verziójukat is… háááááát… kisebb is, savanyúbb is, keserűbb
is… olyan, mintha az ember egy pohár üvegszilánkkal gargarizálna. Értelme
nincs, de legalább rohadtul fáj is… :-OOO :-PPP
Említettem már párszor, hogy nem jelent jót, ha az egyik ujjam
folyamatosan a pörgetés gombon van, és csak néha-néha állok rá rendes
lejátszási sebességre… és rendszerint akkor is megbánom… :-/// :-PPP
Vannak király… mit „király”?!...
ATOMKIRÁLY!!!... indiai filmek. :respect: :leborul:
Nos, a baj csupán az, hogy a „Kill” nem tartozik
közéjük… :-///
…pedig régen szerettem a vérgőzös, gyilkolászós
akciófilmeket: Ichi, the Killer… Raid…
Chan-wook Park… Takashi Miike… Kitano Takeshi… :leborul:
Igazából… még most is szeretem ezeket. És még mindig rohadtul
nagyra tartom MINDEGYIKET. :thumbsup:
És pont ezért ítélem el a hitvány másolatokat,
utánérzéseket, copy paste-eket – az üres, tartalmatlan, bármiféle
különlegességet és egyediséget nélkülöző… „wannabe bloodbath”-eket.
Ezek közé érkezett meg most a Kill… kár volt várni rá…
kár a rászánt időért…
