2023. október 29., vasárnap

Castlevania: Nocturne s01 and Nordfor sola – North of the Sun and Free to Play

Nem igazán filmezek/sorozatozok mostanában, de azért (…marha lassan…) csak összegyűlt pár dolog, amiről érdemes írnom pár szót.

 

Castlevania: Nocturne s01

Visszahozta az érzést, amiért megszerettem anno a Castlevaniá-t. :sör:

Gyönyörű rajzok, gyönyörű tájak, szerethető hősök, félelmetes ellenségek, és szörnyetegek, dögivel – akikeket hőseink véresen lehentelnek. :thumbsup:

…és a Belmontok híres-hírhedett korbácsa… Gyermeki, Tenkes kapitánya-rajongó énem lubickoló öröme. :csörrr-csirrr: :sitty-sutty: :-)

És magyar vonatkozás: Báthory Erzsébet, mint Főgonosz. :eeekkk: …mindegy…

(Illetve: nem mindegy. Minden kutatás azt igazolja, hogy az ellene felhozott vádakban ártatlan volt – kínvallatás során csikarták ki a rá terhelő „vallomásokat”, valódi perre soha nem került sor, az _ellene valló koronatanúkat_ kivégezték(!), és Báthory Erzsébetet saját kastélyának egy ablaktalan szobája élve befalazták. Vélemények szerint valószínűleg Thurzó György nádor vetett szemet vagy az asszonyra, vagy a vagyonára, ami Nádasdy Ferenc (a korszak egyik legtehetségesebb hadvezére és az ország egyik főura) özvegyeként valószínűleg olyan nagyságú lehetett, hogy érdemes volt érte megkínozni százakat, valamint bemocskolni és megölni egy ártatlan asszony. A világ pedig emlékezzen rá vérben fürdő szörnyetegként… No comment. Pedig mondanám…)

Ettől eltekintve Richter Belmont története izgalmas, pörgős, lendületes – a szörnyeket „kovácsoló” pap pedig olyan életszerű, hogy szerintem ma is létezik ilyen. (Csak nézzünk körül kies hazánkban…)

Olrox, az azték vámpír karaktere pedig igazi unikum. És legalább nem bánt meg semmilyen, jelenleg is létező nemzetet. Ugye.

...

Rögtön toltam volna a folytatást – és a Netflix szerint lesz is, szóval: várós.

 

Nordfor sola – North of the Sun


 Két srác kitalálja, hogy a kilenc hónapot egy elszigetelt norvég öbölben töltenek – önellátással és… szörfözéssel.

Így elsőre ez egy kellemes elmebajnak hangzik, szerintem. Vagy az öngyilkosság egy kifinomult formájának… de nem az. A srácok túlélést és természetközeliséget tanulnak, a külvilág helyett önmaguk felé fordulnak, elcsendesednek… és egy csodálatos élménnyel gazdagodnak.

És nem mellesleg: 3 tonna(!!!) szemetet szednek össze, amit a tenger sodor az öbölbe.

Nem lettem volna a helyükben – de nagyon sok pillanatot irigyeltem tőlük. :respect:


Felemelő, szívderítő doku. :sör:

 

Free to Play

 

Egy gémerekről szóló doku, és tetszett. :eeekkk:

Nekem, aki folyton veszekedtem és veszekszek a gyerekeimmel, hogy a játék nem lehet az életük… :gyagya:

Oké, ez egy „szegény ember legkisebb fia”-történet, és tényleg meglepett a végkifejlet.

Nem mondom, hogy ezek után bátorítom a srácaimat, hogy tolják éjjel-nappal :-P… de az tetszett, hogy legalább egy valakinek bejött, aki így csinálta.


 

2023. október 8., vasárnap

The Creator – Az Alkotó

Hm… már 10 napja, hogy láttam a filmet, és még most is molyolok rajta magamban – sajnos, nem a „jó” értelmében véve. :gyagya: :-P

Azon gondolkozok, hogy miért is nem lett ez a film átütő. Lélegzetelállító. Ikonikus. Feledhetetlen.

Mert nem lett az… de hogy miért nem… arra próbálok meg rájönni 10 napja, asszem, sikertelenül. :-/

Izgalmas volt? Igen. Szorítottam valakinek? Igen. Látványvilág elképesztő volt? Az. Sikerült meghatnia, megrendítenie? Igen.

És mégis… és mégse. :-P :-(

Ez egy anti-terminátor film, ahol a robotok a jók és az emberek a rosszak. Akiért szorítunk, egy kisgyerek – aki valójában egy szuperrobot. Naná, hogy a gyereket látod benne, nem a robotot – naná, hogy nincs ember a földön (legalábbis, rohadtul remélem…), aki képes lenne egy gyerek ellen, aka. a haláláért szurkolni.

Node.

John David Washingtont immár a harmadik filmben látom főszerepben (BlacKKKlansman, Tenet, The Creator) és mégis azon agyaltam végig, hogy „ki a fene ez a fickó? még sose’ láttam…” :tűnődik: – de arra jutottam, hogy marha nagy baklövés volt éppen őt kiválasztani a főszerepre, mert rohadtul nem tud bevonzani. Nem csak azért, hogy szurkoljak neki, hanem még azért se, hogy egyáltalán érdekeljen, hogy a következő percben mi történik vele.

Aztán a mozit követően utánaolvastam, és azt mondtam, hogy „hjaaa… hogy ez ugyanaz a csávó… aha…”. :-P :-/

Ugyanazt a kizökkenthetetlen (unott? enervált? halvérű?), érzelemmentes fickót hozza mindhárom filmben – minimális mimikával, nulla jellemfejlődéssel, fapofával.

Ha őt gondoljátok a 2020-as évek új hősének – annak szaladjatok neki még egyszer, ott, Hollywoodban. :-P

A sztori meg… lehetne még akár érdekesnek, izgalmasnak is nevezni.

Mégis, annyi benne a… hm… a hülyeség, hogy folyamatosan kioltotta a „suspension of disbelief”-emet. :-///

Mert.

Bonyekbe: marha okos robotok élnek a világ egyik felén – de annyira nem okosak, hogy legalább valami nehéztüzérséget hozzanak létre az emberek „szupertankjai” ellen. Az egyik jelenetben egy robotkatona egy mágneses aknát dob az egyik tankra, ami sikeresen tönkre is teszi azt – és ennyi. A szupertankok úgy gázolják le a robotokat, mint a… a „sima” tankok a kukoricást. Hooogy…?! Ezt meg…?! De hát mi…?! …hagyjuk. :-PPP

Aztán ott a robotbarát ország, fullra MI által készített robotokkal – baszki, a gonosz Howell ezredesnő (Allison Janney – aki leginkább Chantal Dubois kapitányra hasonlított a Madagaszkár 3-ból), és az egybenyakú, egyvágányú McBride közkommandós (Marc Menchaca), ketten (mondom: k_e_t_t_e_n!!!) meghackelik és átverik az összes marha okos robotot, és majdnem el is foglalják az egész országot(!!!) – csak azért nem teszik végül, mert bár a forgatókönyv minden aspektusa erre mutat, jön egy „deus ex machina” – és sajnos mégse győznek. :-PPP Ilyen ez a popszakma. :-/

És mi a végső megoldás?! Nem, nem fogod kitalálni, esküszöm – nagyon izgi. És újszerű. (Not.:-P) Ki kell lőni… dobpergés: prömprömpröm… a Fővezérlőt, Csillagbázist, Halálcsillagot, Vezérűrhajót, Központi Szervert – és győztünk. Ilyen nem volt, ilyen nem lesz, ilyen tán nincs is! („Egészen valószínűtlenül nagy ez a szerelem!” Charley nénje – Spittigue dala :sör: :-) )

És ki támad erre a hatalmas hadigépezetre?! Nem fogod ezt se kitalálni, az tutter… :dörzsölgetiatenyerét: :ésnagyonidiótánvigyorog: :mintabolondamikorátvesziazuralmatadiliházban:

A Főhős és a Kisgyerek/Szuperrobot! Ketten! Összesen! Igen, igen és jessz…! :thumbsup: :-PPP

Közben érzelmi manipuláció – egy gyerek! mentsétek meg a gyereket!, és a szerelem! a visszatért szerelmem! –, aminek az ember, akinek lelke van (szóval, nem olyan, mint Justin… :-P ;-) :sör: ) nem tud ellenállni, és potyognak a könnyei…

…ám a moziból hazafelé kitisztul a feje az érzelmi megrázkódtatásból… és azon agyal… hogy tulajdonképpen… nem vagyok egy kicsit becsapva? átverve? megvezetve?! Olyan hiányérzetem támadt... hogy valami nincs meg, hogy valami elmaradt...

…és tíz nappal később nem tudsz mondani egy epic pillanatot, ami lélekemelő, megdöbbentő, feledhetetlen lett volna – olyan, steril lett az élmény. Mit is mondhatnék róla… gondolkodtam hosszan.

Talán annyit: biztos nem lesz fent az év végi toplistámon. :-P

6/10 – mert sikerült megríkatnotok. (igen, az plusznak számít ám nálam :-P :-) )