2017. november 7., kedd

Kísérőlevél...

Életem legnehezebb tíz napja egy dologra volt jó - az Isten előtt való megalázkodáson kívül... -, hogy a szülői házban álmatlanul forgolódva, hajnal kettőkor a régi dossziéimban kutakodva megtaláltam egy kordokumentumot - illetve, életem legmeghatározóbb levelének piszkozatát, valamint a postai feladóvevényt, amivel az "eredetit" elküldtem a Címzettnek.

(Én magam is megdöbbenve hüledeztem fölötte: tudtam, hogy nagyon sok "hülyeséget" őrizgetek (feleslegesen, évekig... évtizedekig...), de hogy ez is megvan _dossziéban, lefűzve(!)_, úgy, hogy a gémkapocs, amivel a feladóvevényt a piszkozathoz tűztem, rározsdált a papírra(!)... az azért... lehet, hogy enyhe túlzás. :-))) )

A levél célba ért - gyökeresen megváltozott az életem - és a többi már, ugye... :-)))

A továbbiakban beszéljenek helyettem fotók, amiket készítettem :sör:


1 megjegyzés:

  1. És melyik volt az első elküldött írásod?
    Később megjelent?

    elegos

    VálaszTörlés