Toivon tuolla puolen – The Other Side of Hope – A remény másik oldala & Ghost Wars s01e01-02

 Toivon tuolla puolen – The Other Side of Hope – A remény másik oldala

„You will now be escorted back to the Reception Centre. You may not leave it until you're taken to the airport tomorrow morning. You have no right to appeal against this decision. Next one.”

…úgy elgondolkoztam.

Hogy így fog emlékezni ránk, magyarokra, a világ?

Mert elhangzanak a filmben olyan dolgok, amiktől égni kezd az ember arca a szégyentől…

Persze, lehet azt hinni, hogy a finnek meg biztosan „festik magukat” ebben a filmben, hogy „ők bezzeg milyen jók” – hát, ahogy a nyitóidézetemet olvashatjátok, rohadtul nem így van… sőt.

„See you again, camel driver! Next time, you'll die!”

Finnország sem fogad senkit tárt karokkal, és akit csak lehet, azt simán visszatoloncolják – és aki meg maradhat, azt meg simán „levadászhatják” a finn nácik, és összeverhetik, leszúrhatják, felgyújthatják az utca közepén…

Ráadásul úgy sem nagyon lett „menekült-barát” a film, hogy a főszereplő Khaled (Sherwan Haji) nem éppen egy túl szimpatikus szíriai menekült: már annyi mindenen túl van, hogy teljesen megkeseredett és megkeményedett, nem az a simulékony, mosolygós fickó. Teljesen tudatában van annak, hogy hiába jutott el Finnországig, egy hajszálon múlik csak, hogy visszakerüljön a háborúba – ahol már elvesztette majdnem a teljes családját. Tudja, hogy nem fogadják szívesen, tudja, hogy számára minden egyes nap, amit finn földön tölthet, ajándék az élettől.

„- What is your religious denomination? Are you a Sunni, a Shia, an Alawite...

- I buried the Prophet and all gods along my family.

- I'll write down "an atheist."

- Whatever you want. But I'm not that, either.”

És döbbenet, amikor olyanokkal találkozik, akik épp oly magától értetődően segítenek rajta, mint ahogy a nácik szintén „magától értetődően” ölnék meg, habozás nélkül, mert az ő szemükben nem is ember.

Én meg nézem ezt a filmet, és eszembe jutnak azok a kollegáim, akik arról beszélgetnek, hogy kinek milyen ötlete van a menekültek megállítására, hogy ki szerint hol kéne legéppuskázni őket: még a tengeren, vagy elég a kerítésnél… Persze, nőket, gyerekeket, mindenkit, „mert ezek nem emberek”.

…

„- Why did you want to come to Finland?

- I didn't. In the Polish city of Gdansk, skinhead Nazis attacked me in front of the port. I had to run away. I hid aboard a cargo ship. I was tired and fell asleep. When I woke up the ship was already at sea. A sailor found me. He was a good man, he didn't tell the Captain. He brought me food and drink. Later he told me the ship was bound for Finland. When I asked him about Finland, he said it was a good country with equality for all. That the Finns have had their own war. That you've had your own refugees. And you will never forget it, never. Above all, this is a good country with good people.

- What did you think?

- I thought I was really lucky.

- And now?

- This is a country with no war. I want to stay here. Learn the language. Find a job. Find my sister and bring her here, too. To make sure she has a future.

- What about yourself?

- I don't matter.”

Közben persze aranyos, érdekes és jópofa a másik szál, Wikström (Sakari Kuosmanen) története is, aki vendéglőt nyit, igazán „eredeti” személyzettel :-) … de mivel közben Khaled (és lánytestvérének) élete a tét, valahogy, olyan múló felderülések ezek a pillanatok.

 

Ami még különlegessé teszi ezt a filmet, az a meglepő pillanatokban meg-megszólaló, élő zene, remek finn zenekarokkal… sokszor nem is nagyon érti az ember, hogy mit keres itt-ott egy-egy dal: de elcseszettül feelinges lesz tőle a film. :thumbsup:

Mint, amikor főhősünk betéved egy Dumari ja Spuget koncertre, és Tuomari Nurmio elnyomja a „Skulaa tai delaa – I Play or I Die” című számukat…

Összességében keserű pirula ez a film. Főleg annak, aki magyarnak és/vagy tisztességes embernek tartja-érzi magát.

Ghost Wars s01e01-02

Valahogy most szerettem volna olyan filmet nézni, amin „olyan jó félni”, ha értitek, mire gondolok. ;-)

Első körben a „Terror in the Woods” s01e01-re neveztem be, de – annak ellenére, hogy elvileg ez valódi, megtörtént eseményeket dolgoz fel, amiket ráadásul azok narrálnak végig, akikkel megtörtént – ez valahogy túl bazári ijesztgetéssé fajult.

Hadd mondjam el az első történet felütését: két srác a harmadik haverjuk esküvőjére utazik, de nincs hol aludniuk, mire a menyasszony felajánlja nekik, hogy aludjanak a nemrég elhunyt nagymama a világtól elzárt, erdei kunyhójában (igen, ott hunyt el a nagymama a kunyhóban!), amit most néha egy kissé elborult nagybácsi használ vadászkunyhónak. Aki nem szereti az idegeneket. Sőt, valószínűleg rájuk is fog támadni, ha ott találja őket. És mivel vadász, persze, fegyvere is van. Hja, és tudja és szereti is használni. És nem nagyon lehet vele beszélni. Jobb, ha elfutnak, ha jön. Vagy ők is szerezzenek valami fegyvert. Erre a két srác magához vesz egy baltát a kunyhó előtti farakástól, és bemegy a házba, „aludni”…

Baszki… Ez akkora baromság, hogy a fal adja a másikat. Énszerintem. Ha meg valakivel ez _tényleg_ megtörtént, az nagyobb idióta, mint bárki, kerek e világon. :-PPP

Idegrohamot is kaptam tőle, kellően, de ez nem az az élmény volt, amire vágytam :-/, ezért nyomban fejest ugrottam a Ghost Wars-ba…

…és bitangul tetszett, bonyek! :sör:

Én nem tudom, hogy Vincent D’Onofrio mi a fenét csinál(t magával) mostanság: de az biztos, hogy elcseszettül remek karaktereket hoz! :respect: Döbbenetes, hogy hová jutott/nőtte ki magát a Men in Black félidióta-félalien, zombiszerű Edgar-ja óta…

Itt egy olyan papot alakít, akit szemrebbenés nélkül elfogadnék saját papomnak, és akinek a józan esze nem ment el a vallással, és a való élettel való közvetlen kapcsolata sosem szűnt meg.

„We've never had death like this. It can change a town forever. It gets etched into our collective memory and it can define us. Tell us who we are. I know this is where I'm supposed to comfort you and tell you that it's all part of God's plan. Well, this is not a sales pitch and I'm not some stranger. I'm a neighbour and a friend first. Speaking as someone who grew up in this town, I can only say is... holy shit. Holy shit!”

A második részben pedig megjelent Kim Coates, mint hajóskapitány – mint elképesztően remek karakter! –, és be kellett látnom, hogy engem megvett kilóra ez a sorozat. :thumbsup: :sör:

Oké, a főszereplő srác nem túl… hmm… „erős”, de a remek (nagy!) karakterszínészek olyan dinamikával, és olyan élettel töltik meg a sorozatot, hogy lüktet az egész. :respect:

Az „ijesztegetés” nem bazári, olcsó horror-szinten van benne (bár a CGI lehetne erősebb…), és a felvázolt szituáció is eléggé izgalmas és kellemes borzongást kelt.

Igazából nem nagyon akarnék beszélni rajta/róla: egy remek kis misztikus-fantasy-horror-dráma, egy világtól elzárt, alaszkai kisvárosban.

Vincent D’Onofrio és Kim Coates tartják a vállukon a sorozatot: de úgy, mint két kőszikla. :respect:

Alig várom a következő részt. :sör: