Begin Again – Szerelemre hangszerelve

Oké, oké, oké, tudom. Én is gondoltam… hm… egy-két orrom alatt elmorzsolt dolgot, amikor ezt a kellemesen eszperente, gyomornyálas, giccsfaktor, magyar címet megláttam. :-PPP

Ez a magyar elnevezés egyértelműen a fiatal, eladósorban lévő tinilányok, és a vénlánykorú, „én még a carpe diemnek akarok élni, c’est le vie!” életszemléletű, 75 éves korukig önmegvalósító, utána meg már mindegy, manager-típusú, örök szingli korosztályokat célozta meg. :-PPP

Közben természetesen gondosan ügyelve arra, hogy heteroszexuális férfiember csak a legkőkeményebb fenyegetésekkel, és kéthavi szexmegvonással ijesztgetve, méla undorral, valamint mélységes önsajnálattal és/vagy önundorral („hova nem süllyedek le ezért a nőért…! biztos, hogy megéri, bonyek…?!?!”) legyen hajlandó beülni erre a mozira.  :-PPP :-)))

Nem tudom, hogy a magyar forgalmazó milyen sikert tudott elkönyvelni ennek a remekbeszabott „románás” címadásnak köszönhetően – de biztos kevesebbet, mint amennyit ez a film megért volna. :thumbsdown:

Ugyanis ez egy marha jó alkotás: szerethető, megmosolyogtató, remek zenékkel megtűzdelt – igazi, nagybetűs „Feelgood”. :sör: :thumbsup:

Lehet, hogy nálam az is nagyon sokat dob pluszban az értékelésemen, hogy nagyon csípem Mark Ruffalót :sör: és ő pont az, aki nem nyálas szépfiúként, infantilisan bazsalyogva alakítja a főszereplőt – hanem pont férfiasan, hihetően, emberien, vállalhatóan. :respect:

Kár lenne, és nem is érdemes sokat dumálni, pötyögni ezen a témán: egy remek film, amit mindenképpen érdemes megnézni, főleg azoknak, akik szeretik, ha egy-egy jó számot is elnyom a történet közepette a zenekar.

Például egy ilyet, mint ez:

 

És hogy próbáljak egy kicsit konstruktív lenni: mert lefikázni a magyar címet, az egy dolog, de adni egy olyat, ami (szerintem) megfelelő, az meg egy másik. Szóval, gondolkoztam, hogyan is lehetett volna „jobban” magyarítani a film címét…

…de rájöttem, hogy én már valszeg túl öreg vagyok, és kevéssé trendi :-PPP (hja, nemrég azt is megkaptam, hogy mivel nem vagyok fent a Facebook-on, akkor lehet, hogy nem is vagyok ember… :-PPP :suxs: ), ugyanis csupa ódivatú, a fiatal tini(lány)korosztály által aligha ismert dalok címei ugrottak be a film magyarítására.

„Mi muzsikus lelkek” és a „Zene nélkül mit érek én?”

Gondolom, ez meg túl… hm… „begyepesedett öreges”. :-P ;-)

Vajon, ha én is eszperentében nyomnám, akkor kúlabb lenne…?! ;-) :-)))

The 100-Year-Old Man Who Climbed Out the Window and Disappeared & Constantine s01e01

The 100-Year-Old Man Who Climbed Out the Window and Disappeared

(Szeretem a magyar címet is feltüntetni, de most ez azért túlzás lenne… :-P :-) )

Nekünk megvan könyvben is, a Kedvesem olvasta, én még nem – de lehet, hogy ezek után nem is fogom. :-/

Ugyanis én jórészt untam. :-P Néha volt benne 1-1 poén, de az elég kevés (volt) ahhoz, hogy bevonzzon a film. Javarészt amolyan távolságtartó idegenkedéssel néztem. :-P

Ráadásul ilyen típusú, visszaemlékezős élettörténetes film több is van/volt a „piacon” – amik sokkal jobban sikerültek ennél a… hm… „próbálkozásnál”. :-P

Obsluhoval jsem anglického krále – Őfelsége pincére voltam; The Grand Budapest Hotel; és végül, de nem utolsósorban: Forrest Gump.

Szerintem a fent felsoroltak mindegyikéhez hasonlít (ilyen, vagy olyan módon) a The 100-Year-Old Man – de mindegyik sokkal jobb, emlékezetesebb, és szerethetőbb nála.

És ez nem csak a történet (negatív) „érdeme”, hanem a szerintem meglehetős „sótlan” és „semmilyen” főszereplőnek, Robert Gustafsson-nak is köszönhető. :-/ :-P

Nagyon vártam ezt a filmet… de határozottan csalódás. :-///

Constantine s01e01

Oké, nekem nagyon bejött az „igazi Constantine-rajongók” által lefikázott 2005-ös, Keanu Reeves-es Constantine mozifilm, így ehhez mérjétek az alábbi pár szót a 2014-es sorozat pilotjáról. :sör:

Határozott csalódás – mégis nézni fogok belőle még pár részt, mert gyengém az angyalos-ördögös téma. :guiltypleasure:

Talán még a főszereplő Matt Ryan volt a legjobb benne, ő egész jó volt a kiégett, cinikus, sokat látott karakter bőrében – de minden egyéb… :-PPP

Már eleve nagyon gagyinak éreztem a „monster of the week” nevét: Fulcifer, cseszd meg, Fulcifer! :-OOO Na, menjetek már a francba… :-PPP Ezen gondolkozott a kreatív stáb két hétig, vagy mi?! :-PPP

És ahogy a pilot mutatta: nagyon olyan ösvényen fog a sorozat haladni, mint a Grimm, vagy a Sleepy Hollow – és olyan már van a placcon, és azokat se nézem. :-PPP

Már egy ideje többre vágyom egy ilyen sorozatnál, mint a „monster of the week” élmény. :-P

Constantine személyes drámája is alig-alig jön át (lehet, hogy igazából át se jön, csak én _tudom_?! :-P ), a nagy, átfogó, átívelő démon-ördög „invázió” meg olyan haloványan lett felvázolva, hogy csak a „heti rendszerességgel fogsz egy-egy démonnal megharcolni” vonalat erősítve tűnt fel… :-P

Mondom, én még maradok egy kicsit… hátha…

De ajánlani egyelőre nem ajánlom senkinek. :-/

Vácrátóti Arborétum

Személyes élmény poszt. :-)

Itt jártunk tegnap, az idei indián nyár utolsó napján.

Nem lehet szavakba önteni az illatokat, a fényeket, az érzéseket, amik elárasztottak minket séta közben…

Rengeteg képet kattintgattam, de mind a gépem „egyszerűsége”, mind saját amatőrségem miatt kevés értékelhetőt, megmutatásra érdemeset sikerült lőnöm. :-(

De azt a keveset megmutatom. Hátha valami átmegy nektek is. :sör:

Red Band Society s01e02-04 & Brooklyn Nine-Nine s02e01-02 & How to Get Away with Murder s01e01-03

Red Band Society s01e02-04

Az őszi szezon (általam látott) legjobbja, az kétségtelen. :respect:

Oké, én nem nézek Flash-t – mondjuk az imdb-s 8,6-ot akkor is röhejes túlzásnak érzem… :-PPP –, nem nézek American Horror Story-t, és Walking Dead-et sem. Ugyanis gondosan szelektálom, hogy mivel töltöm az időmet. :-P ;-)

De a Red Band Society felsőfokon tetszik. :leborul:

Megnevettet, megríkat, megráz, sokkol – és felemel. És a téma ellenére is: feelgood. :respect:

Annyira szeretek benne mindenkit, hogy személyes barátomnak tartom őket, és aggódok a sorsukért.

Nagyon mély, mégis, nagyon könnyed sorozat, és olyan témáról, ami elakasztja az ember lélegzetét.

Zseniálisan nyúltak hozzá. Csodás szereplőkkel. Fantasztikus történetekkel.

:respect:

Nem csodálom, hogy éppen ennek a sorozatnak esik a nézettsége az USÁ-ban. :-PPP

Igen, sznob, magyar filmértőként beszóltam. :-P Ez van. :thumbsdown:

Nézzetek akkor odaát Arrow-t, meg Flash-t, meg a többi kamukéró képregényfigurát. :-PPP

Nekem pedig adjátok ide a Red Band Society összes részét. :respect:

Brooklyn Nine-Nine s02e01-02

Még mindig imádjuk. :-DDD

És minden részét várjuk. :-)))

Erejének teljében tért vissza a régi, jó Csapat – és míg ők (főleg Andy Samberg… :-DDD ) lubickolnak a szerepükben, addig mi lubickolunk az élvezetben. :sör:

A The Big Bang Theory óta nem talált be engem így sitcom. :mustsee:

How to Get Away with Murder s01e01-03

Egyelőre felemás a véleményünk (közösen a Kedvesemmel), mer vannak benne nagyon jó, és nagyon… hm… „nem tetsző” húzások. :-S

De egyelőre még beránt, és látni akarjuk, hogy hová-merre fog tartani…

…ám az is erősen benne van a pakliban, hogy egy (random) rész után simán kaszáljuk. :-P

Nem idegből, nem dühből – csupán az érdeklődés (lassú) megszűnése miatt.

Igazából egy szereplőt sem szerettünk meg. Nem Viola Davis-t sem. :-P

Csak a sztori(k) miatt maradunk a show mellett – ami(k) meg néha nagyon idegesítő fordulatokat vesz(nek)… :-P

A következő részre még befizetünk. Ha bevonnak, akkor még az utána következőre is…

De elég lesz egy újabb hiba és – szemrebbenés nélkül kasza. :-P

Draft Day – Újoncok napja & The Signal & Chef – A séf

Nos…

Változott az élethelyzetem, és át kell(ett) gondolnom a dolgokat.

Hogy mire szakítok időt, és mire nem.

Sokat gondolkoztam azon (is), hogy lehúzom a redőnyt a blogomra. Mert azt a kevés időt, amit számítógép előtt ülésre, és gépelésre tudok szánni, azt jóval… hm… „hasznosabban”, „értékesebben” is el tudnám… nem, nem „csak” tudnám, hanem hasznosabban _kell_ töltenem.

Ugyanis jó lenne még írnom pár novellát, amíg van erőm, affinitásom, késztetésem, lelkesedésem…

…és tolok magam előtt jó pár filmet, amiket szeretnék magyarítani. Késtem már velük így is, eleget.

Szóval, a blog lett a „gyenge láncszem”. A fontossági sorrend utolsó helyezettje.

…de még nincs erőm lezárni.

…de nem is fogok/tudok az eddig megszokott (magamtól elvárt) „bőbeszédűséggel” beszámolni egy-egy filmről: csak _tényleg_ távirati stílben.

Úgy meg van-e egyáltalán értelme…?! A fene se tudja. Talán nincs…

De mindjárt itt az év vége, talán egy (utolsó…?) szubjektív élménylistáig még ki tudom húzni így is.

És akkor legalább egy „kerek egész” lesz a blogom története. Mégha a vége bicegősre is sikeredik…

Szóval, ennyit a háttérről. Belevágok.

Draft Day – Újoncok napja

Megmondom őszintén, dunsztom sincs, hogy egy _nem_ NFL rajongónak mit ad ez a film – de nekem, egy NFL rajongónak óriási élmény volt!

Izgalmas volt, pörgős, az elején elkapta az ember tök… tökéletlenebbik/tökéletesebbik (a nem kívánt törlendő! ;-) ) végét, és a stáblista kezdetéig fenntartotta a feszültséget. :thumbsup:

Ráadásul én külön élveztem a rám zúduló NFL insider infókat. :-)

Az utóbbi idők legjobb filmélménye – egy marha jó, régen látott Kevin Costnerrel. :thumbsup:

(Nah? Nem vettem túl fecsegősre a figurát, ugye…?! ;-) )

The Signal

Te! Én nagyon élveztem ezt a sci-fit!

Nem volt sem egy akció sci-fi, és nem is a túl agyalós dolgaival hódított: de amit vállalt, azt nagyon kellemesen hozta.

Oké, szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint a vége tette fel rá a koronát.

És Laurence Fishburne nagyon remek, fenyegető… hm… szóval, nagyon remek, fenyegető alakítást nyújtott, na! ;-)

Aki élvezi a sci-fi műfaját, és főleg, ha örül minden új, ilyen jellegű alkotásnak – az ne hagyja ki. :sör:

Chef – A séf

Miután végignéztem, valami nem stimmelt… rájöttem, hogy valami hiányzott ebből a feelgood, családi roadtrip-ből.

A jó sztori.

Cseszd meg. :-P

Mert minden olyan klappolósan, olyan sablonosan, olyan kiszámíthatóan csordogált, hogy azért már… én kérek elnézést. :-P

Ez alapvetően egy: „Hogyan használjuk, és mi mindenre jó az internet?” alcímű oktatófilm.

For dummies.

:-PPP

Írni, rendezni, és a főszerepet is eljátszani, Jon Favreau?! Kicsit túlvállaltad magad, ember… :-P

Oké, hogy sok filmes cimbi beugrott, és segített (eljátszott egy-egy rövid szerepet), gondolom, a pénzt is segítettek összekalapozni, de egy dolog mégis kimaradt a sok bába… izé… séf között!

Egy csöppnyi eredetiség. Csak annyi, mint egy csipet só.

De enélkül a csipet nélkül ízetlen, és kellemetlen az étel. Mint ahogy ez a film is. :-///