The Night Comes for Us

Döbbenet… elképesztő… elmebeteg… elborult… iszonyú… mészárszék…

…és mégis – vagy éppen ezért – frenetikus filmélmény. :megarespect: :leborul:

2012-ben a legnagyobb öröm és tisztelet hangján szóltam ezeken az oldalakon a „The Raid: Redemption” című harcművészeti etalonról, ami elhozta nekünk Iko Uwaist. :respect: :leborul:

2014-ben viszolygással és keserűséggel szóltam ugyanitt a „The Raid 2: Berandal” című alkotásról…

2017-ben reménykedve, bizalommal írtam a „Headshot” című moziról…

…és most eljött 2018, és újra mérlegre tétetett színész (Iko Uwais) és író-rendező (Timo Tjahjanto).

Esküszöm, hogy sokat agyaltam, mi legyen a végső verdiktem. Mert egyszerűen úgy éreztem/érzem, hogy meghasonlok önmagammal, és küzdök a bennem őrlődő ellentétes érzelmekkel.

Csak most, abban a pillanatban, amikor leültem, hogy rivjút írok róla, csak most döntöttem el, hogy a legnagyobb elismerés hangján fogok szólni róla.

Mert eszembe jutottak képek-jelenetek, eszembe jutott eszelős őrültségük, véres, ínszakasztó, csonttörő vadságuk – és az a briliáns, felsőfokú mestermunka, amit a harcjelenetek megalkotásába fektettek.

És mert tetszett a „miért” – hogy miért harcolnak, mire föl ez az irgalmatlan, vérmocskos mészárszék, szétvágott torkok-inak, kiontott belek, levágott végtagok…

Mert egy gyermek élete a tét.

Igen, valahol megváltás film is lenne, mint anno a „Headshot” – de engem a „mentsük meg a gyermek életét”-vonal rántott magával.

És bármennyire is Joe Taslim (pencak silat, wushu, judo, taekwando, shotokan) és Iko Uwais (pencak silat) a főszereplők, és a „nagymesterek” ebben a filmben – és tényleg hozzájuk kötődnek a legbrutálisabb, legnagyszabásúbb, legösszetettebb harcjelenetek –, de nekem mégis más lett a kedvencem.

Bobby, „The White Boy” – Zack Lee

:respect:

Bobby nem túl okos srác. Nem nagymenő harcművész. Nem jóképű, vagány gengszter.

_„Csak”_ egy elcseszettül elszánt, rettenthetetlen barát. Senkitől és semmitől nem félő. Már-már elpusztíthatatlan életerővel bíró. Fékezhetetlenül küzdő. Utolsó leheletéig, utolsó szívdobbanásáig… Született Harcos.

Aki csatába megy, mind olyan társat akar az oldalán tudni, mint Bobby, a „White Boy”.

:megarespect:

…

Voltaképpen… ez egy borzalmas film. Minden kézre eső szerszámmal, eszközzel harcolnak benne – és megmutatják, hogy micsoda iszonyú sebeket lehet osztani egy-egy hétköznapi, műhelyben található eszközzel. Mint például a csavarhúzó, vagy a sniccer.

Borzalmas film, mert megmutat vagy 100-120… talán van az 150 is… módot arra, hogyan lehet egy emberi életet kioltani.

Borzalmas, mert az orvosi karon simán lehetne mutogatni egy-egy jelenetét a hallgatóknak: annyira felfedi az emberi test izom-, ín- és csontszerkezetét, valamint a belső szerveket – illetve azok sérüléseit.

Borzalmas, mert annyi vér folyik, spriccel, ömlik, árad ki benne, hogy szinte már a torkunkat fojtogatja.

Borzalmas, mert annyi nyers gonoszság, aljasság van benne, olyan szinten nem tekintik benne értéknek a szereplők az emberi életet… hogy az már a szívünket szorítja.

…

Mégis.

…mégis…

Ott van benne a pislákoló, halovány remény – nem több, mint gyertyaláng a szélviharban… de _mégis_, mind tudjuk, érezzük, hogy az az egy láng a MINDEN. Annak nem szabad kihunynia.

Azért érdemes meghalni.

…

Nem „csak” _érdemes_ – hanem egyenesen az hozhatja el a megváltást.

…

Brutális film a „The Night Comes for Us”. Irgalmatlan. Iszonyú.

Mégis.

:respect:
:leborul:

Always look on the... We are probably all.

James Cordennek megint volt egy remek vendége: a nagyszerű Eric Idle. :respect: :-)))

"So have a drink, or ten

You won't regret it when,

The Reaper comes a knockin' at our door"

"Always look on the bright side of life,

Even though we are all going to die" 

:-))))))))

Hold the Dark & UFO

…azért nem mindig csak sza… sza… sz’al, nem mindig nyúlok mellé, na. ;-) :sör:

Két különleges alkotás – mindkettő eszméletlenül remek filmélményem volt. :thumbsup:

Hold the Dark

„Come to get a wolf's tooth? You're going the wrong way.”

Alaszkában egy gyereket elragad egy farka, és a már nem annyira kétségbeesett, inkább csendesen haragvó/gyűlölő anya (Riley Keough), egy farkasokhoz értő tudóst-vadászt-írót (Jeffrey Wright) kér fel arra, hogy a gyilkos állatot levadássza.

Gondoltam, ebből egy remek „wilderness” film lesz, gonosz, kegyetlen vadállatokkal, és az azokkal szembeszálló farkasvadásszal.

Nos… Merem állítani, hogy ezzel az előzetes feltevésemmel jól pofára estem.

Mert hogy is mondják? „Ember embernek a farkasa.”

És ezt a történet még jól meg is tekeri… :eeekkk:

 „That girl knows evil.”

Igazából döbbenten és lélegzetvisszafojtva néztem/izgultam végig a film két órás játékidejét, és a végén arra gondoltam… ekkora pofont/csavart a végére tartogatva, már régen nem kaptam.

…

Ha hasonlítanom kellene/lehetne valamihez, akkor mindenképpen a „Wind River” mellé állítanám – de annál jóval sötétebb, sokkal kevésbé „feloldó” történet a „Hold the Dark”.

Alexander Skarsgård (aki a filmben az eltűnt gyermek apja) lassan a Netflix arca lesz, és bár itt nem viszi a „prímet”, de jelenléte minden egyes percben félelmetes és nyugtalanító…

A film közepén pedig szinte a semmiből kialakul egy olyan döbbenetes, kilátástalan tűzharc (több tucatnyi áldozattal), hogy az ember álla leesik és a vére megfagy…

A történet végére pedig a farkasok tudósa/vadásza is… egészen… hm… más megvilágításban látja a dolgokat.

„- They spared you!

- What?

- They spared you!”

Elképesztő, elrugaszkodott, misztikus film – egészen megdöbbentő konzekvenciákkal…

Nem csoda, hogy sokaknak a torkán is akad ez a történet.

Ám én leborulok merészsége előtt. :sör:

UFO

„What are the most important questions in the world? "Is there a God?" "What happens when we die?" And... "Are we alone in the universe?" If anyone answered any one of those questions, it would change everything.”

Amikor a matematika, a merész matematikus bizonyítja azt, amit sokan élből tagadnak – mások pedig hisznek és remélnek.

Nem mondhatnám, hogy egy matematikai szakkifejezésekkel („finomszerkezeti állandó”), számokkal és számolással zsúfolt film úgy elsőre megragadná a képzeletemet, és azonnal rávetném magam.

Ám szerencsére nem tudtam róla, hogy ennyire matematikus – csak annyit, hogy „ufós” –, így belevágtam, és a végére el kellett ismernem, nagyon jó, hogy a „matekozás” nem riasztott el, és azért nem maradt ki az életemből. :sör:

Persze, nem is annyira a matematika, hanem az egyszerre elszánt, és zseniális matekos, fiatal egyetemista, Derek (Alex Sharp) láza és lelkesedése sodort keresztül a filmen – és az üzenet, ami vele átjött: hogy merjünk hinni az álmainkban, hogy merjünk úgy élni, ahogy szeretnénk, és ne akarjunk mindenáron megfelelni a konvencionális társadalmi elvárásoknak.

„- Derek, do you know why I did that panel today? Because I live on Earth. And I need to get in good with Professor Magg so he'll give me a recommendation for grad school. What's your plan? What are you doing? 'Cause it seems like the only thing you care about is that signal.

- It is the only thing I care about.”

Szerepel még a filmben Gillian Anderson és David Strathairn, de csak asszisztálni tudnak a fősodrot képviselő Dereknek, és az egyre feszültebb történetnek…

…ami egyszerre hoz csodálatos és felemelő befejezést.

„We're not alone.”

A mindig csodára éhes, fantasztikumot imádó gyerek – aki még mindig a lelkemben él – tátott szájjal, és kitárt szívvel fogadta ezt a filmet.

És imádta minden egyes mozzanatát. (Még a tömény „felsőkategóriás matematikával” zsúfolt részeket is. :-P :-) )

:thumbsup:

Fine-structure constant - Finomszerkezeti állandó

(Csak azért, hogy tanuljunk is valamit... ;-) :-) :sör: )

Fogmosás, gargarizálás, kiköpés…

Muszáj méregtelenítenem, szóval, ledarálom, miket láttam – de nem kellett volna. :-///

Valami Amerika 3.

Nagyon szerettem az első részt – és bár nem volt olyan erős, de határozottan tetszett a második etap… ám ez a harmadik valami kritikán aluli ótvar. :-PPP

Újrahasznosított („hasznosított” :muhahaha: ) jelenetek, fordulatok – nem, nem poénok, nem, nem gegek –, sablonná csupaszított alakítások… és történetnek aligha nevezhető… „esetleges események”. :-PPP

Nagy Ervin és Stohl András alakításáért én kérek elnézést: egyszerre sikerült megszégyeníteni a nézőket… és tehetséges enmagukat.

A börtön fürdőjében a meztelen tömegbirkózás a leejtett szappanokért jelenettel a hányós-fingós-böfögős alpári szórakoztatás legaljához ért el a frencsájz… Mennyi pénzt kaptatok ezért… (nem sorolom fel név szerint az általam ismert és szeretett színészeket…)?! Legalább _nektek_ (anyagilag) megérte?!

Szégyen és gyalázat, hogy ide jutott ez a 2001-ben olyan eredetinek, jópofának, üdének induló sorozat.

Égessük el az összes kópiát, és soha többé ne is beszéljünk róla. A „Valami Amerikának” csak KÉT része van, rendben?! :-OOO

The Hurricane Heist – Hurrikán meló

Ben Cross – 1981, Chariots of Fire

Van, aki e filmet nem ismeri…?

Ben Cross (Prince Malagant) – Ralph Inieson (Ralf) – 1995, The First Knight

Mekkora főgonosz páros is voltak már ők…!

…most meg 2018, The Hurricane Heist. :-PPP

Toby Kebbell és Ryan Kwanten még (talán… remélhetőleg…) jóvá tudják tenni ezt a kisiklást – de Ben Cross-nak, 71 évesen… nem kellett volna, nem lett volna szabad ide leadni magát.

Pénzért se. Semennyiért.

Jurassic World: Fallen Kingdom – Jurassic World: Bukott birodalom

Újra„hasznosítás”. :-P Unásig ismétlés. :-P Csont- és gittrágás. :-P Ötlettelenség. :-P Unalom. :-P

Üresség…

1993, Jurassic Park – pedig micsoda felütés volt! micsoda indítás! micsoda szájtátva bámulás…!

…2018 – és megbecstelenítették, meggyalázták, lehúzták az egész frencsájzot…

Shame On Them.

Ant Man and the Wasp – A Hangya és a Darázs

Elvileg – mondom: el-vi-leg! – ez egy szórakoztató film lenne.

Szórakoztatnia kellene, hogy közben az ember élvezettel, örömmel, felszabadultan belefeledkezve nézze.

Annyira okosnak akar látszani – de annyira idegesítően ostoba, sablonos, kiszámítható, idegesítő (most komolyan: Paul Rudd…?! Paul Rudd…?!?! – ez viccnek is rossz… színésznek meg még inkább :-PPP… hősnek meg egyenesen közröhej… :-PPPPPP ), hogy az ember majd’ felrobban tőle.

Fáj róla írni – fáj visszagondolni rá… ráadásul hülyének is érzem magam miatta: mégis, mi a fenét gondoltam, hogy mit fogok kapni…?!?! :-PPPP

Megérdemeltem. :shameonme: :-////

Steve Martin and Martin Short: An Evening You Will Forget the Rest of Your Life

Találó cím. :-PPPPPPPP

Super Troopers (2001) – Baromi őrjárat and Super Troopers 2. (2018) – Baromi őrjárat 2.

Akkora „baromság” volt, hogy a guilty pleasure kategória. Én valahol bírtam – és ezt nem is szégyellem. :-D

De azért nem emelném az „értelmes”, „hasznos”, főleg nem a „JÓ” filmek sorába. :-P

Les Aventures Extraordinaires d'Adele Blanc-Sec – Adéle és a múmiák rejtélye

Ha nem lenne internet, és nem lenne a tévében3-400 csatorna, és csak az MTV1 és az MTV2 muzsikálna: határozottan kellemes szombat esti filmnek nevezném.

De így, amikor elérhető a világ filmgyártása szinte napra készen… ez megmarad egy közepes tévéfilmnek. Annak nem rossz.

És ennyi.

Solo: A Star Wars Story

Oké, _ezt_ viszont szégyellem. :-((((((((

Nem mentség, hogy csak félórát néztem belőle – annyit bírtam, azt is döbbenettel vegyes irtózattal… –, mert nem akartam elhinni, hogy _tényleg_ ilyen rossz.

Pedig az. Bűnrossz.

1977 (Magyarország: 1979), Star Wars

…2018, Solo...

Tényleg vége van. Tényleg ennyi volt. Béke poraira.