2013. augusztus 13., kedd

Varieté Nagy Cirkusz




Még az év elején, februárban, közzétettem egy „személyes élmény posztot” a Fővárosi Nagycirkuszban tett látogatásunkról, amiben azt írtam, hogy:

„(Mivel dédapai ágon pedig régi „cirkuszosfamíliához” tartozónak mondhatom magam – erre a családi álmoskönyv derített fényt – talán van a véremben is valami :-), ami vonz ehhez a műfajhoz… Majd egyszer elkérem anyukámtól a családi cirkusz egyetlen megmaradt, ereklyeként őrzött „reklámlapját” és beszkennelem. ;-) )”

Most sikerült anyukámtól elkunyiznom :-) ezt a régi, cirkuszos „szóróanyagot” – amit csak azzal a „Szent Esküvéssel” adott ide, hogy a vigyázok rá, mint a szemem fényére, és a következő találkozásunknál vissza is adom.

Ha valakinek nem lenne kedve „végigbogarászni” a fényképe(ke)t, annak a kedvéért leírom a tartalmát (megőrizve a régies írásmódot és az eredeti szöveget):


Megérkezett! Megérkezett!

Amerikai tipusu

Varieté Nagy Cirkusz

Ponyvasátorával 20 személlyel
Ma este tartja nagy díszelőadását a megszokott cirkusztéren. Műsorra kerülnek:
Akrobaták, magas légtornászok bravuros mutatványokkal szórakoztatják a közönséget.
Föllépnek magyar és nemzetközi táncművészek.

Telephátikus bűvészek! Három varieté római gyűrűtornász, mint levegősirályok. Azonkívül orosz táncművészek, jól idomított lovak és kutyák, az öt éves kis Marika, mint Magyarország legkisebb műlovarnője, légtornásza, és gyűrűtornásza. Föllép Muki és Bobi, Magyarország közkedvelt bohócai, akik a legujabb tréfás mókákkal szórakoztatják a közönséget. Kígyóimitátorok, fejegyensulyzók! 4 kabaré művész.

Sátras cirkuszunk kényelmes ülőhelyekkel ellátva!
Fényes kivilágítás! Kellemes szórakozás!

I. hely 40 f    II.hely 30 f    állóhely 20 fillér
gyermekek részére 10 fillér.

Előadás kezdete este fél 9 órakor.

Szíves pártfogást kér
Tóth Sándor
cirkuszigazgató


Hát ennyi. :-)

Ami még mindenképpen hozzá tartozik, hogy az „az öt éves kis Marika, mint Magyarország legkisebb műlovarnője, légtornásza, és gyűrűtornásza” konkrétan az anyai nagymamám. :-)

És mivel ő 1929-ben született, ebből gondolom, hogy a reklámlap 1934-35 körülre datálható…

Hát… ez nem is tudom milyen poszt lett. :-)

Legyen mondjuk: „családi háttér poszt”. :-)


2013. augusztus 9., péntek

The Killing s03e11-e12 From Up Here & The Road to Hamelin




Véget ért… mondhatjuk? mondhatjuk!... Veena Sud zseniálisan újragondolt sorozatának harmadik évada – és bevallom, hogy nekem, a „hard core”-rajongónak :-) egy szavam sem lehet. :respect:

Én három ilyen elképesztően magas színvonalú évadot, zsinórban még nem láttam – és nem, nem azért, mert egy vödörben élek :-P és még áramom/tévém/sávszélességem sincs… :-)

…az én speciális, személyes ízlésem mondatja ezt velem:
Három. Zseniális. Évad. :thumbsup:

Nem hibátlan – de feledhetetlen. :respectagain:

Mit is mondhatnék az évadzárásról…

Olyan, mint az előző két szezoné: amiket _kivétel nélkül hibátlannak, következetesnek, emlékezetesnek, és gerincesnek tartok_.

A készítők sem akkor, sem most nem alkudtak meg: ujjukat a sorozat ütőerén tartva vitték végig a koncepciót, és nem hagyták, hogy a „mainstream” populista csábítása letérítse őket. :respectrespect:

A dupla, záróepizód felénél finom figyelmeztettem szintén Killing-rajongó Kedvesemet: „ugye nem felejtetted el, hogy mit nézünk? ugye nem gondolod, hogy kapunk egy fekete-fehér, tiszta és egyértelmű lezárást? ez „A Killing” – itt legfeljebb egy gyomorrúgással fog felérni a befejezés… de épp ezért szeretjük, nem igaz?!”.

Ő pedig a film végén bevallotta: jó, hogy figyelmeztettem menet közben… így legalább nem sokkolódott le annyira a végén. :-)

Én a magam egyvágányú, elfogult és tekervénytelen ;-) szemszögemből minimum zseniálisnak tartom a befejezést.

És ami a leggyönyörűbb benne, hogy a „végeredményt” látva azt mondom: gyönyörűen építették fel a végkifejletet. :leborul:

Ütött, zúzott – és az ember egy döbbent ürességgel meredt a végefőcímre…

…hogy utána egy nagyot sóhajtson, elismerően csettintsen, tapsoljon, vagy „csak” szimplán fejet hajtson.

Spoilerek nélkül nem lehet róla beszélni – spoilerezve meg nem akarok…

Talán csak azon vekengenék el, hogy lehet-e még ezek után harmadik évad.

Úgy gondolom, igencsak lehet. Sőt. :sör:

De hogy van-e még további jövője egy olyan sorozatnak, amit már a második etap után kaszálták/kaszálni akartak… a fene se tudja. :-/

A lényeg, hogy emlékezetes élménnyel ajándékoztak meg bennünket, és megmutatták: lehet és érdemes minőségi krimisorozatot letenni az asztalra. :respect:

Köszönjük, Veena Sud. :flower:



2013. augusztus 8., csütörtök

Trance – Transz




Nem is tudom, hogyan vagyok ezzel a Danny Boyle-lal…

A Trainspotting gyomorbavágó volt… a Sunshine elvont művészieskedésével feküdte meg a gyomromat… a Slumdog Millionaire nagyon bejött… a 127 Hours görcsbe rántotta a gyomrom…

Szóval, elég sok „gyomrost” kaptam Danny Boyle-tól ahhoz, hogy elbizonytalanodjak – most akkor jó nekem, ha megnézem a filmjeit…?! ;-)

Így kaptam bele a Trance-ba.

Mondjuk, az nagy segítségemre volt a döntésben, hogy James McAvoyt és Vincent Casselt is igen szeretem. :sör:

…és meg kell vallanom: nem bántam meg a döntést. :respect:

A történet röviden: a James McAvoy megformálta aukcióvezető olyan helyzetbe keveredik, hogy a Vincent Cassel által alakított nagymenőhöz kénytelen anyagi segítségért fordulni – aki cserébe viszont azt kéri, hogy „belső emberként” vegyen részt egy árverésre bocsátott festmény, Francisco Goya – Boszorkányok a levegőben, elrablásában.


A rablás sikerül, csak egy a bibi: menet közben James McAvoy elveszti vagy elrejti a festményt – de sérülései miatt amnéziás lesz, azaz kínzásra sem tudja megmondani, hogy hol van/lehet a kép…


A banda ezért a Rosario Dawson által életre keltett terapeutához fordul, hogy szorult helyzetükben nyújtson segítséget.

…és ebből egy eszméletlenül remek kavarás kerekedik ki, aminek minden mozzanatát élveztük. :respect:

Erről nem kell, és nem is szabad többet elmondani. :sör:

Nagyon izgalmas, jó pár fordulattal megtűzdelt, vérbeli pszichológiai dráma, egy igazi „heist”-thriller kerekedett ki belőle.



…amit viszont ösztönlény, hímsoviniszta férfiként mindenképpen meg kell említenem ;-) az Rosario Dawnson… egy _bizonyos_ jelenete. :cool: :-)

Valami gyönyörű ez a nő. Arcra eddig nem nagyon varázsolt el – de alakra... közel tökéletes. :thumbsup:

Ám lépjünk gyorsan túl ezen a csúnya szexizmuson (egyáltalán nem is csúnya ;-) mármint Rosario :-) ) – nem (csak :-) ) ezért kell és érdemes ezt a filmet megnézni.

Jó szívvel ajánlom. :sör:


2013. augusztus 5., hétfő

Los últimos días & Den som dræber – Those Who Kill – Kard által vész s01e01-e02



Los últimos días


Szerintem, ez egy igazán jól sikerült, spanyol „világvége” film. :respect:

Az imdb-s pontszámát nem nagyon értem – legfeljebb arra tudok gondolni, hogy ezért pontozták le, mert nincs benne egy Marvel-képregényfigura; nincsenek benne ijesztő rémszörnyek, akiket egy magányos, USA állampolgárságú hős le tudna hentelni, hogy megmentse a világot… Hja, és egyetlen egy zombi sem jöszmékel benne, hörögve-morogva, bonyek! Vagy legalább egy nyomorult, szépségesen szép kamaszvámpír! :-P

Van benne viszont megmagyarázhatatlan járvány… megfoghatatlan félelem… a civilizált társadalom összeomlása… állatias szintre lealjasult emberek… és olyanok, akik még ebben a káoszban, ebben az öntörvényű, csak a saját hasznát és érdekét néző, egymást eltaposó világban is képesek megőrizni emberségüket.


Sötét, elkeserítő jövőkép – de mégis képes életigenlő lenni.
És én ezt maximálisan tisztelem és elismerem benne. :respect:


Marc (Quim Gutiérrez) és Enrique (José Coronado) a „civilizált világban” szinte ellenségek voltak, de az összeomlás után kényszerű szövetséget kötnek, hogy el tudjanak jutni a céljukhoz.

Marc állapotos feleségét, Juliát (Marta Etura) akarja megtalálni, míg Enrique beteg édesapjához tart.

Útjuk során találkoznak emberekkel, helyzetekkel: és látjuk, hogy kiből-mit hozott ki a jóléti társadalom felbomlása…


Nekem már a világméretű, különös járvány ötlete nagyon tetszett, és az ebből kialakult élethelyzet – de számomra az utolsó 5 perc tette fel a filmre a koronát: mert az azt mutatta, hogy van tovább… hogy érdemes… hogy mégis van Jövő. :respect:

Mostanában elég sok világvége film fut(ott) a mozikban: a legtöbb idegeninváziós-szörnnyelharcolós-zombielőlfutós alzsánerekben születtek – nagyon sok fegyverropogással.


A Los últimos días más utakon jár: és ez számomra nem kis felüdülést jelentett. :sör:


Den som dræber – Those Who Kill – Kard által vész s01e01-e02 – Liget i skoven – Corpse in the Woods – A holttest az erdőben

(Huh, volt neki egy pár címe… :-) )


Olyan felemás érzéseim vannak ezzel a filmmel/sorozattal kapcsolatban…

A „nagyon okos, határozott, elszánt, de lelki defektussal felvértezett/leharcolt, mindenre elszánt nyomozónő” zsánere nem kifejezetten az én terepem… :-/

Láttam már ebben szcénában pár felütést – egyik sem győzött meg igazán.

Véleményem szerint a Den som dræber sem mutat fel a témát illetően különösebben kiemelkedő erényeket.

Katrine szerepében Laura Bach számomra legalábbis semleges volt, és még a gyermekkori, mostohaapai hányattatások belebegtetése sem tudott igazán rábírni arra, hogy szorítsak érte...

A pszichiáter Thomas, Jakob Cedergren, karakterét pedig... hm... úgy érzem, erősen „bejáratott” alapokra helyezték… szinte minden aspektusa ismerős innen-onnan…

Egy dologban viszont kellően részletesek és alaposak voltak: a sorozatgyilkos módszerében való elmélyedésükben.

Ez viszont nálam már a biztosítékot csapkodta…

Mert az, hogy egy aberrált elmebeteg milyen módon és milyen módszeresen tud meggyötörni egy neki kiszolgáltatott embert, nem feltétlenül az a téma, amit alaposan feldolgozva, és részleteibe menően szeretnék képernyőn látni.

Összegezve, sajnos, nem érzem azt az ellenállhatatlan késztetést, hogy néznem kell gyorsan a következő részt… :-/