Loups-Garous – Amikor leszáll az éj

 

„Marie: Elismeri, hogy veri a feleségét?

Férj: Persze, hogy verem, hisz a feleségem! De nem a semmiért teszem! Egyszer túl meleg a leves, máskor meg túl hideg! Túl sokáig gyűjti a fát az erdőben! Meg olykor fürdeni mer a hálátlan.”

Én ezen félóráig röhögtem, főleg úgy, hogy a háttérből Kati is felhorkant ezen a beszélgetésen – ezért kénytelen voltam vagy 3x-4x visszanézni. (És azóta esténként én is mondogatom ezt: „már megint fürdeni mer a hálátlan” – és utána meg nyerítve röhögök percekig, mint egy betintázott ló. :-DDD )

Ám – sajnos – rájöttem, hogy a poént (így, ebben a formában) a fordítói önkény szülte: mert valójában, szó szerinti fordításban az hangzik el: „És néha megkér, hogy fürödjek meg.” (az eredeti francia szövegben is ez hangzik el, és az angol fordításban is így szerepel) Nem mondom, ez is poénos, de nekem jobban ütött a „helytelen” magyarítás… :-DDD

Ez a film a Les Loups-Garous de Thiercelieux nevű játék (Magyarországon: Vérfarkasok, vagy Vérfarkasok Miller’s Hollow-ban címeken forgalmazták) megfilmesítése: és én eszméletlenül jól szórakoztam rajta. 9/10

De kezdjük az elején.

Igen, adja magát rögvest, hogy a Jumanji-val hasonlítsuk össze – de ez nekem könnyen megy. Robin Williams-et amíg élek imádni és emlegetni fogom (RIP), de a Jumanji film sosem volt a kedvencem: kiba… izé… elcseszettül ijesztőnek találtam, és a ’95-ös filmtrükkel készült állatseregletet pedig elcseszettül bénának, ami teljesen kizökkentett a filmből – főleg a majmok voltak ergyák, esetlenek és műanyagizűek. :-PPP

Az új Jumanji(k) meg… hagyjuk már. :-PPP A 95-ösnek (amit nem szeretek!) a nyomába sem érnek.

Szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint. :-P

Adhatná még az összehasonlítás a Jöttünk, láttunk, visszamennénk-el (mivel itt is középkori ruhában láthatjuk Jean Reno-t :-P :gyagya: ), de azzal meg még annyira sem összemérhető. (Mellesleg megjegyzem: a Jöttünk, láttunk, visszamennénk első részét imádom. :sör: )

Szóval, innen, ilyen hendikeppel indul a film: a patchwork család hétvégére összeül játszani az egyre jobban és egyre többet felejtő Gilbert nagypapa, Jean Reno házában.

A férj (Gilbert fia) Jérôme (Frank Dubosc), a feleség Marie (Suzanne Clément) mindketten hoztak egy-egy idősebb gyermeket a házasságukba és van egy közös kislányuk is, Loulou (Alizée Caugnies).

„Loulou: Nem vagyok vérfarkas! Esküszöm!

Jérôme: Hiszek neked! /elfordul Loulou-tól és odasúgja Marie-nak/ Kötözd meg!”

:-DDD

Sajnos, a két idősebb testvér nekem nem nagyon jött be… de ezért nem kárhoztatom (el) a filmet.

Jean Reno eszméletlenül szimpatikus a nagypapa szerepében – aki, amikor belekerülnek a játékba, „kigyógyul” a demenciából –, a legszebb részek egynémelyike hozzá kötődik.

„Legszebb?” – kérdezhetnétek. Igen. Sokat nevettem ezen a filmen, de voltak olyan szép, olyan megindító pillanatai, amikor… basszus, elérzékenyültem. :szentimentálisvénmarha: :gyagya:

„Gilbert: Emlékszem… lovagokra… farkasokra… Biztos elment a maradék eszem is.

Jérôme: Nincs semmi baj, apa.”

„Gilbert: Drága Jérôme! Örültem, hogy újra együtt lehetünk, de mindketten tudtuk, hogy nem tart örökké: tovább felejtek majd. A neveket, a sztorikat… aztán egy nap majd mindent elveszítek. Ezért ragadtam meg az alkalmat, és írok le neked most mindent. Mindent, amire emlékszem. Mindent, ami számít. Majd meséld el nekem újra. Szeretlek: Apa”

És mindezt a 82 éves (Isten éltesse még sokáig!) Szilágyi Tibor feledhetetlen orgánumán hallani… azt hittem, megszakad a szívem… :respect:

De méltatlan lenne, ha nem említeném meg a Végső Összecsapást: amikor a templom főhajójában Jérôme és Marie a hátuk mögé tuszkolják a gyerekeket és a nagyapát, amikor a legnagyobb vérfarkas közeleg – de Gilbert, Theo és Clara előrelépnek, mert tudják, hogy a harchoz az ő képességeik kellenek. Ó… baszki… :respect:

És mik is ezek a képességek, amikkel a Család rendelkezik?

Jérôme, a Látnok – aki képes a gondolatokat olvasni; Gilbert, a Vadász – aki hatalmas erővel bír; Theo, a Tolvaj – aki képes ellopni mások személyiségét, és annak a képében, az ő képességeivel tenni; Clara, a Kislány – aki láthatatlan és néma; és Marie, a Boszorkány… aki egész a legvégéig nem tudja, miben áll a képessége. De mindvégig tudjuk, hogy ő egy Anya, aki életet ad…

A mellékszereplők is alsó hangon szenzációsak: La Capitaine (Grégory Fitoussi), Childéric (Jonathan Lambert), Piéro (Bruno Gouery) – és bár nem nagyon szólal meg, de Le Forgeron, A Kovács (Jaroslav Vundrle) . :respect:

Tudjátok, szimplán aljasságnak tartom, hogy csúfosan lepontozzák ezt a filmet az „értékelő helyeken”.

Nincs rá más magyarázat, csak a nyers, zsigeri alávalóság.

Ugyanis ez egy végtelenül szerethető családi film, olyan mélységgel, amit csak a felnőttek érthetnek… és igen, a vérfarkasok… talán kissé túl jól sikerültek. Túl ijesztőre. Ezért 10 éven aluliaknak nem ajánlatos, szvsz…

A film után rögtön keresni kezdtem a játékot is, de sajnos, sokkal… hm… egyszerűbb formában van (volt) forgalomban, mint amilyen fantasztikusan exkluzív dobozos változata látható a filmben.

Ráadásul: minimum 8, maximum 18 játékos kell hozzá, hogy élvezhető legyen… szóval, mi hárman-négyen aligha tudnánk egy jót játszani vele. :-/

Játékos lelkű felnőttek, tinédzserek, apák, anyák, nagyapák és nagyanyák – filmre és játékra fel! :sör:

Én imádtam minden percét. :respect:

(Kivéve, amikor be voltam sza... szóval, amikor… kissé félelmetesnek találtam. ;-) :sör: )

 

Ezt meg egy kis genyaságból, spoilerezésből… SPOILER ALERT... franciául... ALERTE SPOILER... beidézem. ;-) :-D Mert eszméletlenül tetszett. :sör:

„Jérôme: Ah, c’est pas Piero?

Piero: Non. Non, c’est Leonardo Piero. Da Vinci. Sì.

Jérôme: Tu achètes tout ce qu’il peint.

Childéric: Tu plaisantes ? Il peint que des bouses.

Jérôme: Tu achètes tout, je te dis. Tout.”

:-DDD