Ördögös, angyalos, démonos, szellemes – mind jöhetnek nekem, ezerrel.
Így olvassátok a rivjúmat: hogy ez a kedvenc műfajom, és elfogódott vagyok vele.
10/10
Jó kis felütés, mi?! 10/10 – PAFF, DURRR, K.O.!!! Még jó, hogy szóltam előre, ugye?!
:-)
Lehet, hogy már nem is érdemes továbbolvasni, nem?! ;-)
Azért megpróbálom egy kicsit árnyalni. :sör:
Miért szerettem meg a Dead Boy Detectives-sorozatot, és zártam a szívembe?
Remek főhősök, akik tökéletesek a szerepükben, és nagyszerű közöttük az összhang. Tudod, mondhatnák, hogy „triviális” és „megszokott” klisé, miszerint egyikük az ész, másikuk az erő – de ezzel olyan szinten degradálnám le az egészet, mintha egy szép festményre azt mondanám, hogy az egy kép. És?! :-P Én azt mondom: Edwin (George Rexstrew) tényleg az Ész, de Charles (Jayden Revri) nem az erő, hanem a Szív – és kettejük megbonthatatlan, acélos Barátsága (amit tényleg semmi nem tud megingatni) az, ami a történet gerincét adja.
Ez a Barátság olyan erős, hogy még azt is kibírja, amikor az egyikük többet szeretne barátságnál, de a másik olyan szeretettel, olyan megrendíthetetlen barátsággal, olyan végtelenül kedvesen utasítja vissza, hogy úgy érzem, ezzel csak még erősebb lett kettejük között a megbonthatatlan kötelék. :respect:
És közben sokszor nagyon viccesek együtt…
Mellettük ott van Jenny Green (Briana Couco) a „Tongue & Tail” hentesüzlet tetovált, szerintem eszméletlenül menő, és a maga „zord” módján határozottan vonzó tulajdonosa, akit nagyon csíptem. :-) (Hja, igen: ő Kaley Couco húga, mellesleg. ;-) )
Ott van a végtelenül optimista, és túláradóan romantikus Niko (Yuyu Kitamura), aki mindent és mindenkit szeret, és jóságával eláraszt mindenkit maga körül. :-D
Fontos szereplő még az állandóan sündörgő, „bagzó macska” Cat King (Lukas Gage), akinek tolakodó nyomulásán egyfolytában csak vigyorogtam, de közben mindig jópofa volt, amikor megjelent.
Macskakirály: Én tisztességes Macskakirály vagyok. Számold meg a macskákat a városban, és leesik a karkötő. (…)
Valamint nagyon csíptem Tragic Mick-et (Michael Beach), aki valójában egy emberré változtatott rozmár, és egy varázsboltot vezet. (Valójában… csak most esett le, hogy ő a „Harmadik műszak” dokija… és ettől eldobtam az agyamat: akkor én is ennyit öregedtem már…?! :eeekkk: :gyagya: )
A történet meg – egyedi esetek megoldása, közben két átívelő szál húzódik át a szérián: az egyik a Night Nurse-vonal, a másik pedig a végtelenül gonosz, halhatatlan boszorkány, Esther Finch-bosszúja.
És ha már Esther Finch-et szóba hoztam – akit egyébként a nagyon szép Jenn Lyon formál meg…
Esther olyan brutálisan, olyan mocskosan aljas, olyan állatiasan kegyetlen, hogy az elmondhatatlan – és hogy egy nagyon szép színésznő formálja meg, attól csak még hidegrázósabb az egész…
Olyan sötét, nyomasztó, mondhatom, hogy idegtépően félelmetes, horror(szerű?) epizódok is „tarkítják” a történetet… hogy az embernek görcsbe rándul a gyomra… Szinte azt mondhatom, hogy a nyolc részes évad második fele már elég… „nyomasztó”, ha fogalmazhatok így.
És megint olyan érzése van az egyszeri nézőnek, hogy a gonosz, velejéig romlott boszorkány és a pokol bugyrai borzalmasak – de az emberek embertelensége… az talán még azoknál is rosszabb.
…
De itt van a történetben a Barátság: a fáklya, a világítótorony, ami a legsötétebb éjben, a legrémisztőbb pokolban is utat mutat – és mindig megsegíti azokat, akiknek Barátai vannak.
A széria befejezése pedig… szerintem alsó hangon tökéletes. :respect:
Én nagyon megszerettem ezt a történetet: és várom a
folytatást. :thumbsup:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése