Get Duked! & Kilakoltatás & Heroes of the Empire

Három egymástól teljesen eltérő műfajú – mégis, egyformán nagyszerű, remek film. :respect:

 

Get Duked!

Épp ideje volt már végre (újra) kikapni egy remek, elborult angol vígjátékot.

Az ökörmarhaság fokozatai lehet, hogy valakit/valakikeket nem szórakoztatnak, de én nagyon jókat röhögtem ezen az agymenésen.

Három havernak (büntetésből) végig kell csinálni a skót felföldön egy amolyan cserkésztúrát, egy tanáruk felügyelete alatt.

Ám baromkodós cserkésztúra hamar túlélőtúrába csap át, amikor kiderül, hogy helyi elmeőrültek imádnak az ilyen magányos, elveszett hülyegyerekekre vadászni. :-D

A három haverből (akik igazából már indulásnál négyen lesznek – az is vicces :-) ) nekem a személyes kedvencem Lewis Gribben (Duncan, the Pyro) lett – aki szerintem tök olyan, mint a fiatal Marc Warren.

A film humora egyedi – ha neked bejön, remekül fogsz szórakozni; ha nem – úgyis kikapcsolod… ;-)

 

Kilakoltatás

Orosz Ákos miatt néztem meg, de imádott nagy kedvencem, a szépséges Mészáros Blanka is gyönyörködtetett. :-)

Ami miatt nagyon tisztelem ezt a filmet, hogy igazán nem vitte el a témát full drámába, és nem vitte el vígjátékba sem: emberi lett. Gyarlóságokkal, hibákkal, vicces jelenetekkel, és torokszorító pillanatokkal – valahogy úgy tudta hozni a helyzet mindkét oldalát, hogy egyensúlyban volt minden. Megmondom, a végén úgy álltam fel előle, hogy tökéletesnek találtam az élményt. :respect:

Benne volt minden, ami az embert emberré teszi: egyformán bemutatva a hibáinkat és erényeinket – nem volt benne egy teljesen fekete, vagy színfehér karakter. Ez talán a legnagyobb erénye.

Akadt benne olyan finom utalás is, ami nagyon tetszett: a Láng Annamária által megformált madárbarát rendőrnő egy könyvet olvasgat várakozás közben.

És az a töménytelen különböző karakter, akiket felvonultatott: a végrehajtótól, a rendőrön, a sintéren, a kommandóson, az aktivistán, a végrehajtást elszenvedő nénin, a szomszédokon, a családi kapcsolatokon, és a házra váró friss házaspáron keresztül.

Mindenkinek jár a nagy riszpekt. :sör:

De akit még én nagyon csíptem, az a Sintér Zolit megformáló Laboda Kornél. :sör:

„Kutyulik! Jó kutyulik! Gyertek, jó kutyulik! De sokan vagytok… Aszta-paszta, jó kutyulik! Még mindig vagytok…?! Ez nem jó hír…” :-DDD

Nagyon örültem, hogy újra egy remek magyar filmet láthatok – nagyszerű színészekkel. :respect:

 

Heroes of the Empire

Köpni-nyelni nem tudtam… egyfolytában a sírás fojtogatott… miközben néztem a geek-eket, akik… „hétköznapi” SW-fan létükre olyan nagy terhet vesznek a vállukra, amivel embernek sosem lenne szabad szembesülnie…

…

…és látsz gyerekeket borzalmas helyzetekben, amik láttán az ember szíve megszakad… amibe egy szülő simán belerokkanhat, amitől felnőtt ember elveszítheti ép elméjét…

…és jönnek ezek a kosztümös, beöltözött srácok, férfiak, akik derűt és hitet visznek.

Én nem tudnám csinálni. Hamarabb tébolyodnék meg, habzó szájjal, hisztérikusan sírnék, miközben saját tíz ujjammal vájnám ki önnön szememet – és üvöltve gyaláznám azt az Istent, aki ezt megengedi.

De én nem is vagyok az 501st UK Garrison tagja: ők 100x többek-jobbak nálam. :leborul:

Tudod, mondom így, négyszemközt: én már kiszerettem az SW-ből (Rian Johnson és Kathleen Kennedy* óta… :-P), de látva ezeket a meglett férfiakat, nőket, ahogy rajongásig szeretik** az SW-t – és olyan gyűjteményeik vannak, hogy a lakásukban órákig el tudnék nézegetni, mint egy múzeumban –, és amilyen szeretettel és lelkesedéssel beszélnek róla… valahogy bennem is megmozdította a réges-régi, messzi-messzi kisfiút, aki tátott szájjal bámulta a Halálcsillag ellen induló X-szárnyúakat.

És ez a karitatív tevékenységük, hogy gyermekkórházakba látogatnak, felderíteni a kis betegeket – vagy amikor végstádiumos gyerekek utolsó kívánságát teljesítik… az hatalmas empátiáról és humánumról árulkodik.

A temetésről meg ne is beszéljünk. Akkor leállt a szívem.

…

Sosem hittem volna, hogy egy geekekről, egy cosplayerekről szóló film után a „tisztelet és elismerés” szavak jönnek majd a számra. De így történt.

Az Erő legyen veletek, 501st UK Garrison – szükségetek van rá. :leborul: :megarespect:

 

 

*= Mátéval a napokban néztük meg az 1985-ös „Goonies”-t (ami még mindig remek egy kis film :sör: ), és döbbenten láttam a végén Kathleen Kennedy nevét… Ami akkor még nem volt szitokszó. :-P

**= a dokut 2015-ben, a „The Force Awakens” bemutatója előtt/körül forgatták… ki tudja… lehet, hogy azóta (Rian Johnson…Obi-Wan…) már ők sem _akkora_ fanok… :-/ :gyagya:

 

The Bear s01 & A Private Affair s01 & A White Lotus s01 & Entrapped s01 (Trapped s03)

Nos, igen…

Ugyanis míg néztem (és nézném még mindig…!) a Rings of Powert közben azért Katicámmal közös sorozatozásaink is voltak – csak nem akartam megszakítani a Rings-rivjúim sorozatát. (Hodász Andris kivételével – róla muszáj volt posztolnom. :respect: )

De most bepótolom az elmaradást.

…mondjuk, nem maradtatok le sok mindenről – hogy előre dobjam a buzogányomat, mint a hétfejű sárkány. :-S

 

The Bear s01

 

Nem mondhatni, hogy ne szeretném a a sütős-főzős realityket, a remek éttermeket/szakácsokat bemutató sorozatokat.

Ezért úgy gondoltam, hogy a nagyon dicsért Bear sem maradhat ki a műsorrendemből – ám… valahogy nem tudott meggyőzni.

Megnéztem, nem volt rossz – de szerintem igazán jó sem. :-/ Érdekes volt az étterem dolgozóit megismerni, hogy kinek mi a háttere, ki-honnan, milyen teherrel jön, és hogyan próbál megbirkózni a múltjával, traumáival – úgy, hogy lehetőleg ne egymásba, egy másik sérült, terhet cipelő emberbe törölje a lábát… vagy rajta keresztül „törlesszen” abból, amit a sors rá mért.

A vége pedig… az „isteni közbeavatkozás”… hááááát… én szeretem, ha happy end-del ér véget egy film/sorozat… ettől mégis megfájdult a fogam, mint a túl sok cukortól.

Nem, a Bear nem a kvintesszenciája a „szakácsos” filmeknek/sorozatoknak, és szerintem van ennél jobb is a palettán. De aki semmit nem tud a szakácsok és az éttermek világáról, vagy akinek Jon Favreau „Chef”-je az egyetlen témába vágó élménye – annak biztosan bír némi (komoly?)  relevanciával. Rám nem tett különösebb benyomást.

 

A Private Affair s01

Miért kellett ebben a sorozatba Jean Reno…?! Szerintem „leadta” magát… Az elszállt idő, vagy a pénzhiány miatt – ki tudja… De szerintem a szerepét bárki „noname” el tudta volna játszani…

Egyébként kellemes, „asszonnyal nézős” ;-) és Aura Garrido egy tünemény, aki viszi a hátán a sorozatot. :thumbsup:

Amit még feltétlenül az előnyére/érdemére kell írnom, az a minden rész előtt más és más (az elkövetkező epizódra spoileres) rajzfilmes opening credit. Nagyon tetszett, nagyon hangulatos volt minden egyes alkalommal. :sör:

De valahogy nem tudták jól elegyíteni (szerintem) a kedves, bohókás, flörtölős, nyomozóvá válni akaró, végtelenül aranyos és szerethető lány történetét – egy brutális sorozatgyilkossággal, és a titokzatos, kíméletlen, alávaló gyilkos utáni nyomozással.

Nekem személy szerint nem jött be, hogy a sok cukiskodás, aranyoskodás, incselkedős évődés közepette szinte mellékes volt az emberek vágóállatként való lemészárlása és csonkítása…

…

Az utolsó részre viszont elvesztette minden báját és könnyedségét a sorozat, és ránk rúgta az ajtót a brutalitás – de ez nálam csak azt érte el, hogy visszamenőleg annulált mindent, amit a korábbi részekben láttunk. Tudtuk, hogy valahova ide akar/fog kifutni a történet, de az évad során mintha szándékosan nem akartunk volna erről tudomást venni, hanem azt mutatta/azt akarta elhitetni a sorozat, hogy ez egy habkönnyű lányregény. Pedig közben is – mint írtam fentebb. :-/

Katicám szerintem nézné tovább, ha lenne új évad – én vagyok ennyire fellelkesedve. :-/

 

A White Lotus s01

 

Miután rommá nyert mindent az Emmy-n, a sorozat témája és története iránti minimális érdeklődésem ellenére úgy gondoltam, hogy be kéne pótolni.

Alexandra Daddario valami gyönyörű. :amazing:

Maui valami káprázatos. A Four Seasons Resort (ahol forgatták), valami elképesztő. Talán azért is, mert tudja a legtöbb „sima, egyszerű” földi halandó, hogy az életbe’ nem juthat el oda…

De a történet… hááááát… Ennyi személyes drámát, ennyi diszfunkcionális családot, párkapcsolatot, ennyi „üres” _”barátságot”_, ennyi sérült embert nézni is rossz volt.

Olivia és Paula két olyan ellenszenves, tenyérbemászó némber volt, akiktől akkor is hidegrázást kaptam, ha meg sem szólaltak – és ahogy Quinnt alázták folyamatosan, attól a gyomrom és a talpam is görcsbe szorult…

Alexandra Daddario gyönyörű volt, mint egy csodaszép virág – és ahogy a férje és az anyósa elnyomták, az részvétet váltott ki az emberből. De a végére sikerült szemenköpni az egész sorozaton végigvonuló harcát, és belehajtotta a fejét az igába. :leöntöttekmindentszurokkal:

Quinn elmenekülése és végső jelenete felemelő lett – de annyi kérdést felvet (hogy tényleg…? és másnap nem szedetik össze a rendőrökkel, és vitetik haza…?), hogy nekem kissé hiteltelen volt. :-/

…és valahogy arra gondolok: miért is kapta épp ez a sorozat azt a csomó Emmyt…?

Én nem javasolnám senkinek az év végi értékelésemben, hogy ezt mindenképpen nézze meg.

 

Entrapped s01 (Trapped s03)

Andri története a végére ért. De milyen „végére”…! :-PPP

Látszik, hogy Baltasar Kormákur valahogy eleve így képzelte el Andri életét: hogy az első évadból indult fegyelmi eljárás és áthelyezés története kiteljesedjen, és lezáródjon.

…és még csak nem is az a legynagyobb fájdalmam, hogy hová futott ki Andri sorsa (rohadj meg, Baltasar Kormákur – a kedvemért… :-PPP), hanem miféle szar-semmi keretet találtak ki ebben az évadban ahhoz, hogy Andrit tovább szőjjék.

Én még motoros bandában ennél röhejesebb műmájerkedő nyomoroncokat az életbe’ nem láttam. :-PPP Ez annyira szánalmas volt, hogy szekunder szégyent éreztem végig, ha képernyőn voltak.

Mert Izland egy elhagyott gyártelepén, egy eldugott falutól messze a francban: na, ott tényleg lehet keménykedni és menőzni. :-PPP

A történet? Szót sem érdemel. :-///

Andri története? Azt lezárták, bonyek, de úgy… hogy a fal adta a másikat. :-PPPPPPP

Hogy 2015-től (a nagyszerű első évad), hogy jutottunk el idáig…? Szabadesésben, bakker. :-///

És közben ráztuk a kezünkben a pompom-izét, hogy „hurrá-hurrá!”…

Köszi, Baltasar Kormákur. :-P

 

The Lord of the Rings: The Rings of Power – A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi s01e08

Idáig húztam-halasztottam… halogatva a lezárást, az utolsó rész rivjúját… hogy még ne legyen vége… hogy még ne tegyek az évad végére pontot.

Ezért teszek inkább egy felkiáltójelet!

EZ AZ, amit Sorozatnak hívnak. EZ AZ a Minőség, ami miatt megéri az előfizetéses filmezés. EZ AZ, amire vártam évek óta – de amíg nem jött el, nem is tudtam, hogy rá várok. :respect:

ÍGY LEHET hozzányúlni egy Ikonikus, egy Legendás Műhöz: méltóan, emelt fővel – mégis tisztelettel, szívvel-lélekkel, értő kézzel. :megarespect:

Imádom Tolkien Művét, de nagyon jókat tudtam röhögni – és ha eszembe jut, ma is tudok :-) – Kornya Zsolti elmés és élces, találó esszéjén, amit anno a Fantasyá-ra írt. (Legalábbis én ott olvastam. :-) ) „Ha Samu Szauron ablaka alatt nyesegette volna a sövényt, reszeltek egész Középföldének, az biztos.” – vagy valami ilyesmi… :-DDD

És most (Tolkien-fanként) borulok le egy _nem_ Tolkien által jegyzett, a Gyűrűk Ura Világra írt sorozat előtt – mert méltónak és érdemesnek találom. :respectagain:

De térjek át végre a konkrét epizód értékelésére. 10/10

 

 

„Stranger/Istar: They showed me what I am.  

Nori: Only you can show what you are! You choose by what you do!”

Szerintem ez az egész epizód mottója. :respect:

…amikor a gyaplábúak harcra kényszerülnek – olyanokkal, akik ellen mákszemnyi esélyük sincs… és a bátor, szeretett Hajnalka már csak annyit tud mondani:

„Close your eyes. It'll only hurt but a moment.”

…de ekkor a rongyokba burkolt Istár felemeli kezét és mindent látó tekintetét – és a védelmükre kel…

„From shadow you came. To shadow I bid you return!”

…ám van, akin már ő sem tud segíteni…

„I'm afraid I'm about to go a' wandering off-trail.”

Igen, igazából nekem a gyaplábúak „adták el” ezt az epizódot.

Nem volt benne a kedvencem, IV. Prince Durin – és nem voltak benne Arondirék sem. Az általam legtöbbre tartott, legjobban szeretett három szálból, három történet- és karaktervonalból kettő hiányzott a záróepizódra…

De Noriék képesek voltak úgy odatenni magukat, hogy nem tudom 10/10-nél kevesebbre értékelni a befejezést. :respect:

…majd jött a búcsúzás, aminek minden szava szívbe-lélekbe markolt…

„Largo: Go on. You're a part of something bigger now. He needs ya. And you belong out there.”

 

„Largo: Here you're heading into the big beyond and I haven't taught you a bloomin' thing.  

Nori: A Harfoot without manners is as like to get far in life as a square wheel. 

Largo: Square wheel... 

Nori: I was listening to all of it, Father. ”

 

 

„Hajnalka: Find where the river runs. Where the sparrows learn their songs. 

Nori: I will, Mother. And I'll be careful. 

Hajnalka: No. You'll be bold.”

...

…és… nagyon sajnálom… de Galadriel-lel ebben a sorozatban sem sikerült összebarátkoznom: hideg maradt (sokszor tündérhez képest ijesztően érzéketlen és kegyetlen…) és távolságtartó. Mint valami Jégkirálynő…

Ám szerencsére bőven akadt a sorozatban szerethető karakter – érdekes, az egy Bronwyn-en kívül egyik sem tartozik az emberek fajához…

Nori, Largo, Hajnalka, Poppy, Stranger, Sadoc, IV. Prince Durin, Elrond, Arondir, Bronwyn… és Adar. Naná, hogy Adar.

…

Várni fogom a folytatást. És marhára félek, hogy amíg nem jön, addig semmi nem tudja megközelíteni azt a Minőséget, amit a Rings of Power letett az asztalra/képernyőre. :megarespect:

„Stranger/Istar: Betimes, our paths are laid before us by powers greater than our own. In those moments, it's our task to make our feet go where our hearts wish not to tread. No matter the perils awaiting us on the way.  

Nori: Sounds a bit like an adventure. 

Stranger/Istar: Oh. Alone, it's just a journey. Now adventures, they must be shared.”

 

The Lord of the Rings: The Rings of Power – A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi s01e07

Nem is tudom… ostobaság… de előre fáj a szívem, hogy mennyire fog hiányozni (talán két évig is…!!!) ez a sorozat, miután jövő pénteken megnézem az évadzárót…

…talán… talán az lesz a legjobb, ha elkezdem újranézni a hat, legendás filmet: mert nem akarom újra elveszíteni ezt a csodálatos, semmihez sem fogható feelinget. Amiről 2014-ben azt hittem vége, hogy örökre elveszett, nem lesz több, nincs tovább. Nem akarok elbúcsúzni ezektől a nagyszerű, szeretnivaló, szívembe zárt karakterektől – akikkel együtt sírtam, együtt nevettem, együtt féltem, együtt meneteltem… akikkel együtt dobbant a szívem.

Durin és Elrond barátsága olyan emberi (elfi-törpei, értsd jól :sör: ), olyan tiszteletre méltó, annyi szeretetteljes csipkelődéssel – mégis, olyan egymás iránti elköteleződéssel teli, ami megvidámítja, felemeli az egyszeri néző szívét, lelkét.

„IV. Prince Durin: Elrond!!!”

„IV. Prince Durin: I always thought you were a mite Dwarvish for an Elf.”

 

A gyaplábúak. Mindig imádtam, amikor róluk szólt a történet. Aprónépek – hatalmas szívvel. Nori személyes kedvencem, de mindenkit a szívembe zártam közülük – most pedig az (eddig) utálatos Mályváról is pozitívra fordult a véleményem.

„Malva Meadowgrass: Brandyfoot girl was right to help him. Was right all along. And if you think Malva Meadowgrass is too proud to admit it, well, what's the good of livin', Sadoc, if we aren't livin' good?” 

„Sadoc:  You know, Malva, just once... once, it would be grand if you weren't right all the time.I'll fetch provisions and get me stick. I'm comin' with ya. It doesn't matter anyway, we're all gonna die.”

 

És Largo… a drága, csupaszív Largo… Hajnalka vezeti a családot erős szívvel és akarattal, Nori benne a lélek, a tiszta gyémánt… és Largo csak ballag mögöttük, támasztva a hátukat. Ám most megszólalt – és csodálatos dolgokat mondott.

„Largo Brandyfoot: We're Harfoots! Look, we don't slay dragons. Not much for diggin' jewels. But there's one thing we can do, I warrant, better than any creature in all Middle-earth. We stay true to each other. No matter how the path winds, or how steep it gets, we face it, with our hearts even bigger than our feet. And we just keep walkin'.”

És elindul a négy kis gyaplábú, hogy megmentsék barátjukat, a félelmetes, szótlan, csodatévő Óriást – a gyilkos, érzéketlen mágusoktól, akik pusztítani jöttek erre a világra.

 

„Nori: Think we'll be able to find him? 

Sadoc: He's a bloody giant. How could we miss him?”

 

Ebben az epizódban Durin és Elrond, valamint a gyaplábúak szála volt különösen erős – ám Míriel régenskirálynő újfent kapott egy felemelő szózatot.

 

„Queen Regent Míriel: Do not spend your pity on me, Elf.  Save it for our enemies. 

For they do not know what they have begun.”

 

Nem lehet, képtelenség erre a részre is 10/10-nél kevesebbet adni. :respect:

 

Amit tudok Jeff Bezosról, az bőven elég arra, hogy… hm… ne tartsam egy „tiszteletre méltó úriembernek”.

De amit a Rings of Power sorozatért tett, azt muszáj a javára írni.