Hááát… augusztusban nem gondoltam volna, hogy a
szeptember fele el fog telni anélkül, hogy posztot tolnék – és, no lám… :-/
Pedig sok mindent néztem/nézek, és – meglehet – az a „nagy
baj” (nem nekem, hanem a blognak :-/ ), hogy beindult (végre!!! :-))) ) az NFL
szezon is, és a Hard Knocks mellett minden meccset megnézek, amit tudok, és NFL
baráti körünkben agyalunk esélyeken, oddsokon, új felállásokon, új – oncokon. :-)
Szerettem volna legalább két szériát letudni (abból a
háromból, amit tolunk), hogy egy véleményt írjak, és tegnap sikerült a
másodikat is letudni, szóval, most végre eljött az idő. :sör:
Amilyen sorikat pedig menet közben – vagy inkább rögtön
az elején… – eldobtam, azokról a poszt végén írok egy felsorolást… :-PPP
Safe s01
Megint Netflix. :sör: Megint egy jó sori. :thumbsup:
Michael C. Hall
fémjelzi, ezért azt hittem, hogy amcsi sori, és amikor megjelent benne Marc Warren, akit azért eléggé csípek (Mad
Dogs, Snatch), arra gondoltam: „no nézd csak, hogy feltört, már USÁ-s
sorozatokba is hívják”.
Aztán lassan, de biztosan gyanús lett az egész… és
leesett, hogy nem egy angol vendégszerepel egy amerikai sorozatban, hanem egy
amerikai szerepel, egy angol sorozatban. :hupszi:
Szóval,utána már _ilyen_
(ferde)szemmel :-P ;-) néztem tovább a szériát – ami nagyon bejött. :sör:
Michael C. Hall
lánya eltűnik, és mind az apa, mind a rendőrség keresi-kutatja – miközben egyre
súlyosabb múltbéli dolgok derülnek ki, és egyre mélyebb lesz a mocsár, amiben a
kétségbeesett-elszánt apa nyomoz.
A fene vigye el, az a baj, hogy nem nagyon lehet/érdemes
róla többet mondani, mert annyi a remek, váratlan húzás, ami egész más irányba
viszi a figyelmet, a hangsúlyt a lány utátni kutatásról (ami azért nagy szó,
ugye?! :sör: ), hogy sokszor csak a fejünket kapkodjuk a képernyő előtt.
A címbeli „Safe” arra az el- és körbezárt,
gazdag lakóközösségre utal, ahol hőseink, a film szereplői élnek: ami pont
azért lenne „biztonságos”, mert (kerítéssel) kizárják maguk közül a világ
gonoszait.
Ám menet közben lassan kiderül: nem _kizárták_ azt… hanem _be_.
És feddhetetlen, minden gyanú felett álló emberekről
derülnek ki régi, temetni kívánt – de elévülhetetlen bűnök.
…
Akiket még mindenképpen meg szeretnék említeni, az a
nagyon magamutogató, újgazdag, szimpatikus tahó :-) Jojo Marshall (Nigel Lindsay
– aki a feledhetetlen Four Lions-ban is szerepelt, mint az
eszelős Barry „Felrobbantom… az
internetet!!!” :-DDD ).
Én többször is hangosan röhögtem egy-egy epésen
elmés (bunkó… :-) ) beszólásán, és már-már azt hittem, hogy ő lesz itt a
humoros mellékkarakter, aki folyamatosan „finomítani”, „tompítani” hivatott a
történet komolyságát-komorságát.
Amit a családjával (Sia
– Amy-Leigh Hickman, Lauren – Laila Rouass) együtt művelnek, az eleinte
maga a Benny Hill-show :-DDD… ám a végére ők is komolyra veszik a figurát (amit
azért sajnáltam, mert marha jó szegmens volt a rengeteg hülyeség, amit csináltak
:-/ :-) ).
Nagyon remek, nagyon összeszedett sorozat volt/lett a „Safe”, nem kiált/kíván folytatást, úgy
kerek és lezárt, ahogy van.
És ez ritka manapság. :sör:
Castle Rock s01
Hát azért… Stephen
King nyomdokain lépkedve, J.J.
Abrams szárnyai alatt… legalábbis pont ilyennek képzelünk el egy sorozatot.
Pont ilyen jónak. :sör: Legalábbis én, ugye…
Basszus, honnan is kezdjem…
Nagyon sötét… nagyon fenyegető… félelmetes… nyomasztó.
És az ember (legalábbis én) nem bírja abbahagyni (Katicám
bírta – kijelentette, hogy „az életbe’ többé nem néz ilyen horror-sorozatot!”
:-) ), és hétről-hétre várja és tolja az újabb részeket.
Itt aztán sosem tudhatod, hogy mikor, melyik sarokban,
melyik ablakban, melyik ajtó mögött fogsz meglátni valami... valamit, amitől
menten összefo… izé… szóval, berezelsz. De nagyon ám. :-OOOO
A történet is kellőképpen összetett, titkokkal, bűnökkel
és félelmekkel teli – és van benne néhány igazán piszokul remek,
telibetrafáltan remek karakter. :respect:
A történet (értelmetlen és felesleges) ecsetelése és
fejtegetése helyett inkább a szereplőket dicsérném.
Scott Glenn –
a kedvencem, már majdnem 80 éves. :respect: Mint a nyugdíjas Pangborn seriff. Titkok tudója, Ruth védelmezője.
Sissy Spacek –
imádtam. :respect: Alzheimere mellett erősen kapaszkodik a valóságba – holott a
valóság, múlt, jelen, jövő, már teljesen összefolyt a tudatában. Sokan
fitymálták, én imádtam a s01e07 epizódot „The
Queen”, ami teljesen rá, az „ő Világára” fókuszált.
Melanie Lynskey
– a telepata, gondolat- és érzelemolvasó „szomszéd lány”. Mondjuk, bíztam
benne, hogy nagyobb szerepet kap a „végjátékban”… de talán jó ez így is.
:thumbsup:
Bill Skarsgård
– ez a gyerek egyre jobb. :sör: Oké, kurvára haragszom rá, amiért elvállalta az
„It” remakeben Pennywise ocsmány, és
undorító szerepét… :-OOO De itt… veszettül jó, hogy a fene enné meg. :sör: Egy
pillanatra nem hagy el bennünket a kétség, amikor őt látjuk a képernyőn, hogy…
most akkor tettes, vagy áldozat…?! :eeekkk:
A s01e07 „The
Queen” személyes kedvencem 10/10, a s01e09 „Henry Deaver” majdnem ugyanannyira jó (de azért mégsem…) 9/10.
A s01e10 „Romans”
felért egy tökönrúgással… csak kapkodtam levegő után, bonyek.
De az összes epizód brutál jó 7-8/10 között van
valamennyi. :respect:
És a legvége, az utolsó rész leges legvége, a legutolsó
10 másodperc… esküszöm, legalább 5x néztem meg újra és újra. Mert szándékosan
sötét minden, csak az egyik karakter arca látszik halovány derengésben…
…és az arcizmai megmozdulnak – és vége az epizódnak. És
az évadnak is.
Én pedig úgy éreztem, hogy megfagy bennem a vér, bakker…
…
Tudjátok, úgy voltam vele, hogy nézze a második évadot
majd az, akinek két anyja van. Mert ez azért sok. Sokk. :-OOO
…de most, hogy aludtam („aludtam” – micsoda eufémizmus…!
:-PPP) rá egyet, valahogy úgy érzem… lehet, hogy mégis belenéznék majd a
folytatásba…
…a fene se tudja…
Emlékezetes egy sorozat volt/lett, kétségtelen.
:thumbsup:
És amik „futottak még”… :-///
Mert próbálkoztam közben egy s mással: de egyszerűen
annyi a remek sorozat, olyan sok, ami tud és képes „azonnal és ezerrel
berántani” :sör: , hogy az „elnézegetős” és a „nem olyan rossz” kategóriák már
nem férnek bele az időmbe. Így az ilyeneket – már nem is annyira „szomorúan” –
skippelem és dobom.
Yellowstone, Sr Ávila, Bodyguard –
ezekbe belekezdtem, de 1, vagy 2 rész után dobtam őket. :-P
És még van egy, amiről külön meg kell emlékeznem, akkora
pofáraesés volt: Aranyélet.
Bakker…
Egyszerűen annyira gyenge, annyira amatőr, hogy az valami hihetetlen
– döbbenten állok a hype-ja és a harmadik berendelt/leforgatott évada előtt.
Annyira jelentéktelen (és magyar citrom „narancs”) a remek külhoni
sorozatok mellett, hogy az… elképesztő. Még a remek Thuróczy Szabolcsot is képes lehúzni maga mellé… :-((((((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése