Finding Oscar

Úgy voltam vele, hogy írok pár, „bennem összegyűlt”… hm… „nem túl fényes emlékű” filmélményről, de tegnap este 11-kor belekezdtem a „Finding Oscar”-ba… majd hajnali fél 1-kor befejeztem.

…és utána még legalább egy órán keresztül nem tudtam elaludni. Amikor meg sikerült, akkor nyöszörögtem és dobáltam magam, vacogtam és verítékeztem.

Az iszonyattól.

Nem, a „Finding Oscar”-t látva nem fogok semmi másról írni, mert minden értéktelen, tűzrevaló hulladék mellette.

A „Finding Oscar” pedig a lelkembe égett. Még ma délelőtt is teleszaladt néha a szemem könnyel, amikor eszembe jutott…

Finding Oscar

Dos Erres, Guatemala – 1982. december 6.

(1982. december 6-án Télapó járt Magyarországon – valószínűleg én is az ajándékommal voltam elfoglalva, valamint azzal, hogy vártam a két nap múlva esedékes 13. születésnapomat…

Valahogy, minden olyan egyszerűnek, és szépnek tűnhetett számomra.)

…

A guatemalai Dos Erres-re 1982. december 6-a hajnalán rátörtek a Kaibiles katonái (a guatemalai hadsereg különleges egysége – konkrétan: megsemmisítő kommandója).

December 6. és 8. között a falu teljes lakosságát kiirtották. Körülbelül 250 embert (nőt, gyermeket, férfit).

A kommandó utasítása az volt: a faluban nem maradhat élő lény – sem ember, sem állat. Mindent, ami él, el kell pusztítani.

„Scorched Earth”

„If you know how to pray… you better start praying because, nobody will save us from this.”

„They even took my little sister from my mom’s arm.  Hanging my little sister from her legs, like a chicken. And then… they smash her on a tree…”

…

A falu szélén lévő kútból 162 felnőtt (nő és férfi), valamint 67 gyermek (0-12 évesig) csontjai kerültek elő.

De olyanok is voltak, akiket a katonák magukkal hurcoltak, és később, az erdőben végeztek ki.

…

Ám így is maradtak szemtanúk, akik megmenekültek: az akkor tizenegy éves Salome Armando Gomez Hernandez, aki elfutott a fák közé.

 

„God told me, they were going to kill everyone, and that I had to escape.”

És két gyermeket pedig maguk a mészárlást elkövető katonák emeltek ki a tömegből – a szinte világító, zöld szemüknek köszönhetően –, és hazavitték a saját családjukhoz.

Ramiro Osorio Cristales, 5 éves – Oscar Alfredo Ramírez Castañeda, 3 éves

 

…

Egy mindenre elszánt, már senkitől és semmitől nem félő, csodálatos asszony, Aura Elena Farfán létrehozta Guatemalában a FAMDEGUA-t.

„Families of the Detained and the Disappeared of Guatemala”

És amikor hírét vette, hogy valami borzalmas történt Dos Erresben, nyomozásba kezdett: hogy megtudja, mi történt; hogy felkutassa a szemtanúkat; hogy megkeresse a túlélőket; hogy felelősségre vonják az elkövetőket.

…

Egyszerűen… nem tudok erről többet beszélni, írni. Olyan velőtrázóan sokkoló volt ezt a borzalmas történetet megismerni, hogy a lelkem roppan bele.

Sírni kellene, üvöltve tépni a saját hajamat-húsomat, tíz körömmel kivájni a saját szememet – és ordítani, ordítani, hogy ILYEN NINCS! ILYEN NEM LEHET! ILYEN NEM TÖRTÉNHETETT!!!

…

Ám lelkiismeretével nem bírva, előlép a rejtőzködésből két Kaibiles katona – akik részt vettek a mészárlásban.

És részletesen elmondanak mindent.

…

A FAMDEGUA pedig a két elhurcolt gyermek keresésébe kezd, nem törődve a hivatalos (főleg katonai) szervek fenyegetőzésével.

„Oscar Alfredo,

You don’t know me. I have information that you were a victim of a massacre that occured in the year 1982 in a village named Dos Erres.”

…

Az, hogy Oscar és Ramiro keresése és felkutatása szívszorítóan izgalmas, és mélyen megindító – az nem kérdéses.

És ami a döbbenet, hogy a történet még tartogat két olyan nagy találkozást, amitől egyszerűen leesik az ember álla – és meghasad a szíve.

…

Nincs még egy ilyen dokumentumfilm a világon.

És miután az ember végignézte… egészen más emberként tekint maga körül a világra.

Döbbenetes, feledhetetlen, csontig hatoló alkotás.

Minden, amit láttam korábban, porrá és hamuvá válik általa.

…

„The Dos Erres Massacre was one of 629 massacres that have been documented by the UN sponsored Truth Commission. There are an estimated 200,000 civilian dead in Guatemala.There are hundreds of other massacres like this with great impunity. These massacres are not quote unquote solved and no one is ever punished.”

Safe s01 & Castle Rock s01

Hááát… augusztusban nem gondoltam volna, hogy a szeptember fele el fog telni anélkül, hogy posztot tolnék – és, no lám… :-/

Pedig sok mindent néztem/nézek, és – meglehet – az a „nagy baj” (nem nekem, hanem a blognak :-/ ), hogy beindult (végre!!! :-))) ) az NFL szezon is, és a Hard Knocks mellett minden meccset megnézek, amit tudok, és NFL baráti körünkben agyalunk esélyeken, oddsokon, új felállásokon, új – oncokon. :-)

Szerettem volna legalább két szériát letudni (abból a háromból, amit tolunk), hogy egy véleményt írjak, és tegnap sikerült a másodikat is letudni, szóval, most végre eljött az idő. :sör:

Amilyen sorikat pedig menet közben – vagy inkább rögtön az elején… – eldobtam, azokról a poszt végén írok egy felsorolást… :-PPP

Safe s01

Megint Netflix. :sör: Megint egy jó sori. :thumbsup:

Michael C. Hall fémjelzi, ezért azt hittem, hogy amcsi sori, és amikor megjelent benne Marc Warren, akit azért eléggé csípek (Mad Dogs, Snatch), arra gondoltam: „no nézd csak, hogy feltört, már USÁ-s sorozatokba is hívják”.

Aztán lassan, de biztosan gyanús lett az egész… és leesett, hogy nem egy angol vendégszerepel egy amerikai sorozatban, hanem egy amerikai szerepel, egy angol sorozatban. :hupszi:

Szóval,utána már _ilyen_ (ferde)szemmel :-P ;-) néztem tovább a szériát – ami nagyon bejött. :sör:

Michael C. Hall lánya eltűnik, és mind az apa, mind a rendőrség keresi-kutatja – miközben egyre súlyosabb múltbéli dolgok derülnek ki, és egyre mélyebb lesz a mocsár, amiben a kétségbeesett-elszánt apa nyomoz.

A fene vigye el, az a baj, hogy nem nagyon lehet/érdemes róla többet mondani, mert annyi a remek, váratlan húzás, ami egész más irányba viszi a figyelmet, a hangsúlyt a lány utátni kutatásról (ami azért nagy szó, ugye?! :sör: ), hogy sokszor csak a fejünket kapkodjuk a képernyő előtt.

A címbeli „Safe” arra az el- és körbezárt, gazdag lakóközösségre utal, ahol hőseink, a film szereplői élnek: ami pont azért lenne „biztonságos”, mert (kerítéssel) kizárják maguk közül a világ gonoszait.

Ám menet közben lassan kiderül: nem _kizárták_ azt… hanem _be_.

És feddhetetlen, minden gyanú felett álló emberekről derülnek ki régi, temetni kívánt – de elévülhetetlen bűnök.

…

Akiket még mindenképpen meg szeretnék említeni, az a nagyon magamutogató, újgazdag, szimpatikus tahó :-) Jojo Marshall (Nigel Lindsay – aki a feledhetetlen Four Lions-ban is szerepelt, mint az eszelős Barry „Felrobbantom… az internetet!!!” :-DDD ).

Én többször is hangosan röhögtem egy-egy epésen elmés (bunkó… :-) ) beszólásán, és már-már azt hittem, hogy ő lesz itt a humoros mellékkarakter, aki folyamatosan „finomítani”, „tompítani” hivatott a történet komolyságát-komorságát.

Amit a családjával (Sia – Amy-Leigh Hickman, Lauren – Laila Rouass) együtt művelnek, az eleinte maga a Benny Hill-show :-DDD… ám a végére ők is komolyra veszik a figurát (amit azért sajnáltam, mert marha jó szegmens volt a rengeteg hülyeség, amit csináltak :-/ :-) ).

Nagyon remek, nagyon összeszedett sorozat volt/lett a „Safe”, nem kiált/kíván folytatást, úgy kerek és lezárt, ahogy van.

És ez ritka manapság. :sör:

Castle Rock s01

Hát azért… Stephen King nyomdokain lépkedve, J.J. Abrams szárnyai alatt… legalábbis pont ilyennek képzelünk el egy sorozatot.

Pont ilyen jónak. :sör: Legalábbis én, ugye…

Basszus, honnan is kezdjem…

Nagyon sötét… nagyon fenyegető… félelmetes… nyomasztó.

És az ember (legalábbis én) nem bírja abbahagyni (Katicám bírta – kijelentette, hogy „az életbe’ többé nem néz ilyen horror-sorozatot!” :-) ), és hétről-hétre várja és tolja az újabb részeket.

Itt aztán sosem tudhatod, hogy mikor, melyik sarokban, melyik ablakban, melyik ajtó mögött fogsz meglátni valami... valamit, amitől menten összefo… izé… szóval, berezelsz. De nagyon ám. :-OOOO

A történet is kellőképpen összetett, titkokkal, bűnökkel és félelmekkel teli – és van benne néhány igazán piszokul remek, telibetrafáltan remek karakter. :respect:

A történet (értelmetlen és felesleges) ecsetelése és fejtegetése helyett inkább a szereplőket dicsérném.

Scott Glenn – a kedvencem, már majdnem 80 éves. :respect: Mint a nyugdíjas Pangborn seriff. Titkok tudója, Ruth védelmezője.

Sissy Spacek – imádtam. :respect: Alzheimere mellett erősen kapaszkodik a valóságba – holott a valóság, múlt, jelen, jövő, már teljesen összefolyt a tudatában. Sokan fitymálták, én imádtam a s01e07 epizódot „The Queen”, ami teljesen rá, az „ő Világára” fókuszált.

 

Melanie Lynskey – a telepata, gondolat- és érzelemolvasó „szomszéd lány”. Mondjuk, bíztam benne, hogy nagyobb szerepet kap a „végjátékban”… de talán jó ez így is. :thumbsup:

Bill Skarsgård – ez a gyerek egyre jobb. :sör: Oké, kurvára haragszom rá, amiért elvállalta az „It” remakeben Pennywise ocsmány, és undorító szerepét… :-OOO De itt… veszettül jó, hogy a fene enné meg. :sör: Egy pillanatra nem hagy el bennünket a kétség, amikor őt látjuk a képernyőn, hogy… most akkor tettes, vagy áldozat…?! :eeekkk:

A s01e07 „The Queen” személyes kedvencem 10/10, a s01e09 „Henry Deaver” majdnem ugyanannyira jó (de azért mégsem…) 9/10.

A s01e10 „Romans” felért egy tökönrúgással… csak kapkodtam levegő után, bonyek.

De az összes epizód brutál jó 7-8/10 között van valamennyi. :respect:

És a legvége, az utolsó rész leges legvége, a legutolsó 10 másodperc… esküszöm, legalább 5x néztem meg újra és újra. Mert szándékosan sötét minden, csak az egyik karakter arca látszik halovány derengésben…

…és az arcizmai megmozdulnak – és vége az epizódnak. És az évadnak is.

Én pedig úgy éreztem, hogy megfagy bennem a vér, bakker…

…

Tudjátok, úgy voltam vele, hogy nézze a második évadot majd az, akinek két anyja van. Mert ez azért sok. Sokk. :-OOO

…de most, hogy aludtam („aludtam” – micsoda eufémizmus…! :-PPP) rá egyet, valahogy úgy érzem… lehet, hogy mégis belenéznék majd a folytatásba…

…a fene se tudja…

Emlékezetes egy sorozat volt/lett, kétségtelen. :thumbsup:

És amik „futottak még”… :-///

Mert próbálkoztam közben egy s mással: de egyszerűen annyi a remek sorozat, olyan sok, ami tud és képes „azonnal és ezerrel berántani” :sör: , hogy az „elnézegetős” és a „nem olyan rossz” kategóriák már nem férnek bele az időmbe. Így az ilyeneket – már nem is annyira „szomorúan” – skippelem és dobom.

Yellowstone, Sr Ávila, Bodyguard – ezekbe belekezdtem, de 1, vagy 2 rész után dobtam őket. :-P

És még van egy, amiről külön meg kell emlékeznem, akkora pofáraesés volt: Aranyélet.

Bakker…

Egyszerűen annyira gyenge, annyira amatőr, hogy az valami hihetetlen – döbbenten állok a hype-ja és a harmadik berendelt/leforgatott évada előtt. Annyira jelentéktelen (és magyar citrom „narancs”) a remek külhoni sorozatok mellett, hogy az… elképesztő. Még a remek Thuróczy Szabolcsot is képes lehúzni maga mellé… :-((((((