Toivon tuolla
puolen – The Other Side of Hope – A remény másik oldala
„You will now be escorted back to the
Reception Centre. You may not leave it until you're taken to the airport
tomorrow morning. You have no right to appeal against this decision. Next one.”
…úgy elgondolkoztam.
Hogy így fog emlékezni ránk, magyarokra, a világ?
Mert elhangzanak a filmben olyan dolgok, amiktől égni
kezd az ember arca a szégyentől…
Persze, lehet azt hinni, hogy a finnek meg biztosan „festik
magukat” ebben a filmben, hogy „ők bezzeg milyen jók” – hát, ahogy a
nyitóidézetemet olvashatjátok, rohadtul nem így van… sőt.
„See you again, camel driver! Next time,
you'll die!”
Finnország sem fogad senkit tárt karokkal, és akit csak
lehet, azt simán visszatoloncolják – és aki meg maradhat, azt meg simán „levadászhatják”
a finn nácik, és összeverhetik, leszúrhatják, felgyújthatják az utca közepén…
Ráadásul úgy sem nagyon lett „menekült-barát” a film,
hogy a főszereplő Khaled (Sherwan Haji) nem éppen egy túl
szimpatikus szíriai menekült: már annyi mindenen túl van, hogy teljesen megkeseredett
és megkeményedett, nem az a simulékony, mosolygós fickó. Teljesen tudatában van
annak, hogy hiába jutott el Finnországig, egy hajszálon múlik csak, hogy
visszakerüljön a háborúba – ahol már elvesztette majdnem a teljes családját.
Tudja, hogy nem fogadják szívesen, tudja, hogy számára minden egyes nap, amit
finn földön tölthet, ajándék az élettől.
„- What is your religious denomination? Are
you a Sunni, a Shia, an Alawite...
- I buried the Prophet and all gods along my
family.
- I'll write down "an atheist."
- Whatever you want. But I'm not that, either.”
És döbbenet, amikor olyanokkal találkozik, akik épp oly
magától értetődően segítenek rajta, mint ahogy a nácik szintén „magától értetődően”
ölnék meg, habozás nélkül, mert az ő szemükben nem is ember.
Én meg nézem ezt a filmet, és eszembe jutnak azok a
kollegáim, akik arról beszélgetnek, hogy kinek milyen ötlete van a menekültek
megállítására, hogy ki szerint hol kéne legéppuskázni őket: még a tengeren,
vagy elég a kerítésnél… Persze, nőket, gyerekeket, mindenkit, „mert ezek nem
emberek”.
…
„- Why did you want to come to Finland?
- I didn't. In the Polish city of Gdansk, skinhead
Nazis attacked me in front of the port. I had to run away. I hid aboard a cargo
ship. I was tired and fell asleep. When I woke up the ship was already at sea. A
sailor found me. He was a good man, he didn't tell the Captain. He brought me
food and drink. Later he told me the ship was bound for Finland. When I asked
him about Finland, he said it was a good country with equality for all. That
the Finns have had their own war. That you've had your own refugees. And you
will never forget it, never. Above all, this is a good country with good
people.
- What did you think?
- I thought I was really lucky.
- And now?
- This is a country with no war. I want to
stay here. Learn the language. Find a job. Find my sister and bring her here,
too. To make sure she has a future.
- What about yourself?
- I don't matter.”
Közben persze aranyos, érdekes és jópofa a másik szál, Wikström (Sakari Kuosmanen) története is, aki vendéglőt nyit, igazán „eredeti”
személyzettel :-) … de mivel közben Khaled
(és lánytestvérének) élete a tét, valahogy, olyan múló felderülések ezek a
pillanatok.
Ami még különlegessé teszi ezt a filmet, az a meglepő
pillanatokban meg-megszólaló, élő zene, remek finn zenekarokkal… sokszor nem is
nagyon érti az ember, hogy mit keres itt-ott egy-egy dal: de elcseszettül
feelinges lesz tőle a film. :thumbsup:
Mint, amikor főhősünk betéved egy Dumari ja Spuget koncertre, és Tuomari
Nurmio elnyomja a „Skulaa tai delaa –
I Play or I Die” című számukat…
Összességében keserű pirula ez a film. Főleg annak, aki
magyarnak és/vagy tisztességes embernek tartja-érzi magát.
Ghost Wars
s01e01-02
Valahogy most szerettem volna olyan filmet nézni, amin „olyan
jó félni”, ha értitek, mire gondolok. ;-)
Első körben a „Terror in the Woods” s01e01-re neveztem be, de – annak
ellenére, hogy elvileg ez valódi, megtörtént eseményeket dolgoz fel, amiket
ráadásul azok narrálnak végig, akikkel megtörtént – ez valahogy túl bazári
ijesztgetéssé fajult.
Hadd mondjam el az első történet felütését: két srác a
harmadik haverjuk esküvőjére utazik, de nincs hol aludniuk, mire a menyasszony
felajánlja nekik, hogy aludjanak a nemrég elhunyt nagymama a világtól elzárt,
erdei kunyhójában (igen, ott hunyt el a nagymama a kunyhóban!), amit most néha
egy kissé elborult nagybácsi használ vadászkunyhónak. Aki nem szereti az
idegeneket. Sőt, valószínűleg rájuk is fog támadni, ha ott találja őket. És
mivel vadász, persze, fegyvere is van. Hja, és tudja és szereti is használni.
És nem nagyon lehet vele beszélni. Jobb, ha elfutnak, ha jön. Vagy ők is
szerezzenek valami fegyvert. Erre a két srác magához vesz egy baltát a kunyhó
előtti farakástól, és bemegy a házba, „aludni”…
Baszki… Ez akkora baromság, hogy a fal adja a másikat.
Énszerintem. Ha meg valakivel ez _tényleg_ megtörtént, az nagyobb idióta, mint
bárki, kerek e világon. :-PPP
Idegrohamot is kaptam tőle, kellően, de ez nem az az
élmény volt, amire vágytam :-/, ezért nyomban fejest ugrottam a Ghost Wars-ba…
…és bitangul tetszett, bonyek! :sör:
Én nem tudom, hogy Vincent
D’Onofrio mi a fenét csinál(t magával) mostanság: de az biztos, hogy
elcseszettül remek karaktereket hoz! :respect: Döbbenetes, hogy hová
jutott/nőtte ki magát a Men in Black félidióta-félalien,
zombiszerű Edgar-ja óta…
Itt egy olyan papot alakít, akit szemrebbenés nélkül
elfogadnék saját papomnak, és akinek a józan esze nem ment el a vallással, és a
való élettel való közvetlen kapcsolata sosem szűnt meg.
„We've never had death like this. It can
change a town forever. It gets etched into our collective memory and it can
define us. Tell us who we are. I know this is where I'm supposed to comfort you
and tell you that it's all part of God's plan. Well, this is not a sales pitch and
I'm not some stranger. I'm a neighbour and a friend first. Speaking as someone who
grew up in this town, I can only say is... holy shit. Holy shit!”
A második részben pedig megjelent Kim Coates, mint hajóskapitány – mint elképesztően remek karakter! –,
és be kellett látnom, hogy engem megvett kilóra ez a sorozat. :thumbsup: :sör:
Oké, a főszereplő srác nem túl… hmm… „erős”, de a remek (nagy!)
karakterszínészek olyan dinamikával, és olyan élettel töltik meg a sorozatot,
hogy lüktet az egész. :respect:
Az „ijesztegetés” nem bazári, olcsó horror-szinten van
benne (bár a CGI lehetne erősebb…), és a felvázolt szituáció is eléggé izgalmas
és kellemes borzongást kelt.
Igazából nem nagyon akarnék beszélni rajta/róla: egy
remek kis misztikus-fantasy-horror-dráma, egy világtól elzárt, alaszkai
kisvárosban.
Vincent D’Onofrio
és Kim Coates tartják a vállukon a
sorozatot: de úgy, mint két kőszikla. :respect:
Alig várom a következő részt. :sör: