Ez a meglepetések hava: megint két film, amik olyat
dobtak, amit nem vártam volna…
Hector and the
Search for Happiness – Hektor a boldogság nyomában
„– Elnézést, de ha az ön boldogsága másoknak
boldogtalanságot okoz, az hogy teheti boldoggá? Mondja, nem zavarja?
– Én reagálok a boldogtalanságra, nem okozom!
Magához hasonlóan kiszolgálom az igényt, de a keresletért nem felelek! Maga
csak egy álszent barom!”
Esküszöm, leesett az állam… :eeekkk: Döbbenet – hogy milyen
jó filmbe botlottam bele. :amazing.
Pedig nem volt olyan rég, hogy Simon Pegg-et „dicsértem” :-P bár az (ugye) a forgatókönyvírói
munkásságára vonatkozott, nem pedig a színészire, szóval, igazából nem mondok
ellent saját magamnak. :-) :sör:
François Lelord
(akinek a könyvéből készült a film, könyvei magyarul is megjelentek!) viszont
egy egészen más lapra tartozik. :respect:
Őszintén szólva, nagy ívben teszek arra, hogy milyen
undormány, cinikus, gyűlölettel és megvetéssel teli világban élünk, ahol a
legtöbb ember akkor érzi jól magát, ha valakit besározhat, leköpködhet, de
legalábbis végignézi, amíg valakik megteszik ezt egy másik emberrel… És a filmek
közül is az menő igazán, ami arról szól, hogyan állnak bosszút, hogyan tapossák
ki valakinek a belét.
De én merek, tudok és akarok együtt sírni, nevetni és
örülni egy olyan filmmel, ami az emberségről, a szeretetről, a boldogságról
szól. :leborul:
„– Tehát ön boldog.
– Nem… mert a feleségem boldogtalan. Emiatt
a gyerekek is boldogtalanok. És ha a családom nem boldog, akkor én hogy
lehetnék az?!”
Ha el akarnék ijeszteni mindenkit ettől az alkotástól ;-),
akkor azt mondanám, hogy ez az „Ízek, imák, szerelmek”, csak
férfiváltozatban… de mivel nem akarok elijeszteni senkit, inkább nem mondom.
;-) :-)))
Én piszokul tekergettem a nyakamat, és sokat húztam az
orromat az „Ízek…” alatt, míg a „Hectort”
nagyon sokszor lélegzetvisszafojtva figyeltem. És nevettem, sírtam… örültem.
Igen, akadt a filmben még laza tibeti láma is ;-) :-D,
mégis… azt mondom, hogy a Jean Reno
által megformált (sajnos, túl kevés képernyőidőt kapott…) drogbáró...
...és a Chantal Herman által megformált
agytumorral műtött hölgy mondtak inkább olyan gyomorszorító igazságokat,
amiktől az embernek elakadt a lélegzete…
„– Én nem félek, Hektor, akik félnek a
halától az élettől félnek. Maga tényleg ért ehhez.
– Óh, ez nem a szakterületem.
– Nem, félreérti. A figyelem: szeretet.”
Igazi lélekemelő, szívderítő film a Hector, sokáig tud az ember töltekezni belőle. :respect:
…és érdemes „eltenni” a hosszú, sötét, hideg téli időkre,
hogy újranézzük. :thumbsup:
Gods of Egypt –
Egyiptom istenei
Olyan „kellemes”, vállt-vállnak vető, összehangolt össznépi
anyázás ment erre a filmre, hogy eszemben sem volt megnézni: persze, naná, hogy
hatnak rám a kritikák, és naná, hogy nem szeretek széllel szemben vi… vi… „vitorlázni”. :-)
Szerencsére, összefutottunk egy baráti találkozón Dagóval,
aki volt olyan szíves :-) :sör: hogy mégis rádumált, és bevállaltam.
És a fene vigye el: megérte! :sör:
Brendon Thwaites
méltóan fog elriasztani eztán minden filmtől, mint ahogy Jaden Smith :-P, de hogy
rajta kívül mindenki a helyén volt itt, az tuti. :sör:
Mondd már, hogy micsoda szörnyűség, hogy nem volt a
filmben arab és/vagy egyiptomi színész! Én nem is találok szavakat… Legfeljebb
annyit, hogy kivel könnyebb eladni egy filmet a piacon? Al A’dinnal (a híres
egyiptomi színésszel, aki hazájában kiváló operaénekes is), vagy mondjuk…
mittomén… esetleg Gerard Butlerrel.
Hja, mondjuk ezek a kötsög amcsik csináltak filmet
oroszokról is, ugye (Taras Bulba), meg görögökről (Trója),
és ott is elkövették ezt a galádságot! A Trójából nemhogy az igazi
(santorini-i) görögöket, de még az isteneiket is kihagyták, a piszokok, ami
egyáltalán nem polkorrekt. :-PPP
:-)))
Kellemes időtöltés volt, na – egy hozzám hasonló fantasy-,
és mindenfajta mitológia-rajongónak meg főleg. :sör:
Voltak benne szörnyek, démonok, gonoszak, jók, hősök, és
gyönyörű nők, mint például
Courtney Eaton…
…és Elodie Yung.
Nikolaj
Coster-Waldau egészen remek központi karaktert volt, de a legmenőbb
nyilvánvalóan nem a főisten Ra volt
(Geoffrey Rush), hanem a
számítógép-animált Anubis.
:thumbsup:
Simán elnéznék egy prequelt is arról, ahogy Horus legyőzi a 42 démont, hogy
kiszabadítsa Hathort – vagy egy
folytatást arról, ahogy Horus ismét Hathor megmentésére indul, ahol a 42
démonnál most jóval több fogja várni… :-))) :sör:
Lehetne rajta fogást találni, de szvsz nem érdemes: amit
vállalt, hogy akció-kaland-fantasy filmként szórakoztat, szerintem simán teljesítette. :sör:
